E
|
bből a
fejezetből megtudhatjuk, mennyire hamis remény az emberekbe vetett bizalom (Jer
46,1-28). Csalóka ez, hiszen az aktuális helyzet szerint jó döntésnek tűnhetett
Egyiptom oltalmát keresni, azonban kiderült, hogy ez semmit nem ér. Isten
népének mindenkor az Úr az igazi segítsége, akkor is, ha úgy tűnik, rossz döntés
Őreá várni. Az Úr szavát komolyan venni
mindig kifizetődő, különösen hosszútávon, mert, amit ígér, azt megtartja. Ha
Benne bízik a maradék, és nem fut Egyiptomba, nem pusztulnak el, mert az Úr
megőrizte volna őket.
Egyedül az Úr ígérete megbízható, mert a zsidó maradék számára is úgy
tűnt, Egyiptomban lehet bízni. Fegyvereik modernek, hadseregük legyőzhetetlen,
azonban meg kell tanulni, hogy a legyőzhetetlennek hitt hadsereg is legyőzhető,
a legnagyobb birodalom is elbukik egyszer. Különösen az a birodalom bukik el,
amelyik nem az Úr ajándékának tartja hatalmát, és nem Benne bízik. Egyiptom
gőgössé vált, önmagában, hadseregében bízott, ezért elbukott. Akik tőle vártak segítséget, szintén
elvesztek. Rámutat ez arra, hogy bármilyen nehéz körülmények közt éljünk, és
kerüljön veszélybe akár a megélhetésünk is, biztonságosabb a helyünkön maradni.
Ott kell élnünk, ahová az Úr állított bennünket, mert áldását, oltalmát oda
ígéri.
Az ítélet után megszólal a kegyelem hangja. Mert az Úr szava mindig a
kegyelem hangja. Ő nem vesztét akarja népének, akkor sem, ha megbünteti
engedetlenségéért, hűtlenségéért. A büntetés mindig gyógykezelés, általa
tisztogatja lelkünk betegségeit, és azt akarja, hogy bűnbánatra jussunk. És
amikor a nép bűnbánatra jut, az Úr megszólítja őket. Megkapják a szabadulás ígéretét, amelyben bízhatnak,
és amiből erőt meríthetnek.
Jeremiás által most már a kegyelem igéi hangzanak a fogságban élők felé.
A szabadulásról kapnak ígéretet azok, akik úgy gondolták, onnan többé nem lesz
hazatérés. Ahogy múltak az évtizedek, többen elkeseredtek, és úgy vélték, Isten
nem törődik már velük, és ők ott fognak elveszni. Beolvadnak az asszírok közé
és eltűnnek a népek közül.
Ebben a helyzetben szól az Úr, szolgáinak nevezi őket, és azt kéri: ne
féljenek. Ne féljenek se a jelentől, se a jövőtől, bízzanak Benne. Vissza fog
térni Jákób maradéka. Ne adják fel a
reményt, ne csüggedjenek, ha azt látják, hogy múlnak az évek, és még nem történt
semmi. Higgyenek az Úr szavának, és éljenek úgy, hogy amikor megkapják a
jelzést, készen legyenek a hazatérésre. Ne engedjék, hogy a csüggedés mocsarába
kerüljenek, hanem kapaszkodjanak az ígéretekbe.
Számunkra is erőt sugároznak az ige szavai, olyan jó olvasni: "ne félj,
szolgám", hiszen olyan könnyen besurran lelkünk mélyébe a félelem. A gonosz
munkálkodik, és úgy látjuk, nincs erőnk megállni vele szemben. Az Úr azonban azt
üzeni, ne félj, mert veled vagyok! Ennél többre nincs is szükség, ha Ő velünk
van, nincs okunk a félelemre, mert az Úr megszabadít. Ne rettegj, szólít fel
Urunk. Merjünk ma is bízni Benne, és higgyük, hogy a számunkra lehetetlennek tűnő helyzetből is van szabadulás, mert ami embernek lehetetlen, az az Úrnak
lehetséges. Hisszük-e ezt, akkor is, amikor csak a lehetetlenség látszik,
amikor valóban nem látunk fénysugarat? A fogságban levők számára sem látszott
remény, nem volt semmi, ami erősítette volna bizalmukat, hiszen Asszíria ekkor
hatalma csúcsán állt. Azonban eljön a szabadulás ideje. Addig is álljunk az
ígéretekre.
Az újszövetségi részben sok üzenetet találunk, és bizony, nagyon nehéz
kiemelni a számunkra legfontosabbat, az előbbre segítőt (Lk 20,45-21,28). Keressük most, azt
amit az Úr helyez a szívünkre, mert mindig az Ő itt és most szóló üzenete a
legfontosabb.
Jézus rámutat: mindig a szívből jövő ajándék vagy áldozat az igazi érték. Nem a nagyságán van a hangsúly, hanem azon, hogy szívből jöjjön,
bizalomból fakadjon, mint az özvegyasszony életében. Ő bízott az Úrban, ezért
mindenét oda merte adni. Bízni pedig az tud Benne, aki ismeri. Talán azért nem
bízunk igazán, mert nem ismerjük sem Megváltónkat, sem mennyei Atyánkat.
Törekedjünk megismerni Urunkat, legyen ennek az eszköze az ige. Azért kezdjük
olvasni, hogy minél jobban megismerjük az Úr Jézust. Olvasás közben
fókuszáljunk az Úr életére, figyeljük, milyen Ő, kicsoda Ő. Ha így teszünk,
kibomlik előttünk az Ő alakja, meglátjuk, hogy valóban Isten Fiával van
dolgunk. Ha ez világos lesz előttünk, bízni is fogunk Benne.
Következő fontos gondolat, nem az épületek, a vallási gyakorlatok, hanem
az Úrral való élő kapcsolat a fontos. Az épületek nagyon gyakran önmagunk
dicsőítésére szolgálnak, pedig mindennek az Úr dicsőítését kell elősegítenie.
Nem az épületekben, sem a szervezetekben, hanem az Úrban van a megtartatás.
Jeruzsálem és a templom is leromboltatik, mert a Megtartót nem fogadták be. Meg
kell látnunk, hogy egyedül az Úrban való hit által van megmaradásunk. A gyülekezetnek és a nemzeteknek sincs más
esélyük, mint a Krisztus. Ha nem bízunk Benne, elveszünk. Kultúránk sem tud
önmagában megmenteni. Jézusra, a kegyelemre van szükségünk.
Az Emberfia el fog jönni. Meg fogjuk Őt látni, akkor is, ha minden azt
üzeni, nem lesz abból semmi. Jézus nem csapta be övéit, a valóságot mondta a
számukra, nem tudjuk a pontos időt, de vannak jelek, amelyek azt jelzik, közel
van az Úr.
Mikor jön el? A dátumot nem tudjuk, de kaptunk jelzést: amíg be nem telik
a pogányok ideje. Az Úr megnyitotta a pogányok előtt országának kapuját. Ezen
kegyelemből, hit által léphetünk be, és amikor meglesz a létszám, bezárul az
ajtó. Ma már egyre több helyre eljut az evangélium, az internet is segít a
távoli népekhez való eljutásában, közel van már Ő, ezért bízzunk Benne és
várjuk Őt. Az ígéret és a beteljesedés közötti időszak nem könnyű, de tartsunk ki,
az Úr a nyomorúságok közt sem hagyja magára övéit. Nézzünk mindig felfelé, mert
meg fog érkezni az Úr. És ha jön, készen találjon, és ne készületlenül.
EZ AZ A NAP
Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt, mit az Úr rendelt,
Ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt, mit az Úr rendelt !
/: Örvendjünk, vigadjunk e napon ! :/
Mert ez az a nap, ez az a nap, mit az Úr rendelt !
Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk, akit szolgálunk,
Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk, akit szolgálunk !
/: Szolgáljuk hűséggel Szent Nevét ! :/
Mert Jézus az Úr, Jézus az Úr, akit szolgálunk !
Eljön az Úr, eljön az Úr, akit úgy várunk, akit úgy várunk,
Eljön az Úr, eljön az Úr, akit úgy várunk, akit úgy várunk !
/: Egy szívvel mondjuk, hogy jöjj vissza már ! :/
Jöjj el, Uram, jöjj el, Uram, jöjj el, Úr Jézus !
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése