2017. május 31., szerda

Növekedés



D
ávid utolsó szavait olvassuk, és ezek, amint az egész élete, Istenről szólnak (2Sám 23,1-7). Amit utoljára mond, és családjára, népére hagy, az Úr nevének dicsérete. Most is csak Istenről beszél, Vele van tele a szíve. Kiről beszélek egész nap? Mik lesznek majd utolsó szavaim? Jó lenne Istent dicsérő szavakat magam mögött hagyni. Olyanok lesznek utolsó szavaink, amilyen az életünk volt. Akinek Istenről szólt az élete, az utolsó szívdobbanásával is Róla tesz bizonyságot. Azonban Urunk kegyelmes, és megtörténhet az is, és ezt kérjük, hogy aki élete nagy részében nem az Úrról beszélt, mielőtt eltávozik a világból, ismerje meg Őt. A lator élete sem Istenről szólt, ám a kereszten Jézushoz fordult, így utolsó szavai a Megváltóról szóltak. Hozzá fordult, segítségét kérte.
Életműve mögött az Urat látja Dávid. Megvallja, hogy Isten emelte magasra. Nem maga érte el ezt a pozíciót, hanem Isten lehajolt hozzá a juhok mellé, és kiemelte. Ez a látás nagy alázatra utal, nem magát, hanem Istent látja, még élete végén is. Igen, mindent az Úrnak köszönhetünk, Ő emel fel. Különösen nagy csoda és mély hálára kötelez, hogy bűnös életünk mellé hajol le. Lenyúl a magasból, és kiemel a sárból és az iszapból. Nem hagyja, hogy elvesszünk. Áldott legyen érte az Ő neve!
Dávid számára Isten élő valóság, beszélgetett Vele. Egész életében személyes kapcsolatban állt Istennel, mintegy forródrót működött Isten és Dávid között. Énekei is ezt támasztják alá. Szinte mindig beszélgetett Istennel. Mi is lehetünk az Úrral élő és állandó kapcsolatban. A hívő élet lényege az állandó kapcsolat, a beszélgetés. Az Úr mindig várja, hogy időt szakítsunk Rá, sőt, Ő azt akarja, hogy állandóan folyjon információcsere köztünk és Őközte.
A király vallja, hogy mid van, amit nem kaptál volna. Minden javam, minden örömöm Tőle származik. Meg kellene ezt is látni, mindenünk Tőle származik. Ajándékba kaptuk, azért, hogy ezekkel is Őt dicsőítsük és országát munkáljuk. Aki ezt felismeri, az hálás szívvel köszöni meg mindenét az Úrnak. Van-e hála a szívemben?
Derbé volt az első missziói út utolsó állomása, innen visszaindultak az anyagyülekezetbe (ApCsel 14,21-28). Oda, ahonnan Isten Szentlelke kibocsátotta őket. Nekik is szükségük van feltöltődésre. Nem lehet egy lendületből az egész világot megtéríteni. Pál pedig figyel az Úrra, engedi, hogy a Lélek vezesse. Az Úrnak való szolgálat nem verseny, nem arról szól, ki teljesít nagyobb távot, hanem minőségről szól. A lényeg: az élő igét, a drága jó hírt továbbadni. Pál mindenütt az evangéliumot adta tovább. Nem igazodott sehol a helyi elvárásokhoz, ő az Úr Jézus nagykövete, és mindig Isten országáról beszél. Annak szépségét, erejét és hatalmát ismerteti meg az emberekkel.
Visszaindultak, és felkeresték azokat a helyeket, ahol jövetben megfordultak. Lisztrában bátorítják a tanítványokat, hogy maradjanak meg a hitben. Nem volt könnyű, hiszen Lisztrában megkövezték Pált, a tanítványokra is nehéz élet várt. Azonban sokat jelent számukra Pál látogatása, mert megismerik belőle a krisztusi lelkületet. Micsoda hatással lehetett rájuk, amikor Pál újra megérkezett, mert azt várták, hogy elkerüli Lisztrát, hiszen ki akarna ismét odamenni, ahol majdnem megölték. És Pál megy, de nem bosszút visz a szívében, hanem Krisztus szeretetét. Mennyivel másabb ez az indulat, mint ami addig uralkodott városukban. 
Hatalmasan munkálkodik az Úr, hiszen Pál magukra hagyja az újszülött közösségeket, nem pátyolgatja, tutujgatja őket. Rábízta ezeket a tanítványokat a Szentlélekre, és az Ő segítségével megtanulnak önálló hívő életet élni. Sok erőt jelenhet számukra a sánta meggyógyulása, ahogyan ő azonnal talpra ugrott és járt, úgy kell hitben a gyülekezetnek és talpra állni, és Krisztus erejével járni. Sokan elvárják a dédelgetést, pedig nem erről szól a tanítványság, hanem arról, hogy önállóan éljem meg az Úrral való kapcsolatomat. Ezek az emberek megszülettek a Szentlélek munkája által, és most elkezdenek növekedni. Nem elég megszületni, növekedni kell. Ennek a feltétele a táplálkozás és a gyakorlás. A csecsemő táplálkozik, majd maga is próbálkozik, megfordul, felül, feláll, majd elindul és jár. A lelki élet is ilyen növekedésről szól.
Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. Erről nem szeretünk hallani. Úgy gondoljuk, aki hitre jutott, azt elkerüli a nyomorúság, a próba. Azt látjuk, hogy nem így van. Hamis képzetek helyett figyeljünk mindig az Úr szavára. És az ige azt mutatja, hogy az első tanítványokat is azonnal bántalmazták, támadták. És ez normális, hiszen aki Krisztusban van, az új teremtés, az már Jézust szereti. Mivel Jézust szereti, és nem a világot követi a tanítvány, a világ gyűlölni kezdi, sátán támadja. Erre számítanunk kell, mert egyébként elcsüggedünk. Ne hamis reményeket tápláljunk, hanem lássuk meg a valóságot. De nem azért hív ki minket a világból az Úr, hogy majd visszatérjünk bele. Nincs itt maradandó városunk.
Közülük választottak olyan személyeket, akik alkalmasak voltak hitben tovább segíteni a gyülekezetet. Imádkoznak és böjtölnek, minden jelentősebb lépést közösségi ima előz meg. A gyülekezet együtt imádkozik, keresi az Úr akaratát. Keressük mi is imádban az Úr személyes akaratát. Ne rutinból cselekedjünk, hanem engedjük vezetni magunkat.
A visszafelé vezető úton is az igét hirdették. Az ige áll a középpontban. Ez nem gyülekezetnövelő program, nem különféle módszerek, technikák kapnak szerepet, hanem Isten igéje. Ami történt, az mind az ige hirdetése által ment végbe. Elég csak a Lisztrában meggyógyult sántára gondolni. Hallgatta az igét, és általa hit támadt a szívében, és ez a hit tovább segítette az engedelmesség felé, aminek nyomán meggyógyult a lába.
Amikor visszaérnek, beszámolnak a gyülekezetnek, de nem magukról, fáradságukról, szenvedésükről beszélnek, hanem Isten munkájáról. Isten nagy dolgokat cselekedett, minden Róla szól, és Róla kell, hogy szóljon az életünkben is.


BÍZOM BENNED, URAM JÉZUS

1.  
Bízom Benned, Uram Jézus,
Benned bízom egyedül,
Kit kegyelmed árja hordoz,
Az bizton üdvözül.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.

2.  
Mint a pásztor gyenge bárányt,
Úgy vezet folyvást kezed,
S annak, aki Rád tekint csak,
Elesni nem lehet.
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.

3.  
Gondot is viselsz Te rólam,
Hordod minden terhemet,
Hogyne bízna szívem Abban,
Ki engem úgy szeret!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.



4.  
Bízom Benned, Uram Jézus,
Add, hogy mindig így legyen,
Bízzam Benned, bármi érjen,
És bízzam szüntelen!
Bízom Benned, Uram Jézus,
Te nagy kegyelmű, drága, hű Megváltó,
Én bízom Benned, Uram Jézus,
Igéd biztat reá.


Isten áldásával.

2017. május 30., kedd

Ma is munkálkodik az Úr



D
ávid szívéből árad Isten megtapasztalásának a bizonyságtétele (2Sám 22,26-51). Számára Isten valóság, Akivel beszélget, Aki sokszor meghallgatta. Mivel megtapasztalta az Úr hatalmát és szeretetét, szíve tele van hálával. Zsoltárt énekel nevének. A zsoltár és az evangéliumi énekek ma is kifejezhetik szívünk háláját az Úr felé. Az éneklés jó eszköze szívünk felemelésének és gondolataink megtisztításának. Az énekszövegek átmossák gondolatainkat, kitisztítják belőlünk a haragot, a sértődést, és megtöltenek az Úr dicséretével. Szemeinket az Úr munkájára irányítják. Énekelni szinte mindig lehet.
Dávid énekei hitvallások is, megvallja bennük azt, akinek Istent megismerte. Elmondja személyes tapasztalatait az életről és Istenről. Megvallja, hogy Isten hűséges, és az elesett népet megsegíti. Milyen tapasztalatom van az Úrról? Én is átéltem már segítségét? Megtapasztaltam hűségét?
Dávid többször tapasztalt sötétséget, mintha mély verembe került volna, és emberileg elég elkeserítő helyzetek voltak ezek. És ő nem keseredett el, bízott az Úrban, Ő volt a mécsese. Bármilyen sötétség vegyen is körül, ne keseregjünk, hanem nézzünk Urunkra. A fény jelen van, Jézus a világ Világossága. Ne engedjük, hogy a sötét beborítson, hanem tekintsünk az Úrra.
Fénysugarat kapott Dávid a nehéz időkben. Ma is, aki rátekint, kap fénysugarat, ami vezet, amit követve kikerülhetünk a sötétből. Az ige az a fénysugár, amit küld az Úr. Ne valami külső fényességet várjunk, hanem vegyük kezünkbe a Szentírást, olvassuk folyamatosan, és megkapjuk az eligazító fényt. Látni fogjuk az Urat, és az Ő nyomában haladva jó irányba fogunk tartani. Az Úr fénysugara ma is az ige, figyeljünk rá, és ha így teszünk, ha élünk vele, nem fog ez a világ megtéveszteni.
Az Úrra figyelve sem gondtalan az élet. Ezt Dávid története is alátámasztja. Hányszor voltak előtte legyőzhetetlennek tűnő akadályok. Ő azonban nem magára, hanem az Úrra figyel. Ha úgy látja is, hogy egyedül képtelen ezzel az akadállyal megbirkózni, hittel vallja: Isten segítségével a kőfalon is átugrik. E mögött is tapasztalat húzódik meg, Góliáttal szemben nem volt esélye, de ő az Úr nevében ment ellene, és győzött.
Bármilyen leküzdhetetlen feladat álljon is elénk, ha az Úr nevében járjuk utunkat, kezében van az életünk, ne a magas falra vagy Góliátra  nézzünk, hanem mindig felfelé, az Úrra. Az Ő nevében,  a Belé vetett hit által győzhetünk. Jézus hatalmasabb a gonosz erőinél, sátánt legyőzte a kereszten. Minden győzelmünk Jézus győzelméből fakad. Ne engedjük a világnak, hogy elkeserítsen, ne hagyjuk, hogy a gonosz legyőzhetetlenként tornyosuljon fölénk. Jézus a győztes, és aki Vele győz, az jutalomban részesül. Gyakran elkeseredünk, de ez akkor történik meg, ha levesszük tekintetünket Urunkról. De ne tegyük, csak csodáljuk, imádjuk Jézust.
Isten útja tökéletes - bár hinnénk ezt, és maradnánk meg a mai világ nyomása közepette is ezen az úton. Nagy a kísértés, hogy a világ útjára lépünk, a szélesre, mert azon sokan járnak, és eredményesebbnek is tűnik. Átvesszük környezetünk eszközeit, és már nem az ige szavára figyelünk. Miért? Mert nem hisszük, amit Dávid határozottan megvall: „Az Úr beszéde színigaz.” Az Úr beszéde igaz és megbízható. Az ördög megtéveszt, és azt mondja, idejétmúlt szöveg, nem lehet szerinte élni. Az ige szerint csak az újjászületett ember képes élni, magunktól nem megy. A régi természet rugódozik Isten akarata ellen. De, aki bízik az Úrban, ma is megtapasztalja az ige élhetőségét. Az rádöbben arra, hogy a világ szépnek, jónak láttatja a bűnt, és aki bedől neki, annak rámegy az élete. És azok az értékek, amelyeket az Úr kínál, örökre megmaradnak. Akkor is értékek, ha a bűn rombolja azokat.
A Szentlélek Isten hatalmasan munkálkodik (ApCsel 14,8-20). Eszköze a hirdetett ige. Pál beszél az Úr Jézusról, elmondja az örömhírt, és a Lélek az ige által egy reménytelen helyzetben lévő ember szívében hitet támaszt. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által, írja majd később az apostol. Ebből is láthatjuk, hogy mindaz, amit papírra vet, tapasztalatból származik.
Ez a születésétől sánta ember hallja az igét, hit támad a szívében, és megváltozik az élete. Pedig nem gondolta, hogy valaha is fog járni. Akkor még nem volt olyan az orvostudomány, mint ma. Az élő Krisztusba vetett hitre volt szükség az ilyen jellegű gyógyuláshoz, életváltozáshoz. És ez az ember hitt, Pál pedig meglátta hitét.
Csakis az ige hallgatása és olvasása által juthatunk ilyen hitre. Ezért lényeges, hogy igeközelben legyünk. Ha ma még nem hiszek, csak olvassam bátran a Bibliát, és minél többet olvasom, annál jobban munkálkodik bennem. Az ige Isten hatalma, és csodálatos munkát képes elvégezni. Bűnös, megromlott természetünket újjá tudja formálni. Az elromlott életet helyreállítja. Olvasd az igét, merülj el benne minél gyakrabban, engedd, hogy átjárjon, és gyógyulást, szabadulást, változást tapasztalsz.
Ez az ember hitte, hogy Jézus neve által meggyógyulhat és újra járhat. Amikor Pál rászól, talpra ugrik és jár. Hallja az igét, és engedelmeskedik neki. Az igének való engedelmesség hozza el a gyógyulást. Hogy történik ez? Hiszem, amit az Úr mond, és megteszem, és ahogy engedelmeskedem, átélem, hogy megtörténik, valósággá válik, amit hittem.
A város lakói félreértik a dolgokat, bálványaikban gondolkodnak, és nem akarják meglátni, hogy az élő Isten keresi őket. Az az Isten, Aki eddig is adott jelzést magáról. Látjuk-e Isten jelzéseit? Az apostol megvallja: mi is hozzátok hasonló emberek vagyunk, és azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez. Pál el tudja hárítani magától a dicsőséget, nem akar több lenni az Úr Jézus szolgájánál. Ne akarjunk többek lenni, mint szolgák, testvérek.
Ma is azt üzeni az ige, hogy az emberek bálványozásából, a pénzbe, hatalomba vetett bizalomból térjünk meg. Kitől várom a segítséget? Emberektől vagy az Úrtól? A gyülekezet kitől vár megoldást? A politikától vagy az egyház Urától? A megtérés azt jelenti, elfordulok bálványaimtól, megtagadom őket, és teljesen Jézusra bízom magam. Hiszem, hogy Ő ma is tud az övéiről gondoskodni.
A hűséges bizonyságtételnek, a kompromisszum nélküli életnek megvan a gyümölcse. Elég kemény gyümölcsök, kőből vannak. Pált  megkövezik, mert nem alkalmazkodik az emberek elvárásaihoz, és hirdeti a Krisztust. Azonban élete még nem érhet véget. Az Úr általa akar diadalmasan tovább vonulni.
Az Úr felsegíti Pált, és ő visszamegy oda, ahol megkövezték. Nincs benne harag, meg kell látniuk Isten hatalmát. Ennek a visszatérésnek majd lesz eredménye, egy fiatalembernek egy életre megváltoztatja gondolkodását és életformáját. Legközelebb már a hívő Timótheus fogadja Pált, akiben ő lelki gyermeket kap az Úrtól.  Ilyen csodálatosan munkálkodik a mi Urunk.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  
Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:
Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.
2.  
Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.
Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.
3.  
Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:
Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.
Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.

2017. május 28., vasárnap

Aki hallja, az hallja meg!



I
smét háborút kezdtek a filiszteusok Izráel ellen, mert Isten népének ellensége nem nyugszik (2Sám 21,15-22). Képtelen elviselni Izráel vagy az egyház jelenlétét, növekedését. A gonosz el akarja pusztítani az Úr gyermekeit. Ezért egy idő után újra támad. Ne gondoljuk, hogy nyugodalmas életünk lehet, az ördög megtalálja a megfelelő időpontot. Dávid már megöregedett, és úgy gondolták, ez a legmegfelelőbb alkalom. Amikor úgy gondoljuk, most békességünk lesz, akkor aktivizálja magát a gonosz. Egy hosszabb nyugalmi időszakot iktat be, ami alatt a hívők gyakran úgy gondolják, győztek, már nem fog a gonosz támadni. Azonban a világ soha nem köt békességet, legfeljebb elhiteti velünk, hogy békesség van, és akkor támad, amikor nem számítunk rá.
Dávid elfáradt, az idő a hívő ember felett is telik. Ő is elfárad. Eljön az a nap, amikor nem bírja azt, amit korábban probléma nélkül meg tudott tenni. Dávid tanult a korábbi leckéből, és most nem akart háború idején otthon maradni. Azonban nem sablon szerint folyik az élet. Akkor menni kellett volna a csatába, mert ott volt a helye, most már azonban látnia kell, hogy nem bírja úgy a harcot, mint korábban. Az Úrra figyelve láthatjuk meg, mikor mit kell tenni. Van, amikor a harcot át kell engedni a fiatalabbaknak, de a háttérből Dávid a maga személyiségével, jelenlétével és imádságával segíthet. Az idősebb emberek imahátteret képezhetnek a gonosszal szemben. Mert  nem csak harcosokra, hanem imádkozókra is szükség van.
Vannak, akik a király segítségére sietnek, nincs egyedül Dávid. A hit ezt is jelenti, a testvérek egymás segítségére sietnek. Dávid számíthatott katonáira. Jó, amikor számíthatunk egymásra. Mert van, amit egyedül nem tudunk megoldani, de a testvérek segítségével lehetséges. Lássuk meg azt, akinek a segítségünkre van szüksége. Jézus meglátta a harmincnyolc éve bénát. Megállt mellette, majd meggyógyította. De ugyanúgy meglátta vak Bartimeust, megállt, magához hívta, és visszaadta a látását. Jézust követve látjuk meg egymást, vesszük észre, ha segíteni kell.
A filiszteusok újra és újra próbálkoztak, de Isten népét nem lehet legyőzni. Legalábbis addig nem, amíg az Úr útján jár. Amíg engedelmeskedünk az Úrnak, addig nem győzedelmeskedhet felettünk a gonosz. Ezt később is láthatjuk Izráel életében. Amíg komolyan veszik az igét, figyelnek rá, Isten oltalmazza őket. Hatalmas birodalmak kezéből is kimenti övéit. Az Úr azt akarja, hogy népe bizonyságtételként legyen jelen a világban. Tulajdonképpen a világ érdekében tartja még itt az egyházat. Mivel az egyház a világ világossága, ha kivenné, sötétbe borulna a világ. Így is nagy a sötét, mi is lenne itt a gyülekezet nélkül? Adjunk hálát, hogy még világíthatunk.
Pál apostol nem egy szép üzenetet mond, hanem Isten üzenetét, amit komolyan kell venni (ApCsel 13,38-52). Vegyétek tudomásul, ez Isten üzenete, benne Isten akarata a számotokra. Lehet nem komolyan is venni, de nem mondhatjátok, hogy nem tudtok róla. Vegyétek tudomásul, hogy a törvény nem segít, általa nem igazulhatnak meg, azonban Isten elküldte Jézust, és a Benne hívők számára van bűnbocsánat. Jézus által kaphatják meg az örök életet. Tudomásul kell venni, hogy nincs más út Istenhez, a boldogsághoz, csak egyedül Jézus. Saját útjaink nem vezetnek eredményre. Csak küszködünk önmagunkkal, de ha segítségül hívjuk az Úr nevét, Ő megszabadít.
Őáltala mindenki megigazul, aki hisz. Aki hisz Őbenne, megtapasztalja, hogy Jézus igazságát neki tulajdonítja az Atya. Bűnbocsánat és új élet kegyelemből van. Mindenki megigazul, aki hisz, ez reménységgel tölt el, jöhetünk úgy, ahogy vagyunk, az Úr nem küld el. Egyetlen feltétel a hit. Ha hittel jövök Hozzá, nem számít, milyen élettel jövök. Az evangéliumok arról tesznek bizonyságot, hogy legbűnösebb, a legreménytelenebb életű ember is jöhet. Hiszed-e ezt? - kérdezte Mártától az Úr Jézus, és nem kellett mást tennie, mint megvallani: Hiszem, hogy te vagy a Krisztus. És meglátta az Úr hatalmát, Jézus kihívta a sírból Lázárt. Ma is csak ennyire van szükség, hiszem, hogy Ő a feltámadás és az élet.
A Szentlélek hatalmasan munkálkodott, sokan meghallották az Úr szavát, és követték Pálékat. Követték, mert szomjasak lettek az igére, még többre vágytak. Így azután, amikor ismét beszéltek, még többen összegyűltek, hogy hallgassák. Az ige szól, és ez nem pártalkalom, hogy belépek, tag vagyok, és aztán elvagyok magamnak. Bár sokan úgy gondolják, megkonfirmálnak, és így belépnek a gyülekezet tagjai közé, esetleg még befizetik a tagsági díjat, az egyházfenntartóit, de Jézus nem fontos a számukra. Ezeknek az embereknek Jézus lett a fontos, Őt szerették meg, és még jobban meg akarták ismerni. Az igéből az érződik, hogy ezek az emberek elmondták mindazt, amit hallottak, amit az Úr Jézustól kaptak, a környezetüknek. Ezért gyűlt össze majdnem az egész város. Ezek az emberek megszerették Jézust, átélték kegyelmét, és amikor újra beszélt Jézus, vittek magukkal másokat is. Hadd hallja a szomszéd, az ismerős, a munkatárs és a barát is.
Azonban az öröm, az érdeklődés mellett megjelenik az irigység is. Amikor látják Pál eredményes munkásságát, féltékenyek lesznek rá. Ahol nincs jelen Krisztus, ahol nem Ő uralkodik, ott fellép az irigység. Keresztelő János nem volt irigy Jézusra, amikor jelentették neki, hogy egyre többen elpártolnak tőle, és Jézust követik. Aki Jézusban van, nem irigy testvére eredményére, mert Isten dicsősége áll mindig a szeme előtt. Mert Krisztusban nem az egyéni siker a fontos, hanem Isten dicsőítése, az, hogy mindenki meglássa az Úr hatalmát. Azonban észre kell vennünk, hogy az egyházban is jelen van az irigység, ott sem mindig Isten országa a fontos. Ezért meg kell vizsgálni a szívünket: valóban hiszek-e?
Pálék nem ijedtek meg az irigykedő, hangoskodó, káromló emberektől, felismerik, hogy valóban a pogányok felé kell fordulni. Ha Izráel fiai elutasítják az evangéliumot, akkor megindulnak a pogányok felé, és viszik a fényt, a Világosságot. Nem könyörög Pál. Elmondta, ami rábízatott, de ha nem kell, akkor azokhoz fordul, akik örömmel fogadják Isten kegyelmét. Az Úr nekünk sem könyörög, nem rendez jelenetet, Ő elbírja, ha mi elutasítjuk, de a mi életünk nem fogja kibírni Isten hiányát. Abba bele fogunk rokkanni, pusztulni. Kérjük Urunkat, láttassa meg mindezt a mai emberrel, és elutasítás helyett fogadjuk el kegyelmét, azt a jót, amit készített Krisztusban számunkra.



SŰRŰ SÖTÉT VAN MINDENFELÉ


1.  
Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;
Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.
Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!
Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.
2.  
Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.
Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.
És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,
Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.
3.  
Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!
Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!
Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,
Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.
4.  
Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,
Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.
Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!
Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!


Isten áldásával.

2017. május 27., szombat

Van Szabadító!



A
z egymást követő három évben megtapasztalt éhínség az Úr elé viszi Dávidot (2Sám 21,1-14). Megkérdezi Istentől, mi az oka ennek a csapásnak. Dávid tisztában van azzal, hogy a szélsőséges időjárás és az általa okozott károk nem véletlenül érik az országot. Úgy látja, hogy Isten jelez általuk valamit. A nehéz időkkel, katasztrófákkal, tragédiákkal mindig jelez az Úr. Felhasználja eszméltetésünkre, mert Ő keres minket, azt akarja, hogy életre jussunk. A népét pedig meg akarja tisztítani, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Amikor nem úgy működnek dolgaink, ahogy kellene, kérdezzük meg Istentől: mit akar ezzel elérni? Mi az, amit meg kell változtatni? Mert az Úr mindig érdekünkben szól.
Dávid megtudja, hogy a múlt bűneinek a következménye mindez. A nem rendezett múlt visszaköszön. Gyakran úgy gondoljuk, bűnbánat és újrakezdés nélkül, az Úr akaratához való igazodás nélkül tehetjük dolgainkat. Úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Ha gond van a házasságban, elválunk, majd újraházasodunk, bűnbánat és Isten akaratának tudakozása nélkül. Fel sem merül bennünk: de mit mond az Írás? Elmegyünk néha, egy egyházi ünnep alkalmával a gyülekezetbe, hallgatjuk az igét, de amikor kilépünk a templom ajtaján, mindent úgy csinálunk tovább, ahogy azt előtte tettük. Marad a nem becsületes pénzszerzés, munkavégzés, az anyagiak halmozása. Pedig Jézus azt mondta övéinek, ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön. De mintha nem is mondta volna, ugyanazok a vágyak hajtanak, mint a nem hívőket. Mi a különbség a magát hívőnek mondó és a nem hívő között, egy külső szemlélő számára? 
Az Úr azonban jelez, életváltozásra szólít fel, de vajon meghalljuk-e a jelzést? Ha igen, tartsunk bűnbánatot, és amiben változást kér az Úr, ott változtassunk. Tegyük meg, amit kér. Nem embereket kell eltávolítani, hanem a bűnt. Mert keresztyén életet élni azt jelenti, szakítok a bűnnel. Ha Jézust követem, nemet mondok arra, ahogyan eddig éltem, és Jézus szavához igazítom az életem. Azt teszem, amit mond. Nem attól leszek tanítvány, hogy néha eljárok a gyülekezetbe, megtanulom egyházam hittételeit, hanem abban nyilvánul meg a hitem, ha másként élek, mint eddig.
Elgondolkodtat a gibeóniak helyzete. Már hosszú ideje ott élnek Isten népe között, mégsem járta át őket Isten országnak ereje. Még mindig a személyes bosszú élt bennük. Vajon környezetünket átjárta-e már a belőlünk áradó evangélium? Egyáltalán mi árad belőlünk a velünk érintkező emberek felé? Látják és tapasztalják krisztusi életünket? Árad a megbocsátás, a szeretet, bemutatjuk, hogy lehet másképp élni, mint a világ teszi?
Pál folytatja bizonyságtételét, és eljut Jézushoz, mert ő nem is tud másról beszélni, csak Róla, Róla is mint megfeszítettről (ApCsel 13,23-37). Jézus életének értelme és célja. Találkozott Vele, megtapasztalta, hogy valóban feltámadt és él, hiszen beszélt vele, és ő hallotta a hangját. Azért is küldte a Lélek, hogy a Szabadítót, akit Izráel népe annyira várt, megismertesse velük. Beszélhetne sok mindenről, az izgalmas utazásról, a csodálatos tájakról, a sok kalandról, amit átélt, de mindez nem segít, nem ér semmit. Mennyire semmitmondóak a mi beszélgetéseink, mi vagyunk a szereplői, és nem Urunkról teszünk vallást. Miért? Mert talán nem is Vele van tele a szívünk? Az Úr azt mondta, a szív teljességéről szól a száj, arról beszélünk, ami fontos, ami betölti lényünket. Te miről beszélsz?
Pál ismeri Jézus történetét, elmondták neki az apostolok, és így tud Keresztelő János szolgálatáról is. Jézus előtt elküldte Jánost Isten, hogy felkészítse a Megváltó jövetelére a népet. Hogyan lehet felkészülni? Megtérés által. Megbánják bűneiket, megvallják őket az Úr előtt, és elkötelezik magukat a Megváltó vezetésével egy új irányultságú életre. A keresztség halálról beszél, az eddigi bűnös emberem meghalt, és egy új ember született, és ez már gyűlöli a bűnt, és Isten tetszésére kíván élni. Mindez a kereszten csúcsosodik ki, a kereszten megfeszíttetik az óemberem Jézussal együtt, és most már nem én élek, hanem a Krisztus él bennem. Mindez kegyelem, az Úr munkája bennem.
Van Szabadító, eljött az Úr! Nem vagyok magamra hagyva, azért jött Jézus, hogy leoldja rólam a bűn terhét. Ezt azonban meg kell látni. Fel kell ismerni: bűnös vagyok, segítségre szorulok. A következő lépés: meglátom az igében, hogy Jézus az, Aki megszabadít. Izráel problémája az volt, hogy nem ismerte fel Őt. Nem látták meg Jézusban Istent. Miért? Mert egyszerű emberként jött el, nem a külseje beszélt arról, hogy Ő az Isten, hanem az élete, a tettei. Ma is Jézus tettei, egész élete, embert átformáló hatalma tesz bizonyságot arról, hogy Ő az Isten. Aki segítségül hívja Őt, az megtapasztalja élete megváltozásában hatalmát. Aki megszabadul Jézus neve által a bűnből, annak számára nem lesz kérdéses, kicsoda Ő. Hívd Őt segítségül, hívd most!
Az ember megölte Jézust, elvetette a Szabadítót, mintegy benne van ebben: megoldom magam, nem kell Isten segítsége. Az élet azonban azt bizonyítja, nem tudjuk Nélküle megoldani. A bűn rabigájával szemben tehetetlenek vagyunk. Azonban Isten feltámasztotta Őt, így kaptunk még egy nagy esélyt. Áldott legyen az Úr, mert nem vonta meg tőlünk kegyelmét, hanem még mindig szabad leborulni a kereszt alatt. Jézus által van bűnbocsánat, van új kezdés, mert új teremtéssé lehetek.


A NAGY MÉLYSÉGBŐL SZÜNTELEN

1.  
A nagy mélységből szüntelen
Hozzád kiáltok, Istenem.
Haláltól mentsd meg lelkemet,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
2.  
A bűn sarában élve lenn
A jóra lelkem képtelen.
Fogadd be gyenge gyermeked,
Fogadj be engemet!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
3.  
A bátorságom gyávaság,
A bölcsességem kábaság,
Más nem segíthet, ha Te nem.
Fogadj be, Istenem!
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!
4.  
Az életem üres, szegény,
Nincs benne fény, de van remény,
Hogy Akinek kegyelme nagy,
Vesznem engem se hagy.
Amint vagyok, jövök,
Amint vagyok, jövök.
Énértem is omlott a vér,
Fogadj be Jézusér’!


Isten áldásával.