A
|
helyzet nem javult, Absolon magához fordította
Izráel szívét (2Sám 15,15-23). Reklámja működött. Bedőltek a szép szavaknak,
elhitték, hogy váltani kell. Azt gondolták, ez lesz a megoldás. Azonban azt
látjuk, egy cserétől nincs változás, ráadásul Absolon nem vár Istenre, nem is
figyel Rá. Maga dönt, és úgy gondolja, azonnal meg kell szerezni a trónt, a nép
pedig melléáll. Izráelben az ajándékozás törvénye volt érvényben. A trónt, a
hatalmat Isten ajándékozza, annak, akit Ő kiválasztott. Isten népe trónját nem
lehet megszerezni, csak elfogadni Isten kezéből. Absolon ezt nem tanulta meg.
De, vajon, mi tudjuk-e? Nem a szerzés a fő alapelv, hanem az elfogadás. Azonban
ez hitből történik. Hiszem, hogy az Úr gondoskodik rólam, és megadja mindazt, ami az
élethez, a szolgálathoz szükséges.
Dávid kitér a fia elől. Felismeri, hogy most ez a legjobb megoldás. Van, amikor ki kell térni a harc elől. Lehet,
hogy gyávaságnak tűnik, de az Úrra figyelve megláthatjuk, mi a helyes. A
király nem akar értelmetlen háborúba bocsátkozni. Ebben a mozzanatban
meglátjuk Dávid nagyságát, nem ragaszkodik minden áron a hatalomhoz, hanem
Istenre bízza magát. Nagy kegyelem, ha
józan tud maradni az ember, amikor vagyonnal és pozícióval rendelkezik. Hányan mindent megtesznek, hogy
megszerezzék a hatalmat, a jobb helyet, mások pedig foggal-körömmel védik a
helyüket. Keresztelő János nem harcolt Jézus ellen, nem akarta pozícióját,
hírnevét, szolgálatát menteni, hanem kész volt háttérbe vonulni. Felismerte: Neki növekednie kell, nekem pedig alászállnom. Az alászállás indulata segít a
békés megoldásában.
Megragadó a gáti Ittaj hűsége, vallomása. Sőt, ennél több, példaértékű a
számunkra. Amikor Dávid felajánlja, hogy térjen vissza, ő a királyt választja
és kitart mellette. A királyt, és így a
menekülést, a szenvedést, a veszélyt választja. Számára a legfontosabb a király
jelenléte. Nem az a lényeg, milyen körülmények közt él, hanem, hogy a királlyal
lehessen. Úgy gondolkodik, ha a jólét idején mellette volt, azt elfogadta,
abból élt, akkor a nehéz időben is kötelessége vele maradni. Ó, Uram, könyörülj
rajtam, hogy ilyen hűséges maradhassak Hozzád, bármi történjen is. Add meg,
hogy ne csak a jólét, hanem a nyomorúság, a menekülés, a betegség és gyöngeség
idején is örömmel szolgáljalak Téged. Ittaj nem akar lelépni, nem hagyja
cserben a királyt, nem a maga hasznát keresi, hanem a király, az ország java van
szeme előtt. Bárcsak mindig Isten országának java lenne a legfontosabb
számomra.
Hatalmas életfordulatról ír az ige (ApCsel 9,1-9). Egy olyan ember
életútja és életformája változik meg, akiről ezt akkor senki nem feltételezte.
Sőt, még ő sem gondolta ezt saját magáról. El nem tudta volna képzelni, hogy ő
hamarosan a názáreti Jézus tanítványává lesz. Ha az életünk változatlan marad,
még nem vagyunk tanítványok. Pál itt nem a véleményét változtatta meg, hanem
átélte, hogy találkozik vele a Feltámadott. Rádöbbent arra, hogy Jézus él, és ez a találkozás,
Jézus valósága meggyőzte arról, hogy Ő a Messiás. Tehát Pál itt nem egyszerűen
közösséget váltott, nem arról van szó, hogy felismerte az idők jeleit, hanem
belerohant Jézus szeretetébe. És ez a szeretet a személyiségét formálta újjá.
Valóban más emberré lett. Erre van nekünk is szükségünk, hogy más emberré legyünk.
Pál mást tervezett, gyűlölete vitte előre, maga jelentkezett a
főpapoknál, tehát önként vállalkozott a keresztyének kiirtására. Meg volt
győződve arról, hogy amit tesz, az tetszik az Istennek. Hányan vannak meggyőződve,
hogy a gyűlöletre épített magatartásuk, a bosszújuk tetszik az Istennek.
Útközben azonban Isten is jelen van. Útközben történik valami. Az Úr a
mi eltervezett útjainkat is meg tudja változtatni. Mindent megszervezett Pál,
de az Úr elképzelését nem tudta megváltoztatni, útközben megjelenik neki Jézus.
Békétlenséggel, dühöngéssel, gyilkos indulattal van tele, de Jézus jelenléte
lecsillapítja a szívét. Jézussal
találkozva kapja meg azt, amit keresett. Itt nyer békességet és talál rá élete értelmére,
céljára. Ez egy szó, és egy személy: Jézus. Az életünk értelme Jézus. Azért
születtünk, hogy Őt megismerjük, és Neki éljünk. Pál eddig magának élt,
innentől kezdve egyedül Jézusnak.
Kinek élsz te? A munkádnak? Egyházadnak? A szolgálatnak, vagy az Úr
Jézusnak? Hány embernek a munka, a
szolgálat az élete értelme, azért él. Jézus azonban azt akarja, hogy teljes
szívvel Neki éljünk. Ezért keresi Pált is. És a tanítványokat úgy menti meg,
hogy az ellenséget baráttá teszi. Jó útmutatás ez. Hogy szabaduljunk meg
ellenségeinktől? Úgy, hogy Krisztus oldalára állítjuk őket. Baráttá tesszük.
Saul, Saul, miért üldözöl engem? - szól a kérdés. Miért is? Miért is
üldözöm Őt? Miért megyek szembe Vele? A
másik gondolat: ha a tanítványokat üldözöm, Jézust üldözöm. Azonosítja magát
velük. Az egyházüldözés, Jézusüldözés. Azt is látnunk kell, hogy Istenben hívő
emberek üldözik Jézust. Pál sem pogány volt, hanem zsidó, rabbi, tehát tanult
ember, mégsem ismerte fel Jézusban az Istent. Azonban az Úrnak terve van vele,
és munkába veszi.
Saul visszakérdez, de már Úrnak szólítja. A válaszból megtudja, hogy Jézussal
találkozott. Ha ez így van, akkor Jézus él. A bemutatkozás után megkapja, mit tegyen. Az első lépés: menjen azokhoz,
akiket össze akart gyűjteni. De már
másképpen megy, nem büszkén, hanem alázatosan, vakon, kézen vezetve. A dühtől
vezérelt ember most csendes; aki másokat akart kézen fogva (bilincsbe verve) vezetni, azt most mások vezetik be a városba. Nincs már félelmetes Saul, hanem egy lováról leszállított, kegyelemre
szoruló bűnös van. Pálban elkezdődik egy
új élet, és ez sokkal gazdagabb, tartalmasabb lesz, mint a régi volt.
Elkezdődött-e már benned az új élet? Engeded-e, hogy az Úr vezessen?
Tudom az Úrnak terve van…
1. Tudom, az Úrnak, terve van velem. 2X Ezért ajkam, életem, Őt dicséri
szüntelen. Tudom, az Úrnak terve van velem.
2. Tudom, az Úr velem van minden nap. 2X Ezért ajkam, életem, Őt dicséri
szüntelen, tudom, az Úr velem van minden nap.
3. Tudom, az Úr megőriz mindenhol. 2X Ezért ajkam, életem, Őt dicséri
szüntelen, tudom, az Úr megőriz mindenhol.
4. Tudom, az Úr mindennel jót munkál 2X Ezért ajkam, életem, Őt dicséri
szüntelen, tudom, az Úr mindennel jót munkál.
5. Tudom, meglátom egyszer Jézust én, tudom előtte állok egykor én.
Keskeny úton követem, mennybe visz a kegyelem.
Tudom meglátom egyszer Jézust én!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése