Győzelmi hír

D

ávid serege győzelmet aratott, az ellenség vereséget szenvedett (2Sám 18,19-32). Ez örömhír, annak tartják a katonák, és egy hírnök futva vissza a jó hírt Dávidnak. Tehát az örömhír mindig győzelmi hír, és olyan fontos, hogy egy futó viszi elmondani a hátországban élőknek. A győzelmi hírnél nincs fontosabb. Ezt nevezzük evangéliumnak. Jézus Krisztus győzött Isten és az ember ellensége, a sátán, fölött, nincs ennél nagyobb hír.  Ezt is sürgősen el kell mondani, hadd tudja meg mindenki, akit az ördög félelem alatt tartott, hogy nem kell már félni, lehet szabad, kiteljesedett életet élni. Jézus győzött, van remény, újrakezdhetjük a tönkretett életet is.

Jóáb jól látta, hogy csak félig lesz ez most jó hír. A háború megnyerése örömhír, de Absolon halála tragédia Dávid számára. Ezt nem fogja jó hírként megélni. Azonban meg kell látnunk, hogy az örömhírt a Fiú halála hozta el a számunkra. Ez a Fiú az Úr Jézus, Isten Fia. Hálával legyőzte a bűnt, halált, sátánt. Életét kellett odaadni a győzelemért, Istennek nagyon sokba, Fia halálába került a mi megmenekülésünk. Jézus halála nélkül azonban örökre elvesznénk. Sátán nekünk legyőzhetetlen, de Jézus magára vállalta a harcot. Mindezt bűneinkért tette, azért, hogy eltörölje azokat, és összekapcsoljon az Atyával. Aki mindezt meglátja, annak fáj a bűn, hisz miatta kellett Jézusnak meghalni, de megjelenik a hála is. Hálás a szívem, Uram, a győzelmedért. Köszönöm, hogy legyőzted ellenségemet és felszabadítottál. Dicsérlek, magasztallak, mert nem féltetted magad, nem mondtad, ha kell, tanítom és gyógyítom az embert, de meg nem halok érte. Kész voltál keresztre menni. Tedd hálássá, Neked élővé a szívemet.

A győzelem csodálatos dolog, ezt élik meg Dávid emberei, örömmel és önként akarják vinni a hírt a királynak. Aki részese a győzelemnek, az el akarja másnak is mondai. Azt nem kell küldeni, biztatgatni, annak nincs sürgősebb dolga. Aki részesül a győzelemből, az mindent alárendel a győzelmi hír elmondásának. Az kész fáradtan is futásnak indulni, áldozatot vállalni. Így tett Ahímaac. Vegyünk példát róla, induljunk és mondjuk el azonnal: Jézus győzött, megbocsáttattak a bűneim, van örök élet. Tegyünk bizonyságot Jézus életünkben elvégzett munkájáról. Olyan jó tapasztalni, amikor ez a megvallás belülről, a szívből fakad.

Dávid alakjában elénk rajzolódik a mennyei Atya. Ilyen a mi Atyánk, és ez a mi reménységünk. Neki mindvégig fiú marad Absolon, nem ellenség, nem lázadó, hanem fiú. Ha fellázadt, és életére, trónjára tört is, fiú, és várja vissza. Kész visszafogadni, megbocsátani neki. Így látjuk mi Istent. Bármilyen lázadó, engedetlen nép vagyunk, fiúként tekint ránk. Olyan fiúként, aki egy időre elszakadt ugyan Tőle, de vissza akarja őt nyerni. Azért jött el az Emberfia, hogy az elszakadt embert Általa Isten visszakapja. Hazavár Atyád! Lásd meg, elszakadtál Tőle, messze idegenbe mentél, vagy ha a közelében vagy is, szíved távol került. Lázadó, támadó, fájdalmat okozó ember vagy, de Jézus ezt a lázadót legyőzi. Ha látom magamat, és megvallom, mint a tékozló fiú, idegenbe szakadtam, és itt elveszek, de ments meg, akkor megbocsát, hazafogad. Mióta vár rád Atyád? Hazaindultál már? Mert nem elég megfogalmazni, hogy bűnös ember vagyok, hanem ezt az Úr keresztje előtt kell kimondani. Egyben nemet mondani a régi életre, a bűnre, mindarra, amit Isten bűnnek nevez. A hazatérés egy új élet kezdete. Haza nem vihetek semmit a távoli földről. Mindennek ott kell maradni, csak önmagam vihetem, a rongyaim, ami helyett új öltözetet ad Atyám.

A gyülekezetnek is így kellene várni vissza a bűnösöket, meglátni jelenlegi életük mögött az elveszett fiút. Várni, ahogy Dávid tette. Hogyan várta Absolont? Megbocsátással. Így vár Isten is.

Nagy dolgok indultak el, az evangélium kiáradt a pogányok felé (ApCsel 11,19-26). Eljutott Cázáreába, és ott átmosta Kornéliusz százados szívét. Hömpölyög az élet vize, nagy áradással halad előre, nem állhat útjába semmi, eléri Antiókhiát is. Jó látni az Úr hatalmas munkáját, életek változását, az emberek megmozdulását. Egyre többen mozdulnak meg, nem csak megfürdenek, hanem sodorja őket az ár mások felé. A Lélek sodrásába kerültek. Jöjj, Szentlélek Úristen, áradj köztünk is, mozdíts ki besüppedt, elkényelmesedett életünkből. Tépd le, Uram, a jólét kövérségét szíveinkről, és helyezd ránk a lélekmentés felelősségét. Ébressz fel, Szentlélek Úristen, minket, hogy lássuk meg: Jézus nélkül a kárhozat felé rohanunk.

István halála után üldözés indul, és az üldözöttek viszik a jó hírt. Nem látunk csalódást, senki nem mondja, nekem ez nem kell, mert milyen örömhír az, ami az életembe kerülhet? Nincs ilyen hang, ahová mennek, viszik a szívükben Jézust. A feltámadt Úr közlekedési eszköze a megtértek szíve. Ő ma is a szívekben utazik. Ezek az emberek boldogok voltak, mert megtalálták a Messiást, tulajdonképpen Ő talált rájuk, és kegyelmet nyertek Általa. Ezt pedig el kell mondani, ez a hír mindenkire tartozik, nem mondták, a másik népnek is vannak Istenei, minek beszéljünk Jézusról. Felismerik, hogy Jézusra mindenkinek szüksége van, Rajta kívül nincs szabadító, nincs Isten. Minden más csak bálvány. Élet Jézus neve által van.

Antiókhiába eljutva is Jézust hirdették. Nem új eszméket, nem egy új pártról beszéltek, hanem egyedül Jézusról.  Ma is Őt kell hirdetnünk, Általa lehet mássá az életünk. Minden, amit keres a mai ember, Benne található meg.

Az Úr keze velük volt, velük ment az Úr, és megáldotta, eredményessé tette bizonyságtételüket. Az Úr ad megtérést, ez nem emberi mű, hanem Isten munkája. De az ő bizonyságtételüket hitre jutás, megtérés kísérte. Ha nincs megtérés, nincs jelen Jézus. Akkor csak kultúrcsoport a közösség. A megtérőkből alakul a gyülekezet. Mert nem egy klubdélutánra hívogatunk, hanem egy életformát kínál az Úr. Aki megtér, az isteni természet részesévé válik, és ez teljes életváltozást hoz magával. Innentől kezdve az ige a tájékozódási pont. Az Úr szavához igazodom, és amit az ige bűnnek, bálványnak nevez, azt kidobom, elhagyom.

Barnabást Antiókhiába küldik, ő pedig egy idő után meglátja, hogy segítségre van szükség, és elmegy Saulért Tarzuszba. Saul csendességbe húzódott, felkészül a szolgálatra. Elmerül az igében, kikristályosodik biblikus látása, mert a megtérteket tovább kell vezetni. A hitben növekedni kell, ehhez pedig biblikus tanításra, a Szentlélek vezetésére, munkájára van szükség. Antiókhiában is előbb együtt munkálkodik Barnabással Saul, és ez fontos. Bizonyságot tenni fontos arról, amit megtapasztaltunk, de tovább kell lépni, jobban meg kell ismerni az Urat. El kell mélyülni az igében és az Úr Jézus Lényének megismerésében.

Jézusom, ki árva lelkem

1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.

2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.

Isten áldásával.