Angyalarc

A

z Úrnak nem  tetszett, amit Dávid elkövetett, de őt szereti és mindent megtesz érte (2Sám 12,1-14). Mindent megtesz az Úr, hogy rádöbbentse, vétkezett, nem jól cselekedett. És ez akkor is igaz, ha a környezete nem sejt semmit. Az Úr előtt nincsenek rejtve életünk dolgai, azonban a kegyelem ma is tart, és a rejtett dolgokat is felszínre lehet hozni. Az Úr elküldi Nátán prófétát, és általa szembesíti Dávidot azzal, amit tett. Ez azért lényeges, mert a bűn elaltat, és Dávid is hajlamos volt úgy gondolni, mivel nem derült ki, minden rendben van. Amíg nem rendezem, nincs rendben, mert az idő múlása sem oldja meg, csak egyedül a bűnbocsánat. A múlt terhei alól egyedül a bűnbocsánat old fel, tisztít meg. Isten drága kegyelme veszi le rólunk a terhet és szabadít fel új életre.

 Nátán egy példázatot mond el a királynak, aki felháborodik a gazdag viselkedésén, harag gyűlik a szívében, és ítéletet mond rá. Ezzel a próféta tükröt tart Dávid elé: ilyen vagy, ez van benned. Az ige ez a tükör, Isten tartja elénk, és megmutatja, ez van benned, ilyen vagy. Igen, mi szeretjük más bűnét, tetteit elítélni, felháborodunk, amikor látjuk a sok igazságtalanságot, gaztettet a világban, de mi van velünk? Az ige elmondja, én sem vagyok különb, az én szívem is ilyen, felháborodok máson, a másik szálkáján, és nem veszem észre, nem akarom meglátni a magam gerendáját. Dávidnak eszébe sem jutott, hogy itt róla van szó. Igazságérzete mással szemben működött, de önmagával szemben nem. 

Mennyire hasonlítunk Dávidra, szól az Úr üzenete, és azt nem magának, hanem másnak hallja. Nem a maga életét teszi mérlegre, hanem másokat. Isten azért adja kezünkbe az ige tükrét, hogy mi tekintsünk bele. Azért szól, mert meg lehet szabadulni, meg lehet tisztulni, és kezdhetek Vele egy új életet. Ne másnak olvassam, hallgassam az igét, hanem magamnak, az Úr mindig engem szólít, rólam, a saját dolgaimról akar beszélni. Mi jobban szeretünk másokról beszélni, de amikor Isten előtt állunk, csak magunkról szólhatunk. Az Úr azért tart elénk tükröt, mert így akar rendbe rakni. Nem akarja, hogy becsapjuk magunkat, és úgy gondoljuk, élhetünk úgy tovább, mintha mi sem történt volna.

Dávid, amikor meghallja a példázatot, gyorsan kimondja a halálos ítéletet, és nem is gondolja, hogy ezt önmagára mondja. Könnyű másra ítéletet mondani. Nátán próféta azonban bátran szembesíti Dávidot tetteivel. Rámutat: Te vagy az az ember! Igazán bátor a próféta, hogy a királyt meri így szembesíteni bűneivel, de ő nem a király reakciójára, hanem Istenre figyel. Dávidnak pedig bele kell tekinteni a tükörbe, és ezt meg is teszi.

A bűn nem ártatlan dolog, valaki meghal miatta. Itt a gyermek fog meghalni, évszázadokkal később pedig egy másik gyermek hal bele a bűneinkbe, az Isten Fia. Azért halt meg Ő, hogy ne nekünk kelljen meghalni. Kifizette az adósságot, és így, aki rádöbben bűneire, megvallja azt, bűnbocsánatot nyer. Ez azt jelenti, Jézus meghalt helyettem, és így nekem már nem kell a bűn miatt meghalnom. Áldott legyen az Úr, hogy elrendezte a kereszten adósságomat, hogy a tenger mélyére vetette bűneimet.

Dávid kimondja: vétkeztem. Nem támad a prófétára, hanem őszintén vállalja, amit tett, és annak a következményeit. A bűnnek következménye van. A bűnbánatnak is megvan a maga gyümölcse, drága gyümölcs, a bűnbocsánat. Az Úr elengedte vétkedet. Van elengedés, mi már tudjuk, hogy tökéletes áldozatot mutatott be az Úr. Minden bűnünket eltörölte a Golgotán. Aki kimondja: vétkeztem, és ezt úgy mondja, hogy egyúttal addigi életére, bűneire is nemet mond, annak az Úr elengedte vétkeit. Elengedte, mert Jézus kifizette. Ő kifizette bűneink árát, az én részem pedig az, hogy mindezt meglátva elfogadjam a bocsánatot. Elfogadjam Jézust Uramnak, és kövessem Őt. Mert a bűnbocsánat egy egészen új életről szól. Nem arról van szó, hogy a múltat eltörli az Úr, és a jelenben azután továbbra is úgy élek, ahogy akarok. Egy új életet kezdhetek Vele, ahol már Ő megy előttem. Ő irányít, én meg követem, és úgy élek, ahogyan mutatja azt nekem.

A Szentírás Istvánt, az ő életét és szolgálatát állítja elénk (ApCsel 7,8-15). Elmondja, hogy kegyelemmel és erővel volt telve. Mivel vagyok én telve? Mert amivel tele a szívünk, a lelkünk, az meglátszik, az hat kifelé.  Mi árad túl a szívemen? A kegyelem és Istennek ereje? István a Szentlélek által erővel végezte szolgálatát. Erő volt a bizonyságtételében, ez azt jelenti, hogy volt hatása annak, amit mondott. Hiteles, erőtől duzzadó élete hatott az emberekre. Megismerték általa az Úr Jézust, rádöbbentek, hogy az általuk megölt Jézus valóban Isten Fia. És annak ellenére, hogy megölték, él. Jézus ma is él, és Általa történnek csodák, jutnak hitre emberek, és változik meg az életük. Jézus formálja újjá a szívünket, teszi képessé az Isten akarata szerint való életvezetésre.

István nem csupán a diakóniai szolgálatot végzi, hanem hirdeti az igét is. Tudja, hogy ez a kettő összetartozik. De nem azért szól, mert ez a feladata, hanem azért, mert nem tud nem szólni. Megismerte és megszerette Jézust, átélte a kegyelmet, és ezt nem tudja magában tartani. El kell mondania, és azzal is tisztában van, hogy népe többi tagjának is hallani kell az Úrról. A Jézusban való hit nem magánügy, tovább kell adni.

Az ördög azonnal támad, nem akarja engedni, hogy még több ember hitre jusson és éljen. A mózesi szokásokhoz akarja láncolni az embereket. Mindig ezzel trükközik, a szokások megtartásával köti őket magához. Azonban az ige rámutat: nem a szokásokban van az élet, hanem az Isten igéjének való engedelmesség által. A szokásokat nem lehet az igével egy szintre emelni. Azonban a gonosz ezt teszi. El akarja ültetni bennünk, hogy ha a szokásokat megtartjuk, az elég. Isten azonban nem hagyományőrzést akar, hanem új életet kínál. Azt akarja, hogy akaratát vegyük komolyan, szavának engedelmeskedjünk.

Támadják Istvánt, hamis vádakat hoznak fel ellene, hazudnak, és az Úrnak ez a gyermeke a hazug vádak között angyalorcájú. Csodálatos, nem a harag, a gyűlölet jelenik meg az arcán, hanem a békesség. Nem a saját személyére figyel, hanem tekintetét az Úrra emeli. Milyennek látják az arcunkat támadások, rágalmak, hazugságok, igazságtalanságok idején? Mit tükrözök? Jézust, vagy még a régi természetemet, azt, amit atyáimtól örököltem? Jó látni Istvánt, nem a támadóival törődik, hanem a Jézusra tekint. Szívét, lényét az Úr tölti be. Kérjük Őt, töltse így be a szívünket, hogy bármilyen közegben, bármilyen emberektől körülvéve kelljen eltölteni ezt a napot, mindenki Jézust lássa. Mert a mai világnak is ilyen angyalarcú bizonyságtevőkre van szükségük. Hadd lássa mindenki a krisztusi embert, az Úrnak munkáját. Mindenkiben tudatosulni kell, hogy ez az arc, ez a békesség, ez az új indulat Jézus műve, az Ő ajándéka. De ez a békesség, ez a kisugárzás a miénk is lehet. 

ÚJ SZÍVET ADJ, URAM, ÉNNEKEM

1.  

Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak Teérted ég,

S Véled jár szüntelen,

Csak Véled szüntelen!

2.  

Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, Te lakhelyed,

Hol egyedül a Te hangod szól,

Mely Véled van tele,

Csak Véled van tele!

3.  

Jézus, a Te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

S én is tudom, bűntelen leszek

Majd Nálad odafönn,

A Mennyben odafönn.

Isten áldásával.