Jézussal, örvendezve

Absolon nem békült meg őszintén, teljes szívből Dáviddal (2Sám 15,1-12). Mindaz, ami történt, csak látszat volt. A környezetnek akart megfelelni, ne mondják, hogy békétlenség van a király családjában. Azonban nem a megfelelés a lényeg, hanem az, hogy mi történik bennem. Megbékülök-e az Úrral, és valóban végbemegy-e bennem változás? Absolon ugyan hazaköltözött, de nem került közelebb az apjához. Nem elég a gyülekezethez visszatérni, az Atyához is el kell jutni. A tékozló fiú, nem csupán az Atya gazdaságáig jutott el, hanem megvallotta az Atya előtt bűneit, és az Atya ezt követően visszafogadta az atyai házba. Meddig jutottál el? A lelkészig, az egyházig, vagy a keresztig, Jézusig?

Absolon egy idő után a maga kezébe veszi a dolgok irányítását. Nem Istent keresi és kérdezi, hanem ő akar változtatni. Úgy látja, változásra van szükség, és ennek a megvalósításához ő a legmegfelelőbb személy. Jó, ha változást akarunk, ha szeretnénk, hogy jobbá legyen az élet. Itt azonban a változást nem az ige generálja. Absolon nem vitte Isten elé az életét, az ország helyzetét. Nem kérdezte, hogy kell-e, és ha igen, miben és hogyan változtatni? Mert a biblikus változás az mindig bennem kezdődik, előbb én változok, térek meg, és majd azután használ fel engem az Úr a további változásokra. Absolon a maga érdekében és a maga szakállára akar változtatni. Nem Isten még jobb megismerése és megismertetése vezérli. Ő akar lenni valaki. Vizsgáljuk meg szívünket! Mit akarok? Az Urat megismertetni, országát hirdetni és megélni, vagy én akarok lenni valaki?

Ő akar a király lenni, és elhiszi, hogy ha ő kerül a trónra, pozitív változások jönnek, jobb lesz az élet. De mitől lenne jobb? Ha valaki nem születik a Szentlélek által új emberré, akkor nem lesz jobb az élet. Akkor csak személycserét hajtanak végre. Nekünk nem személycserére, hanem szívcserére van szükségünk. Új szívvel rendelkező, Jézust szerető emberek hozhatnak igazi megújulást a gyülekezetekbe. Attól még nem lesz igaz, teljes körű megújulás, nem lesz élet, hogy néhány tisztségbe másik embert választunk.

Absolon magához édesgette az embereket, és ez nagy veszély. Magunkhoz gyűjtjük, és nem az Úrhoz vezetjük őket. Pedig pont arra van szükség, hogy elvezessük az embereket Jézushoz. Azon kell munkálkodni, hogy Ő legyen életünk Királya.

Azt látjuk, hogy az Úr szól övéihez, és Fülöp hallja is a szót (ApCsel 8,26-40). A nagy samáriai ébredés közben is megszólítható. Bizonyára nagyon elfoglalt, mégis hallja a szót. Megszólítható vagyok-e a magam helyén? Esetleg annyira el vagyok foglalva, hogy nem is hallom a szót? Akarom-e hallani, amit az Úr mond?

Fülöp a sok munka, a hatalmas ébredés közben is érzékeny Isten szavára. És azt hallja, amit az Úr mond, nem pedig azt, amit hallani szeretne. A Feltámadott Úr azt kéri, hagyja ott a munkát, az ébredést, és menjen el egy néptelen útra. Hogyan lehet ott misszionálni, ahol nincs senki? Az Úr munkamódszere: a jó közegből, a beindult életből küld oda, ahol még nincs semmi. Mondhatnák úgy is, Samáriában ki lett építve a közvilágítás, így ott már nincs szükség lámpára, villanyszerelőre, oda kell menni, ahol még sötét van.

Azt is látjuk, hogy az Úrnak egy ember is nagyon fontos. Az egy kereső is számít. Az Úr nem a létszámra megy. Nem a statisztikát akarja kozmetikázni, hanem új életet akar adni, annak, aki erre vágyik, aki messziről eljött, hogy megismerje Istent.

Megragadó: ez az ember nehéz körülmények között tesz meg több ezer kilométert Istenért. Beteg az élete, és ami rajta múlik, azt megteszi a teljes gyógyulás érdekében. Nem a mágust, a csodadoktort keresi fel, hanem a jeruzsálemi templomba indult. Úgy gondolta, a templom Isten rendelője, ott meggyógyulhat. De nem gyógyult, azonban vett egy tekercset, mondhatnánk, egy Bibliát. Nem sértődik meg, hanem Bibliát vesz, tovább keres, és jó helyen keres, olvassa az igét. A Bibliában Isten kijelenti magát, ott találkozhatunk Vele. Hol keresem Istent? Hol keresem a gyógyulást? Kézbe veszem a Bibliát, mindjárt oda fordulok, bármilyen problémám adódjon? Ez az ember testében és lelkében is sérült, azonban meglátja, hogy Istenhez jöhet, amint van. Jöhetsz, amint vagy, Ő kezelésbe vesz igéje által. Számára nincs lehetetlen, és jöhet mindenki, aki Érte jön.

Fülöp nemcsak hallja az Úr szavát, hanem engedi magát irányítani, vezetni. A Lélekre van hangolódva, és Ő vezeti. Úgy követi a Lélek utasításait, mint ma a GPS szavait a sofőr. Arra fordul, amerre a hang mondja. Érdekes, hogy minden probléma nélkül elfogadjuk, hogy a GPS-en keresztül jó tanácsot kapunk. Ha az ember képes már erre, mennyivel inkább képes rá az Úr. Kapcsoljuk be hitünk készülékét, és kövessük Urunk vezetését. Amint látjuk, lehetséges ez a fajta felfelé figyelés.

A kapcsolópont az ige, a komornyik olvassa, Fülöp hallja, és elvezeti általa Jézushoz. Egy összetett problémájú, sérült ember ez az etióp, és Fülöp az igét használja, Jézusról beszél neki, Jézust hirdeti. Nem mondja, én ehhez nem értek, nem küldi szakemberhez, mert ő a szakember. Aki Jézus tanítványa, az emberi, lelki kérdésekben szakemberré lehet. Ha figyelünk a Szentlélekre, és az igét kézbe vesszük, megoldást találunk. Nem mi vagyunk a megoldás, nem Fülöp az, de ismeri Azt, Aki ebben a helyzetben, és ennek az embernek is segíthet. És Ő Jézus. Ő segít egyedül, Őreá van a mai lelki sérülteknek is szükségük.

Az etióp kérdez, Fülöp válaszol. Még a hintó is lehet szószék, lelkigondozói szoba. A lényeg, hogy jelen legyen Jézus. Ez az ember fogékony az igére, te fogékony vagy-e rá? Mielőtt megkeresztelné Fülöp, rámutat, hogy csak akkor, ha teljes szívből hisz. Nem elég az ismeret, hanem élő hitre van szükség. Ő pedig megvallja: hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Ez a lényeg, hiszem, hogy Jézus az Isten Fia. Ő a Szabadító. Nem elég, hogy hiszem az Istent, hiszem-e, hogy Jézus a Megváltó, az én Megváltóm?

Fülöpöt elragadja a Szentlélek, de mégsem marad magára az etióp ember, vele marad az Úr. Azért megy örömmel tovább az útján, ugyanabba a közegbe, ugyanolyan testi sérüléssel, mert megismerte Jézust. Kegyelmet nyert, új élete van. Ez az ember boldog, pedig a teste nem gyógyult meg. Továbbra is eunuch marad, de van Krisztusa. Hogyan mész ma tovább az úton? Jézussal? Ha igen, akkor örvendezni fogsz. Ilyen örvendező tanítványokat akar az Úr.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hí -vó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: - Fogadj el, Jézusom!

 Isten áldásával.