B
|
arzillaj
helyett a fia, Kimhám kíséri a királyt (2Sám 19,41-44). Az idős ember átengedte
a fiatalnak a lehetőséget. Jó ezt látni,
nem mindent magának akar, elfogadja, hogy ő már öreg, nincs szüksége erre a
pozícióra. Jó, amikor felismerjük
életkorunkat, és elfogadjuk, hogy van, amit már nekünk nem kell vállalni, van, amire nincs szükségünk.
A gonosz mindig és mindenütt jelen van. Nem akar békességet, mindent
megtesz a feszültségért. Itt is feszültség keletezik Júda és a többi törzs
között. A háború ugyan befejeződött,
Dávid győzött, de a szívekben még nincs befejezve. Jelen van a sértődöttség, a
harag. A tíz törzs nehezen akarja elfogadni, hogy Dávid a király, és ha már ő,
akkor miért Júdában van? Olyan problémák
ezek, amiket csak az Úrra figyelve, az Ő akaratát meglátva lehet megoldani.
Legtöbbször az emberi szempontok okozzák a konfliktusokat. Mindenki a maga szemszögéből,
saját érdekeit szem előtt tartva értékeli a kialakult helyzetet. De mivel a
szívünk gonosz, nem tudunk egyességre jutni. Ez a jelenet is rámutat arra, hogy megváltásra van szükségünk. Amíg a hit csak formalitás, nincs békesség, nem
jutunk egymáshoz közelebb. Élő hitre, újjáteremtett életre van szükségünk.
Olyan szívre, amely már Istenre figyel, az Ő akaratát tartja szem előtt. Ezek
az emberek nem figyeltek Istenre, nem látták meg akaratát.
A júdaiak vallomása elgondolkodtat, hozzánk áll közelebb a király. Ők közeli kapcsolatban vannak vele. Nem
csupán reprezentatív személy, hanem valóban vezetőjük, Uruk, fontos a számukra,
életüket is készek voltak érte kockára tenni. Mennyire áll hozzám közel az Úr Jézus? Mert pont erre kellene törekedni, közeli, élő kapcsolatba kerülni Vele.
Sokak számára Isten és Jézus csak az élet tartozéka, vagy még annyi sem. Sokan
elmennek vasárnap az istentiszteletre, leülik azt a kis időt, ami némelyeknek
elég nagy fáradságba kerül, és aztán mennek dolgukra. Nincs közük az Úrhoz. Tulajdonképpen
arról van szó, hogy Jézusnak legyen köze életünk dolgaihoz, az istentisztelet
után is. Engedjük közel magunkhoz, engedjük, hogy beleszóljon a mindennapokba,
és szava irányítson.
Közel van-e hozzád Jézus? Napi kapcsolatban állsz-e Vele? Hogyan
lehetséges ez? Igeolvasás és imádság által. Megállok és időt szakítok Rá.
Igyekszem minél jobban megismerni Őt. Mert a hitünk Jézusról szól, Lénye
megismeréséről. Megismerni csak úgy lehet valakit, ha minél több időt vele
töltünk. Töltsünk Vele ma minél több időt! Üljünk oda lábaihoz, ahogyan a
betániai Mária is tette.
Az antiókhiai gyülekezetben is a
Szentlélek formálja és vezeti a tanítványokat (ApCsel 13,1-12). Ők végzik a
szolgálatokat, böjtölnek, tehát koncentráltan figyelnek felfelé, a Szentlélek pedig
elmondja, mit akar. Igen, ezeknek a
hívőknek az Úr a Szentlélek által mondja
meg, mi a feladatuk, mi a következő lépés, amit meg kell tenniük. Ezek az
emberek Szentlélektől vezetettek. Isten
Lelke ma is vezetni akarja övéit, ezt meg kell látnunk. Ehhez azonban az a
szükséges, hogy engedjük is magunkat vezetni. Figyeljünk felfelé, és várjuk meg,
amíg a Lélek elmondja, mi a teendő, mi a következő feladat. Barnabás és Saul
nem maguktól indulnak el missziói útra, hanem a Szentlélek indítja el őket.
Amikor megértik az Úr akaratát, a gyülekezet indítja útnak őket, imádkozás
után. A gyülekezet imádkozik, azt
látjuk, hogy nem csak egyénileg, hanem közösségileg is fontos az imádság. Az ima, a gyülekezetet is összekötötte az
Úrral. Amikor imádkozunk, jelen van az Úr. Itt jelen volt, mert azt akarták,
amit Jézus is akart. Azt akarom-e, amit az Úr?
Elindulnak, és Ciproson kötnek ki, megérkezik erre a szigetre az
evangélium. Rövid idő alatt nagy utat tett meg a Jézusról szóló bizonyságtétel.
Az Úr megragadott néhány embert, és ők engedelmesen vitték a jó hírt. Ahová
eljutottak, ott továbbadták. Nincsenek nagy rendezvények, nincs csalogató só,
se zene, se liturgia, se megszervezett egyház, csak árad az élő víz. Ilyen
áradás után vágyakozzunk. Kérjük Urunkat, adja meg, hogy így terjedjen az
evangélium közöttünk is.
Pál, és itt már Saul Pál, ezzel jelzi az ige, hogy egy teljesen új kezdődött
az életében. Ő már nem Saul, a rabbi, hanem Pál, Jézus Krisztus tanítványa. Már
Krisztus él benne, és Őt viszi az emberek közé. Viszi szívében a Megváltót, a
bűnből szabadító Urat. Egy új kezdődik Pál számára, kilép a zsidóság köréből,
és a pogányok elé tárja Isten örömhírét, üdvüzenetét. Most már korlátok nélkül
terjed az ige, eljut mindenhová, és ahol hittel befogadják, ott új élet kezdődik.
Ahol befogadják Jézust, ott ma is új élet kezdődik.
Ne hátráljunk meg, amikor a gonosz elénk áll, akadályoz, amint itt is
tette. Vállaljuk bátran Jézust, ahogyan Pál is tette. Mindeninek meg kell
tudni: Jézus él. A keresztyén hit nem egy újabb vallás, nem valamilyen
megfoghatatlan, kitalált istenségről szól. Jézus él, hatalma megtapasztalható.
Nemcsak hatalmával alakít, hanem beszél is hozzánk. Aki segítségül hívja,
megtapasztalja valóságát.
Pál nem enged a hamisságnak, a gonoszságnak, nem engedi, hogy bárki
eltérítse a kereső lelkeket az egyenes útról. Van egyenes út, ami az életre
vezet. Ez az Út maga Jézus, aki rálép, célba ér. Nem kötelező görbe utakat
megtenni, van szabadulás, van egyenes út. És ezen az úton Jézussal együtt
haladhatunk.
Pál megmarad az egyenes úton, nem fog össze a hamis prófétával, az
evangélium soha nem üzleti alapon terjed. Az örömhír, Jézus győzött a gonosz
felett, nem ural már le, nem kell félni tőle. Elimás, aki sokakat
elkápráztatott, tehetetlen Jézus hatalmával szemben. A varázslók, az okkult
emberek el tudnak sok mindennel kápráztatni, de valós hatalmuk nincs. Jézussal
szemben elbuknak. Az egyiptomi mágusok is alul maradtak Mózessel szemben. Ne
engedjük magunkat megtéveszteni, hanem forduljunk szembe a gonosszal, Jézus nevében.
Az Úr neve által van szabadulás, előrehaladás.
Testvérek, menjünk bátran
1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban
Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva
megpihenni A boldog cél előtt.
2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk,
Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát
ki-ki fordítsa A szent város felé.
3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az
nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned
össze, Menvén halálon át.
4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki
pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is
beérjük, Bennünket gond se bánt.
5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a
keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden
gáton, Hű Mesterünk után.
6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre,
Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent
reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.
7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin
gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt
vállunkra venni E földi élten át.
8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S
a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot
mind levetjük S vár ránk az égi rész.
9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt,
mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál
pihentek, Megfáradt gyermekek.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése