Zavaros

M

indig vannak zavarosban halászó emberek, akik igyekeznek a zűrvart kihasználni (2Sám 16,1-4). Így tett Cibá is. Mindez csak később, a Jeruzsálembe való visszatéréskor derül ki. Most úgy tűnik, hűséges maradt Dávidhoz. A király nincs abban a helyzetben, hogy leellenőrizze az információ hitelességét. Úgy véli, igaz lehet, amit a szolga mond, hisz több korábbi barátja, támogatója Absolonhoz pártolt.

Cibá nem őszinte, Mefibósetet cserbenhagyja. Miért teszi ezt? Mert úgy gondolja, szolgából úr lehet. Szerepet akar cserélni. De ezt nem szolgálattal, kemény munkával és hűséggel, hanem cserbenhagyással és hazugsággal éri el. Becsapja a királyt, elfelejti, hogy Istent nem lehet megtéveszteni. Egy darabig célt érhet így is, de eljön az idő, amikor napfényre jönnek a szív titkai.

Ma is sokak kísértése, hogy saját javukra akarják kihasználni a zavaros időket. Előnyt akarnak kovácsolni a felfordulásból. Azonban ne feledjük, Isten szava ma is érvényes, és ha valaki nem látja meg bűneit, nem rendezi az Úrral a múltját, annak előbb-utóbb meglesz a következménye. Zákeus, amikor találkozott Jézussal és új életet nyert, felismerte, hogy nem tisztességesen jutott hatalmas vagyonához. Azt is meglátta, hogy nem elég ezt megvallani és bocsánatot kérni, hanem rendezni kell a kárvallottakkal a dolgot. A négyszeresét adta vissza mindenkinek, amit elvett tőle, majd a megmaradt vagyonának felét a szegényeknek adta.

Cibá úgy tesz, mintha ő is szeretné Dávidot, mintha az iránta való hűségből jönne hozzá. Azonban nem ez viszi őt a menekülő királyhoz, hanem a számítás. Hányan számításból, divatból állnak Jézus mellé. Nem pedig megtérés, Krisztusnak szentelt élet által. Mert könnyű elsajátítani az egyházias nyelvezetet és magatartást. Urunk azonban nem kényszerít senkit követésére, azt akarja, hogy szívből és önként, az Iránta való szeretetből induljunk utána. Dávid nem küldi el Cibát, bízik benne, mert az élet majd megmutatja, mi áll a döntése mögött.

Lehulltak a pikkelyek Saul szeméről, és most már annak látja Jézust, aki, az Isten Fiának (ApCsel 9,19b-30). Látom-e már, hogy a názáreti Jézusban Isten szeretete érkezett meg világunkba? Aki ezt látja, az nem tétovázik, nem figyel másokra, hanem azonnal az Úr szolgálatába áll. Saul számára az Úr megbocsátott, le van zárva a múlt, és új életet kezd. Nem a múltat siratja, nem a korábbi rossz döntései, bűnei miatt kesereg, hanem az Úrtól nyert új energiákat Jézus megismertetésére fordítja. Bizonyságtételét ott kezdi, akik közé tartozott, akik között élt eddig, a zsinagógában. Tudja, hogy az ő bizonyságtétele hiteles, és lehet eredményes is, mert a hallgatók ismerték. Tudták, hogy gyűlölte a Jézus nevet, ezért, amit mond, az nem betanult szöveg, nem mások által készített hitvallás, hanem saját megtapasztalás. Olyan jó, amikor a bizonyságtétel személyes megtapasztaláson alapszik, amikor el tudom mondani, én is így éltem és gondolkodtam, de Jézus átformált.

Saul Jézusról tesz bizonyságot, vagyis nem magát állítja a középpontba, ha Jézusra mutat. Mindaz, ami vele történt, a Feltámadott Jézus műve. A pusztítóból építő lett. Aki eddig tönkretette az emberek életét, most hirdette a helyreállító Krisztust. Esélyt kínált a Jézusban való hit által a bűnbocsánatra és új életre.

Üldözte azokat, akik Jézus nevét segítségül hívták, és most ő is segítségül hívja ezt a nevet, és hirdeti. A három napos csöndben rádöbbent, hogy minden problémára Jézus neve a megoldás. Önerőből nem oldhatjuk meg életünk problémáit, nem tudjuk magunkat megváltoztatni, és nem juthatunk el Istenhez. Egyedül Jézus által lehet részünk mindezekben.

Az új úton éppen csak elinduló Saul bizalmatlanságot tapasztal a tanítványok részéről. Mert, gondolom, a zsidóktól nem várt mást, mint amit kapott, de a tanítványoktól nem ezt várta. Nem hitték el, hogy tanítvány, egy időnek el kellett telnie, amíg megbátorodtak felé. Nem kezdték el pátyolgatni, nem estek hasra előtte, jé, a félelmetes Saul megtért. Nem, vártak és figyeltek. Mi gyakran túlajnározzuk a kereső vagy frissen megtért embereket. Nem Jézus felé segítjük, hanem magunkhoz kötjük őket, amikor ki akarjuk szolgálni őket, vagy mi szeretnénk mindent megtenni helyettük.  Mindenkinek meg kell tennie az első lépéseket, és amennyiben valóban Jézusé az életünk, azt a környezet is meg fogja látni.

Saul teljesen az Úrra bízta magát, és nem is csalódott, mert azért egy idő után adatott mellé egy másik tanítvány. Barnabás, aki rokona is Pálnak, felkarolta, majd elvitte az apostolokhoz, és ott is bizonyságot tett. Az Úr mindig lépésenként vezeti az övéit. Nem rendeződik minden azonnal, nem nyílik meg minden ajtó, de az Úr fogja a kezünket, és ez elég.

JÉZUS ENGEM MEGTALÁLT

1.        

Jézus engem megtalált,

Mindörökre hűn szeret,

Tenni szent akaratát

Lelke megtanít s vezet.

Ó, mily boldog lettem így,

Béke tölt el hű szívén,

Mindörökre szól e frigy:

Én Övé és Ő enyém.

2.        

Amióta ezt tudom,

Fényesebb a napsugár,

Zöldellő faágakon

Szebben zeng a kismadár.

Fű, virág mind úgy ragyog,

Minden szebb a föld színén,

És én oly boldog vagyok,

Én Övé és Ő enyém.

3.        

Mitől egykor féltem én,

Mint a köd tűnt mindaz el,

Nyugszom Jézus kebelén,

Védő karja átölel.

Eltűnt gond és félelem,

Sok teher vált semmivé,

Jézusom jár most velem,

Ő enyém és én Övé.

4.        

Mindörökre Ő enyém,

Én Övé örökre már,

Mennyi áldás, szent remény,

Mit az Úr előmbe tár!

Múlna el bár föld s az ég,

Válna éjre bár a fény,

Akkor is megállna még:

Én Övé és Ő enyém!

Isten áldásával.