Akit Isten megtisztított, az tiszta

V

an, amikor elcsúsznak az értékrendek, itt is ez történt (2Sám 16,15-23). Túlértékelték Ahitófelt, és ezt a hibát már Dávid elkövette. Amikor bejöttek Ahitófel tanácsai, úgy kezdték beállítani, hogy amit mond, az Isten szava. Olyan könnyen túlértékeljük az embert, ha valami sikerül, ez nem azért van, mert isteni szintre lépett, hanem az Úrtól kapta ajándékba. Mindenünk, amink van, azt Tőle kaptuk. Ahitófel elfogadta ezt az értékelést, hízelgett neki a dicséret. Nem Istent magasztalta, hanem magát állította középpontba. Ne tulajdonítsuk magunknak a sikereket, ismerjük fel az Úr kegyelmét, és legyünk mindig hálásak érte.

Addig mondták Ahitófelnek, hogy tanácsa felér Isten szavával, amíg el is hitte. Így azután már nem is kérdezte az Urat, hanem a maga elképzelése szerint hozta meg döntéseit. A kígyó az Édenben azt súgta Ádám fülébe, hogy olyanok lesztek, mint az Isten. Ezt hallotta Ahitófel is. Ezt suttogja ma is a sátán, el akarja velünk hitetni, hogy a tudásunk, hatalmunk révén olyanok lehetünk, mint az Isten. Ezzel elfordít Istentől, már nem Őt keressük, nem Rá figyelünk, egészen betölt az a gondolat, hogy Istenek lehetünk. Ha pedig ez így van, akkor már nincs is szükség az igére. Amikor ez a gondolat gyökeret ver bennünk, rossz útra térünk. Elszakadunk életünk Teremtőjétől. Ne hallgassunk a kísértőre, az ember soha nem válik Istenné, ismerjük el alázattal, hogy az Úr kegyelmére, szeretetére és segítségére van szükségünk. Az Ő tanácsát kérjük ki mindenben. Isten ma is tanácsolja és tanítja övéit.

Húsaj Dávid barátja marad Absolon udvarában is. Még Absolon is tudja, kihez húz a szíve. Soha nem rejtegette érzelmeit. Kihez húz a szíved? Jézushoz? Ő a te királyod? És ezt látják és tudják is? Merjük vállalni Jézushoz való tartozásunkat, és ezt támassza alá életvezetésünk is. Húsaj  kész volt Dávidért az életét is kockáztatni. Nem volt veszélytelen vállalkozás ott maradni a palotában, de Dávidért és az országért kész volt erre. Ó, Uram, add, hogy mindig kész legyek Országodat vállalni, akkor is, ha veszélyessé válik a számomra. Az igazi, teljes és gazdag élet Nálad található. Isten országa kiapadhatatlan, nagy kegyelem, ha polgára lehetek. A világ el akar tántorítani, akkor tudok hűséges maradni, ha elszakadtam teljes szívből a világtól, és egészen az Úré vagyok. Aki nem szakadt el, az hátratekint, vágyakozik a világ kincsei után, úgy érzi, veszített, amikor Jézus felé indult. Azonban aki Jézust követi, nem veszít. A tanítványok is átélték, hova is mennének Jézustól, mert Nála örök élet beszéde van. Amit Jézus kínál, azt senki nem képes Rajta kívül megadni.

Péter apostol is formálódik, egyre jobban megerősödik az Úr hatalmában. (ApCsel 10,16) Megtapasztalja, hogy a Feltámadott ugyanazokat a csodákat képes megtenni, mint földi élete idején. Ahogyan akkor gyógyított és halottat támasztott, ugyanúgy most is megteheti. Igen, az Úr ma is ugyanaz. Ma is segítségül hívhatjuk nyomorúságunkban. Személyesen az olvasónak szól: „Meggyógyít téged Jézus Krisztus.” Az ige olvasójának és hallgatójának szól ez, tehát olvassam úgy, hogy ezt nekem mondja az Úr. És ha nekem szól, vegyem komolyan, mert szavában erő van, és megvalósul, amit mondott.

Kornéliusz nem volt zsidó ember, de megcsömörlött attól az élettől, amibe született, attól a világtól, ami körülvette. Keresni kezdte Istent, és megtalálta. Prozelitává lett egész családjával. De nem elégedett meg a zsidó valláshoz való tartozással, hanem egyre jobban meg akarta az Urat ismerni. Amit megismert Isten akaratából, azt cselekedte.

Szüntelen könyörgött Istenhez, állandó kapcsolatban volt az Úrral. Mély imaéletet élt. Ez azt jelenti, hogy figyelt Istenre, mert nem akart semmit az Ő akarata nélkül tenni. Isten mindennél fontosabb volt számára. Úgy élte meg a hitét, hogy tudta, az Úr élő valóság, egy személy, akivel beszélgetni lehet. A bálványokkal nem lehet beszélgetni, de Istennel igen.  

Az Úr figyel a keresőre, a szomjas szívűre. Emlékezik imáinkra és tetteinkre. Olyan vigasztaló ez, Isten nem felejti el, amit mondunk Neki, akkor sem, ha azonnal nem hallgatja meg, amit mondtunk. Az Úr továbbvezeti Kornéliuszt, meg kell tudnia, hogy Isten emberré lett, van Megváltó. Az ószövetségi hittől el kell jutnia az újszövetségi hitig, Jézusig. Eljutottam már Jézusig? Úgy ismerem Jézust, mint személyes Megváltómat?

Az a feladata Kornéliusznak, hogy küldjön embereket Joppéba Péterhez, és majd általa megkapja az Úr üzenetét. A követ nem mondja el részletesen, miért kell Pétert magához hívatnia, de Kornéliusz engedelmeskedik. Megteszi, amit az angyal mond. Hívd el Pétert, és majd meghallod az igét, az üzenetet. A továbblépés attól függ, hogy elhívatja-e az apostolt, engedelmeskedik-e az Úr szavának.

 Pétert is tovább vezeti az Úr. Eddig zsidóknak hirdették az evangéliumot, de az Úr azt akarja, hogy lépjenek ki a pogány világba. Vigyék az örömhírt minden teremtménynek. Mindenkinek hallani kell, mit tett Jézus értünk a kereszten, mennyire is szereti a bűnös embert. Új lehetőséget kaptunk, megbocsáttatnak a bűneink, Jézussal új életet kezdhetünk. Isten gyermekeiként élhetünk egy minőségileg jobb életet.

Azt látjuk, hogy az imádkozásnak központi jelentősége van az első keresztyének életében. Ezen keresztül tartja velük az Úr kapcsolatot. Minden információ az imádság csatornáján keresztül árad. Még gyorsabb a kapcsolat, mint az internet esetén. Az imát gyakran alábecsüljük, hogyan lehet imádság által valóságos kommunikáció? Hogyan lehet a telefon esetében? Mégsem kételkedünk. Beütjük a számokat, és ha felveszik, beszélünk, és tudjuk, hogy amit mondunk, láthatatlanul is megérkezik a vonal másik felére. Így van ez az imádsággal is, a vonal másik felén ott van az Úr. Ami nekünk sikerül, azt már rég megvalósította Isten is. Sőt, sokkal modernebb formában, mert technikai eszközök sem kellenek hozzá. Előfizetni sem kell rá, ingyenes a Vele való kommunikáció.

Az imádkozó Péter is üzenetet kap, de nagyon nehezen akarja érteni az Úr akaratát. Isten háromszor is elküldi az üzenetet, de Péter mindháromszor elutasítja. A törvényből indul ki, és úgy gondolja, hogy amik a lepedőben vannak, nem tiszták, nem fogyaszthatja el őket. Nem érti, hogy másról van szó. Hányszor mi sem értjük, amit az Úr mond. Olyan nehezen mozdulunk meg, különösen, ha olyat kér, ami ellenkezik eddigi meggyőződésünkkel, szokásainkkal. Isten azonban nem az étkezési szokásokról beszél Péterrel, hanem azt kéri, hogy nyisson a nem zsidó származásúak felé is. Ne zárja be az evangéliumot Izráel határai közé, a jó hír minden teremtménynek szól. Jézus vére a pogányokat is megtisztítja minden bűntől, az áldozat rájuk is érvényes. Péter még nem érti, de majd megérti a választ: „amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak!”. Ez fontos üzenet a számunkra is, ne a külsőségeket nézzük, hanem azt, ami a szívben történik. Ne arra figyeljünk, mi volt a másik, hanem vegyük észre az Úr munkáját az életében. Akit Isten megszabadított, azt tekintsük szabadnak, új embernek, mert az is. 

AD ÉBREDÉST AZ ÚR

1.  

Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király.

Leomlanak a kőfalak, amerre népe jár.

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

2.  

Ad ébredést az Úr, az Úr erős Király,

Szentlelke jár, fehér a táj, az aratásra vár.

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

3.  

Ad ébredést az Úr, kegyelme még ma vár,

A felhőkkel majd úgy jön el, mint hatalmas Király!

Add szíved Néki még ma át,

Dicsérd az ég és föld Urát,

Az Úr, az Úr, az Úr erős Király!

Isten áldásával.