Van Szabadító!

D

ávid olyannyira elmerült a bűnben és a maga dolgaiban, hogy teljesen megfeledkezett népe harcairól (2Sám 12,24-13,19). Az ördög pont ezt akarja, merüljünk bele saját ügyeinkbe, nehezedjék el a szívünk részegségtől, a megélhetés gondjaitól, és ne törődjünk Isten országával, ne törődjünk az Úr harcaival.  Dávidot kivonta  a harcból mindaz, amit eddig olvastunk. Betsabéra, Úriás megölésére, majd a dolgok rendezésére, a megszületett gyermek betegségére, azt követően Salamon születésére figyelt. Annyira betöltötték ezek a dolgok, hogy teljesen elfeledkezett a harcban lévő seregéről. Jóábnak kell eszméltetnie őt.

Pál apostol Jézus Krisztus katonájaként jellemzi a hívő embert, és elmondja, hogy egy katona sem elegyedik bele a világ dolgaiba, hogy megnyerje parancsnoka tetszését. Aki a világ dolgaira figyel, nem fog Megváltójára figyelni. Gyakran nagyon elfoglal minket a világ, és így elvon az Úr dolgaitól. Magunkra, életünk rendezgetésére, kedvteléseinkre sokkal több idő jut, mint bibliaolvasásra, imádkozásra, lélekmentésre. Ha ezek lecsökkennek, nem jelentünk veszélyt az ördögre nézve. Ma nem nagyon kell tartania a hívőktől, nagyon veszélytelenek, hatástalanok vagyunk. Urunk azt mondta követőiről, hogy ők a föld sója, a só pedig hat. Ízt ad az ételnek, és tartósít. De ha elveszti az ízét, hatástalan és értéktelen lesz.

Az Úr a meghalt gyermek helyett új gyermekkel ajándékozza meg Dávidot, ő Salamon, és a király Nátán prófétára bízza. Azt akarja, hogy a fiú már gyermekkorában megismerje és megszeresse Istent, és Neki szolgáljon majd. Kire bízzuk gyermekeinket? Engedjük-e, hogy Isten emberei tanítsák őket? Milyen sok gyermek annyi mindennel le van foglalva, annyi mindenről ismeretet szerez, csak épp Istent nem ismeri meg, Akitől az életét kapta. Salamon jó nevelést kap, mert az Úr neveli.

Dávid életének nehéz időszakába enged bepillantást az ige. De ne úgy olvassuk, hogy sajnáljuk a királyt, ilyen hívő ember, és mennyi baj éri. Hanem vegyük észre, hogy amik most történnek, azok a nem Istennek szentelt területek következményei. Nem adta át Istennek a házasság kérdését, nem Tőle kérte és várta a társat, hanem mindig maga választott. Nem igazodott az igéhez, hiszen több feleséget is vett magának, aztán még Úriást is megölette, hogy asszonyát megszerezhesse. Dávid megbánta ugyan ezt a vétkét, Isten megbocsátott neki, de a következményeket nem kerülheti el. Amnón megerőszakolja Támárt, és ezzel sok nyomorúság veszi kezdetét a királyi házban. Ha egy területet nyitva hagyunk a gonosz előtt, ő élni fog a lehetőséggel. Ezért lényeges, hogy egész életünket adjuk az Úrnak. Ne tartsunk vissza Tőle semmit, ne legyen kedvenc területünk, ne szeressünk semmit jobban Jézusnál.

István az Ószövetség alapján tesz bizonyságot Isten munkájáról (ApCsel 7,17-53). Teljesen igei a szolgálata, amit fontos meglátnunk, hogy az üdvtörténetet végigveszi, és eljut Jézusig. Ez a bizonyságtétel az igehirdetés lényege is. Lehet Mózesnél kezdeni, de el kell jutni Jézusig. Sőt, azt kell mondani, nem elég csak Istenig eljutni, hanem meg kell ismerni Jézust. Jézus élete, szolgálata, a drága kereszt köt minket össze Istennel, az Ő világával. Sokszor lehet tapasztalni, hogy nem jutunk el Jézusig, leragadunk az Ószövetségnél, pedig az Ószövetség is Jézusra mutat, és Benne teljesedik be. Jézus nélkül nincs élet.

Sok áldott eszköze volt Istennek az Ószövetségben is, de az életet Jézus hozta el. Ő szabadít meg bűneink alól, Ő visz be az Atya országába.

Hallunk Mózesről, aki szerette Isten népét, fájt neki a szenvedésük, de rosszul fogott a megmentésükhöz. Jót akart, de rosszul tette. Miért? Mert elhívás és küldetés nélkül tette. „Az a gondolata támadt”, tehát a maga gondolata, tudása alapján akart Istennek szolgálni, és itt rontotta el. De sokan rontják el, jót akarnak, de rosszul teszik, elhívás nélkül, úgy mennek igét hirdetni, hogy maguk sem ismerik Istent. Nincs Vele személyes kapcsolatuk. Az ilyen szolgálat, az így végzett szabadítás kudarcra van ítélve.

Isten azonban egy időre félreteszi Mózest, és akkor veszi elő ismét, amikor már nem bízik magában, amikor lemond már a szabadító szerepéről. Isten tud várni, Mózesre negyven évet várt. Rád mennyit kell várni? Milyen sokára jut el oda Mózes, hogy alkalmatlan vagyok. Amikor ez megérik benne, akkor válik alkalmas eszközzé az Úr kezében.

Mózessel találkozik az Úr, megjelenik neki, és elhívja szabadító szolgálatra. S Isten jelenlétében válik alkalmassá, úgy, hogy ő saját magát alkalmatlannak látja. Isten jelenlétében mindig levetett saruval lehet megjelenni, ez a levetett saru a bűnbánatra utal. Mezítláb, belső mezítelen állapotban.

Isten látja népe életét, nyomorúságát, hallja sóhajtozását, és elküldi Mózest szabadítóul. Így küldte el Jézust, látta a bűnnel, szenvedélyeinkkel való kilátástalan harcunkat, ezért elküldte a Szabadítót. Izráel sem tudott szabadító nélkül kijönni a rabszolgaságból, és mi sem tudunk. Te sem tudsz a magad erejéből megszabadulni. A sátán el akarja hitetni: de igenis sikerül, meg tudod magad szabadítani, csak szedd össze az erőd. De nem fog menni, ahogy eddig egyszer sem ment, és eltelik az életed. Rab maradsz, tönkremész és kárhozatba jutsz. Azonban nem kell ennek így lennie, mert van Szabadító, a názáreti Jézus, akinek a neve is ezt jelenti. Hívd Őt segítségül, és Neki sikerül, ami neked nem, leoldja rabbilincsedet.

Isten Mózes által élő igéket adott a népnek. Élő igét ad, mert az ige él, vagyis Isten szava ma is élő és ható. Élet van benne, nem csak egyszerű, leírt betűk halmaza, hanem ige, amely ma is teremtő szó. Istennek elég szólnia, és amit mond, az meglesz.

Az Igaz eljött, amint a próféták megírták, azonban megölték Őt. Így reagáltak Isten és Jézus mentő szeretetére. Ahelyett, hogy Rábízták volna magukat, megölték. Te hogyan döntesz? Válaszd Jézust, mert Ő az Élet!

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.