A
|
bűnnek megvannak a következményei, ezt
tapasztalja Dávid, egyre több nyomorúság történik a családjában (2Sám
13,20-39). Elromlott a testvérek egymással való kapcsolata, harag, gyűlölet,
elkülönülés fészkelte be magát a szívekbe. Távol kerültek egymástól. A gonosz
jellemző tevékenysége a szétdobálás. Szétdobja az Istennel, majd az egymással való kapcsolatokat. A mai napig
láthatjuk, mennyire bele tud nyúlni a családok életébe. Az a gonosz célja, hogy szembeállítsa egymással az összetartozókat, elveszi a békességet. Azonban az Úr Jézus meg akar békéltetni az
Atyával, helyre akarja állítani kapcsolatainkat. Mert Ő mindig helyreállít.
Ezek a problémák jórészt abból fakadtak, hogy Dávid az élete egyik
területén nem vette komolyan Isten szavát. Nem az igéhez, hanem a korszellemhez
igazodott. Más királyok szokásait követte, úgy gondolta, ő is megteheti. Azonban legyen világos előttünk, hogy Isten sok
áldást kínál az Ő országában, de ezek akkor lesznek a mieink, ha az Ország
törvényei szerint élünk. Amikor kilépünk az Úr követéséből, a bűn megtalál.
Azt is látni kell, hogy a hívő embert sem kerülik el a problémák, a
viszályok. Mindez próba is egyben. Hogyan éli meg Dávid ezt a sok
feszültséget, miként reagál rájuk? Mindig az a hangsúlyos, miként oldjuk meg a
nehéz helyzeteket. Hogyan reagálunk Isten gyermekeként egy-egy váratlan
eseményre? Ott mutatkozik meg szívünk tartalma. És Isten megvizsgálja az Övéit.
Kíváncsi, bízunk-e Benne akkor is, ha a gyermekeinkkel problémák vannak?
Dávid számára most is az Úr az első. Megszaggatja ruháit, a földre fekszik. Ez jelzi, hogy bűnbánatot tart.
Alázatos Istennel szemben, nem okolja Őt, hanem segítségét várja. Bármi
történik, alázatos szívvel boruljunk az Úr elé. Ne engedjünk vádat a szívünkbe,
hanem bűnbánatot tartva hívjuk segítségül Őt, és bízzuk Rá azt, amiben épp
vagyunk. Isten minden helyzetben mutat kiutat. Hányszor Istent okoljuk,
lázadunk, felrójuk, mennyit járunk templomba, még szolgálunk is, mégis bajok
vesznek körül. Lássuk meg, hogy még a leghívőbb családban is lesznek bajok, akadnak
problémák. Miért? Egyrészt próba, másrészt abból fakad, hogy a krisztusi hit
nem öröklődik. És ha a gyermekeink, családtagjaink nem döntenek Jézus Krisztus
mellett, ha nem lépnek rá az Ő útjára, attól még nem lesznek hívőkké, hogy
gyermekkoruktól hallották az igét. Nem elég hallgatni, meg is kell azt hallani.
Azért imádkozzunk, hogy környezetünk tagjai felismerjék: Jézus a Krisztus. A
templomba járás önmagában még nem elég. Hányan évtizedek óta ott ülnek az
alkalmakon, de szívük érintetlen. Kérjük az Urat, végezze el a szívek
újjáteremtését. Akkor lesz másabb az életünk, ha új teremtésekké válunk. És ezt
az Úr végzi el. Azt jelenti: minden, ami régi, ahogyan eddig éltem, ami eddig
fontos volt a számomra, elmúlik. Jézus lesz a legfőbb kincs és érték. Most már a
szava a lámpás életem útján.
István csodálatos bizonyságtételt mondott a vezetők előtt, árad a Lélek
általa (ApCsel 7,54-60). És ebben a vallomásban eljut Jézusig. Rámutat, hogy
Isten Fia, a Messiás megérkezett, de ők megölték. Ez az igazság, gyilkosok
lettek. Azonban nem akarják ezt
meghallani, dühösek lesznek és fogukat csikorgatják, amikor hallják az
igazságot. Hogyan reagálunk az igére? Miként nyilvánulok meg, amikor Isten
szembesít azzal, aki vagyok? Ezek csupa jó, szent embernek gondolták magukat,
akiknél minden rendben van. Nekik nincs szükségük Megváltóra, és kiderül, hogy gyilkosok. Azonban nem akarják ezt
elfogadni, nem veszik komolyan, ahogy Isten látja őket. Mert Isten nem a
diplománkat, tetteinket nézi, hanem a szívünket. Mi van benne? A régi természet
gyilkos indulata, vagy már a Krisztus él bennem?
Ezek az emberek Istenben hisznek, de Jézusról nem akarnak tudni. Istenről
beszélhetnek nekik, addig nincs semmi baj, a problémát Jézus jelenti. Vele
nem tudnak mit kezdeni. Hogyan vagyunk mi? Tudok Jézussal mit kezdeni? Kicsoda
Ő nekem?
István az ellenségei gyűrűjében az égre néz, majd imádkozik. Záporoznak a
kövek, és ő imádkozik. Lám, még egy ilyen élethelyzetben is lehet imádkozni.
Ebből kitűnik, hogy az ima nem alkalmi megoldás, hanem állandó kapcsolat az
Úrral. Egy külön vonal, amely bárhol és bármikor működik. Hányszor mondjuk, itt
nem lehet imádkozni, de nem a körülményekkel, hanem velünk van a baj. Mert
akinek az imádkozás az élete része, az tud mindenkor imádkozni. Aki a
hétköznapokban nincs Istennel kapcsolatban, azt zavarni fogják a körülmények.
Látja Jézust - a bizonyságtevő István előtt megnyílik a menny, és
megtapasztalja a Szentháromság jelenlétét. Mert itt együtt látjuk Istent,
Jézust és a Szentlelket. Így jelenti ki
magát nekünk. Az emberek azonban bedugják a fülüket, nem akarják hallani, amit
Isten mond nekik. Hányan ma is bedugják
a fülüket, nem akarják hallani, amit Isten mond. Te mit teszel, amikor Isten
szól? Meghallod, vagy bedugod a füled? De a fülbedugás sem lehet érv, nem lehet
hivatkozni rá, nem hallottam. Valóban, de azért, mert nem is akartam hallani.
Isten keresi és hívogatja az új apostolt is, bár ő még ezt nem tudja, de
István bizonyságtétele és halála az Úr hívogatása. Azonban ő még nem hallja meg az Úr szavát.
Még rugódozik, nem akar az Úr követe lenni. Talán még te is rugódozol,
megvannak a saját terveid, de az Úr elhintette már az ige magját a szívedben.
István nem az ellenségeire, a kövekre figyel. Tele van a szíve Jézussal,
száján az Ő nevével hal meg. Neki Úr Jézus. Kicsoda Ő nekem? Ki tudom őszintén
mondani: Uram, Jézus? Ugyanazt az imát mondja, amit Jézus is mondott a
kereszten, megbocsát gyilkosainak. Nemcsak ismeri Jézus szavait, hanem alkalmazza, aszerint cselekszik. Ez
a tanítványság, úgy élek, ahogyan Jézus. Amit mondott az Úr, alkalmazom a saját
életemben, István ezt tette. Alkalmazzuk mi is az igét!
A BIBLIÁT HA FELNYITOD
1.
A Bibliát ha felnyitod,
Mily nagy csodát mutat neked!
Megnyílik benne fenn az ég
S itt lenn a szíved és szemed.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
2.
E drága könyv tükör neked,
Megláthatod te szívedet;
Oly szennyes az s oly elveszett,
De Jézus által új lehet!
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
3.
Az Úr szerelme benne szól,
És zengve zúg Atyánk szava,
Az elveszettnek így mutat
Napfényes utakat haza.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
4.
Elmondja a kereszthalál
S feltámadás örömhírét,
Mint vitte végbe Jézusunk,
Mit kezdettől Atyánk ígért.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
5.
Új élet magva szent Igénk,
S e pusztán át a manna is,
A lábunknak szövétneke,
Amíg utunk hazánkba visz.
Urunk szava, te égi fény,
Ragyogj a nagyvilágon át,
Míg üdvözül ezernyi nép,
S nap űzi szét az éjszakát!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése