Vigyázz!

I

sten népének mindig voltak és lesznek ellenségei (2Sám 8,1-18). A világ nehezen viseli az Úr gyermekeinek megerősödését, az igéhez való igazodását. Mindent megtesz, hogy leigázza és hatalma alatt tartsa Isten népét a gonosz. Azonban azt is meg kell látnunk, hogy az Úrnak engedelmeskedő hívő ember, az Isten igéjét követő gyülekezet győztessé válhat. Vannak harcok, de ezekből Dávid győztesen kerül ki. Ezek a győzelmek a hitben való megerősödés gyümölcsei, Isten ajándékai. Általuk megerősödik Dávid hatalma, és a határ melletti népek is rádöbbennek, hogy nem uralhatják Isten gyermekeit. Eddig a pogány népek leigázták és szolgaságban tartották Izráelt, de az Úr felszabadította őket, és ez jelzés kifelé: az Úr őrzi népét. Így azután békesség alakul ki a környező népekkel.

Az ige világosan elmondja, hogy Isten segítette meg Dávidot. Mivel Dávid bízott az Úrban és engedelmeskedett Neki, Ő túlerővel szemben is győzelmet ajándékozott királyának. Benne van igénkben az is, hogy odament Dávid, ahová az Úr is ment vele. Ez nagyon lényeges, mert nem azt jelenti a „mindenütt”, hogy bárhová mehetek, és bármit csinálhatok, mert velem van az Úr. Azt jelenti ez, hogy Isten gyermeke oda megy, ahová az Úr is. Mielőtt elindulok, meg kell kérdeznem, oda jössz-e velem, Uram? Gyakran látni hívőket olyan helyeken, ahol nem kellene lenniük, de vajon megkérdezték: Uram, Te eljössz oda velem? Mert a hívő is leülhet idegen tűz mellé, és melegedhet, de az Úr ott nem lesz vele.

A meg nem tért ember képét is megmutatja igénk, nem tanul semmiből, különösen nem a szavakból, hanem csak a fegyver, az erő szavának enged. A környező népek látták az Úr munkáját Izráel életében, felismerték, hogy megerősödött, mégsem akartak vele békében élni. Béke csak azután támadt, amikor Dávid legyőzte ellenségeit. Ez sajnos ma is így van, az ige szavát nem akarja az ember meghallani, nem akar nyugton lenni, csak erősebb szóra kész figyelni. A Jézus nélküli ember maga is az erőszakra épít, azonban az Úr az egyházat azért helyezte a világba, hogy az evangélium hirdetése által hozzon változást. Az Úr nem erőszakkal, hanem szeretettel közelít hozzánk, megszólít, és azt akarja, adjuk át életünket Neki, bízzuk Rá a vezetést. Engedjük, hogy Ő éljen bennünk, és ha ez megtörténik, belső változáson megyünk keresztül. Új gondolkodást kapunk, és ez majd hat kifelé is.

Dávid jogot és igazságot szolgáltatott a népnek. Ez is jelzi, hogy az Úr volt a király. Tehát Dávid fölött is van Valaki, az élő Isten. És ezért Dávid keresi Isten igazságát, és érvényre juttatja. Azt jelenti ez, hogy a megismert igazág szerint él. Nem elméleti, hanem gyakorlati jogot alkalmaz, az igazság mindig Isten országának igazságát jelenti. Az Úr Jézus a tanítványoknak azt mondta, keressétek először Isten országát és igazságát. Az legyen a legfontosabb, azért munkálkodjunk, hogy Isten igazsága, az Ő törvényei érvényre jussanak. A hit nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati, Isten akarata szerinti életformát jelent.

A szél fúj az első gyülekezetben, hatalmas erővel munkálkodik, és egyre több embere fogadja el Jézust megváltónak (ApCsel 5,1-11). A gyülekezet növekszik, az életük vonzó lesz sokak előtt, de azt is láthatjuk, hogy a gonosz is be akar furakodni. Meg akarja rontani az egyház életét, le akarja rontani hitelüket. Egyre többen alakultak át lelkükben, és látták meg, hogy nem csak szerezni, hanem adni is lehet. Egyre többen felismerik, hogy Krisztusban van megelégedettség, elég az, ami van, sőt, sok is, és ami sok, amire nincs szükség, azt oda lehet adni azoknak, akik nehéz helyzetben élnek. Mindez nem külső felszólításra történt, hanem a Szentlélek szívben elvégzett munkájának a következménye.

Anániás és Szafira is felbuzdulnak, eladnak egy birtokot, és egy részét elviszik az apostoloknak, de ott nem örömmel fogadják, nem dicsérik őket, hanem Isten Lelke leleplezi a szívüket. Mi volt a probléma? Nem az, hogy csak egy részt adtak, hanem, hogy ezt úgy tüntették fel, hogy mindent odaadtak. Valószínűleg úgy gondolták, az egyszerű halászokat át lehet verni, be lehet csapni, kiderül azonban, hogy ahol Isten Lelke jelen van, nem lehet trükközni. Ez a szakasz figyelmeztet: Vigyázz, mert Istent nem lehet becsapni. Vigyázz, nem mindegy, milyen szívvel jössz. Ez a történet azt is világossá teszi, hogy Jézus valóban él, a Szentlélek Isten valóság. Anániás és Szafira csak Péterrel számolt, ez azt is üzeni, nem tértek meg, ők nem tartottak bűnbánatot, nem Isten Lelke vonzotta őket, hanem az új közösség. Ha ismerik az Urat, nem akarják megtéveszteni. Amikor csűrünk, csavarunk, az azt jelzi, még nem ismertük meg az Úr Jézus szeretetét, nem éltük át kegyelmét, és így a szívünkben még nem Ő él. Még mindig a régi természet van bennünk.

Ez a házaspár a rosszban egyezett meg, kétfelé sántikálnak, az emberek előtt úgy akarnak feltűnni, mint akik mindent odaadnak, de azért fontos a világ és önmaguk szeretete. Adunk valamit, de nekünk is maradjon, mert az a lényeg, hogy beszéljenek rólunk. Jézus tanítványai szívből adnak, és komolyan veszik, amit Jézus mondott: ne tudja a te bal kezed, mit tesz a jobb. Az Úr leleplezi szívünket, Isten Lelkének nem véletlenül a tűz az egyik szimbóluma, kiégeti a gonoszt. Itt erőteljesen hatott, az igazság energiáját nem tudták elviselni, és meghaltak. Isten Lelkét becsapni nem lehet. Engedjük, hogy a Szentlélek leleplezze szívünk hamisságait, és kérjük, tisztítson meg tőlük.

Isten országa valóban más ország, mint a földi, emberi társadalmak, itt Isten akarata, szentsége, tisztasága, az Ő törvényei érvényesülnek. Mai igénk ezt az országot mutatja be, ide nem kerülhet be tisztátalan, gonosz. Isten gyermekeinek, az egyháznak ma is Isten országát kell képviselni, beleélni ebbe a világba. Meg kell láttatni, hogy az Úr országában más rend uralkodik, mint a világban. De vajon a mi életünk, gyülekezetünk által látszódik-e ez a rend? Nem trükközünk-e mi is? Nem az látszódik, hogy gyakran nem az Úrnak teszünk meg dolgokat, vagy adunk, hanem a világnak? Csak az a célunk, hogy lássák az emberek, de nem az Úrnak szolgálunk Vele? Adja az Úr, hogy mindig őszinte legyen a szívünk, ehhez állandó tükörbenézésre van szükség, az ige tükrébe kell beletekintenünk, és általa korrigálni az életünket.

Szafira még kapott lehetőséget, de nincs benne bűnbánat, nem döbben rá arra, amit tettek, ő ezt jónak látja, így az ítéletet ő sem kerülheti el. Nagyon döbbenetes és megrázó történet ez. A megoldás az őszinteség és a mély bűnbánat. Mert ha rosszul cselekedtünk, és az ige szembesít vele, még megbánhatjuk. Anániás és Szafira azonban ezt nem tette meg, a pénz szeretete, a bűn megvakította őket.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.

Új élet

A

 választ követően Dávid az Úr színe elé járul, nem sértődött meg, nincs duzzogás, és nem is fog neki az építésnek csak azért is (2Sám 7,18-29). Nem akar semmit megmutatni, hanem elfogadja alázattal, hálás szívvel az Úr akaratát.  Dávid megtanulta a nemet is elfogadni. Ez Isten munkája a szívben, mert nagyon nehezen viseljük el, amikor nemet mondanak nekünk. Megsértődünk, mérgesek vagyunk, de Dávid nem így élte meg. Azonnal Isten elé ment, Vele beszélte meg ezt is. Bármi érjen és történjen, kövessük Dávid példáját, menjünk vele Isten elé, keressük Őt, mert ott dolgozhatjuk fel és érthetjük meg igazán a történéseket. Az Úr a Vele való közösségben meg is mutatja tervét, elmondja, miért kaptunk nemet, miért úgy történtek a dolgaink.

Dávid az Úr előtt alázatos szívvel jelenik meg, elfogadja, hogy Isten így döntött, és nem spekulál, nincsenek miértek, hanem magasztalás árad a szívéből. Istent attól függetlenül nagynak, hatalmasnak, egyetlennek tartja, hogy nem kapta meg, amit akart. Nem az ajándékain keresztül közelíti meg az Urat, hanem önmagáért szereti. Ez a lényeg. Istent Önmagáért szeressem, ne azért, amit tesz, hanem azért, Aki.

Csodálatos imádságot mond a király, felismeri, hogy minden kegyelem, és hálás mindazért, amit eddig tett Isten vele. Akinek van kapcsolata Istennel, annak hálás a szíve, az megköszöni, ahová eddig eljuttatta az Úr. És Dávid hálás, tudja, hogy ez is az Úr kegyelme, hogy király lehet, semmi nem az ő munkája, hanem Isten ajándéka. Nem homályosítja el azt a sok jót, amit korábban kapott, az, amit most nem kapott meg. Hányszor leragadunk annál az egy dolognál, ami nem sikerült, amit nem kaptunk meg, és elfeledkezünk azokról a jótéteményekről, amikben eddig részesített az Isten. Soha ne feledjük el, hogy a Fiát adta értünk a kereszten, és általa kegyelmet nyertünk, örök életet.  Ennél nincs nagyobb ajándék, ehhez semmi sem fogható.

Amikor elolvastam ezt a szakaszt, arra gondoltam, milyen szegényes az én imádságom, nem tudom így dicsérni az Urat. Nem kér, nem panaszkodik, nem a bajairól, testi állapotáról beszél, hanem Isten nagyságát ecseteli, Őt magasztalja. Uram, valóban nagy vagy, nincs Hozzád fogható, mert kit is lehetne Hozzád hasonlítani, embert, vagy valamilyen tárgyat, esetleg a gépet? Uram, Te egyedüli vagy, minden a Te kezedből származik, Te alkottál engem is, az életem a Te ajándékod. Életutam mögött jelen vagy, valóban nem hullhat le még egy hajszál sem a fejemről a Te tudtod nélkül. Valóban nincs Isten rajtad kívül. Nincs, Uram, mert minden csak bálvány, ami tönkretesz, rabságba sodor, de egyedül Te vagy Szabadító, Te vagy, aki értünk cselekszel. Még az Életedet is odaadtad, csak hogy megments. Te nem elveszel, nem tönkreteszel, hanem épp fordítva. Amit a sátán szétdobált, azt Te összerakod, újjá formálod. Minden dicséret Téged illet, nincs Hozzád fogható.

Valóban igazak az ígéretei, mindent megcselekszik, amit igéjében kijelentett. Elküldte a Megváltót is. Isten ígéretei mögött van fedezet, Ő soha nem a levegőbe beszél, hanem megcselekszi, amit mondott. Az Újszövetséget olvasva megerősödhetünk ebben, mindent megcselekszik, amit ígért. Keresi a bűnöst, és megmenti, mert ezért jött, hogy kiemeljen a pusztulásból, és örök élettel ajándékozzon meg. És ezt követően sem hagy magunkra, hanem vezet az élet útján.

Az Úr csodásan működik: a hatalom emberei tehetetlenek, a tanítványokat el kell engedniük (ApCsel 4,23-37). A fenyegetés nem éri el célját, nincs már menekülés, nem az életüket féltik, hanem vállalják a drága hírt, a Feltámadott Urat. Olyan jó látni a Lélek munkáját, amit ezeknek a szívében elvégzett, nyoma sincs már a félelemnek, nem haza futnak, nem mondják, ha ilyen helyzetekkel jár a tanítványság, feladjuk. Nem adják fel, valóban Istennek engedelmeskednek. Első útjuk a szabadulás után a gyülekezetbe vezet. De ehhez a hívőknek is együtt kellett lenni. Tehát a gyülekezet együtt volt és imádkozott, amíg Pétert és Jánost a vezetők vallatták. Imádság vette őket körül. El voltak rejtve a gyülekezet imádsága által képződött hálóban. Az Úr kegyelme az ima által védőfalat képezett körülöttük. Ma is ez a feladata a gyülekezetnek, együtt imádkozzon azokért, akik viszik a igét, vagy üldözést szenvednek Jézusért. Ezek az emberek nem csak az istentisztelet idejére jöttek össze, a Lélek indította őket, és vágytak is az Úrral és egymással közösségben lenni. Ez volt az életük, ez töltötte ki a napjukat, együtt Jézussal és egymással. Tanultak és imádkoztak. Megismerték Jézus tetteit, tanításait, és imával segítették a bizonyságtevőket.

Amint Dávid tette, úgy cselekedtek az első gyülekezet tagjai is. Istenhez kiáltottak, amikor meghallották, mit mondtak a főpapok. Nincs félelem a szívekben, hanem dicsőítés, mert látják az események mögött Isten munkáját. Nem véletlenül történtek a dolgok, minden Isten akarata és elrendelése szerint ment végbe. Amikor az ember tombol, és úgy véli, minden az ő elképzelése szerint megy végbe, kiderül, hogy Isten kezében vannak az események.

Csodálatos imádság ez, nem az életük oltalmazását kérik, hanem azt, hogy a fenyegetések ellenére is képesek legyenek hirdetni bátran az igét. Még csak azt sem kérik, hogy szűnjön meg a fenyegetés, az üldözés, nem, ők ebben a helyzetben akarnak helytállni. Hitük nem a körülményektől függ, hanem azt veszik komolyan, ami van, és abban az élethelyzetben tesznek bizonyságot, ami jelenleg tapasztalható.

Erre az imára megrendül a hely, a válasz a Szentlélek jelenléte, betölti őket Isten Lelke. Ó, Uram, tölts be Lelkeddel, nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát. A Szentlélek által bátran hirdetik Isten igéjét. A Szentlélek nélkül kényelmesek és gyávák vagyunk. Csak saját előnyeinkre figyelünk, de amikor a Lélek betölt, már csak az evangélium hirdetése, a lelkek mentése válik elsőrendűvé.

Olyan jó látni az első gyülekezet életét, Uram, formálj ilyenné minket. Itt nincs kényszer, vezetői uralom, hanem minden a Lélek munkája. Minden, amit tesznek, a szívükből fakad, a Jézus iránti szeretet által. Nem adták parancsba, mit kell tenni, nem az apostolok szólítottak fel adakozásra, hanem ők alakultak át. Mássá lett az életszemléletük, megszűnt az önzés. Most már nem kapni akarnak, nem másoktól kérnek, ha valamit meg akarnak tenni, hanem adnak. Először eladják azt, amijük van. Tehát a hívő ember mindig azzal kezdi, amije van, ha kevés, akkor azzal a kevéssel, az Úr kezébe teszi, és akkor jut belőle másnak is. Ez a gyülekezet valóban él. Független minden emberi hatalomtól, egyedül az Úr irányítja őket. Élnek, egy egészen új, minőségileg más életet, és ennek hatása van. Uram, tégy ilyen hatásossá engem és a gyülekezetet. Kérjük, hogy az Úr végezze el, hogy ilyen hatékonyak legyünk, ne a programjaink, hanem az általunk megnyilvánuló újjáformáló, gyógyító, szabadító erő hívja fel ránk a figyelmet. Milyen messze is vagyunk ettől. Urunk, adj ébredést! Urunk, könyörülj, hogy élettel teljessé váljunk!

Bizonyságtételük központi üzenete: Jézus feltámadt! Ezt hirdessük mi is, mert ez nem csupán a húsvéti ünnep üzenete, hanem ez a fő üzenet. Jézus él, és Általa lehetünk mi is élőkké. Minden vasárnap hirdeti, Jézus feltámadt! A hét első napja mindig a feltámadás ünnepe, mindig a Feltámadottal való találkozás lehetősége.

SŰRŰ SÖTÉT VAN MINDENFELÉ….

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;

Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!

Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.

És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

Nem vagyok más, csak üres edény, tölts meg hát Lelkeddel engem!

Igédnek áldott, szent ereje hadd munkálkodjék már bennem!

Rajtam keresztül áradj, Uram, ragyogjon fényed szerte,

Hogy általam sok-sok árva szív békéjét Benned meglelje.

Amerre járok, merre kelek, Te légy, Uram, a vezérem,

Hogy saját tervem, akaratom ne legyen többé énnékem.

Ne éljek többé már soha én, Lelkeddel élj Te bennem!

Majd általlépve a gyöngykapun, Uram, engedj Hozzád mennem!

Isten áldásával.

Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el

N

átán megkapta az Úr üzenetét a templomépítéssel kapcsolatban, és ez ellentétben állt azzal, amit a próféta mondott a királynak (2Sám 7,8-17). És Nátán alázattal ment a királyhoz, és hűségesen átadta Isten üzenetét. Nem félt a király haragjától, a megszégyenüléstől, vállalta korábbi rossz tanácsát. Isten korrigálja rossz döntésünket, de ezt meg hallani és látni. Dávid is kész nyitott szívvel és komolyan venni Isten akaratát. Nincs benne lázongás, nem mondja, biztos rosszul értetted, és azt sem, hogy akkor is megcsinálom. Mi hogyan állunk Isten akaratával? Készek vagyunk igazodni hozzá? Vagy amikor megtudom, hogy Isten nemet mond az én tervemre, elfogadom? Esetleg akkor is megcsinálom, ha nem ez Isten akarata? Eldöntöttem, és kész. Dávid is eldöntötte, még bátorítást is kapott hozzá, mégpedig az Úr szolgájától, de amikor Isten mást mond, kész megváltoztatni a szándékát. Ez alázat, és nem kis dolog.

Dávid élete mögött Isten állt, nem ő tervezte meg útját, hanem végig az Úr vezette. A legelőről, a juhnyáj mellől hozta el, a tanítványok egy részét pedig a halászcsónakból. Isten előtt senki nincs elrejtve, nem csak azokkal van terve, akik emberileg közel vannak a tűzhöz. A mi gondolkodásunk szerint Jónátánt illette volna a trón, és garantáltuk volna ezt neki. Ki gondolt volna arra, hogy juhpásztor legyen majd Izráel királya? Ki gondolkodott volna halászokban, vámszedőben? Csak egyedül az Úr. Ma sem az a lényeg, honnan indulunk, vagy épp most az élet melyik területén vagyunk, az Úr bárhol meg tud szólítani. Dávid meghallotta a hívást, és odaszánta az életét Isten szolgálatára. Ez a lényeg, szánd oda magad az Úrnak. 

Veled voltam mindenütt, mondja az Úr, igen, ezt Dávid is tudta, vele volt az Úr, élő kapcsolatban voltak, és ez mindennél többet ér. Nem a mi tetteink számítanak, az, hogy mit érünk el emberi mérce szerint, hanem mindig az Úr közelében maradjak. Az Úr akarja építeni a te házadat. Ne én akarjak az Úrnak építeni, hanem engedjem, hogy Ő foglalkozzon velem, alakítson, építsen. Ezzel azt üzeni, beszéljek meg mindent Vele, ne én szerezzem meg, hanem engedjem, hogy Ő gondoskodjon rólam.

Ha majd letelik az időd - le fog telni Dávid ideje is, mégpedig templomépítés nélkül. Ennek ellenére teljes lesz az élete. Nem mindent nekem kell elvégezni. Milyen érdekes, még meg sem láthatja, csak a halála után készül el a templom. Nem kell mindent látni sem, különösen nem előre. A mostani ajándékokért legyünk hálásak, a jövőt bízzuk Istenre. Mózes sem mehetett be az ígéret földjére. Isten országának az építése hasonlatos a váltófutáshoz, mindenki egy bizonyos távon viszi a stafétát, aztán átadja a másik futónak. Így van ez nálunk is, egy darabig én viszem, de egy idő után át kell adni, és a másik viszi, építi tovább az Országot. A táv hosszát nem ismerjük, az a fontos, hogy felfelé figyelve hűséggel fussuk meg a magunk távolságát. Ő épít majd, ő, és nem én. Nem könnyű ezt elfogadni, mert mindent én szeretnék. Azonban aki Krisztusban felismeri élete legnagyobb kincsét, az kész elfogadni az Úr ilyen döntését is.

A vezetők nem értik, mi történt, csak azt látják, hogy nem lehet letagadni a gyógyulást, ezért tekintéllyel lépnek fel (ApCsel 4,13-22). Megtiltják az Úr nevében való beszédet. A hatalom mindig a megfélemlítés eszközéhez nyúl, amikor nem érti, mi történik, amikor Isten munkája más, mint amit ők gondoltak. A legfájdalmasabb, hogy mindezt Isten népének vezetői, egyházi vezetők teszik. El akarják tiltani az Úr tanítványait a bizonyságtételtől. A tanult, tudós emberek a tudományukat arra használják, hogy akadályozzák az evangélium terjedését. Képtelenek meglátni, hogy az Úr másképp munkálkodik, és az egyszerű, az ő iskolájukban nem kiképzett emberek is alkalmas eszközök lehetnek az Úr kezében. 

 Az Úr gyakran hoz elő olyan embereket és teszi őket a jó hír továbbadóivá, akikről ezt soha nem gondolták volna mások. Az Úr csodásan működik, két halász meghallja az Úr hívását, mindet otthagy, elindul követni Jézust, befogadja a Szentlelket, és hatalmas dolgok történnek általuk. A hivatalos egyház által nem történt semmilyen csoda, és ha megláttak olyan tettet, ami Jézushoz fűződik, meg akartak szabadulni tőlük. Kezükben az ige, mégsem látnak. Nem keresik az Urat, hanem féltékenyek, megölik Őt, és tanítványait is bebörtönözik. Az Úr nem intézményeket, hanem személyeket szólít meg és hív el a Neki való szolgálatra. A Szentlélek munkáját, hatását nem lehet intézményesíteni. A szél fúj ma is, ahová akar, és a mi feladatunk, hogy vitorláinkat szélirányba állítsuk. Ha nem így teszünk, hajónk egy helyben áll, vagy evezőinkkel szenvedhetünk, emberi megoldásokkal tuszkolhatjuk tovább. Ha ez sem megy, akkor marad a hajó szépítése, új vitorlák készítése. 

Balgaság azt gondolni, hogy amikor az Úr elvégzi a maga munkáját valakiben, tehát megtér, és Jézus lesz életének a gazdája, akkor el lehet őt tiltani. Nem is szabad, hiszen az Úr azt akarja, hogy örömmel mondjuk el, mit tett velünk az Úr. A személyes bizonyságtételek által szólít meg másokat is az Úr, munkálkodik az ige. Fontos láttatni, hogy mit tett velem az Úr, honnan emelte ki az életemet. Péter nem a maga munkájáról beszélt, hanem végig a feltámadott Urat állította az emberek elé. Jézus cselekszik ma is.

Péter és János nem ijed meg, hanem őszintén megvallják: nem tehetik, hogy amit láttak és hallottak, azt ne mondják el, mert az engedetlenség lenne. Ha nem mondom el, amit megtapasztaltam, amit az Úr az igéből megértetett velem, engedetlenné válok. Bátran rámutatnak: a vezetőknek is tudni kell ezt, sőt, nekik is komolyan kellene venni, amit látnak. A sánta gyógyulása az élő Jézusról tesz bizonyságot. Rámutat arra, hogy Jézus a Krisztus. Azonban ők nem borulnak le Jézus előtt. Miért? Mert bűnbánatot kellene tartani, ki kellene mondani, hogy rosszul döntöttünk, vétkeztünk, amikor Jézust megöltük. Isten Fia gyilkosai vagyunk. Ők ezt nem akarták kimondani. Gyakran azért fordulnak szembe Jézussal, mert nem akarják bűneiket meglátni és vállalni az emberek. Én vállalom? Kimondom: vétkeztem Ellened, bocsáss meg?

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könynyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tőled oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent kezéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle. Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.

Nincs más

M

iután Dávid elkészült a maga építkezéseivel, készen állt a királyi palota is, ismét építkezést tervezett (2Sám 7,1-7). Úgy látta, eljött az idő a templomépítésre. Az Úrtól kapott békét és nyugalmat ki akarta használni. Mi is így tennénk. Most kell építeni, ráadásul a templom-tervvel is egyetértenénk. Milyen jó ötlet, egy modern, nagy és szép ház az Isten számára. Mondjuk a sorrend egy kicsit kifogásolható, előbb a palota, a város, majd csak azt követően a templom. Gondolhattak volna rá hamarabb is.

De ennél is fontosabb, hogy Dávid ezt nem kérdezte meg Istentől, nem vitte Elé, nem tudakozódott Isten elképzelése felől. Megvolt az ötlet, és úgy gondolta, ez jó, és ezzel Isten is egyetért. Mi is gyakran így gondolkodunk, minek kérdezzük Istent, hiszen jó a tervünk. Templomot építeni, javítani, rendezvényeket tartani jó, bizonyára egyetért vele az Úr. Még Nátán próféta is beleesett a csapdába, azonnal egyetértett az elképzeléssel, és Isten támogatásáról is biztosította. Azt láthatjuk ebből, hogy a hívő ember, a próféta, az Urat nagyon ismerő személy sem dönthet első hallás után. Nem építhetünk arra, hogy mindenki egyetért, jó a terv, erre van szükség, mert nem biztos, hogy Isten akarata is egyezik a mi elképzelésünkkel.

Hányszor a szemünk, az eszünk vagy érzelmeink alapján döntünk, ami jól hangzik, amit mi is szívesen csinálnánk, arra rávágjuk, Isten akarata. Pedig nem biztos, hogy így van. Nem biztos, hogy azért, mert valami szerintünk jó, az Istentől származik. Ezért kell mindig Elé vinnünk elképzeléseinket, és figyelni arra, mit is akar Ő.

Isten még azon az éjszakán megszólítja a prófétát, ő is felelős abban, hogy hamisan erősítette meg a királyt ebben a dologban. Ha már Dávid nem kérdezte Istent, a prófétának kellett volna az Úr elé vinni a kérdést, és megvárni az Úr feleletét. Isten azonban most megbeszéli ezt Nátánnal, és üzenetet küld általa Dávidnak. A prófétának vállalni kell tévedését. Nem lesz könnyű kimondani, Uram, király, tévedtem, csak rávágtam, hogy veled van ebben az ügyben Isten, de nem kérdeztem. Nem könnyű szembenézni tévedéseinkkel, de meg kell tenni. Az Úr előtt kell szembenézni velük, és ha megvalljuk, Isten elmondja, Ő hogyan is gondolja. Itt gyorsan megy a beavatkozás, és a próféta kész meghallani Istent. Nem hessegeti el magától az Úr hangját, nem mondja, az a jó, ahogy Dáviddal elterveztük, hiszen jót akarunk, templomra szükség van. Kész módosítani az elképzelést, és ez nagy dolog. Kész vagyok-e Isten akarata szerint módosítani az elképzeléseimet?

Azt is végiggondoltam, mennyire épületekben gondolkodunk, mindjárt templomot akarunk építeni, rávágjuk, az Úrnak kell, ez az Ő háza lesz, és kiderül, Neki nincs is rá szüksége. Így azután lelepleződik a szívünk. Kiderül, mindig magunknak építünk, mi akarunk általa kitűnni, saját nevünket szeretnénk rögzíteni a történelem lapjain. Istennek a sátor is megfelelt. Mi akarunk mindig feltűnni, és úgy gondoljuk, alkotni csak építkezések által lehet. Érdekes, hogy Jézus nem épületet, hanem életeket épített. Újjá tette őket, felépítette az ördög által rommá tett embereket. Az Úr ma is inkább a lelkek felépítésén munkálkodik, erre adott az övéinek megbízatást. Végezzük ezt a feladatunkat, építsük a Szentlélek által, az evangélium hirdetése által a gyülekezeteket.

A szél fúj, ahová akar, és Jeruzsálemben nagyon fújt (ApCsel 4,1-12). Egyre többen hittek. Fantasztikus látni a Lélek munkáját. De fel kell tennünk a kérdést: mi a hiba nálunk? Ma nem fúj a Szél? Az ige szerint ma is fúj, mert Isten nem hívta vissza a Szentlelket, de mégsem igazán látjuk a hatását, az eredményét. Mi lehet az oka? Magunkban kell keresni a hibát. Talán kihagytuk a Szentlelket, nem számolunk Vele, és Nélküle végezzük szolgálatunkat, Nélküle akarunk egyház lenni. Ha számolunk is Vele, csak mellékszereplőként, pedig az első pünkösd idején Ő volt a főszereplő, a Szentlélek nélkül semmit nem tudunk cselekedni, képtelenek vagyunk változást előidézni az emberi szívekben. Hatalmasan munkálkodik a Lélek, de vannak rosszakarók. Vannak, akiknek mindez nem tetszik. Kiknek nem tetszik? A papoknak. Tehát az ószövetségi egyház vezetőinek, a képzett embereknek, azoknak, akik Jézust is halálra ítélték. Nem tetszett nekik, hogy Péterék hirdetik: Jézus által van feltámadás. Ez nem fér bele a logikájukba, teológiájukba, és ezért börtönbe vetik a tanítványokat. El akarják hallgattatni őket. Milyen balgaság ez, azt gondoljuk, hogy Istent is el lehet hallgattatni. Tanítványokat meg lehet ölni, de az evangéliumot nem pusztíthatja el senki.

Bizony, ma is tapasztalható ilyen hozzáállás, amit itt a a vezetőknél látunk. Valami nem fér bele a teológiánkba, és úgy gondoljuk, akkor az nem is lehet valóság. Még az igéből is csak azt fogadjuk el, ami egyezik a teológiánkkal, kutatásainkkal, ha valamit nem tudunk begyömöszölni a saját elképzelésünkbe, akkor az nem lehet helyes.

Azonban meg kell látnunk, hogy nem a papok, a farizeusok által tért meg az ötezer ember, nem az ő munkásságuk által indult el az ébredés. Inkább az ő törekvésük ellenére indult meg ez a munka. A Szentlélek Isten az egyszerű halászokat használta fel ezekre a nagy dolgokra. Mi volt a titok? Mindent elhagytak Jézusért, és teljesen átadták magukat Neki. És engedték, hogy a Szentlélek betöltse és birtokba vegye őket. Engedjük, hogy az Úr teljesen betöltsön magával, hogy birtokba vegyen, és engedjünk az Ő akaratának. Ebből az életvezetésből fog áradni az Úr áldása, Isten országának jelenléte. Isten országát várták, és íme, itt van, meg kell látni, nem fegyver vagy politikai hatalom támogatásával, hanem a Szentlélek ereje által munkálkodik. Amikor Isten országa megjelenik valahol, ott mindig gyógyulnak, megújulnak, helyreállnak az életek. Ott élő kapcsolat jön létre bűnbánat és megtérés által az Istennel.

Másnap kivallatják a főpap előtt őket, és a Szentlélek betölti Pétert, és csodálatosan vall Jézusról. Már félelemnek nyoma sincs, nem kapkod jegyzetei után, árad a bizonyságtétel. Élő a kapcsolat, mondhatnánk, forró dróton árad az Úr üzenete. Uram, add ezt a forró drótot nekem is, hadd legyen a szívem ennyire nyitott Előtted, és füleim hadd hallják a Te szódat.

Ismét megdöbbentő, hogy egy jótett miatt vallatják ki őket. Egy sánta ember meggyógyult, rendbe jött, már nem szorul mások segítségére, és ez baj. Mindig az a baj, amikor egy ember élete Isten munkája által megváltozik. Mennyire sötétségben tart a gonosz, nem az a baj, amikor tönkremennek az életek, hanem amikor hitre jutnak és Jézussal új életet kezdenek.

Döbbenetes: Péter a vezetőknek is elmondja, hogy azt a Jézust, akit megfeszítettek, Isten feltámasztotta. Ebben benne van: rosszul döntöttetek, Isten előtt bűnösök vagytok. Tudunk-e szembesülni rossz döntéseinkkel, ki merjük-e mondani, Uram, vétkeztem, bocsáss meg? Isten munkáját nem lehet megakadályozni, Jézus él, és folytatja azt a munkát, amit megfeszítése előtt végzett. Folytatja, a tanítványain keresztül.

Jézus által gyógyult meg ez az ember, mert Jézus él. Ez a gyógyulás is erről tesz bizonyságot, Jézus él, és cselekszik. Van ma is hatalma életeket megragadni, a bűnből kiemelni. Nincs üdvösség senki másban, és nem is adatott más név, csak a Jézus neve. Igen, Ő az Üdvözítő, Ő az út az Atyához. Csakis Jézus által van örök élet. Jézust nem lehet kikerülni. Nem segítenek a tettek, a dogmák, az elképzelések, csak a Jézusba vetett élő hit, a bűnbánattal való megállás és szívünk megnyitása a kegyelem előtt. Számunkra sem adatott más, csak Jézus, aki hisz Őbenne, annak örök élete van, aki nem hisz, az elkárhozik (Mk 16,16).

 GYŐZHETETLEN ÉN KŐSZÁLOM

1.  

Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom,

A keresztfán drága árom,

Oltalmamat Tőled várom.

2.  

Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért,

Drága szép piros véredért,

Kit kiöntél ez világért!

3.  

Reád bíztam én ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet,

Megepedett bús szívemet,

És szegény árva fejemet.

4.  

Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy Ura mennynek, földnek!

Könyörgök csak Felségednek,

Én Megváltó Istenemnek.

5.  

Mutass, Jézus, kies földet,

Lakásomul adj jó helyet,

Ez életben csöndességet,

Jövendőben üdvösséget!

Isten áldásával.