Nincs más

M

iután Dávid elkészült a maga építkezéseivel, készen állt a királyi palota is, ismét építkezést tervezett (2Sám 7,1-7). Úgy látta, eljött az idő a templomépítésre. Az Úrtól kapott békét és nyugalmat ki akarta használni. Mi is így tennénk. Most kell építeni, ráadásul a templom-tervvel is egyetértenénk. Milyen jó ötlet, egy modern, nagy és szép ház az Isten számára. Mondjuk a sorrend egy kicsit kifogásolható, előbb a palota, a város, majd csak azt követően a templom. Gondolhattak volna rá hamarabb is.

De ennél is fontosabb, hogy Dávid ezt nem kérdezte meg Istentől, nem vitte Elé, nem tudakozódott Isten elképzelése felől. Megvolt az ötlet, és úgy gondolta, ez jó, és ezzel Isten is egyetért. Mi is gyakran így gondolkodunk, minek kérdezzük Istent, hiszen jó a tervünk. Templomot építeni, javítani, rendezvényeket tartani jó, bizonyára egyetért vele az Úr. Még Nátán próféta is beleesett a csapdába, azonnal egyetértett az elképzeléssel, és Isten támogatásáról is biztosította. Azt láthatjuk ebből, hogy a hívő ember, a próféta, az Urat nagyon ismerő személy sem dönthet első hallás után. Nem építhetünk arra, hogy mindenki egyetért, jó a terv, erre van szükség, mert nem biztos, hogy Isten akarata is egyezik a mi elképzelésünkkel.

Hányszor a szemünk, az eszünk vagy érzelmeink alapján döntünk, ami jól hangzik, amit mi is szívesen csinálnánk, arra rávágjuk, Isten akarata. Pedig nem biztos, hogy így van. Nem biztos, hogy azért, mert valami szerintünk jó, az Istentől származik. Ezért kell mindig Elé vinnünk elképzeléseinket, és figyelni arra, mit is akar Ő.

Isten még azon az éjszakán megszólítja a prófétát, ő is felelős abban, hogy hamisan erősítette meg a királyt ebben a dologban. Ha már Dávid nem kérdezte Istent, a prófétának kellett volna az Úr elé vinni a kérdést, és megvárni az Úr feleletét. Isten azonban most megbeszéli ezt Nátánnal, és üzenetet küld általa Dávidnak. A prófétának vállalni kell tévedését. Nem lesz könnyű kimondani, Uram, király, tévedtem, csak rávágtam, hogy veled van ebben az ügyben Isten, de nem kérdeztem. Nem könnyű szembenézni tévedéseinkkel, de meg kell tenni. Az Úr előtt kell szembenézni velük, és ha megvalljuk, Isten elmondja, Ő hogyan is gondolja. Itt gyorsan megy a beavatkozás, és a próféta kész meghallani Istent. Nem hessegeti el magától az Úr hangját, nem mondja, az a jó, ahogy Dáviddal elterveztük, hiszen jót akarunk, templomra szükség van. Kész módosítani az elképzelést, és ez nagy dolog. Kész vagyok-e Isten akarata szerint módosítani az elképzeléseimet?

Azt is végiggondoltam, mennyire épületekben gondolkodunk, mindjárt templomot akarunk építeni, rávágjuk, az Úrnak kell, ez az Ő háza lesz, és kiderül, Neki nincs is rá szüksége. Így azután lelepleződik a szívünk. Kiderül, mindig magunknak építünk, mi akarunk általa kitűnni, saját nevünket szeretnénk rögzíteni a történelem lapjain. Istennek a sátor is megfelelt. Mi akarunk mindig feltűnni, és úgy gondoljuk, alkotni csak építkezések által lehet. Érdekes, hogy Jézus nem épületet, hanem életeket épített. Újjá tette őket, felépítette az ördög által rommá tett embereket. Az Úr ma is inkább a lelkek felépítésén munkálkodik, erre adott az övéinek megbízatást. Végezzük ezt a feladatunkat, építsük a Szentlélek által, az evangélium hirdetése által a gyülekezeteket.

A szél fúj, ahová akar, és Jeruzsálemben nagyon fújt (ApCsel 4,1-12). Egyre többen hittek. Fantasztikus látni a Lélek munkáját. De fel kell tennünk a kérdést: mi a hiba nálunk? Ma nem fúj a Szél? Az ige szerint ma is fúj, mert Isten nem hívta vissza a Szentlelket, de mégsem igazán látjuk a hatását, az eredményét. Mi lehet az oka? Magunkban kell keresni a hibát. Talán kihagytuk a Szentlelket, nem számolunk Vele, és Nélküle végezzük szolgálatunkat, Nélküle akarunk egyház lenni. Ha számolunk is Vele, csak mellékszereplőként, pedig az első pünkösd idején Ő volt a főszereplő, a Szentlélek nélkül semmit nem tudunk cselekedni, képtelenek vagyunk változást előidézni az emberi szívekben. Hatalmasan munkálkodik a Lélek, de vannak rosszakarók. Vannak, akiknek mindez nem tetszik. Kiknek nem tetszik? A papoknak. Tehát az ószövetségi egyház vezetőinek, a képzett embereknek, azoknak, akik Jézust is halálra ítélték. Nem tetszett nekik, hogy Péterék hirdetik: Jézus által van feltámadás. Ez nem fér bele a logikájukba, teológiájukba, és ezért börtönbe vetik a tanítványokat. El akarják hallgattatni őket. Milyen balgaság ez, azt gondoljuk, hogy Istent is el lehet hallgattatni. Tanítványokat meg lehet ölni, de az evangéliumot nem pusztíthatja el senki.

Bizony, ma is tapasztalható ilyen hozzáállás, amit itt a a vezetőknél látunk. Valami nem fér bele a teológiánkba, és úgy gondoljuk, akkor az nem is lehet valóság. Még az igéből is csak azt fogadjuk el, ami egyezik a teológiánkkal, kutatásainkkal, ha valamit nem tudunk begyömöszölni a saját elképzelésünkbe, akkor az nem lehet helyes.

Azonban meg kell látnunk, hogy nem a papok, a farizeusok által tért meg az ötezer ember, nem az ő munkásságuk által indult el az ébredés. Inkább az ő törekvésük ellenére indult meg ez a munka. A Szentlélek Isten az egyszerű halászokat használta fel ezekre a nagy dolgokra. Mi volt a titok? Mindent elhagytak Jézusért, és teljesen átadták magukat Neki. És engedték, hogy a Szentlélek betöltse és birtokba vegye őket. Engedjük, hogy az Úr teljesen betöltsön magával, hogy birtokba vegyen, és engedjünk az Ő akaratának. Ebből az életvezetésből fog áradni az Úr áldása, Isten országának jelenléte. Isten országát várták, és íme, itt van, meg kell látni, nem fegyver vagy politikai hatalom támogatásával, hanem a Szentlélek ereje által munkálkodik. Amikor Isten országa megjelenik valahol, ott mindig gyógyulnak, megújulnak, helyreállnak az életek. Ott élő kapcsolat jön létre bűnbánat és megtérés által az Istennel.

Másnap kivallatják a főpap előtt őket, és a Szentlélek betölti Pétert, és csodálatosan vall Jézusról. Már félelemnek nyoma sincs, nem kapkod jegyzetei után, árad a bizonyságtétel. Élő a kapcsolat, mondhatnánk, forró dróton árad az Úr üzenete. Uram, add ezt a forró drótot nekem is, hadd legyen a szívem ennyire nyitott Előtted, és füleim hadd hallják a Te szódat.

Ismét megdöbbentő, hogy egy jótett miatt vallatják ki őket. Egy sánta ember meggyógyult, rendbe jött, már nem szorul mások segítségére, és ez baj. Mindig az a baj, amikor egy ember élete Isten munkája által megváltozik. Mennyire sötétségben tart a gonosz, nem az a baj, amikor tönkremennek az életek, hanem amikor hitre jutnak és Jézussal új életet kezdenek.

Döbbenetes: Péter a vezetőknek is elmondja, hogy azt a Jézust, akit megfeszítettek, Isten feltámasztotta. Ebben benne van: rosszul döntöttetek, Isten előtt bűnösök vagytok. Tudunk-e szembesülni rossz döntéseinkkel, ki merjük-e mondani, Uram, vétkeztem, bocsáss meg? Isten munkáját nem lehet megakadályozni, Jézus él, és folytatja azt a munkát, amit megfeszítése előtt végzett. Folytatja, a tanítványain keresztül.

Jézus által gyógyult meg ez az ember, mert Jézus él. Ez a gyógyulás is erről tesz bizonyságot, Jézus él, és cselekszik. Van ma is hatalma életeket megragadni, a bűnből kiemelni. Nincs üdvösség senki másban, és nem is adatott más név, csak a Jézus neve. Igen, Ő az Üdvözítő, Ő az út az Atyához. Csakis Jézus által van örök élet. Jézust nem lehet kikerülni. Nem segítenek a tettek, a dogmák, az elképzelések, csak a Jézusba vetett élő hit, a bűnbánattal való megállás és szívünk megnyitása a kegyelem előtt. Számunkra sem adatott más, csak Jézus, aki hisz Őbenne, annak örök élete van, aki nem hisz, az elkárhozik (Mk 16,16).

 GYŐZHETETLEN ÉN KŐSZÁLOM

1.  

Győzhetetlen én kőszálom,

Védelmezőm és kővárom,

A keresztfán drága árom,

Oltalmamat Tőled várom.

2.  

Sebeidnek nagy voltáért,

Engedj kedves áldozatért,

Drága szép piros véredért,

Kit kiöntél ez világért!

3.  

Reád bíztam én ügyemet,

Én Jézusom, én lelkemet,

Megepedett bús szívemet,

És szegény árva fejemet.

4.  

Irgalmazz meg én lelkemnek,

Ki vagy Ura mennynek, földnek!

Könyörgök csak Felségednek,

Én Megváltó Istenemnek.

5.  

Mutass, Jézus, kies földet,

Lakásomul adj jó helyet,

Ez életben csöndességet,

Jövendőben üdvösséget!

Isten áldásával.