2018. november 30., péntek

Figyelj még jobban!


N
em a templom a menedékhely, hanem az Úr, aki Hozzá menekül, azt elkerüli az ítélet, és életet nyer (Jer 7,21-34). Mindig is ezt hirdették Isten emberei, nem az épületek, a vallásosság, a szertartások, hanem Isten ment meg. Mivel Ő élő valóság, nem elégszik meg a hagyományokkal, hanem élő kapcsolatot szeretne velünk. Ő a kapcsolatot kereste mindig, és azon fáradozik, hogy ez létrejöjjön velünk. Ő minket akar, veled akar időt tölteni, és nem ajándékaid után kívánkozik. Mi valahogy eltévesztjük a lényeget, minden fontosabbá vált az élő kapcsolatnál. Nem a másik lénye után vágyakozunk, hanem csak a teljesítménye után. Istennek azonban több kell, a szívünket akarja, azt, hogy teljesen az Övéi legyünk, és figyeljünk Rá.
Izráel is eltávolodott Istentől, már nem voltak Vele kapcsolatban, a világ kínálatával ismerkedtek, lefoglalta őket a sok bálvány, és már ők akarták magukat megoltalmazni. Fontosabb lett a diplomácia az Úrnál. Mi előzi meg nálad az Urat? Mi az, ami fontosabb, amihez odafutsz, amitől megértést, törődést, segítséget vársz? Ő itt van, keres, vár rád. Nincs messze egyikünktől sem.
Isten mindig szól népéhez, Izráelhez is beszélt, elmondta, mi az akarata, mi az, amit vár tőlük, csak annyit, hogy hallgassanak a szavára, és mindig az Őáltala mutatott úton járjanak. Csak ennyit, hallgass Rám, azonban ez a legnehezebb a bűnös ember számára. Ez nem megy nekünk. Sok hang van, ami a figyelmünket kéri, és mi a csábító hangokra figyelünk, azoknak engedelmeskedünk. Úgy gondoljuk, Istennek bőven elég, ha időnként tiszteletünket tesszük egy gyülekezetben, lehetőleg minél ritkábban, dobunk még néhány fillért a perselybe, és minden nagyszerű. Azonban Ő nem ezt várja, a szívünket keresi, szeretetét akarja megosztani velünk.
Az Úr szomorúan állapítja meg, hogy nem hallgattak Rá, hanem gonosz szívük tanácsa szerint jártak. Ma is népszerű gondolat, hallgass a szívedre, az szép is lenne, de nem vesszük figyelembe, hogy a szívünk természetétől fogva romlott. Így azután romlott tanácsot fog adni. Ne a szívedre, hanem az Úrra hallgass, keresd az Ő tanácsát az igében. Az ige elmondja: új szívre van szükségünk. Mielőtt hallgatnánk rá, újjá kell születnünk. Azt vizsgáljuk meg, van-e már új szívünk, mert ha nincs, akkor csak azt kaphatjuk a szívünkből is, ami benne van. A szív teljességéből szól a száj, és ha nem Krisztus van benne, akkor azt fogja mondani, amit a bűn kínál. Csak a benne levő tartalmat tudjuk szívünkből előhozni, az Úr Jézus is erről beszélt.
Mintha tudatosan fordultak volna el Istentől, nem érdekel, amit mond. Ósdi szöveg, van már sok modernebb gondolat, mint amit Ő mond nekünk. Ez a hozzáállás jön át az igén. Nem így van a mai ember is? Halad a világ, elmegy az ige mellett, mi már mindent jól tudunk, nincs már szükségünk Rá. Néha ez a hátat fordítás sértődöttségből is fakad, megharagszunk az Úrra, amikor bajba kerülünk, pedig nem azért történik a nyomorúság sem, mert Ő nem törődik velünk, hanem azért, mert mi hagytuk el Őt. Nem vettük komolyan, amit mond. És ha nem hallgatunk Rá, annak megvan a következménye.
Mivel a szóra nem hallgattak, ítéletes idő következik, jön az ellenség, azonban ezt is az ő megszólításukra, életük újjáformálására, szívük megtisztítására használja fel az Úr. Isten ítéletében is kegyelmes, mindent értünk cselekszik, szívünket akarja magához fordítani. Az ítélet által rá akar döbbenteni bűneinkre, és bűnbánatra indít.
Levelünk üzenete: figyelj még jobban Jézusra, az igére (Zsid 2,1-4)! Ez a lényeg, ma is figyelj Rá! Sőt, jobban figyeljünk Rá, mint eddig. Az Úr úgy látja, nem teljes szívvel figyeltünk Rá, időnként a népszerű dolgok fontosabbak voltak, mint Ő.
Még jobban, még erősebben figyeljünk Őreá, mert nagy sötétség van körülöttünk, és könnyen elsodródhatunk a céltól. A világ áramlatai nagy erővel fújnak, ha nem figyelünk az ige lámpására, szem elől tévesztjük a kikötőt. A hajók is mindig a jelzőtorony fényeire figyeltek, és ez a jelzőtorony az Isten igéje. Nagy kísértés, hogy a mellettünk haladó hajókra nézünk, őket kezdjük el követi. De ne nézz másokra, ne az Ő irányuk határozza meg a te haladásod, hanem egyedül az Úr szava. Az ige mindig jó irányba navigál.
Az Úr szava a megmenekülést jelenti, és ha nem törődünk vele, elveszünk. Hogyan menekülhetnénk meg, ha semmibe vesszük az Úr Jézust? Ma pedig pont ezt látjuk, nem törődünk Jézussal, már nem Megváltóként akarjuk, csak segítőként, ünneptartozékként, de nem az életünk Uraként.
Őbenne és Általa van üdvösségünk, örök életünk. Azért jött el a világba, mert nincs más menekülési útvonal, csakis az Ő keresztje által.  De ki akar itt menekülni? Minden rendben van, elvagyunk Jézus nélkül is. Soha nem volt ennyi mindenünk, mint most. Soha nem éltünk úgy, mint most. És közben nem vesszük észre, hogy a bűn és a testünk vágyainak rabjai vagyunk. Sőt, emberek szolgáivá is váltunk. Ez a világ rabszolgaszíjon tart, odavet néhány csillogó holmit, és közben kiöli a lelkünket. Belülről üressé váltunk, de van még remény. Elkezdődhet egy eddig számunkra ismeretlen, de gazdag és boldog élet Jézussal. Ő azért jött, hogy a követésére hívjon. Lehet, hogy nem lesz meg mindenünk, de békességünk és örök életünk igen. Mert ez a földi lét néhány évtized, de ami utána következik, az örök. Nem mindegy, hogy az örök életet hol töltöm. Istennel az üdvösségben, vagy Nélküle a kárhozatban. Jézus életre hív.


Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét neki add!
Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.



2018. november 29., csütörtök

Jézus, tündöklő név


J
eremiás kiállt az Úr házának kapujába, és beszélni kezdett. Egy ember, egy próféta szól, gondolták sokan, ne is törődjünk vele (Jer 7,1-20). Ne foglalkozzon velünk, ne szóljon bele az életünkbe. Azonban megtudjuk, hogy amit mond, az az Úr szava, Isten üzenete a számukra. A próféta egy eszköz, aki által Isten eljuttatja a mondanivalóját. Amikor kézbe vesszük a Bibliát, hallgatjuk az igehirdetést, Isten szól hozzánk, az igehirdető mindig eszköz, nem ő a lényeges, nem magánvéleményt hallunk, hanem Isten szavát. Ezért nem mondhatjuk azt, hagyjon minket békén, ne szóljon bele az életünkbe, ne foglalkozzon a mi dolgainkkal, mert Isten az, Aki foglalkozik velünk. Így azután mindig úgy álljunk az igéhez, hogy nekem szól. És ha így fordulok hozzá, megtapasztalom, hogy megszólal az ige. Lesz mondanivalója a számomra.
Az Úr mindig konkrét dolgot mond, kér valamit, mégpedig az életvitel megváltoztatását. Jobbítsátok meg útjaitokat és cselekedeteiteket. Ezt kéri, változzunk meg, és ehhez Ő megadja a segítséget, sőt, Ő maga végzi el bennünk a változást. Azt kéri az Úr, hogy ne idegen népek vezetőihez menjenek segítségért, ne az államtól, politikától várják az oltalmat, a megmaradást, hanem egyedül Tőle. Mi hisszük-e, hogy Istennek van hatalma megmenteni népét? Hiszem-e, hogy Őt kell kérnem őszinte és bűnbánó szívvel? Azt is üzeni az Úr, hogy forduljanak el a hamis és idegen istenektől, a pogány kultuszok életmódjától, szokásaitól. Engedelmeskedjenek Neki, és akkor Ő megszabadítja és megoltalmazza az övéit.
Azért keresnek Egyiptomban segítséget, mert akkor nem kell az életüket megváltoztatni, azonban meg kell tudniuk, hogy ha nem térnek meg, senki nem segíthet rajtuk. Isten akaratát nem lehet megváltoztatni. Nem lehet kibújni az Istennek való engedelmesség alól.
Kemény üzenet szólal meg Jeremiás ajkán, nem elég a templomra hivatkozni, nem elég azt mondani, Isten megoltalmazza a templomunkat. Istennek nem az épületeink, nem a külsőségeink, a hagyományaink megtartása kell, hanem a szívünk. Azt várja, hogy ismerjük meg Őt, és szolgáljuk hálás szívvel, örömmel.
Az Úr a másik ember megbecsülésére, védelmére, az özvegy és árva megsegítésére irányítja a figyelmüket. Meg kell szabadulni az önzéstől, és ha ez megtörténik, az Úr elhárítja a veszedelmet. Hitünknek mindig a mindennapokban, emberi kapcsolatainkban kell megmutatkozni. Ott kell felmutatnunk Krisztust, ahol élünk. És Őt nem csupán szavakban, hanem magatartásunkkal mutathatjuk az embereknek. Amikor látják, hogy mi már másképp reagálunk, másképp viszonyulunk a másik emberhez.
Nehéz feladatot kap a próféta, ne imádkozzon a népért az Úrhoz, mert Ő nem fogja meghallgatni. Nagyon nehéz lehetett ez, de el kell fogadnia, ha a nép nem veszi komolyan Istent, ítélet következik. Ők erről nem akartak hallani. Mint ahogy ma sem akarunk arról hallani, hogy megváltozhat körülöttünk a világ, kerülhetünk nehéz körülmények közé, ha nem térünk meg az Úrhoz. Mindenről lehet beszélni, szépeket mondani, ígéreteket hangoztatni, csak azt nem akarjuk hallani, hogy az Úr bűnbánatot és a bűntől való elfordulást vár. Ezek hiányában nem hallgatja meg imádságunkat. Visszatérve az első gondolatokhoz, az ige nekünk szól, Isten minket akar kimozdítani megszokott életmódunkból, és vár megtérést, hitben való növekedést, cselekvő életet.
A Zsidókhoz írt levél tovább dicsőíti az Úr Jézus Krisztust, Ráemeli tekintetét, és nem is lát mást (Zsid 1,5-14). Jézus Lénye elhomályosít mindent a mennyben és a földön. Hatalmasabb, dicsőbb mindennél és mindenkinél. Jézus Isten Fia, nincs Hozzá fogható, és Isten az Ő Atyja. Amikor behozza elsőszülöttjét a világba - csodálatos, hogy egyszülött Fiát bevezeti Isten a világba, és Ő nem pompában, földi hatalom kereteiben érkezik, hanem csecsemő formájában, egyszerű emberek közé. Ezért jöhetünk Hozzá, mert Ő mindig megközelíthető. Már a pusztában angyalok dicsőítették, Róla és neki énekeltek. Dicsőítsük mi is, és énekeljünk és éljünk Neki.
A Fiú trónja örökké megáll, és azt írja, Ő szereti az igazságot, és gyűlöli a gonoszságot. Jézus maga az igazság, és ahol jelen van, ott nem maradhat meg a gonoszság. Ahol gonoszság, igazságtalanság van, ott nincs jelen Jézus. Ő felemeli a porból a szegényt, aki kiált Hozzá, visszaadja a vak látását, meggyógyítja a beteget, és megszabadítja a foglyokat. Isten gyermekeinek is ez az útja, gyűlölni a gonoszságot, a bűnt, és szeretni a bűnös embert. Olyan jó tudni, hogy Ő szeret, azért jött, hogy a bűneimből megszabadítson egy új, az Atyának tetsző életre.
Minden elmúlik ebben a világban, elmúlik az egész teremtett világ, de Isten és az Ő világa megmarad örökké. Az egyetlen biztos pont ebben a világban Isten. Mindent Ő hozott létre, és Tőle kaptuk mindenünket ajándékba. Adjunk ezért hálát, és ne az ajándékokat markoljuk görcsösen, hanem ragaszkodjunk az ajándékozóhoz, Istenhez.


Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant a föld színén!
Benned van irgalom,
Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom,
Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!
Míg Ő tart karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek,
Mit árt, ha Ő veled?
Töröld le könnyedet,
Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Alázattal tele,
Hadd merüljek bele,
Hisz idegenben jár
Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem,
Míg a homályon át,
A lelkem otthonát,
Világosságodat
Elérhetem!

Isten áldásával.

2018. november 28., szerda

Hova visz az út?


M
ennyit is küszködik az Úr Izráellel, nem adja fel, megpróbálja őket a helyes útra terelni (Jer 6,16-30). Tanácsot is ad nekik, mit is tegyenek, kész vezetni őket, mert maguktól az ítélet felé haladnak. Velünk is bajlódik a mi Urunk, nem akarja, hogy eltévedjünk. Azért kell bajlódnia, mert olyan nehezen hallgatunk Rá. Megtéveszt a világ, úgy gondoljuk, mint Izráel is, minket nem érhet veszedelem, rég volt már háború, nagyobb megpróbáltatás, az élet egyre jobbá válik. Habzsolhatjuk a javakat, mindent megszerezhetünk, amire csak vágyunk. Mindenre van ötletünk, rendelkezünk tanácsadókkal, és ha baj van, ők megmondják, mit tegyünk. Olyan ritkán fordulunk az Úrhoz teljes szívünkből, nem igazán kérdezzük, mi is a teendő, miért is van itt a gyülekezet. Pedig Ő megmondta, azért, hogy világítsunk, mi azonban igyekszünk lámpásunkat az ágy alá rejteni. Nem fénylik már az evangélium, a krisztusi élet. Sok minden elfedi, de az Úr most ébresztget, tanácsot ad, és azt javasolja, hogy forduljunk igéjéhez. Vegyük kézbe, olvassuk, és keressük Benne Őt.
Álljatok ki az utakra, álljatok meg, nézzetek szét, kérdezősködjetek, mondja az Úr. Nagyon is szükséges, hogy végre megálljunk, mondjunk nemet a rohanásra, az elvárásra, ami mindig mozgósít, és csendesedjünk el. Amennyiben megtesszük, eljutunk arra a felismerésre, hogy van másfajta élet is, és a csendben az Úr az ige felé irányít. Olvasd, és lásd meg azt az életet, amit Én adtam. Jézus bemutatta, milyen is az igazi, az Atya szerinti élet. Ráhangolódott, Vele élő kapcsolatban lévő, az Atyának engedelmeskedő életforma. Az Úr Jézus számára az Atyával való kapcsolat volt a legfontosabb, mindig figyelt felfelé, és csak akkor indult, amikor Isten indította, és oda ment, ahová küldte.
Azt üzeni az Úr, hogy kezdjünk el keresni. Keressük Őt, igyekezzünk megismerni, mert az a lényeg, hogy igazán ismerjük Őt. És ehhez elmélyülésre van szükség. Nem elég az a néhány vers naponta, hanem minél többet olvasni a Bibliából, és figyelni Jézust. Az Ő életét adta követési minta gyanánt Isten. Melyik a jó út? Két út van, a keskeny és a széles, körülöttünk a legtöbben a szélesen járnak. Ez vonzó és népszerű, könnyű is, mert a többség ezen halad. Ki van taposva, de az ige azt kéri, gondolkozzunk el, az-e a jó út, mert sokan járják? Mindig az a jó, amit a többség annak mond? A másik a keskeny, ezen kevés embert látunk, itt nincs tumultus, nincs nagy vigalom, ezek zarándokok, biztos úticéllal. Ők a mennyei Jeruzsálem felé haladnak, és tudják, jó az irány, valós a cél. Sokan jártak már ezen, és ha kérdezősködünk, akkor fogunk róluk hallani.
Meg kell vizsgálni, melyik a jó út, és azon haladjunk, amiről meggyőződünk. A keskeny út lelki békességet ígér, ami az Úrral való napi kapcsolatból fakad. Ez jelzi: a keskeny úton Jézussal haladhatok, terheimet átadhatom Neki. Ő erre fel is szólít, nemrégen olvastuk Péter első levelében, az 5,7-ben: Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van rátok. Igen, Neki gondja van ránk. Azt akarja, hogy gond nélkül járjuk végig az utat, ne kelljen összeroppannunk. Aki Ráveti gondjait, az felszabadul egy teljes és örömteli életre. Nem azt jelenti, hogy nem lesz dolgunk, de igen, Isten országában feladatot kapunk. Ragyoghatunk, mint csillagok, hirdethetjük a megtérés evangéliumát, menthetjük a lelkeket, élhetünk Isten dicsőségére, törődhetünk egymással. Azonban ehhez valóban mindent Őreá kell bíznunk. A mai ember gondok alatt roskadozik, és mégsem hallja meg az Úr szavát, nem veti Rá terheit. Miért? Mert már nem is hallja Őt, körülöttünk nagy a zaj, mindenki túlharsogja a másikat, és ebben a zajban úgy véljük, mi majd megoldjuk. Hallom-e Őt?
Izráel népe nem ment a régi, a jó ösvényre, ők arra figyeltek, amit másoktól láttak. Te mire figyelsz? Komolyan veszed végre az igét? Nem mindenben az új a jó, van, amiben a régi, a bevált a jó. A keskeny, a krisztusi út sokak számára bevált, ki lehet próbálni. Aki őszintén keresi Istent, az meg fogja tapasztalni, hogy a régi út jó. Ott biztonság van, ott van cél. Gondold végig, hova visz utad? Életre vagy pusztulásra? Köved Jézust, mert Ő az út.
Egy új levelet olvasunk, szerzőjét nem ismerjük, de árad belőle Krisztus szeretete (Zsid 1,1-4). Csak Róla beszél, szinte egy himnusz Krisztusról ez az egész írás. Elmondja, kinek látja Őt, és szeretné, ha mi is így látnánk. Isten hatalmas és utolsó szava az emberhez. Őbenne és Őáltala szól utoljára Isten. Nincs más szava, annak, aki Őt keresi, mint Jézus. Rámutat, és így szól: Őt hallgassátok, Őreá figyeljetek. Amit Jézus mond, azt mondom én is.
Mit is mond igénk? Isten sokszor és sokféleképpen szólt, ezt látjuk, amikor az Ószövetséget olvassuk. Sokszor szólt Isten, tehát nem maradt ismeretlen, és nem zárkózott el népe elől. Sokféleképpen is szólt, nehogy valaki kimaradjon. Szólt prófétái igehirdetése és élete által. Zengett az ige, és ma is szól. Csak kézbe kell vennünk, és meghalljuk Isten szavát. Mert amit régen mondott, az ma is érvényes, az ma is élő, mert a Szentlélek aktualizálja. Szólt az Úr nehéz élethelyzetek által, szava volt az éhínség, a nélkülözés, és gyakran az ellenséges népek támadása is. Ahogy a Filemon-levélben is olvastuk, a rabszolgaélet alakulásán keresztül is szólt az Úr. Rádöbbentette, nem jó ez így, és ő ezt felismerte, és Krisztushoz menekült.
Tehát Isten nem hagyja magát szó nélkül, kijelentette Önmagát számunkra, és legutolsó szava Jézus, Őbenne szólít meg mindenkit. De ez a szó életet formál. Kiemel lelkünk sötétségéből, a csüggedésből, és megerősít. Ez a szó életet ad, Általa jött létre a teremtett világ, Általa nyertünk mi is életet. Jézus által kaphatunk új életet, és üdvösséget is. Istent ma csak Jézuson keresztül érhetjük el.
Kicsoda Jézus? Isten Lényének a képmása, Benne Istennel találkozunk. Isten olyan, mint Jézus, vagyis olyan Jézus-szerű. Aki az Úr Jézust megismeri, az ismeri Istent. Jézusban tárul fel Isten Lénye előttünk, és ez csodálatos, mert így megtudjuk, hogy Ő szereti a bűnös embert, és mindent megtesz megmentése érdekében. Ez a végső vagy utolsó idő, a kegyelem időszaka. Elég hosszú időszak ez már, és igazán hálásak lehetünk, hogy még tart. Ne keressünk mást, ragadjuk meg Isten Lényét Jézusban. Isten úgy keres, ahogyan Jézus, és ahogy Őelé odamehetett mindenki, úgy mehetünk mi oda Hozzá. Nagyon irgalmas, szeret, mert életét adta értünk. És aki átadja önmagát Neki, azt megtisztítja a bűntől, és új emberré formálja. Nem hagy magunkra, itt van most is, szavával alakít és irányít.


Ó, HOVA VISZ AZ ÚT?

1.
Ó, hova visz az út?
Nagy rohanásban élek,
Már nem is látlak Téged,
Ó, hova visz az út?

2.
Mert körülvesz a bűn,
A kezeimben vétek,
Már magamtól is félek,
Mert körülvesz a bűn.

3.
Jaj, láss meg, égi Szent,
És halld meg sikoltásom,
Hogy arcodat meglássam,
Jaj, láss meg, égi Szent!

4.
Szót hallok, tiszta szót:
„A földre jöttem érted,
És megtisztítlak téged.”
Szót hallok, tiszta szót.

5.
Ím, így szeret az Úr,
Hát zendülj, szívem, ajkam,
Hisz megkönyörült rajtam,
Ím, így szeret az Úr.

Isten áldásával.

2018. november 27., kedd

Megszabadulva


A
 próféta hirdeti, hogy közel van már az ítélet, itt van már az ellenség, és ez nem csak egy portya, hanem ostrom (Jer 6,1-15). Jeruzsálem el fog esni, beveszik a szent várost, a népet pedig elhurcolják. És ez meg fog történni, mert Isten akaratából megy végbe. Isten ítéli meg Tőle elfordult népét. Mivel Isten ítél, ezért a meghirdetett események be fognak következni. Meg kell fújni a kürtöt, vészjelet kell leadni, azonban mindezt nem fogadják hittel. Úgy gondolják, nem lesz baj, Isten megoltalmaz minket. Korábban volt rá példa, Ezékiás király idejében Isten az asszír sereget eltávolította a főváros falai alól. De akkor a király az Úr elé állt, bűnbánatot tartottak, és Tőle kértek segítséget. Most azonban mindez elmaradt.
Isten még mindig kínálja kegyelmét, fogadd el a fenyítést. Ezzel azt kéri, ismerjék el, mondják ki, hogy jogos a fenyítés, ezt érdemeljük. Mert Isten a szívekbe lát, Előtte nincs rejtett dolog, és valóban olyanok vagyunk, amilyennek Ő lát minket. Ez a mi problémánk is, meg vagyunk magunkkal elégedve. Még őrizgetjük vallásunkat, gyakoroljuk szokásainkat, és úgy gondoljuk, minden rendben van. Fel se merül bennünk, hogy bűnösök vagyunk és ítéletet érdemlünk. Nem akarjuk ítéletre, büntetésre méltónak látni magunkat. Mi jók vagyunk, mondogatjuk, és nem látjuk meg a valóságot. Nem érzékeljük, hogy már teljesen beszivárgott a világ az életünkbe, a világba. A hívők is jót szórakoznak, és keveset imádkoznak az elveszettekért. Alkalmainkon jól akarjuk érezni magunkat, és nem igazán sírunk sem a bűneink miatt, sem a bűnösökért, sem a szeretetét elhagyó egyházért.
Ha nincs őszinte bűnbánat, ha nem elég a prófétai szó, az ige, akkor jön az ellenség. Akkor háború, fogság, nehéz helyzet jön. Miért? Mert az Úr szeret, és azt akarja, hogy ébredjünk, vegyük észre szeretetét, és térjünk vissza Hozzá. Ő nem mond le rólunk, nem vet el magától, mindent megtesz, hogy meghalljuk szavát.
Milyen könnyen rámondjuk, békesség van, minden rendben, de a színfalak mögött békétlenség és feszültség húzódik meg. Mi van a szívünkben, mi van az álca mögött? Isten felé nem kell szerepet játszanunk, elmondhatjuk a valóságot. Elmondhatjuk: Uram, csak mutatom a békességet, de nincs békességem. Azonban az Úr Jézus ígéri, hogy békességet ad azoknak, akik Hozzá jönnek, akik követik Őt. Ő maga a békesség fejedelme.
Filemon üdítő jelenség Kolosséban, Isten üdítője a gyülekezet és háznépe felé (Filem 8-25).  Hogyan lehet üdítő ember? Úgy, hogy Jézus Lénye, az evangélium árad keresztül rajta. Akivel találkozik, az az élő vizet tapasztalja, ami betölti Filemon szívét, az árad át mások életébe. Milyen jó, ha miáltalunk is felüdülnek az emberek! Persze, ez nem csupán jó hangulatot jelent, hanem belső felüdülést, amikor átélik, hogy lehullnak jelenlétünkben a terhek, és reménységet, megoldást kapnak általunk. Jézus tanítványai felüdítő emberek, viszik a jó hírt, és ez örömre derít, új látást ad. Nem mi terheljük le gondjainkkal az embereket, hanem rámutatunk: Jézus azért jött, hogy magára vegye őket.
Pál fogságban van, de nem siránkozik ezen, mert áldássá lett ez a helyzet is. Isten jót hozott ki belőle, megszületett a fia. Börtönben adott életet Onézimosznak. Fogságában találkozott a szökött rabszolgával, aki a Pállal való beszélgetések nyomán átadta életét Jézusnak. Egy rabszolgából új ember lett. Eddig haszontalan volt, immár hasznos Isten és az emberek számára is. Krisztusnak egy rabszolga is ember, őt is meg akarja menteni.
Hogyan tekintünk a megváltozott élethelyzetünkre, meglátjuk-e benne a lélekmentés lehetőségét? Felismerjük-e, hogy nem véletlenül kerültünk oda, hanem azért, hogy valaki általunk találkozzon az Úr Jézus Krisztussal? Jézus Krisztus által a ma még haszontalannak ítélt ember is hasznossá válhat. Az Úr újjá tud formálni.
Pál visszaküldi Onézimoszt Filemonnak, mert tudja, hogy az övé. Magánál tarthatná, de mivel Filemonhoz tartozik, visszaküldi, és azt várja, hogy majd Filemon testvérként fogadja és visszaadja a szabadságát. A levél is azért születik, hogy megkönnyítse Onézimosz visszatérését, és segítse Filemont a krisztusi döntés meghozatalában. Minden tettünket Krisztus irányítja. Mindenben meg kell keresnünk a választ: mit tenne Jézus? Van, aminek Krisztus nyomában magától értetődőnek kellene lenni. Krisztus követése magával hozza a kötelékek leoldását, a másik ember már nem eszköz, hanem érték.
Jó látni, hogy az apostol nem kényszeríti Filemont ennek a döntésnek a megtételére, azt akarja, hogy ez megérjen Onézimosz gazdájának a szívében. Mert Isten országában nem parancsra mennek a dolgok, hanem az Úr munkálja ki a döntést.
Onézimosz életútja mögött Isten munkáját fedezi fel az apostol, és erre kéri Filemont is. Lássa meg, hogy Isten munkálkodott Krisztus által, a szökött rabszolga útvonalát az Úr készítette el. Elszökött, de Jézus utánament, és Pálhoz irányította, ott pedig találkozott vele. Jézus találkozott ezzel a fiatalemberrel, és ezáltal más emberré lett, testvérré az Úrban. Az Úr ma is képes megváltoztatni az emberi életeket. De hiszem-e, hogy van nekem is esélyem, az Úr belőlem is ki tud hozni új embert?
Az apostol Onézimosz tartozását magára vállalja. Mennyire Krisztus lelkülete tölti be. Ahogyan az Úr átvállalta adósságunkat az Atya előtt, úgy vállalja most Pál magára ennek a fiatalnak a tartozását. Ezzel is el akarja hárítani az akadályt Onézimosz felszabadulása elől. 
Onézimosz Krisztusban már szabad, más szívvel megy vissza, de azért bizonyára nem könnyű ezt megtenni, de vissza kell menni, ott kel elkezdeni az új életet, ahol korábban Krisztus nélkül élt. Ott fog igazán világítani, amikor majd a többi rabszolga is meglátja rajta keresztül Krisztust. Felismerik, hogy lehet más szívvel megélni még a rabszolgaságot is.


Krisztus az énekem

1. Krisztus az énekem, Krisztus az életem,
Mindenem énnekem Ő!
Elfogy az énekem, Elfogy az életem,  
Megmarad énnekem Ő.

2. Elfogy az életem, Ámde az égbe fenn
 Rám örök üdv hona vár.
Vár oda Jézusom, Szívem is arra von,
Hadd megyek én haza már!

3. Elfogy az énekem, Ámde az égbe fenn
Angyalok kórusa zeng.
Ott fogom hallani, és vele vallani:
„Szent vagy, ó menny Ura, szent!”

Isten áldásával.

2018. november 26., hétfő

Kegyelem és békesség


I
sten egészen másképp, felülről és teljes mélységében látja az életünket (Jer 5,1-31). Amíg mi megelégedünk, és úgy látjuk, minden a legnagyobb rendben, addig az Úr tudja, hogyan élünk. Kifelé lehet mutatni, mennyire hívők vagyunk, de az Úr látja a szívünket és ismeri az életünket. Pál apostol is azt a megállapítást írja a római levélben: nincs igaz egy sem. Az Isten népéről azonban nagyon megrázó megállapítás ez. Senkinek nem fontos az Úr törvénye. De mit lát az én életemben?  Mit lát a gyülekezeteinkben az Úr? Talál-e olyan embert, akinek az Ő igéje, az Ő igazsága a fontos?  Saját törvényeinket helyezzük az Úr szava elé. Nagyon ügyelünk egyházi törvényeink betartására, amiket pedig sűrűn megváltoztatunk, de az Úr szavára már nem ügyelünk ennyire. Szükséges önmagunkba tekinteni és az Úrhoz kiáltani. Csakis Ő tud rajtunk megkönyörülni.
Isten nem mond le övéiről, hűtlenségük idején is keresi őket. Megverted őket, mondja a próféta, és ezt azt jelzi, hogy Isten az elmúlt évek során is szólt. Folyamatosan szólt, és volt, hogy keményebb eszközökhöz kellett nyúlnia. A minket ért próbák sem véletlenek, az Úr akar elgondolkodtatni és megszólítani. Azt akarja, hogy figyeljünk végre Rá. Olyan szomorú, amikor idáig eljutunk, mert nem kötelező mélységeket megjárni.
Olyanok, mint a kisgyermek, aki durcásan mondja a fenyítésre, „nem fáj”, és a legkisebb jelét sem adja bűnbánatnak. Sőt, dacosan megkeményíti szívét, és újabb csínyeken gondolkodik. Hányszor így teszünk Istennel, nem fáj, és megyünk tovább, nem használ a fenyítés sem. Nem vették komolyan, hogy mindaz, ami érte őket, Istentől van, Ő figyelmezteti népét. Nem akartak megtérni, tehát semmi sem véletlen, nem akartak megváltozni, tetszett nekik a bűn. Gyakran ez a baj, nem akarunk igazán megváltozni, Istenhez térni, mert jól érezzük magunkat a bűnben, vagy úgy teszünk, mintha jól éreznénk magunkat benne. Gyakran saját magunkat is becsapjuk.
Az egész nép, a vezetők is elfordultak Istentől, letértek az ige útjáról. Bár ők úgy mutatják, hitben járnak, de Istent nem lehet megtéveszteni. Istent senki sem tévesztheti meg, azonban még mindig ad esélyt. Ez csodálatos, van esély, van új lehetőség. Távolítsátok el a vadhajtásokat, nem akarja, hogy az egész nép elvesszen, de ha a bűnt, a bálványokat eltávolítják, az Úr megkönyörül. Olyan jó, hogy az Úr Jézusban még mindig van esély, még mindig újrakezdhetjük, a kegyelem elérhető.
Nagyon mélyre jutottak, azt mondták, nincs Isten. Régi sztori az egész, amit meséltek nekünk, őseinknek szükségük volt ezekre, de nekünk nincs. Mi mindent megoldunk magunk.  A mai ember is itt tart, azt gondolja, Isten és az egész üdvtörténet csak régi sztori, mítosz, aminek ma nincs jelentősége. Azonban nem mese ez, gyermek, Isten él, és még kegyelme napja tart. Ő ugyanaz ma is, Aki a bibliás időkben volt. Hatalma örök, de ezt nem kárunkra, hanem javunkra használja fel. Menteni akar a kárhozattól, azért állította fel a keresztet. Lásd meg a Golgotát, és lélekben menj ki oda. Hívd segítségül Jézust, bánd meg bűneidet, és kövesd Őt! Aki segítségül hívja, az megtapasztalhatja: az Úr él!
Az ige hirdetőinek, nekem is, magunkba kell nézni, az ige, Isten szava szól-e belőlünk? Mert ha nem az igét mondom, csak fecsegés, ami elhangzik, bármilyen szép beszéd is legyen. Ha csak a hallgatókat akarjuk kiszolgálni, ítélet alá kerülünk. Az istentisztelet nem szórakoztatás, hanem műtő, ahol az Úr életmentő műtétet akar végrehajtani népén.
A Tituszhoz írt levél vérére értünk (Tit 3,8-15). Pál befejezi az útmutatásokat, és most már Tituszon a sor, hogy azokat végre is hajtsa. Az igét azért kapjuk, hogy alkalmazzuk az életünkben. Fontos az ige hirdetését segíteni, itt is azt kéri az apostol, hogy akik az igét viszik, azokat segítsék. Mert az a cél, hogy mindenütt hallják az evangéliumot.
Az Úr gyermeke más fegyvereket használ, mint a világ, és így van, amikor ki kell térni, mert nincs emberi esély a megváltozásukra. Egy-két alkalommal lehet velük beszélni, de ha nem látszódik eredmény, el kell engedni őket.
Már újabb levelet olvasunk, ez magánlevél, és Filemonnak szól (Filem 1-7). Házuknál jönnek össze a keresztyének. Filemon átadta az életét Krisztusnak, és megnyitotta a házát is előtte és a hívők előtt. Az első keresztyének nem nagy építkezésekben gondolkodtak, ők élték az igét. Munkatársai Pálnak. Miben? A gyülekezet lelki vezetésében.
Kegyelem és békesség, ezt kéri elsőnek. Ez a hívő ember alapja, a kegyelem, ebből nyer erőt, és a megkegyelmezett bűnösnek van békessége. A békesség nem a nyugalmas életet jelenti, hanem azt, hogy megbékéltem Istennel, Jézus Krisztus által.
Pál hálaadással kezdi, nem azonnal tér a lényegre, hanem hálát ad értük, a hitükért. Van-e bennem hála a másikért? Meg tudom-e köszönni azokat, akik hitben állnak mellettem? Hallok-e én a másik hitéről? Miről hallok?
Mi az, ami elterjed rólam? A hitemről hallanak, vagy csak az anyagi dolgaimról, a társadalomban betöltött szerepemről, tudásomról? Filemonnak a hitéről hallott Pál. Miért? Mert beszélt róla. Nem titkolta el, kiben hisz. Másrészt, mert látható volt a hite, és beszéltek róla. Látható-e a hitem? Beszélnek-e a hitből fakadó cselekedeteinkről? Az Úr Jézus is látta a négy ember hitét, akik Hozzá vitték béna társukat.


Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,
Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,
Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-
gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-
sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!


Isten áldásával.

2018. november 24., szombat

Isten irgalmából


A
 fenyegetettséget saját életútjuknak, hitetlenségüknek köszönhették (Jer 4,19-31). Isten rámutat: a te utaid és tetteid okozták mindezt. Ne háríts másra, ne tégy másokat felelőssé, közöd van az életedhez. A tékozló fiú történetében az a megrendítő, hogy ez az ember nem okol senkit azért, ahová jutott. Szembenéz az Úrral és önmagával, majd kimondja: vétkeztem. Ez az előrevivő látásmód, beletekintek az Úr Jézus lényébe, és nem magyarázkodom, hanem megvallom, miattam lett e dolog. Amikor ide eljutunk, a megoldás is megmutatkozik. Rávezet az Úr, engedjem át Neki az életem irányítását, lépkedjek az Ő nyomaiban, és akkor kijutok a mélységből. Ez a megoldás, engedjem végre Őt cselekedni, hagyjam Rá az életemet. Azért jutunk nehezen előre, mert a bukások ellenére is ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez. Mi akarjuk megmutatni összeszorított fogakkal, de nem megy. Azonban amikor az Úr megoldásaira hagyatkozunk, simán mennek a dolgaink.
Jeremiás üzenetére nem hallgatnak, és ezért közeledik már az ítélet, jön Babilon. És ez fájdalmat okoz a prófétának. Fáj népe vaksága, süketsége és makacssága, ennek meglesz a következménye. Pedig a múltjukban több bizonyságtétel is akad Isten csodálatos beavatkozásáról. Hatalmas túlerővel szemben is megoltalmazta a bűnbánó, hittel Hozzá forduló népet. Mennyi bizonyságtétel vesz minket is körül, de van-e ennek foganatja? Keressük-e Urunkat? Hozzá menekülünk-e, vagy inkább emberektől várunk tanácsot és megoldást? Az Úr még mindig kínálja szabadítását, kegyelmét, még van lehetőség mindezt igénybe venni. Még előttünk is nyitva van a kegyelem kapuja, ehhez azonban alázattal kell leborulni. Uram, jövök semmit nem hozva, megragadom a kegyelmet, könyörülj rajtam.
Az Úr keserűen állapítja meg: bolond az én népem. Miért? Mert nem ismerik Teremtő, Megmentő Istenüket. Annak ellenére nem ismerik Őt, hogy ők ezt gondolják. Templomba még néha eljárnak, működik a kultusz, bemutatják az áldozatokat, rendberakják az épületeket, csak éppen a szívük van távol. Hitük megszokássá, vallásos rendszerré alakult, és hiányzik az élő kapcsolat. Isten már nem élő személy, Akivel beszélgetnek és Akinek akaratát cselekszik. Vannak ismereteik Istenről, van tudásuk, csak kapcsolatuk nincs. A hit kapcsolatról szól, élő kapcsolatról az élő Istennel. Jézus is, amikor eljött, a kapcsolatépítésen munkálkodott. Megszólította az elveszett embereket, megérintette a beteg, bűnös embert. Érintése nyomán Isten országának ereje áradt az életükbe. Kérjük az Urat, hogy érintsen meg igéje által. Szólítson meg, hogy a szó által megelevenedjünk.
Pál apostol emlékezteti a krétai hívőket arra, hogyan is éljenek Krisztus követőiként (Tit 3,1-7). Emlékezteti azokra a dolgokra, amiket már korábban hallottak. De úgy látszik, ők is könnyen megfeledkeztek róluk. Mert Isten dolgairól olyan gyorsan elfeledkezünk. Sok mindent megjegyzünk, és akár évek múlva is fel tudjuk ezeket idézni, de az ige gyorsan kimegy a fejünkből. Tehetünk-e ellene? Igen? El lehet többször is olvasni a napi részt vagy az általunk olvasott szakaszt. Ahogyan a szerelmünk levelét egy nap többször is átolvassuk, úgy az Isten szerelmes levelét is vegyük elő. Aki igazán megtapasztalta Isten szeretetét, bűnöst talpra állító kegyelmét, az teljes szívből szereti Őt. Annak az ige nem kényszer, hanem szomjazik rá. Az Urat szerető ember csak úgy issza magába az igét, mint szivacs a vizet. Így issza az én szívem az Úr szavát? Mindenféle híreket és információkat böngészünk a neten, egyik link jön a másik után, telnek a percek, az órák, sok fölösleges és semmit sem érő információ érkezik a gondolatainkba - az igét is így böngésszük?
Aki Isten gyermeke az már az Ő útmutatásai szerint él. Ahhoz szabja magát, amit Isten az igéjében kijelentett a számunkra. Az apostol határozottan kijelenti, egykor mi is esztelenek voltunk, és ezért kell erőteljesen az Úrra figyelni, mert valamikor mi is a világ, a környezetünk szokása, útmutatása szerint éltünk. Nagy a veszély, hogy a hitre jutás után is rutinból éljük az életünket, azon irányelvek befolyásolnak, amik belénk épültek. Azonban mindazt, ami a régi életvezetésünkhöz tartozik, oda kell vinnünk az ige fénye alá. Meg kell kérdeznünk, Isten szerint mi a jó, a helyes. Az új életben gyakorolni kell magunkat. Mint ahogy semmi sem megy csak úgy magától, úgy a krisztusi életmódot is tanulnunk kell. Ebben segít az Úr. Mellénk áll és vezet a keskeny úton, fogja a kezünket, tanácsol igéjével. Az ige pedig lámpásként világít, hogy ne tévedjünk el.
Elcsendesedve gondoljuk végig, van-e mögöttünk ilyen valamikor. El tudom-e mondani, valamikor ilyen voltam, de az Úr azóta átformálta a szívemet, gondolkodásomat, életvitelemet? A hívő élet alapja pont ez a valamikor, ez jelenti azt az életutat, ami a tékozló fiú mögött is volt. Tudta, elmentem, de azt is, hogy most már otthon vagyok. Nem szükség olyan ívet megjárni, mint a tékozló fiú, de hazatérni mindenkinek haza kell. A vallásos életbe született embernek is kegyelemre van szüksége. Senki nem a maga erejéből, tettei, vallásos élete alapján válik Isten gyerekévé, hanem kegyelemből. Az életünk megváltozása Isten munkája. Az Ő irgalmából a Szentlélek munkája által születhetünk újjá. Ennek a feltételeit az Úr Jézus Krisztus fektette le. Ebben nincs érdemem, az én részem: hittel elfogadom a kegyelmet, és élek tovább Krisztussal egy új életet.


AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL

1.  
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!
Az a víz s a drága vér,
Melyet ontál bűnömér’,
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől s vádtól mentsen meg!
2.  
Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet.
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár;
Elégtételt az nem ad,
Csak Te válthatsz meg magad.
3.  
Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogódzva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz.
Nem hagy a bűn pihenést,
Mosd le, ó, mert megemészt!
4.  
Ha bevégzem életem,
És lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út,
Lelkem Hozzád, mennybe jut.
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!


Isten áldásával.

2018. november 23., péntek

Tanács


F
olyamatosan elénk tárja az Úr állapotunkat igéjén keresztül, de nem áll meg itt (Jer 4,1-18). Nem elég látni a bajt, keresni kell a megoldást, az orvosságot. Mivel Isten Jézus Krisztusban áldott orvosunk, ismeri a megoldást is. Nemcsak a diagnózisig jut el, hanem tudja, mi az, ami segíthet rajtunk. Személyre szabottan adja tanácsát. Amit mond, az nekem szól, az számomra van összeállítva. Mit javasol? A megtérést, ami teljes visszafordulás az eddigi életútról, és Isten akaratához való simulás.
Mennyire ismer bennünket az Úr, ezt mutatja a feltételes mód: „ha meg akarsz térni”. Ez a probléma gyökere, nem is akarnak igazán Istenéi lenni. Velünk is ez a probléma, nem igazán akarunk megtérni, Isten útján járni. Akkor mégis miért fordulnak az Úrhoz? Ez nem őszinte vágyukat mutatja? Nem mindig; arról beszél, hogy amikor baj van, szükségük van segítségre, de nem magára az Úrra. Csak egy szerelőt látnak Benne, akihez az elromlott életet elviszik, és amikor végez a javítással, szépen folytatják tovább életüket úgy, amint korábban is tették.
Mi az Úr tanácsa? Mit vár el tőlünk? Az őszinteséget. Hogy valóban Őhozzá térjünk, vagyis Őt akarjuk személyesen. Ne csak ajándékaira vágyakozzunk, hanem Őt magát keressük és akarjuk igazán megismerni. A hívő élet az Úrral való őszinte és szoros kapcsolat. Hasonló a házassághoz. A házasság két ember közötti szövetség, egy harmadik személy ebből ki van zárva. És az Úr így képzeli a Vele való szövetségünket. Csak Ő, és más senki. A Hozzá való megtérés azt jelenti, minden idegen istent, bálványt eltávolítok, és csak Őt választom. Csak Ő az egyedüli Isten az életemben. Valóban egyedül az Úr az Isten az én életemben. Engedjem, hogy az Úr megvilágítsa szívemet, és mindent, amit mutat, ami még a szívemben van, azt távolítsam el. Csak Neki tartsam fenn a szívemet.
Az őszinte megtérés a szívünk megtisztítását és megváltozását is jelenti. Megtisztítani a gonosztól, mindattól, ami a világból, a bálványimádó életmódból még benne van. Mert a nem hívő élet nem csupán azt jelenti, hogy nem hiszek Istenben, hanem egy életformát is. A nem hívő embernek nem az ige, nem Isten akarata a mérce és a minta. A megtérés azt jelenti, hogy innentől már mindenben az Úr Jézus Krisztus jelenti a mintát. Őt adta Isten mintául, Őhozzá szabhatjuk minden dolgunkat. Innentől kérdéssé válik: mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Megkérdeztem-e már a mai napon, Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Vagy a megszokott automatizmusok alapján cselekszem még mindig? Nagy kísértés a hit útján elindulók számára, hogy bizonyos dolgokat a korszellemhez igazítanak. Nem kérdezik meg, mit mond az Úr például a férfi-nő kapcsolatra, vagy nem Tőle várják a munkahelyet, hanem magánakcióba lendülnek. A keskeny úton járva nincs magánakció, mert a világ rossz tanácsot ad. Az Úr igéje tökéletes, mindennél jobb. Az Úr tanácsa bölccsé teszi az együgyűeket is.
Mint egy kikiáltó, úgy ír Pál: megjelent Isten üdvözítő kegyelme (Tit 2,11-15). Mennyire megszoktuk már a kegyelmet, és ha arról van szó, hogy megjelent, legyintünk, igen, ez karácsony, majd akkor foglalkozunk vele. Ez a hír az ünnephez tartozik, színesebbé teszi. Egyébként semmi közünk hozzá, elmegyünk mellette. Pál azonban magára szögezi a feliratot, talán villog is, de hogy kiemeli és félkövérrel szedi, az biztos. Ez a legfontosabb hír: megjelent a kegyelem. Vedd észre, Isten kegyelme itt van és téged keres! Ne menj el mellette közönyösen, ne mondd, hogy erre most nincs időd. Ha van a mai újságra, az internetes hírforrásokra, az e-mailjeidre, akkor látod, nem igaz, amit mondtál. Legyen most időd az egész életedet, örök sorsodat meghatározó hírre! Ne robogj el mellette, hanem állj meg, csendesedj el, és engedd, hogy megszólítson. Olvasd el figyelmesen, és kérdezd: Mit jelent ez rám nézve?
 Igen, ez a nagy kérdés, ha ez igaz, akkor mit jelent ez rám nézve. Nem véletlen felirat ez, hanem Isten üzenete. Elmondja, most nagy lehetőséget kapsz, akció! Isten kegyelmét megkaphatod, nem kell érte fizetni, nem azért, mert lejárt termék, hanem, mert Jézus kifizette. A kegyelem azt jelenti, Isten gyermeke lehetsz, úgy, hogy nem neked kell megjavítani az életed, ami úgysem sikerül, hanem, mert Isten megbocsát, elengedi az bűneimet, a múlt el van törölve, Jézusért.
Mit is jelent a kegyelem? Nevel, többek között arra, hogy tagadjuk meg a hitetlenséget és a világi kívánságokat, és most már istenfélőn, az Ő akarata szerint éljünk. Az Úrnak mondott igen egy nem kimondásával is együtt jár. Nem mondhatok úgy igent Istennek, hogy közben ne mondanék nemet a világra, a bűnre, annak minden csábítására. Nemet mondhatok, mert a kegyelem képessé tesz rá. Átformálja a szívemet, és mindaz, ami eddig vonzott a maga kívánságával, már nem vonz, már nincs hatása rám.
Miért nincs hatása a bűnnek felettem? Mert a szívem Jézus tölti be, már Őt várom, és a visszajövetelére figyelek. Várom Őt, amint a szerelmes is várja távolban lévő szerelmének érkezését. Így várod Őt? Beszélsz Róla, elmondod, mit tett Ő értünk? Pál azt kéri, Őt hirdessük. Mondjuk el: az Úr önmagát adta értünk, nincs más megoldás, mint a Benne való élő hit. Halála jelent életet számunkra. Megvált és megtisztít. A megváltás egyszeri, de a tisztítgatás folyamatos. Igéje által végzi ezt el. Mindennap odamehetek, és az ige által tisztábbá teszi szívemet, életemet.


Istenre bízom magamat


1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lel-
kem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom me-
részen: Istenem és Atyám lészen.

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szüksé-
gem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt
nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tu -
dod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod,
hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem
fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti,
Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap
diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja
Hű szolgáját el nem hagyja.


Isten áldásával.


2018. november 22., csütörtök

Az Úr meggyógyítja életed!


K
emény üzenetet kell továbbadnia a prófétának, ám azért, mint mindig, felragyog a kegyelem is (Jer 3,1-25). Mert ugyan a tükör megmutatja a problémát, de felkínálja a változtatás lehetőségét is. Így van ez velünk is, beletekintünk az igébe, és az nem fog udvariaskodni, megmutatja a valóságot. Azonban ezt komolyan kell venni, így lát az Úr engem, és ezzel segíteni akar nekem. Ne engedjünk a sértődésnek, hanem vállaljuk be: igen, ez vagyok, mert az vagyok, akinek Isten lát, és nem az, akinek én képzelem magam. Mindig a valóság segít, és az Úr mindezt úgy tárja föl, hogy közben segít egy valóság kialakításában. Ő nem vágja hozzánk könyörtelenül, ilyen vagy, és kezdj, amit akarsz, mert így nekem nem kellesz, hanem megmutatja, milyen lehetek Általa, sőt, Ő maga végzi el az átalakítást.
Jó elgondolkodni azon, hogy nem hasonlítunk-e Izráel népére, aki, amikor baj van, elmarad a megszokott áldás, nincs eső, nehezebb az élet, akkor Istenhez fordul, azonban az életén nem változtat, minden marad a régiben. Hányszor kiáltunk a bajban, néha meg is sértődünk, ha Isten gyermekei vagyunk, akkor miért történhet ilyen velünk, de nincs változás. Csak Istent sürgetjük, de mi folytatjuk ugyanúgy életünket, mint eddig. Továbbra sem vesszük komolyan az Úr szavát, nem hagyunk fel bálványainkkal.
Az Úr annyit hívogat, szívünkre beszél, azt kéri, hogy térjünk vissza Hozzá. Isten hű, a megtérőnek megbocsát, nem haragszik örökké. Megbocsát, mert azért is lett emberré, hogy ezt a lehetőséget elkészítse és felkínálja. Jézus kereszthalála és feltámadása által elérhető a kegyelem. Isten megbocsátó, atyai szívéhez Jézus az út.
Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Ez Isten szeretete, elpártoltunk, és mégis meggyógyít, mégis fiává fogad. Csodálatos ez a szeretet, a kegyelem. Jöjj most Hozzá, engedd, hogy meggyógyítsa életedet. Bár rádöbbennénk: a világ becsap, megtéveszt, boldogságot, megelégedettséget kínál, de csalás minden. Pillanatnyi örömöket kínál, és utána marad a kiábrándulás. Az igazi, teljes életet az Úr Jézus kínálja nekünk.
Mindennek megtapasztalásához a bűnbánat szükségeltetik. Ki kell mondani: vétkeztem az Úr ellen. Ezt nem lehet kikerülni. Bűnbánat nélkül nincs valóságos új élet, mert a kegyelem azt jelenti, hogy felismert és megbánt bűneimet megbocsátja az Úr. Büntetését nem kéri rajtam számon, mert ez már megtörtént a kereszten. Azután van folytatás is, most már elhagyom a vétket, és az Úr Jézussal új életet vezetek. Isten elvárja, hogy amit a tükör mutat, azt komolyan vesszük és korrigáljuk.
Pál apostol utat mutat Titusz számára, és ez az út a Krisztusra figyelő, hiteles élet (Tit 2,1-10). Te azonban légy hiteles, hirdesd az igét, add tovább az egészséges tanítást, amit az Úrtól kaptál. Igen, ez lényeges, soha ne másokra figyeljünk, hanem végezzük azt, amit az Úr ránk bízott, amiről mi magunk is meggyőződtünk. Ne mások életével, tanításával foglalkozzon a hívő, hanem vigye az evangéliumot akkor is, ha vannak, akik ezzel nem értenek egyet. Képviseljük Jézust, az Ő életét bátran.
Isten országa életforma, ezért több, mint vallás. Nem arról van szó, hogy a tantételeket elsajátítom és hívő vagyok, hanem arról, hogy az életemet az Úr akaratához, kijelentett igéjéhez igazítom. Akár fiatal, akár idős legyen az Úr gyermeke, fontos a mértékletes élet. Krétán különösen is fontos volt, a fentebb olvasott vélemény miatt is, de minden korban fontos. Látszódjon meg, hogy a tanítványokat nem a test vezérli, nem a szórakozás, nem az ital viszi előre, hanem a Szentlélek. Nem volt könnyű az időseknek megmondani, hogy nem jó, ahogy élnek, és változtatni kell, azonban ha keresztyénnek mondjuk magunkat, Isten elvárja, hogy igazodjunk. Istennek van elvárása népével szemben, és ez a példamutató, hiteles élet. Ilyen-e az én életem? Példát mutatok-e a környezetem felé?
Titusznak is az a feladata, hogy legyen példa a gyülekezet előtt, vagyis mutassa be, élje meg nekik a krisztusi életformát. Ne elvárja, hanem élje eléjük, vagyis járjon előttük, ahogyan a jó Pásztor is előttünk jár. A beszéd is lényeges, az Úr gyermeke már nem a világ nyelvezetét használja, Krisztus igéje által megtisztul a szív és a száj. Tiszta szívből tiszta beszéd árad. Krisztus Lénye áramlik a szívünkből, a beszédünkön keresztül. Bár így lenne mindig.
Isten díszére váljunk, ott, ahol vagyunk. Vagyis bármilyen közegben kelljen is helytállni, legyen látható Isten az életünk által. Vegyék észre a magatartásunkból, a dolgokhoz való hozzáállásunkból, hogy ki a mi Gazdánk. A bizonyságtétel akkor lesz erőteljes, ha az életünk is az Úrról beszél.


ÁLL A SZIKLA MINDÖRÖKKÉ

1.  
Áll a szikla mindörökké,
Melyet Isten épített
Fáradt szívem menhelyévé
Zúgó hullámok felett.
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!

2.  
Lábaimnál zúg a tenger,
Zúg a szélvész rémesen.
Én Krisztusra építem fel
Szép reményem és hitem!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!

3.  
Hasztalan dühöng az orkán,
Hasztalan nincs semmi fény:
Éjben és viharban némán
A hajnalra várok én!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!

4.  
Bősz habok játéka egyre,
Megleled-e menhelyed?
Zaklatott szív, jöjj e szirtre,
Mely megmentett engemet!
Ó, én szirtem! Sziklaváram!
Otthonom, mely véd, fedez!
Menhelyem a pusztaságban!
A Megváltó Jézus ez!

Isten áldásával.

2018. november 21., szerda

Forrás


J
eremiás próbálta hárítani a prófétai elhívást, arra hivatkozott, hogy nincs igéje, nincs az Úrtól való üzenete (Jer 2,1-37). Azonban nem sikerült kibújni az elhívás alól, Istennek terve van vele, és terve van velünk. Istenen soha nem múlik; ha elhív, alkalmassá is tesz a szolgálatra. Ugyanígy, ha életet kaptunk Tőle, megadja mindazt az útmutatást, ami az élethez szükséges. Kezünkbe adta az igét, ami az élet használati utasítása is egyben. Nem magunkban küld bele a világba, hanem felkínálja útmutatását, megmondja, merre menjünk, mit csináljunk. Nemcsak igét, útmatatót ad, hanem Önmagát, elkísér utamon, vezet a célig.
Nincs üzenetem, igém, mondta Jeremiás, de az Úr megérintette a száját, vagyis kapcsolatba került vele, és innentől fogva kapja az igét. Van már mit mondani. Ha az Úr megérint Szentlelkével, lesz mondanivaló, lesz mit továbbadni. Szabad kérni, Uram, adj igét, adj üzenetet, mert az emberi szó mit sem ér. Ha nincs benne az Úr a mondanivalónkban, akkor az hatástalan marad. Csakis az igében, az Úr szavában van meg az élet feltétele.
Van már ige, van már miről beszélni, jön az üzenet folyamatosan, azonban ez nem könnyű beszéd. Ezt nem fogják dicsérni. Talán ezért is félt Jeremiás, tudta, hogy Isten szavát elmondani nem könnyű feladat, mert Ő azt mondja, ahogy látja népét. Megmondja az igazságot, eléjük tárja a valóságot. Mindig azt közli a prófétákkal, ahogyan Ő látja népét. Mert mindig az a lényeg, ahogy az Úr látja az életemet. Nem az a fontos, mit mond más, hanem hogyan lát engem az Úr.
Izráel elfordult Istentől, elhagyta mátkasága szeretetét. Szerette az Urat, tele volt örömmel a szabadulás után, azonban egy idő után hűtlenné vált. Annyiszor megtapasztalta az Úr kegyelmét, és ennek ellenére bálványokhoz fordult. A szíve nem volt az Úré.
Az Úr úgy áll elénk, mint az élő víz forrása, azonban ők elhagyták ezt a friss és élő vizet. Víztározót vájtak maguknak, lecserélték állóvízre Istent. Ő a forrás, amit semmi és senki nem pótolhat. Ha szomjazik a szívünk, keressük Őt, menjünk Hozzá, és merítsünk az élő vízből. Az Úr Jézusban eljött, elénk áll és ezt kiáltja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék” (Jn 7,37)! Halld meg a hívást, és indulj a forráshoz, Jézusban keresd lényed szomjúságának a csillapítását. Mert aki Hozzá megy, és iszik az élő vízből, az nem szomjazik meg soha. Ha még mindig szomjas a szíved, és futkosol csillapítók után, akkor még nem merítettél a drága élő vízből. Akkor még csak ismereteid vannak, de nincs élő Jézusod. Amikor Ő ad vizet, megelégszik a szívünk. Jézus elég, nem vágyunk másra. Ha még vonz a világ, akkor még nem ittál ebből a vízből. Amit a világ kínál, bárhogy csillog és vonz, nem élő víz, nem oltja szomjadat.
Izráel az Úrnak való életet szolgaságnak látta, szabad akart lenni, és nem vette észre, hogy akkor válik rabbá, amikor kilép az Istennel való kapcsolatból. A bálványok a szabadság leple alatt tesznek rabbá. Észre sem vesszük, és rabok leszünk, teljesítjük azt, amit rabszolgatartónk mond. A gonosz úgy tesz szolgává, hogy azt eleinte észre sem vesszük, de amikor felismerjük, képtelenek leszünk kilépni belőle. Azonban azért szól az ige, hogy van szabadítás. Ha az Úrhoz kiáltunk, Ő megszabadít és új életre vezet.
Eljön az idő, amikor az Urat elhagyó ember szembesül tettének következményeivel. Izráel nem az Úrhoz fordult a nehéz időkben, hanem valamelyik nagyhatalomtól várt segítséget. Nem bízott az Úrban. Te kihez fordulsz a bajban? Az Urat keresed, Őt várod, és hiszed, hogy időben fog érkezni? Isten soha nem siet, de nem is késik, várj Rá türelemmel, és nem fogsz csalódni.
Ránk is annyira jellemző, ami Izráelre is volt, futkosunk mindenhová, nincs időnk Istenre, mert annyi érdekességet, annyi szórakozást kínál a világ. Sok mindent ki kell próbálni, meg kell ismerni, sokat kell dolgozni, hogy megelégíthessük kívánságainkat, de amikor baj van, elvárjuk, hogy könyörüljön meg az Úr. Talán már nem is emlékszünk Istenre, nem is gondolunk Rá, de ha nagy bajba kerülünk, eszünkbe jut. Ő azonban nem gyorsmentő, hanem az életünk Ura és Gazdája. Így azután Ő nem gyorssegélyt kíván nyújtani, hanem teljes életgyógyulást, azt akarja, hogy most Neki éljünk, Vele járjuk az élet útját. Van, amikor megengedi, hogy segítségül hívjuk a bálványokat, hogy rádöbbenjünk, azok képtelenek segíteni. Nincs más Isten, csak Jézus Krisztus Atyja, olyan jó, hogy még mindig hívhatjuk. Még van lehetőségünk hátat fordítani a bűnnek. Azonban azt is látni kell, hogy semmi nem segít, csak az őszinte bűnbánat. A bűnt nem viszi ki a szívünkből a modern kozmetika terméke, csak egyedül Jézus vére. Jézus halála nélkül nincs bűnbocsánat. Azonban, ha megvalljuk vétkeinket, hű és igaz Ő, megbocsátja minden bűnünket.
Pál szinte folytatja Jeremiás gondolatait, azt, hogy nem elég a külsőség, nem elég az Úrnak a formalitás (Tit 1,10-16). Nem elég hívőnek látszani. A krétai gyülekezetben voltak, akik azt híresztelték, hogy ők mindenkinél jobban ismerik Istent. Járatosak a Bibliában, talán Pál sem ismeri úgy az Urat, mint ők. Azonban az apostol rámutat: nem elég szájjal vallani, hanem az életünknek is erről kell beszélni. Hitünket az életünk támasztja alá. Látszik-e, kihez tartozom? Az életvitelem is hasonlít az Úrra, vagy csak a bizonyságtételemben jelenik meg a hitem, az életem messze áll mindattól, amit Ő kijelentett?
Krétában még sok munkája van az Úrnak, mert ugyan voltak hitre jutott emberek, de a régi életvitel még kísértett. Behozták a gyülekezetbe azt a magatartást, azt az életvezetést, amit a pogányságban gyakoroltak. És ettől meg kell szabadulniuk. Jézusban nem csupán újfajta hitet kapunk, hanem egy teljesen új életet. Pál más gyülekezetbe írt levelében leírja, hogy a régi embert le kell vetkőzni kívánságaival és cselekedeteivel együtt. Nem lehet a régire felhúzni az újat. Hanem előbb le kell vetkőzni a régit. Ezt a régit az Úr veszi le rólunk, mi képtelenek vagyunk magunktól megszabadulni tőle. Az a kérdés, hogy megtörtént-e már ez a ruhacsere, átengedtem-e már régi életem gönceit az Úrnak, és elfogadtam-e már az újat.
Az új életben már az Úr Jézus tanít, az ige a lámpás, fényében megláthatjuk Isten akaratát. A Krisztusban hívő ember számára az Úr Jézus élete és igéje a minta. Most már nem szabhatjuk magunkat a világhoz, de nem is akarjuk, mindenben az Úr a mérce. Azonban ez nem is mindig egyszerű, mindenben Jézus akaratához igazodni. Annyira belénk épült a régi, és oly nagyon össze van fonódva a világ érdekével, hogy csak húsba vágó műtét árán szabadulhatunk meg tőle. Azonban az Úr átsegít ezeken a helyzeteken, és aki vállalja érte élete elvesztését, azt megajándékozza igazi élettel, békességgel, áldással.


 JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 
Jöjj el az élet vizéhez,
Nélküle szomjas a szív!
Átok alól szabadulsz itt,
Hű Urad Ő, aki hív.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!

2. 
Jöjj újulásra, e vízben
Új a hit és szeretet.
Eltűnik itt, ami régi,
S kezded az új életet.
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!

3. 
Jöjj hát az élet vizéhez,
Jézus kínálja neked,
S árad az élet belőled,
Kútfeje lesz a szíved!
Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád
Béke a földön, az üdv odaát!
Itt van az élet, a forrás!
Nincs sehol és soha más!


Isten áldásával.

2018. november 20., kedd

Az Úrnak terve van veled!


M
ennyi kegyelem, Mózes után évszázadokkal is szól az Úr, és van, aki ezt a szót meghallja (Jer 1,1-19). Egy fiatalembert szólít meg és hív el szolgálatra az Úr. Adjunk hálát, hogy még mindig, még ma is szól az Úr. Nem fordul el tőlünk, van szava és üzenete. És addig jó, amíg az Úr szól. Azonban ezt a szót meg is kell hallani. Nem tudjuk, milyen tervei voltak Jeremiásnak, hogy gondolta élete további alakulását, de Isten beleszólt a tervekbe. Mindezt azért tette, mert Neki volt terve ezzel a fiatallal. Ez az ige jelzi: Istennek terve van velünk, fel akar használni népe ébresztgetésében, országa építésében. Meghallom-e az Úr szavát? Engedelmes szívvel fogadom-e, amit mond? Az Úrnak terve van az életeddel, de gondoltál már erre? Ez a terv nem biztos, hogy azonos azzal, amit te megterveztél. Ezért figyelj Rá, kérdezd: mi a terved velem?
Nem tudjuk, milyen formában szólította meg őt Isten, de Jeremiás hallja, és ez a lényeg. Halld meg Istent, szól igéjén keresztül, de halld meg, amit mond. Fogadd hittel, hogy az ige most neked szól. Isten mindig azzal beszélget, aki olvassa és hallgatja az igét. Tehát most pont veled beszél. Sámodra van mondanivalója. Figyelj oda rá, halld meg és vedd komolyan.
Mit is mond Isten? Először is közli, hogy az Övé az életem! Ő formált, és ismert már születésem előtt, ezért joga van az életemre. Így azután nincs önrendelkezésem, rá kell döbbenni, nem vagyok független, az Úré az életem. És ez jó, mert amikor azt gondolom, a magam ura vagyok, és azt teszek, amit akarok, rossz irányba haladok. Mivel születek, előzetes ismeretek nélkül érkezem, nem tudom, mit jelent élni, ezért ezt tanulni kell. Az Úr azért szólít meg, hogy mindezt meglátva Rábízzuk magunkat, tanuljuk Tőle az életet.
Istennek terve volt Jeremiással, nem véletlenül és cél nélkül született, és ezt a tervet most ismerteti vele. Mi sem véletlenül születünk, mindenkivel terve van az Úrnak. Mi ez a terv? Megismerjük Őt és országát, és életünket Vele való élő kapcsolatban folytassuk. Arra lettünk megteremtve, hogy az Úrral éljünk közösségben, Őt megismerjük és szeressük. A bűneset megtörte a kapcsolatot, homályossá tette szemünket, dacossá szívünket, ezért a magunk feje szerint megyünk, meg akarjuk mutatni, mennyire boldogulunk magunkban is. Azonban a történelem mást mutat, egyéni életünk is az ellenkezőjéről vall, Isten nélkül semmire sem megyünk.
Az ember szíve lázadó, nem akarja Istent szolgálni, kifogásokat keres. Jeremiás is azonnal kifogást keres, mert a beszédben való járatlansága csak kifogás. Nem akar az Úrnak szolgálni, megvannak a saját tervei, és azt szeretné véghezvinni. Hányan előbb ki akarják élni az életüket, mert joguk van úgymond kiereszteni a gőzt. Azonban az Úrnak való engedelmesség lelki felszabadulással jár. Ez nem kényszerrobot, hanem olyan kapcsolat, amelyben megújul az életünk. Nem könnyű, de mivel az Úr velem van, jelenléte erőt ad és képessé tesz a szolgálatra. Sőt, mivel Velem van, nem egyedül megyek, hanem állandóan tapasztalom jelenlétét. Isten a társa Jeremiásnak, az Úr mellénk szegődik.
Mit is üzen most az Úr? Ne keress kifogást, mivel hárítsd el közelítésemet, ne bújj el, ismerlek, tudom, hogy képes vagy rá. Képes, mert képessé teszlek rá. Az Úr megment, Ő soha nem a levegőbe beszél, vállal minket, és ígéri, hogy megment. Vagyis ne féltsd magad, Jézus sem féltette, hanem vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Vállald az Úr akaratát, és Ő veled megy, bízhatsz Benne.
Jeremiást megérinti az Úr, szájába adja igéit, tehát nem a maga véleményét kell mondania, hanem az Úr szavát. Ez nem könnyű, mert az Úr véleménye más, mint a miénk. Nem azt mondja, amit hallani szeretnénk.
Előbb ítéletet kell hirdetnie, mert első önmagam megítélése. Fel kell ismerni bűneimet, meglátni, hogy rossz úton jártam eddig, de most visszatérek az Úrhoz. Az ítélet meghirdetése még kegyelmet hordoz magában, mert amíg szól az ítéletes ige, addig lehetőség van a megtérésre, a változtatásra. Övezd fel derekadat és indulj, ez a tanítványság, most, amikor hallod a szót, indulj, ne várj tovább, mert sürgős az üzenet. Az ítélet közel, ha még nem is látják, de közel a kegyelem is. Mozdul, indulj, vidd a jó hírt, mondd el: Isten üzenete János 3,16.
Ismét Pál ír, mégpedig azért, hogy higgyenek, de ez nem azt jelenti, hogy ez egy evangelizáló irat, ami még meg nem térteknek szól (Tit 1,1-9). Inkább azt üzeni, higgyenek tovább, nehézségek ellenére is, és várják tovább az Urat. Hogy tovább, vagyis bízd Rá magad továbbra is Jézusra. Nem csak a megtérésemkor, hanem egész életemben Jézusra van szükség. Egész életem hit által működik.
A hitben való növekedés az igazság megismerésével jár karöltve. Megismerem Jézust, és egyben növekszik a hitem. Meg kell ismernem egyre jobban Megváltómat és az Ő igazságát. Ez azt jelenti, hogy Isten országában más alapelvek vannak, másképp működnek a dolgok, mint a világban. Ami a társadalmunkban elfogadott, az nem biztos, hogy Isten országában is működik. Ezért egyre jobban el kell mélyülnöm az igében. Mert az Úr igéje mondja el Isten akaratát, tárja fel előttünk, mi is a jó, és mi a rossz.
Van örök élet, és ez valóság, ez a cél. Eljutni az örök életre, ami már itt kezdődik, de nem fejeződik be a földi lét végével. Mire alapozzuk? Isten szavára. Pál elmondja: Isten nem hazudik. Ma a hazugság szinte megszokott, azonban Isten szent, Benne nincs hazugság, amit mond, az valóság, igaz, az megtörténik, arra lehet építeni.
Mindent kijelentett, amit az életről és az üdvösségről tudnunk kell. Ez a kijelentés le van írva, a Bibliában található, és ha olvassuk, átjárja lényünket, és meggyőz Isten szeretetéről, kegyelméről. Az ige mondja el: a bűnösnek van esélye, ez az esélyforrás a kereszt. Jó tudni és komolyan venni ezt. A kereszt tövébe vihetjük megfáradt életünket is, mert a Megfeszített Úr a felüdülés forrása.
Titusz is egy fiatalember, és Pál feladattal bízza meg, és megy, és viszi az evangéliumot, és elvégzi azokat a feladatokat, amelyeket az apostol nem tudott elvégezni. A gyülekezet növekszik, erősödik, és ezért meg kell határozni működésének a rendjét. És Titusz ezt elvégzi. Hogyan képes rá? Ismeri az Urat, Isten országát és annak kritériumait. És ezeket vállalja és alkalmazza. Nézzünk bele ezekbe a kritériumokba, aztán a saját szívünkbe, és kérdezzük meg: megfelelek én ennek? Ilyen tanítvány vagyok én?


TUDOM, AZ ÚRNAK TERVE VAN VELEM

Tudom, az Úrnak terve van velem! /2x
Ezért hálás életem, Õt dicsérem szüntelen.
Tudom, az Úrnak terve van velem!

Tudom, az Úr vezet az utamon! /2x
Ezért hálás életem, Õt dicsérem szüntelen.
Tudom, az Úr vezet az utamon!

Tudom, az Úr velem van minden nap! /2x
Ezért hálás életem, Õt dicsérem szüntelen.
Tudom, az Úr velem van minden nap!

Tudom, az Úr megõriz mindenkor! /2x
Ezért hálás életem, Õt dicsérem szüntelen.
Tudom, az Úr megõriz mindenkor!

Tudom, az Úr mindent jóra vezet! /2x
Ezért hálás életem, Õt dicsérem szüntelen.
Tudom, az Úr mindent jóra vezet!

Isten áldásával.