Mindenért hálát adva

B

álám formálódik, miközben átkot próbált mondani Izráel népére (4Móz 24,1-25). Rádöbbent arra, hogy Istennel van dolga, és nem tehet mást, csak amit az Úr enged neki. Felismerte, hogy az áldásmondás tetszik az Úrnak, és nem folyamodott többé varázslatokhoz. Nagyon komoly változás ez, ráadásul tudta, hogy ezzel a saját életét teszi kockára. Mégis vállalta Isten akaratát. Látható-e ilyen változás az életünkben? Olvassuk és hallgatjuk Isten igéjét rendszeresen, de van-e ehhez hasonló hatása? Változok-e? Lemondok-e, amikor megértem Isten akaratát, a saját akaratomról? Bálám nem ragaszkodott tovább az átokmondáshoz, amivel sok pénzt szerzett, hanem lemondott róla, elengedte, mert már Isten szavának a teljesítése a fontos neki. Az Úr akaratáért kárt szenved el, lemond arról, amiért jött, ami ennek a munkának az elvállalására ösztönözte.

Bálám úgy beszél magáról, mint akinek megnyílt a szeme. Nem magától beszél már, és nem is megrendelésre. Tehát nem azt mondja, nagyon nem, amit a király akar hallani, hanem azt, amit Isten ad neki. Bálám most már csendben van és figyel, már van hallása arra, amit Isten mond. Hallja Isten beszédét, ez az, amire ma is szükségünk van. Meghallani Isten beszédét. Annyi hang szól ma, olyan sokan elmondják a véleményüket, és ezek gyakran egymásnak is ellentmondanak. Nehéz eligazodni, de meghallhatom Isten szavát. Az igén keresztül szól, és hit által felfoghatom az üzenetet. A hit csatornáján keresztül érkezik meg Isten beszéde hozzánk. Nem elég hallani, hanem komolyan is kell azt venni, azt mondai, amit Isten ad, szólni és cselekedni is a megértetteket, bármibe is kerüljenek.

Leborulva, de nyitott szemekkel látja az Úrtól való látomást. Csodálatos, most már leborul, már nem tudására, képességére büszke mágus, hanem egy porszem, aki térdre borul a Mindenható Isten előtt. Így jöhetünk, és így is kell jönni, szívem megalázván, leborulva, mert ekkor nyílik meg a szemem az Úr üzenetének meglátására. Amit lát és hall, azt továbbadja. Nem tartja meg magának, hanem elmondja a királynak és népének. Kockázatos dolog ez, mert Isten szavát vállalni mindig kockázattal jár. Áldást kap és áldást mond, látja Isten népe csodálatosan kibontakozó jövőjét.

Bálák haragra gerjedt, mennyire emberi, és milyen gyakran mi is hozzá hasonlítunk. Ellentmondtak neki, nem átkot, hanem áldást hirdetett, nem azt tette Bálám, amit elvárt - a reakció harag és büntetés. Menekülj, most gyorsan szedd a sátorfádat, látni sem akarlak. Olyan szomorú, hogy nem rendül meg, és nem kíváncsi Isten akaratára. Látnia kellene, hogy Bálám próbálkozott, de nem ment az átokmondás. Inkább elzavarja a mágust, aki szinte már prófétává lett. Nagyon formálódik Bálám, de ugyanennyire keményedik Bálák, Moáb királya. Alakul vagy keményedik a szívem? Bálám a fenyegetés ellenére ragaszkodik ahhoz, amit az Úr szól. Ragaszkodjunk mindig az Úr szavához. Azonban, sajnos, hányszor megalkuszunk. Gyávák vagyunk, önmagunkat féltjük, és nem merjük vállalni az Úr szavát. Bálám vállalja, vállaljuk mi is az Úr ereje által.

Előremutató, nagy ívű kijelentést kap Bálám, látja Jákób Csillagát. Mi már tudjuk, hogy ez a Csillag nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Az igazi áldás Ő maga, mi már megismerhetjük és Rábízhatjuk magunkat. Csillag, Aki vezérli az életünket. Szükségünk is van a vezetésre, ahogyan a bölcsek is rá voltak utalva a csillagra. Csakis így jutottak el Jézushoz. Isten szava ma is az a fényforrás, ami ragyogásával vezet, ami fényt ad, hogy el ne tévedjünk. Ahogyan a bölcseket elvezette addig a helyig, ahol a gyermek Jézus volt, úgy vezet minket is végig. Isten ragyogó, hajnali Csillaga az Úr Jézus Krisztus. Engedd, hogy beleragyogjon a szívedbe, az életedbe, hogy Ő vonzzon és vezessen a mai napon is.

Mennyire más Isten népének közössége, mint a pogány közösségek, kultuszok (Ef 5,18-20). A bálványimádásban fontos szerepe volt a részegítő italnak, mert általa feltüzelték magukat, és úgy gondolták, az eksztatikus állapotban Istennel beszélnek. Azonban Pál rámutat: ez csak pótszer, Isten megismeréséhez nincs szükség semmi külső anyagra, mert az Úr kijelenti magát. Aki Lelkével töltekezik be, az hallja és megérti az Urat. Isten gyermekeinek nincs szükségük pótszerekre, élő kapcsolatban lehetnek az Úrral. A Szentlélek megérteti Isten beszédét, Általa képesek leszünk venni az adást.

Az alkoholos italok akadályoznak Isten üzenetének meghallásában, és az egymás közötti jó kommunikációban is. Megrendítő, amit Pál apostol ír, beszélgessetek egymás között zsoltárokban, dicséretekben, lelki énekekben. Az egyik fontos üzenet a beszélgetés. Pál hangsúlyozza, ez lényeges, a testvérek beszélgessenek egymással. Beszélgetünk-e? És Pál megadja a beszélgetés tartalmát is. Igéről, énekekről, arról, amit kaptunk az Úrtól. Lehet ez is téma. De az-e? Miről beszélünk, amikor találkozunk egymással, hívők? Vagy akár otthon? Tudunk ilyen dolgokról, vagy csak arról, amiről a nem hívők beszélnek? De az nem beszélgetés, ha csak az elintéznivalókról, a dolgainkról, az egészségi állapotunkról beszélünk. Az igazi beszélgetésben eljutunk az Úrig. Arról akarunk beszélni, ami a szívünkben van. Ha Ő van a szívünkben, ha örülünk Urunknak, akkor képtelenek leszünk visszatartani a bizonyságtételt.

Szívemben is dicséretet mondhatok az Úrnak, sőt, ott állandóan dicsérhetem. De valóban dicsérem is, mindenkor és mindenért hálát adok? Furcsa ez, mindenért, a rosszért is, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem, amikor bántanak? Vegyük észre, hogy Pál nem elvárja ezt tőlünk, hanem maga is így tesz. Börtönben ír, mégis hálás. Miért? Mert megtapasztalta, hogy bárhol legyen is, ott mindig jelen van az Úr, és az Ő jelenléte hat mások felé. Pál a börtönben is az Úr követe, árad belőle a krisztusi élet. Valóban lehet mindig és mindenért hálát adni. Ha így teszünk, más lesz hangulatunk. Ki szabad próbálni. Kezdd most, adj hálát az Úrnak, és ha megteszed, ez már elindulás a teljes  gyógyulás felé.

Szívem megalázván, tehozzád megyek

1. Szívem megalázván, tehozzád megyek, Elődbe, Istenem, hál'adást viszek És szent

Fiad által néked könyörgök.

2. Áldott légy, én Uram, hogy megtartottál, Bút és kárt ez éjjel rám nem bocsátál, An-

gyali sereggel oltalmam voltál.

3. E reggeli időt megadtad érnem, Melyben egészséges elmém és testem; Kérlek, min-

den jóra vezérelj engem.

4. Mai nap ezt velem cselekedd, Uram: Mindenféle bűntől magam óvhassam, Hitem jó

gyümölcsét hogy el ne rontsam.

5. Ételem, italom mérsékelt legyen, Tobzódás, részegség ne nehezítsen, Rossz gondo-

lat bennem erőt ne vegyen.

6. Lágyítsd meg énbennem az indulatot, Meg ne háborítsak soha másokat, És haragtar-

tásra ne adjak okot.

7. Jól tudod, Istenem, mily gyarló vagyok, Különb-különb bűnre mily könnyen hajlok! Ad-

jad: megtérhessek, mikor bűnt vallok!

8. Igaz ítéleted ne ostorozzon, Bűnből a Krisztusért ingyen oldozzon, Érdemem szerint

rám átkot ne hozzon.

9. Magamat egészen neked szentelem: Kegyelmes oltalmad legyen mellettem, Szent-

lelked és Igéd legyen vezérem.

10. Külső károktól is ments meg engemet, Ne eméssze bánat és bú szívemet; Tartsd jó

egészségben gyarló testemet!

11. Istenem, tenéked legyen dicsőség, A Szentháromságban ki vagy egy Felség: Csak

tégedet illet minden tisztesség!

Isten áldásával.