A
|
fenyegetettséget saját életútjuknak,
hitetlenségüknek köszönhették (Jer 4,19-31). Isten rámutat: a te utaid és
tetteid okozták mindezt. Ne háríts másra, ne tégy másokat felelőssé, közöd van
az életedhez. A tékozló fiú történetében az a megrendítő, hogy ez az ember nem
okol senkit azért, ahová jutott. Szembenéz az Úrral és önmagával, majd
kimondja: vétkeztem. Ez az előrevivő látásmód, beletekintek az Úr Jézus lényébe, és nem magyarázkodom, hanem megvallom, miattam lett e dolog. Amikor ide eljutunk, a megoldás is megmutatkozik.
Rávezet az Úr, engedjem át Neki az életem irányítását, lépkedjek az Ő nyomaiban, és akkor kijutok a mélységből. Ez a megoldás, engedjem végre Őt cselekedni,
hagyjam Rá az életemet. Azért jutunk nehezen előre, mert a bukások ellenére is
ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez. Mi akarjuk megmutatni összeszorított
fogakkal, de nem megy. Azonban amikor az Úr megoldásaira hagyatkozunk, simán
mennek a dolgaink.
Jeremiás üzenetére nem hallgatnak, és ezért közeledik már az ítélet, jön
Babilon. És ez fájdalmat okoz a
prófétának. Fáj népe vaksága, süketsége és makacssága, ennek meglesz a
következménye. Pedig a múltjukban több bizonyságtétel is akad Isten csodálatos
beavatkozásáról. Hatalmas túlerővel szemben is megoltalmazta a bűnbánó, hittel
Hozzá forduló népet. Mennyi bizonyságtétel vesz minket is körül, de van-e ennek
foganatja? Keressük-e Urunkat? Hozzá menekülünk-e, vagy inkább emberektől
várunk tanácsot és megoldást? Az Úr még mindig kínálja szabadítását, kegyelmét,
még van lehetőség mindezt igénybe venni. Még előttünk is nyitva van a kegyelem
kapuja, ehhez azonban alázattal kell leborulni. Uram, jövök semmit nem hozva,
megragadom a kegyelmet, könyörülj rajtam.
Az Úr keserűen állapítja meg: bolond az én népem. Miért? Mert nem ismerik
Teremtő, Megmentő Istenüket. Annak ellenére nem ismerik Őt, hogy ők ezt
gondolják. Templomba még néha eljárnak, működik a kultusz, bemutatják az
áldozatokat, rendberakják az épületeket, csak éppen a szívük van távol. Hitük
megszokássá, vallásos rendszerré alakult, és hiányzik az élő kapcsolat. Isten
már nem élő személy, Akivel beszélgetnek és Akinek akaratát cselekszik. Vannak
ismereteik Istenről, van tudásuk, csak kapcsolatuk nincs. A hit kapcsolatról
szól, élő kapcsolatról az élő Istennel. Jézus is, amikor eljött, a
kapcsolatépítésen munkálkodott. Megszólította az elveszett embereket,
megérintette a beteg, bűnös embert. Érintése nyomán Isten országának ereje
áradt az életükbe. Kérjük az Urat, hogy érintsen meg igéje által. Szólítson meg,
hogy a szó által megelevenedjünk.
Pál apostol emlékezteti a krétai hívőket arra, hogyan is éljenek Krisztus
követőiként (Tit 3,1-7). Emlékezteti azokra a dolgokra, amiket már korábban
hallottak. De úgy látszik, ők is könnyen megfeledkeztek róluk. Mert Isten
dolgairól olyan gyorsan elfeledkezünk. Sok mindent megjegyzünk, és akár évek
múlva is fel tudjuk ezeket idézni, de az ige gyorsan kimegy a fejünkből.
Tehetünk-e ellene? Igen? El lehet többször is olvasni a napi részt vagy az
általunk olvasott szakaszt. Ahogyan a szerelmünk levelét egy nap többször is
átolvassuk, úgy az Isten szerelmes levelét is vegyük elő. Aki igazán
megtapasztalta Isten szeretetét, bűnöst talpra állító kegyelmét, az teljes
szívből szereti Őt. Annak az ige nem kényszer, hanem szomjazik rá. Az Urat
szerető ember csak úgy issza magába az igét, mint szivacs a vizet. Így issza az
én szívem az Úr szavát? Mindenféle híreket és információkat böngészünk a neten,
egyik link jön a másik után, telnek a percek, az órák, sok fölösleges és semmit
sem érő információ érkezik a gondolatainkba - az igét is így böngésszük?
Aki Isten gyermeke az már az Ő útmutatásai szerint él. Ahhoz szabja magát,
amit Isten az igéjében kijelentett a számunkra. Az apostol határozottan
kijelenti, egykor mi is esztelenek voltunk, és ezért kell erőteljesen az Úrra
figyelni, mert valamikor mi is a világ, a környezetünk szokása, útmutatása
szerint éltünk. Nagy a veszély, hogy a hitre jutás után is rutinból éljük az
életünket, azon irányelvek befolyásolnak, amik belénk épültek. Azonban mindazt,
ami a régi életvezetésünkhöz tartozik, oda kell vinnünk az ige fénye alá. Meg
kell kérdeznünk, Isten szerint mi a jó, a helyes. Az új életben gyakorolni kell
magunkat. Mint ahogy semmi sem megy csak úgy magától, úgy a krisztusi életmódot
is tanulnunk kell. Ebben segít az Úr. Mellénk áll és vezet a keskeny úton,
fogja a kezünket, tanácsol igéjével. Az ige pedig lámpásként világít, hogy ne
tévedjünk el.
Elcsendesedve gondoljuk végig, van-e mögöttünk ilyen valamikor. El tudom-e
mondani, valamikor ilyen voltam, de az Úr azóta átformálta a szívemet,
gondolkodásomat, életvitelemet? A hívő élet alapja pont ez a valamikor, ez
jelenti azt az életutat, ami a tékozló fiú mögött is volt. Tudta, elmentem, de
azt is, hogy most már otthon vagyok. Nem szükség olyan ívet megjárni, mint a
tékozló fiú, de hazatérni mindenkinek haza kell. A vallásos életbe született
embernek is kegyelemre van szüksége. Senki nem a maga erejéből, tettei,
vallásos élete alapján válik Isten gyerekévé, hanem kegyelemből. Az életünk
megváltozása Isten munkája. Az Ő irgalmából a Szentlélek munkája által
születhetünk újjá. Ennek a feltételeit az Úr Jézus Krisztus fektette le. Ebben
nincs érdemem, az én részem: hittel elfogadom a kegyelmet, és élek tovább
Krisztussal egy új életet.
AKI ÉRTEM MEGNYÍLTÁL
1.
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!
Az a víz s a drága vér,
Melyet ontál bűnömér’,
Gyógyír légyen lelkemnek,
Bűntől s vádtól mentsen meg!
2.
Törvényednek eleget
Bűnös ember nem tehet.
Buzgóságom égne bár,
S folyna könnyem, mint az ár;
Elégtételt az nem ad,
Csak Te válthatsz meg magad.
3.
Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogódzva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz.
Nem hagy a bűn pihenést,
Mosd le, ó, mert megemészt!
4.
Ha bevégzem életem,
És lezárul már szemem,
Ismeretlen bár az út,
Lelkem Hozzád, mennybe jut.
Aki értem megnyíltál,
Rejts el, ó, örök Kőszál!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése