Csendeshét

A

z ünnepek sorába Isten beiktat egy egyhetes ünnepet a hetedik hónapban (4Móz 29,12-39). Egy hét Istennel a pusztában, de innentől kezdve a letelepedés után is minden évben egy csendeshét kerül beiktatásra. Igen, Isten kötelezően beütemez egy csendes hetet népe életébe. És ez valóban csendes hét, nem szabadság, mert ezt az időt az Úrral töltik. Miért is kerül ez a hét bele az évi programba? Mert Isten jól tudja, mire van szüksége az övéinek. Időnként meg kell állni, félretenni a munkát, és megpihenni. Azonban ez több, mint szabadság, mert nem elutaznak a tengerpartra, és nem egyhetes szórakozás következik, hanem ezt a hetet Istennel tölthetik el. Mert a lelkünknek szüksége van ilyen időszakokra, mert a szabadság is fontos, de ott a test pihen, bár gyakran a szabadságról fáradtabban érkezünk haza, mint ahogy elmentünk. Itt nincsenek programok, városnézés, bevásárlás, csupán a nép és Isten. Egész héten istentisztelet, egy héten keresztül az Úrral. Milyen nagyszerű is lehetett ez.

Azonban nemcsak Izráel népe, hanem mi is élhetünk ezzel a lehetőséggel. Egy hét az Úr Jézus Krisztussal, amikor csak Vele foglalkozunk, illetve engedjük, hogy Ő foglalkozzon velünk. Olyan csendes hétre van szükségünk, amikor a telefont, az internetet is félretesszük, és csak az igére figyelünk. Ma már el lehet menni ilyen alkalmakra, bár sokaknak az egy óra is sok az istentiszteleten. És ezek az emberek nem zúgolódnak, nem menekülnek el, hanem megtartják ezt az ünnepet. Bár mi is beiktatnánk a naptárunkba ilyen Istennel eltöltött, csak Neki szánt hosszabb időszakot.

Mennyi időt el tudunk tölteni szórakozással, hobbival, de vajon az Úrra jut-e csak a töredéke is? Mennyivel kiegyensúlyozottabb lenne az életünk, ha rendszeresen félrevonulnánk, akár a házastársunkkal, gyermekeinkkel együtt, és az Úr jelenlétében töltenénk az időt. Csak Vele lennénk együtt, olvasnánk az igét, és engednénk, hogy megszólítson az Úr. Ma erre ad Ő alkalmakat, rajtunk áll, mennyi időt töltünk Vele. Mi dönthetünk: fürdőbe megyünk vagy egy igei alkalomra, vagy egyszerűen csak az otthonunkban mindent félreteszünk, és az Úrral foglalkozunk, az igével táplálkozunk. Nem véletlenül iktatta be Isten Izráel ünnepei sorába az egyhetes alkalmat, mert a lelkünknek erre igénye van. Ma rengeteg mindent kínál a világ, élünk is sok-sok lehetőséggel, és ennek ellenére nincs békességünk, nem találjuk ritmusunkat. Miért? Mert Istennel viszont nincs igazán kapcsolatunk. Azonban ezen lehet változtatni. Mindent félretéve kereshetjük az Urat.

Krisztus követői jövevények és idegenek ebben a világban (1Pét 2,13-17). Vagyis nem itt érzik igazán jól magukat, és nem itt rendezkednek be hosszú távon. Miért? Mert tudják, hogy ebben a világban minden elmúlik. Egyedül Isten országa az örök, és innen oda semmit nem vihetünk magunkkal. Vándorok vagyunk, Isten mennyei világa tartunk, a mennyei Jeruzsálembe igyekezünk. Más szóval hazafelé igyekezünk. Te hová tartasz?

Az apostol rámutat arra, hogy a zarándok gyülekezet, amíg a földön jár, rendben él. Amíg nem várnak el tőlük olyat, ami Isten akaratával szembe megy, alkotó tagjai a társadalomnak. Isten gyermekei beilleszkednek a maguk környezetébe, de nem szolgálják ki az istenellenes erőket. Amikor azt kérik tőlük, hogy embereket, vezetőket imádjanak, azt elutasítják, mert egyedül Jézust imádják. Az első keresztyének és sokan mások az egyháztörténelemben gyakran kerültek nehéz helyzetbe, de vállalták az Urat, ha kellett, szenvedések és az életük árán is.

Azonban amikor nem vártak el tőlük olyan dolgokat, amik Isten igéjével nem egyeztethetők össze, aktív és megbízható tagjai voltak a társadalomnak. Uruk nyomdokaiban jártak, aki Isten gyógyító, szabadító hatalmát, a bűnösök és betegek felé pedig lehajló szeretetét közvetítette.  Mi is ezekben a nyomokban járjunk, éljünk úgy, ahogyan Ő élt, a Szentlélek által ma is lehetséges. Kérdezzük, mit tenne Jézus ebben a helyzetben, és akkor nem fogunk eltévedni.

Az Istentől kapott szabadság nem indok a bűnre. Isten azért szabadít meg, és bocsátja meg bűneinket, hogy ettől kezdve már az Ő dicsőségére éljünk. Voltak, akik azt állították, élhetünk, ahogyan akarunk, mert Isten úgyis megbocsát. Azonban ez nem így van. Minden szabad nekem, ahogyan Pál írja, de ne váljak semminek a rabjává, vagyis nem lehet visszaélni a kegyelemmel.

Az Úr követői szabadok a jó cselekvésére és a rossz elutasítására. Krisztusban szabadságunk van megtenni azt, amit korábban képtelenek voltunk. És ez a szabadság bizonyságtétel. Amikor látják, hogy mi tudunk a bűnre nemet mondani, az világít a többi ember előtt. És reménységet ad nekik is, rádöbbennek, lehet másképp is élni. Az evangélium hoz igazi változást az emberek életébe. A hívő ember nem fizetségért, karriervágyból teszi, amit tesz, hanem Krisztus iránti szeretetből. Az első keresztyének fizetsége sok esetben a szenvedés volt. Nem krisztusszerű, amikor az egyház is pénzben gondolkodik, amikor a tehetséget, a jó képességet úgy árulja, amint a világ teszi. Mindent azért kapunk, hogy azzal használjunk. Jézus sem kért pénzt mindazért, amit tett. Súlyos betegeket gyógyított meg ingyen, mert amit az Atyától kapott, azt ingyen adta tovább. Ez a mi utunk is.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.