Immánuel: Az Úrnak terve van veled!

ennyi kegyelem, Mózes után évszázadokkal is szól az Úr, és van, aki ezt a szót meghallja (Jer 1,1-19). Egy fiatalembert szólít meg és hív el szolgálatra az Úr. Adjunk hálát, hogy még mindig, még ma is szól az Úr. Nem fordul el tőlünk, van szava és üzenete. És addig jó, amíg az Úr szól. Azonban ezt a szót meg is kell hallani. Nem tudjuk, milyen tervei voltak Jeremiásnak, hogy gondolta élete további alakulását, de Isten beleszólt a tervekbe. Mindezt azért tette, mert Neki volt terve ezzel a fiatallal. Ez az ige jelzi: Istennek terve van velünk, fel akar használni népe ébresztgetésében, országa építésében. Meghallom-e az Úr szavát? Engedelmes szívvel fogadom-e, amit mond? Az Úrnak terve van az életeddel, de gondoltál már erre? Ez a terv nem biztos, hogy azonos azzal, amit te megterveztél. Ezért figyelj Rá, kérdezd: mi a terved velem?

Nem tudjuk, milyen formában szólította meg őt Isten, de Jeremiás hallja, és ez a lényeg. Halld meg Istent, szól igéjén keresztül, de halld meg, amit mond. Fogadd hittel, hogy az ige most neked szól. Isten mindig azzal beszélget, aki olvassa és hallgatja az igét. Tehát most pont veled beszél. Sámodra van mondanivalója. Figyelj oda rá, halld meg és vedd komolyan.

Mit is mond Isten? Először is közli, hogy az Övé az életem! Ő formált, és ismert már születésem előtt, ezért joga van az életemre. Így azután nincs önrendelkezésem, rá kell döbbenni, nem vagyok független, az Úré az életem. És ez jó, mert amikor azt gondolom, a magam ura vagyok, és azt teszek, amit akarok, rossz irányba haladok. Mivel születek, előzetes ismeretek nélkül érkezem, nem tudom, mit jelent élni, ezért ezt tanulni kell. Az Úr azért szólít meg, hogy mindezt meglátva Rábízzuk magunkat, tanuljuk Tőle az életet.

Istennek terve volt Jeremiással, nem véletlenül és cél nélkül született, és ezt a tervet most ismerteti vele. Mi sem véletlenül születünk, mindenkivel terve van az Úrnak. Mi ez a terv? Megismerjük Őt és országát, és életünket Vele való élő kapcsolatban folytassuk. Arra lettünk megteremtve, hogy az Úrral éljünk közösségben, Őt megismerjük és szeressük. A bűneset megtörte a kapcsolatot, homályossá tette szemünket, dacossá szívünket, ezért a magunk feje szerint megyünk, meg akarjuk mutatni, mennyire boldogulunk magunkban is. Azonban a történelem mást mutat, egyéni életünk is az ellenkezőjéről vall, Isten nélkül semmire sem megyünk.

Az ember szíve lázadó, nem akarja Istent szolgálni, kifogásokat keres. Jeremiás is azonnal kifogást keres, mert a beszédben való járatlansága csak kifogás. Nem akar az Úrnak szolgálni, megvannak a saját tervei, és azt szeretné véghezvinni. Hányan előbb ki akarják élni az életüket, mert joguk van úgymond kiereszteni a gőzt. Azonban az Úrnak való engedelmesség lelki felszabadulással jár. Ez nem kényszerrobot, hanem olyan kapcsolat, amelyben megújul az életünk. Nem könnyű, de mivel az Úr velem van, jelenléte erőt ad és képessé tesz a szolgálatra. Sőt, mivel Velem van, nem egyedül megyek, hanem állandóan tapasztalom jelenlétét. Isten a társa Jeremiásnak, az Úr mellénk szegődik.

Mit is üzen most az Úr? Ne keress kifogást, mivel hárítsd el közelítésemet, ne bújj el, ismerlek, tudom, hogy képes vagy rá. Képes, mert képessé teszlek rá. Az Úr megment, Ő soha nem a levegőbe beszél, vállal minket, és ígéri, hogy megment. Vagyis ne féltsd magad, Jézus sem féltette, hanem vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Vállald az Úr akaratát, és Ő veled megy, bízhatsz Benne.

Jeremiást megérinti az Úr, szájába adja igéit, tehát nem a maga véleményét kell mondania, hanem az Úr szavát. Ez nem könnyű, mert az Úr véleménye más, mint a miénk. Nem azt mondja, amit hallani szeretnénk.

Előbb ítéletet kell hirdetnie, mert első önmagam megítélése. Fel kell ismerni bűneimet, meglátni, hogy rossz úton jártam eddig, de most visszatérek az Úrhoz. Az ítélet meghirdetése még kegyelmet hordoz magában, mert amíg szól az ítéletes ige, addig lehetőség van a megtérésre, a változtatásra. Övezd fel derekadat és indulj, ez a tanítványság, most, amikor hallod a szót, indulj, ne várj tovább, mert sürgős az üzenet. Az ítélet közel, ha még nem is látják, de közel a kegyelem is. Mozdul, indulj, vidd a jó hírt, mondd el: Isten üzenete János 3,16.

Ismét Pál ír, mégpedig azért, hogy higgyenek, de ez nem azt jelenti, hogy ez egy evangelizáló irat, ami még meg nem térteknek szól (Tit 1,1-9). Inkább azt üzeni, higgyenek tovább, nehézségek ellenére is, és várják tovább az Urat. Hogy tovább, vagyis bízd Rá magad továbbra is Jézusra. Nem csak a megtérésemkor, hanem egész életemben Jézusra van szükség. Egész életem hit által működik.

A hitben való növekedés az igazság megismerésével jár karöltve. Megismerem Jézust, és egyben növekszik a hitem. Meg kell ismernem egyre jobban Megváltómat és az Ő igazságát. Ez azt jelenti, hogy Isten országában más alapelvek vannak, másképp működnek a dolgok, mint a világban. Ami a társadalmunkban elfogadott, az nem biztos, hogy Isten országában is működik. Ezért egyre jobban el kell mélyülnöm az igében. Mert az Úr igéje mondja el Isten akaratát, tárja fel előttünk, mi is a jó, és mi a rossz.

Van örök élet, és ez valóság, ez a cél. Eljutni az örök életre, ami már itt kezdődik, de nem fejeződik be a földi lét végével. Mire alapozzuk? Isten szavára. Pál elmondja: Isten nem hazudik. Ma a hazugság szinte megszokott, azonban Isten szent, Benne nincs hazugság, amit mond, az valóság, igaz, az megtörténik, arra lehet építeni.

Mindent kijelentett, amit az életről és az üdvösségről tudnunk kell. Ez a kijelentés le van írva, a Bibliában található, és ha olvassuk, átjárja lényünket, és meggyőz Isten szeretetéről, kegyelméről. Az ige mondja el: a bűnösnek van esélye, ez az esélyforrás a kereszt. Jó tudni és komolyan venni ezt. A kereszt tövébe vihetjük megfáradt életünket is, mert a Megfeszített Úr a felüdülés forrása.

Titusz is egy fiatalember, és Pál feladattal bízza meg, és megy, és viszi az evangéliumot, és elvégzi azokat a feladatokat, amelyeket az apostol nem tudott elvégezni. A gyülekezet növekszik, erősödik, és ezért meg kell határozni működésének a rendjét. És Titusz ezt elvégzi. Hogyan képes rá? Ismeri az Urat, Isten országát és annak kritériumait. És ezeket vállalja és alkalmazza. Nézzünk bele ezekbe a kritériumokba, aztán a saját szívünkbe, és kérdezzük meg: megfelelek én ennek? Ilyen tanítvány vagyok én?

TUDOM, AZ ÚRNAK TERVE VAN VELEM

Tudom, az Úrnak terve van velem! /2x