Mondj nemet!

V

éget ér ez a könyv is, sok mindenről olvastunk, Isten hatalmas dolgait szemléltük (4Móz 36,1-13). Gondoljunk vissza mindarra, ami történt a pusztában, és merítsünk erőt az Úr munkájából. Isten gondoskodása kísérte végig Izráel életét, fürjeket, mannát és vizet kaptak. Minden szükséges dolgot eléjük adott az Úr. És mégis, annyiszor zúgolódtak, panaszkodtak, vissza akartak fordulni. Mindezek ellenére Isten mindig megkönyörült rajtuk, ahogyan rajtunk is könyörül. Mi van a szívünkben: bizalom vagy zúgolódás? Rá tudom-e bízni magam teljes szívből az Úr vezetésére és gondoskodására? Hiszem-e, hogy Ő ismeri szükségleteimet, és van hatalma megadni azt, amire épp most szükség van?

Isten ítéleteit is megtapasztalták az engedetlenség és a hitetlenség miatt. Nem bíztak az Úr szavában, inkább a tíz kém véleményére adtak, mintsem Isten ígéretére. Nem bíztak az Úrban, úgy gondolták, képtelenek lesznek az ígéret földjét elfoglalni, mert ők kevesebben vannak, és kevésbé fejlett a hadseregük, mint az ott lakóknak. Isten helyett magukra néztek, saját képességeikre alapoztak. Nem vagyok-e én is hasonló hozzájuk? Hányszor azt gondolom, Isten munkáját a magam erejéből kell végeznem. Pedig nem így van, amivel az Úr megbíz, ahhoz az erőt is megadja. Az Úr Jézus Krisztus az energiaforrásunk.

A pusztában felragyog a kereszt is, a rézkígyó előremutat Isten csodálatos megoldására. Van egy hely, ahol lehull a bűn terhe, ahová fel lehet tekinteni. A kereszten függő Jézusra nézve gyógyul az életünk. Ma is Ő az egyetlen gyógyforrás. Rá nézz, és élni fogsz. Aki hittel feltekint a Golgotára, az életet nyer.

A vándorlás hosszú évtizedei alatt az Úr felkészítette népét az új életre. Mindenre kiterjedt a figyelme, megadta nekik a különféle istentiszteleti törvényeket és az élethez szükséges útmutatást. Ha ezeket komolyan veszik, tartalmas és bizonyságtévő életet élhetnek. Az ige szerinti élet kínál a mai tanítványnak is igazi és tartalmas életet. Az ige az élet útmutatója is, van mihez igazodnunk, van mire figyelni ebben a zűrzavaros világban.

A leányági örökösödést is beszabályozza Isten, gondja van a törzsek földterületeire is. Meg kell tanulni vigyázni az Úrtól kapott értékeinkre, kincseinkre. Vigyázz ma is az új életre, az azt rejtő szívünkre. Ahogyan a Példabeszédek könyvében olvassuk: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Péld 4,23). A szívünket kell óvni, annyi minden be akar lopakodni oda, ne engedjük. Egyedül a zörgető Úr előtt nyissuk ki, Őt engedjük be. És ha Ő jelen van, akkor csak az jöhet be, akit Ő beenged.

Péter levele is befejeződik ma - mi marad meg bennünk (1Pét 5,6-14)? Mi az, ami beépült a Lényünkbe és tovább kísér az úton ebből az iratból? Jó volt hallani, hogy Jézus nyomdokait kövessük! Minden dolgunkban figyeljük, Ő merre megy, hogyan cselekszik, mérjük Hozzá magunkat. De vajon így teszünk-e? Mindig az Ő nyomait keressük, és arra indulunk meg, amerre ezek a nyomok visznek?

Az irat végén még a szívünkre helyezi az apostol: ne feledjük el, hogy kegyelemre szoruló bűnösök vagyunk. A alázat ennek az elismerését jelenti, és annak a meglátását, hogy az Úr lábaihoz való borulásra van szükségünk. Mindennap borulj az Úr elé. Ez az alázat, Vele kezdek, szavát keresem, mert tudom, hogy Nélküle nem jutok előre. Jézus nélkül tévúton járok.

Azt tanácsolja, hogy amikor Hozzá jövünk, vessük Őreá minden gondunkat. A csendességnek erről is kell szólnia, elmondom az Úrnak mindazt, ami ma rám vár, és rábízom. A gondot rávetni azt jelenti: átadom az életem vezetését, irányítását, és Tőle várok mindenben megoldást, segítséget.  Mindennap az Ő segítségére vagyok utalva.

Igénk azt üzeni, az Úr gondot visel arra, aki Hozzá fordul, aki segítséget kér Tőle. Ezért jöhetünk bátran, Nála mindig van ügyfélfogadás. Ne gondold, hogy te nem jöhetsz, hogy rád nincs ideje, vagy a te problémád olyan összetett, hogy azzal nem tud mit kezdeni az Úr. Nem így van, ezt a sátán suttogja, azt szeretné elérni, hogy magunk barkácsoljuk az életünket. Gyakran azért is néz ki úgy, ahogy, mert leállunk barkácsolni, ahelyett, hogy beiratkoznánk az Ő iskolájába, és engednénk, hogy tanítson. Péter azt is elmondja: a hívő, az Isten szerinti élet felkészítés. Azt jelenti ez, hogy nem egyszeri megtérésélmény, és nem is megfelelés a vallásunknak, hanem beiratkozás az Úr iskolájába. És itt az Úr maga vesz kézbe, képez ki és készít fel.

Az új élet azért nem olyan nyugis, mint ahogy elképzeljük. Van ellenség, mégpedig a sátán. Szertejár, és igyekszik elnyelni. Vagyis a lehetőségre vár. Kihasználja a pillanatot, mint amikor madár képében lecsap az útfélre hullott magra. Sátán mindig jókor van jó helyen. Helyzeteit igyekszik kihasználni, ezért ne hozzuk helyzetbe.

Meg akar rémiszteni, de ne féljünk tőle, mert mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi. Ellen lehet neki állni, szabad és lehet nemet mondani az Úr Jézus ereje által. Mondj te is nemet a kísértőnek, úgy, ahogyan az Úr Jézus is igére alapozva mondott nemet neki.

Jó látni, hogy a kezdeti kitérő után Márk is ott van Péter mellett. Talán most készíti evangéliuma piszkozatát. Összegyűjti Péter bizonyságtételeit. Mi is készítsük a magunk bizonyságtételét.

HA SÁTÁN KÍSÉRT

Ha sátán kísért, azt mondom

nem, nem, nem!

Ha sátán kísért, azt mondom

nem, nem, nem!

Ha sátán kísért, azt mondom

menj tõlem, mert egy az én királyom:

Jézus!

Ha Jézus szólít, azt mondom

itt vagyok!

Ha Jézus szólít, azt mondom

itt vagyok!

Ha Jézus hív, hogy kövessem

indulok, mert egy az én királyom:

Jézus!

Isten áldásával.