K
|
emény üzenetet
kell továbbadnia a prófétának, ám azért, mint mindig, felragyog a kegyelem is
(Jer 3,1-25). Mert ugyan a tükör megmutatja a problémát, de felkínálja a
változtatás lehetőségét is. Így van ez velünk is, beletekintünk az igébe, és az
nem fog udvariaskodni, megmutatja a valóságot. Azonban ezt komolyan kell venni,
így lát az Úr engem, és ezzel segíteni akar nekem. Ne engedjünk a sértődésnek,
hanem vállaljuk be: igen, ez vagyok, mert az vagyok, akinek Isten lát, és nem az,
akinek én képzelem magam. Mindig a valóság segít, és az Úr mindezt úgy tárja
föl, hogy közben segít egy valóság kialakításában. Ő nem vágja hozzánk
könyörtelenül, ilyen vagy, és kezdj, amit akarsz, mert így nekem nem kellesz,
hanem megmutatja, milyen lehetek Általa, sőt, Ő maga végzi el az átalakítást.
Jó elgondolkodni azon, hogy nem hasonlítunk-e Izráel népére, aki, amikor baj van,
elmarad a megszokott áldás, nincs eső, nehezebb az élet, akkor Istenhez fordul,
azonban az életén nem változtat, minden marad a régiben. Hányszor kiáltunk a
bajban, néha meg is sértődünk, ha Isten gyermekei vagyunk, akkor miért
történhet ilyen velünk, de nincs változás. Csak Istent sürgetjük, de mi
folytatjuk ugyanúgy életünket, mint eddig. Továbbra sem vesszük komolyan az Úr
szavát, nem hagyunk fel bálványainkkal.
Az Úr annyit hívogat, szívünkre beszél, azt kéri, hogy térjünk vissza
Hozzá. Isten hű, a megtérőnek megbocsát,
nem haragszik örökké. Megbocsát, mert azért is lett emberré, hogy ezt a
lehetőséget elkészítse és felkínálja. Jézus kereszthalála és feltámadása által
elérhető a kegyelem. Isten megbocsátó, atyai szívéhez Jézus az út.
Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Ez Isten szeretete,
elpártoltunk, és mégis meggyógyít, mégis fiává fogad. Csodálatos ez a szeretet,
a kegyelem. Jöjj most Hozzá, engedd, hogy meggyógyítsa életedet. Bár
rádöbbennénk: a világ becsap, megtéveszt, boldogságot, megelégedettséget kínál,
de csalás minden. Pillanatnyi örömöket kínál, és utána marad a kiábrándulás. Az
igazi, teljes életet az Úr Jézus kínálja nekünk.
Mindennek megtapasztalásához a bűnbánat szükségeltetik. Ki kell mondani: vétkeztem az Úr ellen. Ezt nem lehet kikerülni. Bűnbánat nélkül nincs valóságos
új élet, mert a kegyelem azt jelenti, hogy felismert és megbánt bűneimet megbocsátja
az Úr. Büntetését nem kéri rajtam számon, mert ez már megtörtént a kereszten.
Azután van folytatás is, most már elhagyom a vétket, és az Úr Jézussal új
életet vezetek. Isten elvárja, hogy amit a tükör mutat, azt komolyan vesszük és
korrigáljuk.
Pál apostol utat mutat Titusz számára, és ez az út a Krisztusra figyelő,
hiteles élet (Tit 2,1-10). Te azonban légy hiteles, hirdesd az igét, add
tovább az egészséges tanítást, amit az Úrtól kaptál. Igen, ez lényeges, soha ne
másokra figyeljünk, hanem végezzük azt, amit az Úr ránk bízott, amiről mi
magunk is meggyőződtünk. Ne mások életével, tanításával foglalkozzon a hívő,
hanem vigye az evangéliumot akkor is, ha vannak, akik ezzel nem értenek egyet.
Képviseljük Jézust, az Ő életét bátran.
Isten országa
életforma, ezért több, mint vallás. Nem arról van szó, hogy a tantételeket
elsajátítom és hívő vagyok, hanem arról, hogy az életemet az Úr akaratához,
kijelentett igéjéhez igazítom. Akár fiatal, akár idős legyen az Úr gyermeke, fontos a mértékletes élet. Krétán különösen is fontos volt, a fentebb olvasott
vélemény miatt is, de minden korban fontos. Látszódjon meg, hogy a
tanítványokat nem a test vezérli, nem a szórakozás, nem az ital viszi előre,
hanem a Szentlélek. Nem volt könnyű az időseknek megmondani, hogy nem jó, ahogy
élnek, és változtatni kell, azonban ha keresztyénnek mondjuk magunkat, Isten
elvárja, hogy igazodjunk. Istennek van elvárása népével szemben, és ez a
példamutató, hiteles élet. Ilyen-e az én életem? Példát mutatok-e a környezetem
felé?
Titusznak is
az a feladata, hogy legyen példa a gyülekezet előtt, vagyis mutassa be, élje meg
nekik a krisztusi életformát. Ne elvárja, hanem élje eléjük, vagyis járjon
előttük, ahogyan a jó Pásztor is előttünk jár. A beszéd is lényeges, az Úr
gyermeke már nem a világ nyelvezetét használja, Krisztus igéje által megtisztul
a szív és a száj. Tiszta szívből tiszta beszéd árad. Krisztus Lénye áramlik a szívünkből,
a beszédünkön keresztül. Bár így lenne mindig.
Isten díszére
váljunk, ott, ahol vagyunk. Vagyis bármilyen közegben kelljen is helytállni, legyen látható Isten az életünk által. Vegyék észre a magatartásunkból, a
dolgokhoz való hozzáállásunkból, hogy ki a mi Gazdánk. A bizonyságtétel akkor lesz
erőteljes, ha az életünk is az Úrról beszél.
ÁLL A
SZIKLA MINDÖRÖKKÉ
1.
Áll a szikla
mindörökké,
Melyet Isten
épített
Fáradt szívem
menhelyévé
Zúgó hullámok
felett.
Ó, én szirtem!
Sziklaváram!
Otthonom, mely
véd, fedez!
Menhelyem a
pusztaságban!
A Megváltó
Jézus ez!
2.
Lábaimnál zúg
a tenger,
Zúg a szélvész
rémesen.
Én Krisztusra
építem fel
Szép reményem
és hitem!
Ó, én szirtem!
Sziklaváram!
Otthonom, mely
véd, fedez!
Menhelyem a
pusztaságban!
A Megváltó Jézus
ez!
3.
Hasztalan
dühöng az orkán,
Hasztalan
nincs semmi fény:
Éjben és
viharban némán
A hajnalra
várok én!
Ó, én szirtem!
Sziklaváram!
Otthonom, mely
véd, fedez!
Menhelyem a
pusztaságban!
A Megváltó
Jézus ez!
4.
Bősz habok
játéka egyre,
Megleled-e
menhelyed?
Zaklatott
szív, jöjj e szirtre,
Mely
megmentett engemet!
Ó, én szirtem!
Sziklaváram!
Otthonom, mely
véd, fedez!
Menhelyem a
pusztaságban!
A Megváltó
Jézus ez!
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése