Új esély központ

C

sodálatos, mennyire figyelmes az Úr, és mennyire előkészít mindent népe számára (4Móz 35,1-34). Nem engedi, hogy felkészületlenül menjenek be az ígéret földjére, és nem hagyja, hogy bármi is meglepje őket. Istennek ugyanígy gondja van mai népére is, mindent megad, ami szükséges az Ő országában való éléshez, a bizonyságtételhez és a mindennapi életünkhöz.

Gondol az Úr a lévitákra, nem feledkezhetnek meg azokról, akik egész életüket Istennek szentelték. Ők voltak kiválasztva a papi és a lévitai teendők elvégzésére, nem kaptak örökséget, mint a többi törzs, de Isten azért nem feledkezik meg róluk. Ha területet nem is kaptak, de kijelöl számukra az Úr negyvennyolc várost, az egész ország területén. Mondhatnánk, Isten lefedi az országot szolgálattevőkkel. Nem marad ki egyetlen terület sem, mindenhol lesznek szolgálattevők, akik bizonyságot tesznek az Úr munkájáról. Mert az a cél, hogy mindenki halljon Istenről, ne legyen olyan terület, ahol nem tanítják az embereket, a következő generációt Isten dolgaira.

Isten ma is ezt akarja, fedjük le környezetünket az evangéliummal. Tegyünk bizonyságot, mondjuk el minél többeknek, mennyire szereti őket az Úr, és mit tett értük. Amikor a lévitavárosokat elrendeli az Úr, gondoskodik neve ismeretéről. Nem mondhatja senki, hogy Jeruzsálemben a templom, így nincs esélyünk Istent megismerni. Sok helyen találhatók lévitavárosok, van kihez fordulni. Isten megismerhető. Rajtam múlik, hogy akarom-e megismerni Őt. Nincs távol egyikünktől sem. Közel van hozzánk, mert Jézus Krisztusban emberré lett. Megközelíthető és megismerhető. Isten olyan, mint Jézus. Aki Jézust látja, az az Atyát látja.

A kijelölt városokból hat település menedékváros lesz. Amit úgy is mondhatnánk, új esély központok. Ezeken a helyeken újrakezdhetik az életet a nem szándékos emberölést elkövetett személyek. Ennyire gondol ránk az Úr, ad új esélyt, és ennek a köre Jézusban kiterjed minden bűnösre. A gyülekezetek ma ezek az új esélyközpontok. Menedékhelyekké kell válnunk a bűnösök számára. Azért adta az Úr a gyülekezetet, hogy legyen hová menniük a bűnös embereknek, akik  újra szeretnék kezdeni az életüket. De vajon ezek vagyunk-e? Ilyen bűnöst mentő központok-e a gyülekezetek, vagy inkább önelégültek telephelye?

A kereszt az Istentől elkészített menedékhely a ma embere számára. Odamenekülünk-e? Ehhez azonban meg kell látni a menedékhely szükségességét. Fel kell ismerni, hogy nekem van rá szükségem, mert Isten ítélete alatt vagyok. Olyan jó, hogy áll még a kereszt, ahol kegyelmet, védelmet nyerhetünk.

Amikor Péter megszólítja a gyülekezetet - szeretteim -, beöleli őket Isten agapé szeretetébe (1Pét 4,12-5,5). Ott találhatnak békességet és biztonságot. Isten szeretete az igazi biztonság forrása. Szükségük is van erre a biztonságra, mert most szembesülnek a Krisztusért való szenvedéssel. Eddig szinte ismeretlen volt számukra az Úrért való megkülönböztetés, hátrány vagy támadás. Péter rámutat: Isten nem hagyta el őket, továbbra is szereti övéit. Azonban a Krisztusi életforma nem jelent nyugodt életet. Jézus is szenvedett, és a követőire is ez várhat.

Azt kéri, ne csodálkozzunk, ne lepődjünk meg az üldözésen, hiszen az Úr is beszélt róla. Elmondta, hogy akik hisznek Őbenne, akik nem alkusznak meg a világgal, azokat a világ kiveti magából. Az Úr követői már nem úgy élnek, mint a nem hívők, másságukat azonban nehezen viselik el. De ezen nem kell meglepődnünk, sőt, lehetünk hálásak a bántásért, mert ez visszajelzés. Arra mutat rá, hogy hűségesek vagyunk.

Az apostol rámutat: azon csodálkozzunk el, ha soha nincs bántás, üldözés. Miért van ez így? Nem azt jelenti ez, hogy behódoltunk a világnak? Jó elcsendesedni az Úr előtt, és önvizsgálatot tartani. Uram, miért van az, hogy csak szeretnek, hogy mindenki elfogad? Talán nem merjük nyíltan vállalni a Krisztusi életformát? Megalkuszunk a világgal, és a dolgok könnyebbik végét fogjuk meg?

A szenvedésre keserűség helyett úgy is tekinthetünk, hogy Isten megpróbálja a hitünket. Próba, vajon hogyan éljük meg az adott helyzetet? Bárhol vagyunk, látszódjon meg, hogy Krisztushoz tartozunk. Az Úr a kereszten úgy élte meg a szenvedést, hogy az megrendítette a római századost. Hány kivégzést lebonyolított már, és mennyi kereszthalált látott, soha nem rendült meg, de Jézus halálánál igen. Miért? Mert Ő másképp szenvedett, mint az eddigi kivégzettek. Imádkozott a kereszten, és Istenre bízta magát. Látnak minket szenvedések közepette imádkozni? Tudunk mindenkor hálát adni?

A presbitereket is megszólítja az apostol: önként és örömmel szolgáljanak. Péter is presbitertársnak nevezi magát, nem több, hanem egy közülük. Ő olyan presbiter, aki Jézus Krisztus szenvedésének tanúja, tehát olyanról tesz bizonyságot, amit maga is átélt. És tulajdonképpen ez a presbiterség lényege, átadom, amit magam is megtapasztaltam. Mert csak akkor lesz hiteles a bizonyságtételem, ha én is találkoztam a Feltámadottal.

Akinek élő Ura van, az örömmel szolgál másoknak. Hiszen Jézusról, az Ő munkájáról, a Benne való élő hit hatásáról szívesen beszélünk másoknak. Aki megtapasztalta a kegyelmet, az tud segíteni azoknak, akik megrekedtek a hitükben. Jézus a Főpásztor, meg fog jelenni, és ez csodálatos. El fog jönni, és akkor hervadhatatlan koszorút ad a hűségeseknek. Várom Őt? Hiszem, hogy vissza fog jönni?

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét :/:

És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/:

Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne

felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

23. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/:

Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

24. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő

szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.