Figyelj még jobban!

N

em a templom a menedékhely, hanem az Úr, aki Hozzá menekül, azt elkerüli az ítélet, és életet nyer (Jer 7,21-34). Mindig is ezt hirdették Isten emberei, nem az épületek, a vallásosság, a szertartások, hanem Isten ment meg. Mivel Ő élő valóság, nem elégszik meg a hagyományokkal, hanem élő kapcsolatot szeretne velünk. Ő a kapcsolatot kereste mindig, és azon fáradozik, hogy ez létrejöjjön velünk. Ő minket akar, veled akar időt tölteni, és nem ajándékaid után kívánkozik. Mi valahogy eltévesztjük a lényeget, minden fontosabbá vált az élő kapcsolatnál. Nem a másik lénye után vágyakozunk, hanem csak a teljesítménye után. Istennek azonban több kell, a szívünket akarja, azt, hogy teljesen az Övéi legyünk, és figyeljünk Rá.

Izráel is eltávolodott Istentől, már nem voltak Vele kapcsolatban, a világ kínálatával ismerkedtek, lefoglalta őket a sok bálvány, és már ők akarták magukat megoltalmazni. Fontosabb lett a diplomácia az Úrnál. Mi előzi meg nálad az Urat? Mi az, ami fontosabb, amihez odafutsz, amitől megértést, törődést, segítséget vársz? Ő itt van, keres, vár rád. Nincs messze egyikünktől sem.

Isten mindig szól népéhez, Izráelhez is beszélt, elmondta, mi az akarata, mi az, amit vár tőlük, csak annyit, hogy hallgassanak a szavára, és mindig az Őáltala mutatott úton járjanak. Csak ennyit, hallgass Rám, azonban ez a legnehezebb a bűnös ember számára. Ez nem megy nekünk. Sok hang van, ami a figyelmünket kéri, és mi a csábító hangokra figyelünk, azoknak engedelmeskedünk. Úgy gondoljuk, Istennek bőven elég, ha időnként tiszteletünket tesszük egy gyülekezetben, lehetőleg minél ritkábban, dobunk még néhány fillért a perselybe, és minden nagyszerű. Azonban Ő nem ezt várja, a szívünket keresi, szeretetét akarja megosztani velünk.

Az Úr szomorúan állapítja meg, hogy nem hallgattak Rá, hanem gonosz szívük tanácsa szerint jártak. Ma is népszerű gondolat, hallgass a szívedre, az szép is lenne, de nem vesszük figyelembe, hogy a szívünk természetétől fogva romlott. Így azután romlott tanácsot fog adni. Ne a szívedre, hanem az Úrra hallgass, keresd az Ő tanácsát az igében. Az ige elmondja: új szívre van szükségünk. Mielőtt hallgatnánk rá, újjá kell születnünk. Azt vizsgáljuk meg, van-e már új szívünk, mert ha nincs, akkor csak azt kaphatjuk a szívünkből is, ami benne van. A szív teljességéből szól a száj, és ha nem Krisztus van benne, akkor azt fogja mondani, amit a bűn kínál. Csak a benne levő tartalmat tudjuk szívünkből előhozni, az Úr Jézus is erről beszélt.

Mintha tudatosan fordultak volna el Istentől, nem érdekel, amit mond. Ósdi szöveg, van már sok modernebb gondolat, mint amit Ő mond nekünk. Ez a hozzáállás jön át az igén. Nem így van a mai ember is? Halad a világ, elmegy az ige mellett, mi már mindent jól tudunk, nincs már szükségünk Rá. Néha ez a hátat fordítás sértődöttségből is fakad, megharagszunk az Úrra, amikor bajba kerülünk, pedig nem azért történik a nyomorúság sem, mert Ő nem törődik velünk, hanem azért, mert mi hagytuk el Őt. Nem vettük komolyan, amit mond. És ha nem hallgatunk Rá, annak megvan a következménye.

Mivel a szóra nem hallgattak, ítéletes idő következik, jön az ellenség, azonban ezt is az ő megszólításukra, életük újjáformálására, szívük megtisztítására használja fel az Úr. Isten ítéletében is kegyelmes, mindent értünk cselekszik, szívünket akarja magához fordítani. Az ítélet által rá akar döbbenteni bűneinkre, és bűnbánatra indít.

Levelünk üzenete: figyelj még jobban Jézusra, az igére (Zsid 2,1-4)! Ez a lényeg, ma is figyelj Rá! Sőt, jobban figyeljünk Rá, mint eddig. Az Úr úgy látja, nem teljes szívvel figyeltünk Rá, időnként a népszerű dolgok fontosabbak voltak, mint Ő.

Még jobban, még erősebben figyeljünk Őreá, mert nagy sötétség van körülöttünk, és könnyen elsodródhatunk a céltól. A világ áramlatai nagy erővel fújnak, ha nem figyelünk az ige lámpására, szem elől tévesztjük a kikötőt. A hajók is mindig a jelzőtorony fényeire figyeltek, és ez a jelzőtorony az Isten igéje. Nagy kísértés, hogy a mellettünk haladó hajókra nézünk, őket kezdjük el követi. De ne nézz másokra, ne az Ő irányuk határozza meg a te haladásod, hanem egyedül az Úr szava. Az ige mindig jó irányba navigál.

Az Úr szava a megmenekülést jelenti, és ha nem törődünk vele, elveszünk. Hogyan menekülhetnénk meg, ha semmibe vesszük az Úr Jézust? Ma pedig pont ezt látjuk, nem törődünk Jézussal, már nem Megváltóként akarjuk, csak segítőként, ünneptartozékként, de nem az életünk Uraként.

Őbenne és Általa van üdvösségünk, örök életünk. Azért jött el a világba, mert nincs más menekülési útvonal, csakis az Ő keresztje által.  De ki akar itt menekülni? Minden rendben van, elvagyunk Jézus nélkül is. Soha nem volt ennyi mindenünk, mint most. Soha nem éltünk úgy, mint most. És közben nem vesszük észre, hogy a bűn és a testünk vágyainak rabjai vagyunk. Sőt, emberek szolgáivá is váltunk. Ez a világ rabszolgaszíjon tart, odavet néhány csillogó holmit, és közben kiöli a lelkünket. Belülről üressé váltunk, de van még remény. Elkezdődhet egy eddig számunkra ismeretlen, de gazdag és boldog élet Jézussal. Ő azért jött, hogy a követésére hívjon. Lehet, hogy nem lesz meg mindenünk, de békességünk és örök életünk igen. Mert ez a földi lét néhány évtized, de ami utána következik, az örök. Nem mindegy, hogy az örök életet hol töltöm. Istennel az üdvösségben, vagy Nélküle a kárhozatban. Jézus életre hív.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.