Áron is

B

álám királya nagyon meg akarja átkoztatni Izráelt, de Isten akaratával szemben mindenféle mágus tehetetlen (4Móz 23,1-30). Ő is csak azt mondhatja, amit az Úr a szájába ad. Isten gyermekeit nem lehet megátkozni, mert nagyobb az Úr mindenféle idegen és gonosz erőnél, emberi mágiánál. Aki el van rejtve Krisztusban, annak nem kell félnie, az nincs kiszolgáltatva, mert az Úr pajzsa az övéinek, és ez a pajzs felfogja a gonosz minden tüzes nyilát. Figyeljük meg, Isten népe nem is tudja, mit terveznek ellenük, mi folyik körülöttük. Nem ők védik meg magukat, hanem az Úr oltalmazza őket. Így ad ma is védelmet igéje által övéinek az Úr.

Bálámot Isten teljesen a kezében tartja, szájába adja igéjét, vagyis Ő határozza meg, hogy mit is mondjon, és ezen nem tud változtatni. Bálám nem képes mást mondani, mint amit az Úr a szájába ad. Nincs ereje a király szavának, sem a pénznek, az Úr üzen Moábnak is. Bár meghallanák az üzenetet, és meghallaná a mai ember is. Nem eltávolítani vagy lehetetlenné tenni kell Isten népét, hanem segíteni, hozzájuk csatlakozni. Mert nem a népen, hanem az Úron van a hangsúly. Minden embernek Izráel Istenére és az Ő Fiára, Jézusra van szüksége. Amikor Isten népe felbukkan, az mindig a megtérés, az újrakezdés lehetőségét hozza el a számunkra.

Bálák nagyon erősködik, mindenképpen célt akar érni. Trükközik, nem akarja meglátni, hogy itt Istennel van dolga. Amikor Izráelt támadja, az élő Istennel helyezkedik szembe. Ne szembehelyezkedjünk Istennel, hanem inkább keressük Őt ma is. Ő az egyetlen megoldás a számunkra. Ő nem azért közelít hozzánk, hogy mások ellen használjuk fel, saját kis céljainkat érjük el. Istent nem lehet mások ellen felhasználni, Ő nem átkot, hanem áldást kínál. Amikor a nevére hivatkozunk mások ellen harcolva, másokra fegyvert fogva, az a hivatkozás ellenére sem az Ő akarata. Az Újszövetség népe áldásmondásra, megbocsátásra, az ellenség felé való jó cselekvésére küldetett el.

Bálámnak kijelenti magát az Úr, csodálatos dolgot közöl vele, Ő nem ember, ezért nem is úgy viselkedik, mint az ember. Nem hazudik, nem változik meg egyik percről a másikra, Ő mindig ugyanaz. És amit Ő mond, azt meg is teszi, amit ígér, azt teljesíti. A mi Istenünk megbízható. Rá lehet építeni. Mindezt az Újszövetségben láthatjuk igazán. Az évezredekkel korábban adott próféciákat, ígéreteket az Úr Jézus Krisztus eljövetelében beteljesítette. Felállította a keresztet a Golgotán, és magára vállalta mindazt, amit mi nem tudunk teljesíteni. Belehalt a bűneinkbe, és így életet ajándékoz mindazoknak, akik hisznek Benne. Az Úr mindig állja szavát, nem változtatja meg, amit mondott. Ezért az igére mindig lehet építeni. Szilárd talaj az Úr szava.

A gyülekezet ebben a világban szolgálatra rendeltetett, nem azért, hogy jól lelavírozza az életet (Ef 5,16-17). Mi gyakran úgy gondoljuk, ha hitre jutunk, szép csendesen és nyugodtan élhetünk, kiélvezzük Isten kegyelmét. Azonban Ő azért állít ide, hogy bizonyságtételek legyünk, hirdessük az igét, mondjuk el másoknak, kicsoda Ő, mit tett értünk. És az életünkkel pedig mindezt támasszuk alá. Arról beszélt, hogy bölcsen éljünk, mert a napok gonoszak. Miért gonoszak? Mert elmúlnak. Letelik az idő.

 A tanítvány azért kapja az időt, hogy tanítvánnyá tegyen másokat. Annyira fontos, hogy áron is meg kell vennünk az alkalmat. Ez azt jelenti, hogy amikor az Úr készít alkalmat a bizonyságtételre, éljünk vele. Ne áldozzuk fel a kényelmünkért. Tehát itt nem arról van szó, hogy mi erőltetjük magunkat másokra, hanem arról, amikor az Úr hozza a másik embert elénk, és ad lehetőséget a vele való foglalkozásra, akkor ezt ragadjuk meg, akkor is, ha éppen nem alkalmas nekünk az idő. Talán éppen már indulni készülünk valahová, vagy kezdődik a kedvenc műsorunk, és akkor jön valaki, mert már régóta arra vár, hogy meghallgassák és segítséget kínáljanak neki. Ilyen esetben mindig a másik ember mellett döntünk? Nem kísért meg a gondolat, hogy most nem alkalmas? Hányszor saját kedvtelésünket mások elé helyezzük.

Az ige pedig arról beszél, hogy áron is megvegyük az alkalmat. Hozzunk áldozatot érte. Mondjunk le a magunk programjáról. A lélekmentés mindig kerül valamibe. Jézusnak az életébe került a Golgotán. Ő nem vonakodott, és le sem szállt, hanem meghalt, értem és értünk. Miért? Mert így mentett meg a kárhozattól, és vitt át az életbe. Jézus számára az élet megmentése mindennél fontosabb. Ne legyen semmi más előrébb, mint a segítséget kérő, Krisztust kereső ember.

Ne legyetek esztelenek, írja Pál, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Bálám története jól bemutatja ezt, esztelenség, amikor Isten világosan megmondja, mit is tegyünk, de mi inkább a kényelemhez vagy az anyagi lehetőségek megragadásához ragaszkodunk. Bálám esztelen volt, mert elindult Bálákhoz, és nem Isten akaratához igazodott. Később erre rá is megy az élete. Meg kell értenünk: Isten akarata, hogy az ember el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten akarata a bűnös ember mentése.

MENTSD, AKI ELMERÜL

1. Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul,

   Fogd szelíden, fel a bűnbe esőt!

   Szánd, aki tévedett, hívd a bukottat,

   Mondd neki, Jézus megmentheti őt!

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

2. Megveti sok, de Ő vár türelemmel,

   Míg bűnös gyermeke keblire tér.

   Szólj komolyan vele, szólj szeretettel,

   Megbocsát Jézus, ha még hite él!

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

3. Emberi szívbe, mit széttör a Sátán,

   Sok nemes érzület nyugszik alant;

   Egy meleg biztatás, egy szerető szív:

   S elszakadt húrjain zeng újra dalt.

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

4. Mentsd, aki elmerül, ez kötelesség!

   Ehhez az Úrtól jön majd az Erő;

   Vidd a keskeny úton, mondd türelemmel,

   Érte is meghalt az Üdvözítő!

Refr:

   Mentsd, aki elmerül, óvd, aki pusztul!

   Jézus jó, Jézus hív, menteni vágy!

Isten áldásával.