Menedék

 

J

ó olvasni a fejezet végét, Isten kijelenti, hogy Ő is ott lakozik azon a földön, együtt van velük (4Móz 35,9-34). Nem hagyja őket magukra, hanem közöttük van. Vállaja őket, és vállalja azt a helyet is ahol élnek. Az az Ő földje. Még nyilvánvalóbbá lesz ez, amikor a Krisztus eljön a világba. Valóban együtt volt az övéivel az Isten. A tanítványokkal együtt evett, ivott, feküdt és kelt. Együtt járta velük ezt a földet, és amerre ment Isten hatalma nyilvánult meg Általa. Az Úr velünk van, ismeri az életünket, amit mi tapasztalunk ezt Ő is megélte. Ezért meg tud érteni, ismeri küzdelmeinket, tisztában van kísértéseinkkel, félelmeinkkel, és azért jött, hogy ezekből megszabadítson. Isten eredeti világa félelemmentes, az első emberpár nem ismerte a félelmet a bűnesetig. Amíg szoros kapcsolatban voltak Atyjukkal, és engedelmeskedtek Neki, nem volt félelem. Mert az Ő közelében nem marad meg a félelem. Nincs ok rá, nincs neki tere, mert az Úr jelenléte mindent betölt. Amikor eltávolodnak a mennyei atyától, megjelenik a félelem, és csak akkor tűnik el, amikor az Úr betölti életünket.

Mivel az Úr köztük van, nem mindegy hogyan élnek. Ügyelni kell a föld, az élet tisztaságára. Ne tegyétek tisztátalanná a földet, amelyen laktok. Szó szerint értve is, ügyelünk a földünkre? Vigyázunk rá, és igyekszünk nem szennyezni, pusztítani? Ma inkább az ellenkezőjét látjuk. A hszon érdekében tönkretesszük környezetünket. Azonban az Úr az élet tisztaságáról beszél. Ne szennyezzük be az életünket, mert Isten a tisztával, és s szenttel van együtt. Nem tűri maga körül a bűnt, a szennyet.

Az előző versekből láthatjuk, hogy a gyilkost meg kell büntetni, azt, aki szándékosan öl. Az életével kell, hogy fizessen, de ezt az ítéletet a közösség végzi. Nem egyéni bosszú alapján kell megtörténnie. Az ige határozottan kijelenti: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr” (Rm 12,19). A bosszú nem Isten gyermekének az útja, a mi utunk a megbocsátás, a kegyelem útja.

Azonban, annak, aki nem szándékosan ölt, Isten ad lehetőséget. Még a gyilkos is kap lehetőséget Istentől, és ezt kínálják a menedékvárosok. Oda lehet menekülni, és aki belép annak a városnak a kapuján életet nyer. A mi menedékünk az Úr Jézus Krisztus. Azonban oda kell menekülni. Nem elég tudni a menedékhelyről, hanem oda kell menni a kereszthez, mert ott van menedék. Nem az egyház, a templom, hanem a kereszt, maga a rajta meghalt Úr adja a menedéket a bűnösnek.

A menedékvárosban a főpap haláláig kellett lenni. A főpap halála szabadulást jelent a menedékvárosból. Lezárult az ítélet ideje, és újat kezdhet. Mi is a főpap, az Úr Jézus haláláért lehetünk szabadok. Meg kellett halnia, hogy élhessünk. Azért van életlehetőség, azért kezdhet a legbűnösebb is újat. Mert Ő életét adta bűneinkért. Jöjjünk Hozzá, adjunk hálát, hogy magára vállalta az ítéletet és hálás szívvel éljünk Neki.

A próféták megjövendölték az Igaz eljövetelét, és most el is jött (ApCsel 7,54-60 ). Megérkezett népéhez, az Akit úgy vártak. De ne ismerték fel, nem fogadták be. megölték a várva várt Messiást. Ez nagyon megdöbbentő és figyelmeztető. Várják sokan Jézust, de nehogy le ne maradjunk! Nehogy itt maradjunk, mert várjuk ugyan, de nem látjuk a jeleket, és nem ismerjük fel, az időt. Maga az Úr is beszél arról, hogy amikor az ajtót bezárják, lesznek, akik kimaradnak. Vegyük komolyan. Annál is inkább, mert akik az Úr elutasították és megfeszíttették Bibliát ismerő, Istenben hívő, egyházi szolgálatot végző emberek voltak. Nem elég ismerni az ígéreteket, magát az Urat kell megismernünk, és rábízni az életünket. István nem volt teológus, mégis bepillantást nyer a mennybe. Látja Jézust. Látja Őt, mert korábban befogadta a Őt az életéve. Őt dicséri, és Róla tesz vallást, vállalva a megkövezést is.

István az Úr Jézus életpéldáját követi. Mondhatnánk, az életével bemutatja Jézust. Ő nem egy teológiát, hanem az élet Urát képviseli, és tesz Róla bizonyságot. Ez a bizonyságtétel gyakorlati. Nem elmondja, kicsoda neki Jézus, hanem megéli. Az élete beszél az Úrról. Ezt abból is láthatjuk, nem az őt támadókra néz. Tekintetét az égre függeszti. A zsoltáros a tekintetét a hegyekre emeli, mert a templomhegy Istenről beszél neki. István azonban már nem oda néz, hanem az égre, és megnyílt szemekkel, mindenen túllátva, Isten világába tekint be. Nem mindegy hová nézünk. A legnehezebb pillanatokban, betegágyon, az életből kifelé tartva, hová nézünk? István az égre nézett, Isten világba pillantott bele. Nem a gyűlölőit, hanem az érte meghalt Jézust látta. Nem az életünket kívülállókra, hanem az értünk életét odaadó Úrra nézzünk.

Amikor zuhognak a kövek, István imádkozik. Nem átkot szór, nem a gyűlölet süt belőle, hanem Krisztus Lénye árad. Jézus kezébe teszi a lelkét. Már most odahelyezhetjük az Úr kezébe az életünket, ott jó helyen van. Térdre esve kínok között, imádkozik értük. Elképzelhető, hogy ott volt ő is kereszt körül. Hallotta, amikor az Úr szinte ezekkel a szavakkal imádkozott ellenségeiért, az Őt megfeszítőkért. István lényébe Jézus imája beleégett, és most előjönnek. Mert a szív teljességéből szól a száj. Itt valóban az jön elő, ami a szívben van. István szívében Jézus van, és most Ő jön elő. Vele van tele, ezért a szenvedése idején, haldoklás közepette is Jézus szava jönne elő a szívéből. Mi jön elő a szívünkből nehéz helyzetekben? Mert az ilyen időszakok mutatják meg, mivel van tele a szívünk.

 

 

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

 

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz, Bejönnél már, de némán kulcsfordulás-

ra vársz. Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel: Ó, szégyen, hogy te légy

az, akinek várni kell.

2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz; Könnymarta kedves arcod oly bú-

san intve néz. Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár! Ó, bűnök szörnyű bűne,

mely téged így kizár!

3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér: „Így bánsz velem? - teérted hullt tes-

temből a vér!” Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már. Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj

el, a szívünk várva vár.

 

Isten áldásával.

A minta

 

É

rdekes hogy az Úr megparancsolja a különféle dolgokat a népnek (4Móz 35,1-8). Nem elég nekik elmondani, hanem parancsba kell adni. Ez azt jelenti, ez elvárás, ezt meg kell majd csinálni. Azért fontos ez, mert hajlamosak vagyunk mindazt, amit az Úr mond lazán venni. Úgy gondoljuk nincs semmi elvárás, azt tesszük, ami nekünk tetszik. Ha aztán valamire jut időnk, akkor Isten meg lesz elégedve velünk. Azonban Izráelnek és nekünk is komolyan kell venni, szövetségben vagyunk az Úrral, és ennek vannak feltételei.

A parancs arról szól, hogy majd a törzsek a saját területükből adjanak a lévitáknak városokat, hozzátartozó mezőkkel együtt. Az ilyet hajlamosak vagyunk elfelejteni. Vagy azt mondjuk, ezt nem kell úgy venni, ahogyan le van írva. Miért? Mert adni, különösen a magunkéból nem szeretünk. Amit már megkaptunk, és ami a tulajdonunkká vált, azt teljesen magunkénak tekintjük. Ebből adni, másnak, azt nem. Mindent magunknak akarunk, amit megszereztünk, mindenképpen szeretnénk megtartani. Azonban Isten országa nem a szerzésről, a javak halmozásáról szól. Ez a világ a földi javakkal igyekszik megfogni az embert. A test kívánsága ezekre irányul, és a testet nehéz megelégíteni.

Isten elrendeli, akinek több jutott, az adjon több várost. Nem kér többet, mint ami telik egy egy törzstől. Isten odafigyel ránk. Azt sem akarja, hogy egy valaki beleroppanjon. Mindenkinek van lehetősége adni, mert a léviták Isten szolgái. És ezáltal, aki neki ad, az Úr munkájára ad. Ezzel támogatják Isten ügyét. Nem mindenki szolgál teljes életével az Úrnak, de mindenki szolgálhatja Isten országát. Az evangélium terjedéséért mindnyájan fáradozhatunk, és belefektethetünk anyagiakat is. Fordítottunk-e már pénzt arra, hogy Bibliához juttassunk olyanokat, akik még azt nem ismerik. Az egyik legnagyobb misszió a Biblia megismertetése. Hiszen az ige, az Úr szava. Által Urunkat ismerhetjük meg. Isten a Bibliában jelenti ki magát. Megtudhatjuk kicsoda Ő, és mi a terve velünk. De az emberiség megjelenésére is választ kaphatunk. Isten teremtette az embert, azt akarja, hogy Őt megismerje, Vele éljen, és akaratához igazodjon. Gyakran elhangzik ma, az ember törékeny, sérülékeny, ezért van szükségünk mennyei Atyánk megismerésére. A törékeny edény ott talál oltalmat. És életünk igazi rendeltetése is az ige által tárul fel előttünk.

Izráel története Isten története (Apcsel 7,44-53). Minden, ami hatalmas és csodálatos az Úr munkája. Mindent Neki köszönhetnek. Ő hívta életre a népet, és Ő tartotta is meg. Élő kapcsolatban volt Isten Izráel népével. Más népek ilyet nem tudtak elmondani, mert bálványokkal, emberi kéz csinálmányaival nem lehet élő kapcsolatban lenni. Tehát Isten és Izrráel kapcsolata az egész történet, az egész ószövetség. De az újszövetség is erről szól. Még teljesebben, hiszen Isten emberré lett Krisztusban, így jobban megismerhetjük és valóban személyes kapcsolatba kerülhetünk Vele. Az élő, biblikus hit, személyes kapcsolat a feltámadott Jézus Krisztussal.

István jól látja a múltat, tisztában van, népe hűtlenségével. Nem az élő Istent akarták, hanem az idegen népek bálványait. Miért? Mert a bálványnak nincs akarata, az nem vár el semmit. Az élő Istennek van elvárása. Mi? Kövessük Jézust! Forduljunk el teljesen a bűntől, és forduljunk Őhozzá, és járjuk Vele a keskeny utat. Ez az út azért keskeny, mert nem fér bele minden. Másrészt jelzi, nem is kell minden, amit a világ kínál. Miért? Mert ezen az úton a Gazda gondoskodik. Ő megadja, amire szükségünk van.

Isten ott volt népével. A bizonyság sátra Őt szimbolizálta. A tábor közepén állt a sátor. A nép pedig körülötte telepedett le. Ezzel Isten jelezte, Ő a középpont. Ez nagyszerű volt, hisz mindig a sátort láthatták. Amikor elcsüggedt valaki ránézett a sátorra és bizonyosság támadt a szívében: Itt van Isten. Nem kell elcsüggedni, van, Aki megsegít. Nincs elveszve az ügyünk, nem vagyunk vereségre állítva, mert Isten az oldalunkon áll. Semmi nem rajta múlik, mert itt van. Rajtam múlik, megmaradok-e hűségben. És rátekintek-e?

Mi már a keresztet kaptuk, amire tekinthetünk. A kereszt a szabadulás és a feltöltődés helye. Amikor ráemeljük tekintetünket, az értünk életét odaadó Urat látjuk. Így szeret Isten, és ez békességet és reménységet ad. Ránézek mindenkor az Úrra? Mindenben Tőle várom a segítséget?

Isten Dávidnak kijelentette, Ő nem lakik emberkéz alkotásaiban. Ő teremtett mindent, az Övé minden. Istent nem szoríthatjuk be egy épületbe, Ő felette áll mindennek. Nem lehet Őt bezárni a templomokba, Ő a szívünkben akar élni. Az életünk Gazdája kíván lenni. Pál apostol azt írja: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik” (1Kor 3,16)? Isten templomává válhat hit által a testünk. Nem épületekben, hanem bennünk akar lakni.

István elmondja, Isten másképp, felülről lát minket. Így azután mást lát, mint mi. Mi legtöbbször rendben valónak találjuk a dolgokat, Isten azonban keménynyakúnak és körülmetéletlen szívűnek lát minket. Hányszor büszkék vagyunk a keménynyakúságra, a változatlanságra, azonban ez nem büszkeség. Isten állandóan formál, és ezáltal azt akarja, hogy változzunk, alakuljunk, mégpedig Krisztus formájára. Az életünk mintája Krisztus. A sátor építéséhez is volt minta. Mózes nem maga találta ki milyen is legyen a hajlék. Isten megmutatta az eredetit, és annak a mintájára kellett megépíteni a földi sátrat.

Isten Jézus Krisztusban mutatja meg az élet eredeti mintáját. Azért tette, hogy Ő szolgáljon mintául. A minta mindig azért adatik, mert egyébként nem tudjuk milyennek is kell lenni az elkészült alkotásnak. Nem tudjuk minta nélkül milyen az igazi, az Istennek tetsző élet. Senki nem tudja magától, azonban Isten ideadta a Fiút, rámutatott és azt mondta: Íme, az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm. Pilátus így tett bizonyságot Jézus elítélésekor: Íme, az ember! Íme, a minta! Ha nem tudod, hogyan élj, milyen legyél, íme, Jézus! Nézz rá, és engedd, hogy Ő a saját képére formáljon.

 

 

Az Isten Bárányára

 

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

Rebeg.

 

 

Isten áldásával.

Élő igék

 

A

 honfoglalás előtti utolsó eligazításokat halljuk (4Móz 34,1-28). Isten a szívükre köti, űzzék ki a kánaáni őslakosokat, mert egyébként tövissé válnak az oldalukban. Mindig kísértést fognak jelenteni, és könnyen hűtlenné válhatnak. Ha pedig elfordulnak az Úrtól, Ő megítéli népét. Isten azt akarja, hogy tisztán, igazán és szentül éljenek. Mert akkor lesz az életük bizonyságtétel. Ha átveszik a népek szokásait, akkor már nem lesz különbözőség, nem lesz miért észrevenni őket. Isten népe a másságával, a másfajta életvitelével világíthat környezetének.

Az Úr beszél Mózeshez, még mindig tanácsolja őt és a népet. Mindent megtesz, hogy a honfoglalás után áldottak legyenek. Ha majd bementek Kánaán földjére, tehát még nincsenek bent. Még csak az ország határán állnak, és ez nem elég. Be kell menni. Ez azonban rajtuk áll. Isten elvezette őket eddig, de nekik kell megtenni a döntő lépést. A Jordánt nekik kell majd átlépniük. Az Úr minket is elvezet országa határáig, de oda nekünk kell személyesen belépni. Nem elég csak hallani Isten országáról, sem jól ismerni mindazt, amit a Biblia mond róla, be kell lépni. Isten felkínálja, hogy mennyei polgárok legyünk, de ezt a polgárságot fel kell venni. Hogyan? Kegyelemből, Jézus Krisztus által.

Az Úr elmondja, ha bemennek a földre, mihez tartsák magukat, hogyan éljenek. Kijelöli az ország határait is. Isten országának is van határa. Jól körül lehet határolni, így nem tévedünk el. Megláthatjuk, amikor közel járunk a határ átlépéséhez. Az Úr Szent Lelke által segít, hogy ne hagyjuk el országát, ne igazodjunk a világhoz. Mert amikor kilépünk Isten országából, a világba kerülünk bele. A határon belül biztonságot találunk. Ott az Úr oltalma vesz körül. Ott gondoskodik övéiről és védelmezi őket. Az országon belül számíthatunk segítségére.

Az ország azt is jelenti, vannak törvényei, amihez szabva élhetünk. Isten országában nem élhetünk úgy, ahogyan akarunk. A király állapítja meg a törvényeket. Isten Izraelnek is odaadta az útmutatót, ami alapján el tudnak igazodni. Ez az útmutató az ige. Aki megismerkedik vele, tudni fogja mi Isten akarata szerint való. Olvassuk rendszeresen Isten szavát, mélyedjünk el benne minél jobban. Ha így teszünk, nem leszünk megtéveszthetők. Ez a világ meg akarja téveszteni a választottakat is. El akarja hitetni velük, hogy mindegy hogyan élnek. Nem mindegy, Isten ígéri, hogy megmutatja, melyik úton kell járnunk. Miért mutatja meg? Mert nem minden út jó, akkor sem, ha előttünk jónak tűnik. A jó utat az igéből ismerjük meg.

Urunk a szívünkre helyezi, az ígéret beteljesedése felé haladunk (ApCsel 7,17-43). Az Úr eljövetelének beteljesedése felé. A menyasszony találkozni fog a Vőlegénnyel. Csodálatos pillanat lesz. Készülünk erre a napra? Egyáltalán számolunk ezzel? Az ige határozottan kijelenti, közeledik az ígéret beteljesedése. De figyelünk erre, vagy annyira leköt ez a világ, magával ragad sodrása, lefoglal az élet gondja, hogy nem is várjuk? Úgy vagyunk, mint az öt balga szűz, nincs tartalék olajunk?

István bizonyságtétele rámutat, annyira bele tudunk épülni a világba, hogy gyakran nyomorúságra van szükség ahhoz, hogy rádöbbenjünk, mi nem e világból valók vagyunk, és ki kell szabadulni a fogságából. Magunktól képtelenek vagyunk erre, és ezt a nyomorúság meg is erősíti, de egyben Isten felé terel. Rádöbbenünk, hogy csak Ő tud megszabadítani.

Azt is jó látni, hogy az Úr közben már készíti a szabadítás útját. Talán még nem sejtjük, de Isten munkálkodik. Mózest adta Izráelnek, még nem is sejtették, hogy Isten nagy eszköze lesz belőle. Még magukkal voltak elfoglalva, de az Úr már készítette őt. Isten nem hagy erőnkön felül megpróbáltatni, időben készíti a szabadulás útját. Bízzunk Bene. Amikor úgy látták reménytelen a helyzet, hiszen a fiú gyermekeket ki kellett rakni, kiderül, hogy ez is próba. Mit tesznek? Engednek a fáraó szavának, vagy szembe mernek vele szállni? Egy házaspár tudja, hogy most Istennek kell engedni, mivel Isten az élet pártján áll. Ő nem kér ilyet. Nem akarja a gyermekek halálát. És ez a házaspár, Isten tenyerébe teszi a gyermeket. Tudják, ők képtelenek megőrizni, de Istennek van hatalma rá, a fáraó birodalmában is.

Isten készíti Mózest, azonban ő nem volt még türelmes. Saját gondolatára figyelt, és nem az Úr szavára. Önmagában jónak látszik a gondolat, de mivel nem Istentől való, kudarcra van ítélve. A saját ötletekből, a szabadító szerepéből negyven éves pusztai terápiával gyógyítja ki az Úr. Amikor teljesen alkalmatlannak látja magát, akkor hívja el az Úr. Isten kezében a magát alkalmatlannak látó ember a legalkalmasabb. Amíg alkalmasnak látjuk magunkat, addig alkalmatlannak bizonyulunk. A megfelelő felkészülést csakis Isten iskolájában lehet megszerezni.

Negyven esztendő elteltével, amikor Mózes már nem akart és nem várt semmit, Isten bejelentkezik. Megjelenik, és elhívja őt. Isten akkor lép be az életünkbe, amikor nem is gondoljuk. Amikor úgy véljük, már nincs feladatunk, akkor ad elhívást. Kiderül, Istennél nem az életkor számít, hanem az engedelmesség.

Isten Mózes által szabadította meg Izráelt, és közölt velük élő igéket. Mózes vette át ezeket. Isten élő igéket ad, és ezt nekünk kell átvenni. Azt jelenti ez, mindennap keresem az Urat, várom, hogy szóljon. Mert Isten mindennap friss, mai üzenetet ad. Mert a Biblia, nem régi könyv, nem járt le a szavatossága. Az ige, mindig új és friss. Az élő ige, nem konzerv, hanem ma megértett üzenet, megértett akarat. Azért szól, hogy aszerint éljünk. Izráel azonban nem engedelmeskedett az élő igéknek. Nem aszerint éltek. Bálványt kértek, mert más népek életviteléhez akartak igazodni. Állandó kísértés, olyanná akarunk lenni, mint a környezetünk. Isten azonban arra hívott el, hogy mások legyünk.

 

 

Kegyes Jézus, itt vagyunk

 

1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Ígéd hallására, :/: Gyúljon fel kívánságunk Idves-

ség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.

2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, :/: De szent Lelked szívünket Tiszta

fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.

3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! :/: Indítsd lelkünk készségre, Nyisd

meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, ké-

Rünk!

 

 

Isten áldásával.

 

Vele volt az Úr

 

M

ózes dokumentálta Izráel vándorlását. Mindezt azért tette, hogy legyen írásos emlék Isten nagy tetteiről (4Móz 33,1-56). Ne mondhassa senki rég volt, igaz se volt. Mert mindez igazság.  Arról beszél, Istennek fontos az ember, meg a akarja mente, annak ellenére, hogy függetlenedett tőle. Az ember a maga útját akarja járni, és annak mindig meg van a következménye. Soha nem végződik jól, amikor valaki elszakad az Úrtól, és nem rendeli alá magát Neki. Izráel is rabszolgává süllyedt. Nem figyeltek Istenre, elfeledték Őt és a velük való tervét. Egyiptomban ragadtak és rabszolgává váltak.  Amikor beleragadunk a világba, rabszolgák leszünk. A világ rabszolgaként bánik az emberrel. Ráadásul mindezt úgy viszi végbe, hogy az előttünk nem tűnik szolgaságnak. Azonban mindenki szolga, aki nem az Úr országának polgára. Aki szolga az másnak van alárendelve, nem dönthet maga, hanem engedelmeskednie kell, akár akar akár nem. Nem tud senki szabaddá lenni. Aki meg akarja menteni az életét, elveszíti azt. Ezt lehet ma is látni, az ember maga akarja magát megmenteni a tudása által, az ige rámutat, csak az Úr tud megmenteni. És Ő meg is akar menteni, azt akarja, hogy mi is a keskeny út vándorai legyünk. Ez az út életre vezet, célba visz. Mi szükség ehhez, rábízni magam teljesen. Az a lényeg engedjem, hogy Ő menjen az élen.

A vándorláshoz el is kell indulni. A start a szabadítás. Magunktól képtelenek vagyunk a rabságból kijönni, de aki kiált, mert szabad akar lenni minden emberi rendszertől, és az Úrral szeretne járni. Ő meghallja a kiáltást és azt mondja, jöjj és kövess engem. Szavában ma is hatalmas erő van. Ha Ő szól, az megtörténik. Erőt ad a mozduláshoz, az előrehaladáshoz.

Az elindulást követi az út, ami nem rövid. Ő vezet, gyakran kell megállni, tábort ütni, majd elindulni. Ez a türelem próbája. Türelmesem hallgatok az Úrra? Megyek, amikor indul, és megállok, amikor megáll? Mi nem igazán szeretünk mozgásban lenni. Letelepedett életre vágyunk. Inkább a mozdulatlanságot szeretjük. Azonban a mozdulatlan víz poshadttá válik. Az élő mozgásban lévő víz üdít. Isten azt akarja, hogy üdítsen az életünk.

Az út a tanulás időszaka is. Meg tanulják teljesen az Úrra bízni magukat. A tizenkét forrás, majd a vízhiány idején lesz fontos. Ha visszagondolnak rá, erőt merítenek belőle, és bizonyosak lesznek abban, hogy Isten most is ad vizet. A tegnapi élmények, tapasztalatok, a ma erőforrásai. De így tekintünk-e a tegnap történtekre? Merítünk-e erőt belőlük?

Elérkeznek Kánaán földjének határához, közben meghal Áron. Letelik az ideje. Igen, ez valóban így van, mindenki ideje letelik. Azonban nem mindegy, hogy hol telik le, Isten országában, vagy azon kívül. Áron nem mehetett be az ígéret földjére. Ez volt az úti célja, erről álmodott, és erre tette fel az életét, mégis kívül maradt. Hányan álmodoznak a mennyről, az örök üdvösségről és mégis kívül maradnak. Miért? Áron engedetlen volt Istennel szemben, lázadt, ezért nem mehetett be. Ma is sokan lázadnak, nem fogadják el az Istentől kínált segítséget, Jézust. Csakis Vele mehetünk be az életre. Nem elég egy közösségbe tartozni, Krisztushoz kell tartoznunk. Általa kapunk új életet, és ebben meg is kell maradni egészen a célig.

István bizonyságot tesz vádlói előtt (ApCsel 7,1-16). Nem igyekszik magát menteni, nem szól semmit önmagáról, nem mondja, hogy nem igaz, amit mondanak. Isten hatalmas munkájára mutat rá. És ez azzal kezdődik, amikor megjelenik Ábrahám életében. Az igazi, tartalmas élet mindig Isten megjelenésével kezdődik. Az igazi történet Vele indul. Ami előtte volt, pedig hetven évet élt Isten ismerete nélkül, nem lényeges. Mindig onnan indul a történet, amikor meghalljuk az Úr szavát, és elindulunk Vele. Hiszen azért szól, hogy menjünk Vele együtt. Az élet értelme, együtt vándorolni Istennel. Egyedül üres, és semmit érő az élet, Vele azonban értelmet nyer.

Jó látnunk, hogy Ábrahám számára nem valami, nem az a darab föld jelentette az életet, hanem maga Isten. Úgy követte Őt, hogy végül a föld nem az övé, hanem az utódaié lesz. Sokaknak csak valami kell Istentől, a javai, az amit nyújtani tud. Ábrahámnak, a tanítványoknak azonban nem valami, hanem maga az Úr kell. Minden jó Vele lesz a miénk. Ha miénk Isten, minden a miénk.

Előre elmondja az Úr, hogy népe élete sem lesz séta galopp, rabszolgává válnak, de Ő megszabadítja őket. Megítéli a rabszolgatartó népet. Miért? Mert Isten nem szolgának, olcsó munkaerőnek szánja a másik embert. Egyiptomnak magától el kellett volna bocsátani őket. Isten megítéli, amikor a másik ember, vagy egy másik nép tagjait szolgának tekintjük. Ő Krisztusban minden embernek igazi szabadságot kínál. Már nem egy nép kapja, hanem személyesen fogadhatom ezt el.

Sok minden jelen van, irigységből fakadó gonosz tett, amit Isten jóra fordít. József egész nagy mélységbe jut, azonban Isten vele volt. Mert nem az a lényeg, hogy a társadalmi mérce szerint lent vagy fent vagyok, hanem az, velem van-e az Úr? Pál apostol s járt börtönben, ott mindenki elhagyta, de az Úr vele volt. És ez az erőforrás, velem van az Úr nem félek, ember mit árthat nekem. Csodálatos ige és bizonyságtétel, örömmel valljuk meg. De a nehéz helyzetben, beteg ágyon, veszélyek közepette is ezt vallom, és ehhez igazodom, nem félek semmi bajtól, mert Ő velem van?

 

 

Velem vándorol utamon Jézus

 

1. Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő, a győzelmes, hű vezér,

Ő, a győzelmes, hű vezér.

 

2. Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény.

Ő az éltető, tiszta fény.

 

3. Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

 

4. Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét.

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

 

5. Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én,

Nevét végtelen áldom én.

 

 

Isten áldásával.

 

Hittel teljesen

 

I

sten népe az ígéret földjének határán tartózkodik, lassan eljön az idő, amikor birtokba vehetik a földet (4Móz 30,1-32,42). Isten ígérete beteljesedik, mert azt az engedetlenség, a kerülő út sem akadályozhatja meg. A bevonulás nem marad el, de akik ítélet alá estek kimaradnak. Így azután nagyon lényeges, hogy mi is figyeljünk a célba érkezésre. Figyeljünk az Úr szavára, mert amit mondott, az beteljesedik. Isten mindig tartja a szavát. Ezért dicsérjük Őt. Az ige rámutat, mivel Isten szavatartó, mi is tartsuk magunkat ígéreteinkhez. Ne tegyünk meggondolatlanul ígéretet, de ha Istennek szántuk az életünket, benne időnket, erőnket, anyagi javainkat, tartsuk magunkat szavunkhoz. Ne akarjuk Istent megtéveszteni, amint tette Anániás és Szafira.

Mielőtt bemennének a földre, harcba kell bocsátkozniuk Midjánnal, azzal a néppel, amelyik el akarta őket pusztítani. Isten népét nem lehet elpusztítani. Lehet akadályozni, nyomorgatni, de elpusztítani nem lehet. Isten népe, és az Ő gyermekei a győztes oldalon állnak. Melyik oldalon állunk? Kivel vonulsz harcba? Jézussal, vagy a világgal. Jézus a győztes akkor is, ha a világ tűnik annak. Midján számára is eljött az idő, amikor ezzel szembesülnie kell. Ők azt gondolták a paráznaság, keveredés által gyengítették Izráelt és szembefordították Istenükkel. Azonban most kiderül, Isten nem fordult el Izráeltől, és Midjánnak viselnie kell a hűtlenségre való csábítás következményeit. Isten féltőn szeret, a hűtlenséget megbünteti. Ezért lényeges, hogy hűek maradjunk mindvégig Hozzá. Nem tűri a lelki paráznaságot sem. Nem fogadja el  a bálványokat, sem azt ha a világgal szövetkezünk, vagy keveredünk. Isten nem csak valamit kér a szívünkből, hanem az egész szívünket kéri. A Midján feletti győzelem megerősítés Izráel számára, Isten velük van, és ha hallgatnak rá, velük is marad, és mindig számíthatnak Rá. Aki bízik az Úrban mindig, bármilyen nehéz helyzetben, bajok között számíthat Rá.

Figyelmeztetés is meghúzódik ebben, Isten a hűtlenséget számon kéri. Ahogy Midjánt megítélte, úgy a népét is megítéli. Nagyon fontos üzenet ez ma is. Ne engedjünk a világ csábításának, mert a hívő ember gondviselője maga az Úr. Isten törődik az Övéivel és Ő ad igazi védettséget és biztonságot. Ő a Szabadító, hiszen Jézus neve is erre mutat rá. Minden nyomorúságból Ő szabadít meg. Ne az emberre, hanem mindig Istenre hallgassunk. Feltűnő, hogy most sem voltak teljesen engedelmesek. Szomorú, hogy olyan könnyen engedetlenekké válunk. Az engedetlenség bűnbe visz, és ez gyakran anyagi téren jelentkezik, mint itt is. De erkölcsi téren is kísérthető Isten gyermeke, ha nem teljes szívből függ az Úrtól. Meg kell látnunk, hogy ami bűn volt az életünkben, ami eleséshez vezetett, azt ne tűrjük meg a megtérés után. Izráel ismét ezen a területen vált gyengévé. A midjánita nőket megkímélte, holott ők okozták bukásukat. Mindent ami a múlthoz tartozik tegyünk Urunk kezébe, és végérvényesen zárjuk le.

Három törzs a Jordán innenső területén telepszik le, de ezáltal nem bújhatnak ki a közös teherviselésből. Felelősek a többi törzsért. Nem mondhatják, mi célba értünk, a többi nem ránk tartozik. Isten népe felelős egymásért.

Sátán erőteljesen akcióba lépett, még a kezdetek kezdetén igyekszik elnyomni Isten népét (ApCsel 5,33,-6,15). Ez a nép most már az egyház. De ez mit sem változtat sátán harci kedvén. Sőt még erőteljesebben támad, mert látja, hogy ez a közösség veszélyes ránézve. Egyre több ember kikerül sátán fennhatósága alól. A feltámadott Jézus neve győzelmesen tör előre. Ez a győzelem felszabadítást jelent a bűn minden megkötözöttsége ellen. Egy újfajta életmódban részesülnek, mivel új emberré válnak. Ez nem tetszik sátánnak. Nem akarja, hogy az ember, élő kapcsolatba kerüljön Istennel. Nem akarja, hogy örök életünk legyen. Ezért támad.

Azonban az megoltalmazza övéit. Ellenállóvá tette őket Szent Lelke által. Már nem félnek, hanem örömnek tartják az Úr nevéért a gyalázatot. Tudják, hogy Uruk is szenvedett értük. A fenyegetés nem veti vissza őket, hanem még inkább hirdetik az evangéliumot. Bevitték az Úrról szóló tanítást a házaikba. Jól látszik, hogy nem egy új vallás ez, hanem élet. És ez behatol a mindennapokba. Otthon is Jézusról volt szó. Nem a világ híreit taglalták, nem a szórakoztató ipar termékeivel éltek, aminek a célja, hogy elvonjon Istentől. Ne legyen idő az Úrra. Ők ezt az időt az Úrral töltötték, az Ő megismerésére szánták. Mit viszünk házainkba? Miről van otthon szó? Isten szaváról, igyekszünk Őt minél jobban megismerni? Vagy a világgal vagyunk elfoglalva?

Sátán nemcsak külső, hanem belső támadást is indít. Feszültséget szít a görögül és a héberül beszélő zsidók közt. Azonban az apostolok nem embereknek engednek, hanem Isten Lelke vezetésével jól kezelik a problémát. Isten Lelke és az ige ismerete képessé tesz a problémák kezelésére. Péter megfogalmazta, a gyülekezet alapja Isten szava, ez az a kőszikla, amin áll az egyház. Ezt nem lehet semmi másra lecserélni. Az igét nem lehet minimalizálni. Ha az ige háttérbe szorul, szociális munkacsoporttá válik az egyház. Ezt azonban a társadalom is végezheti. Az evangélium, Isten országának ismerete az a hívő ember kincse. Ezt az tudja belevinni a társadalomba, aki ismeri, aki maga is benne él.

Az apostolok megmaradnak ott, ahová az Úr állította őket. Az igehirdetés és az imádkozás az ő fő feladatuk. De a szeretetszolgálatot sem söprik félre. Hét személyt választanak, akiknek ez lesz a területe. De ők sem csak ezzel foglalkoznak, hanem viszik az evangéliumot is. A diakóniai szolgálat lehetőséget ad a bizonyságtételre. Ezért olyan embereket választanak, akik ennek a szempontnak is megfelelnek. Az Úrral élő kapcsolatban lévő személyekre bízzák ezt a feladatot. Hittel, Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek, vagyis az Úrnak alárendelt életű emberek. Ez útmutatás ma is. Egyházi tisztségeknél, szolgálatoknál ez legyen a szempont. Az a lényeg, mi van a szívben.

A hét közül való volt István, aki Isten Lelke által erőteljesen tett bizonyságot a feltámadott Úrról. Hirdette, hogy Ő a Krisztus, vagyis az egyetlen megoldás. István tudta, hogy a test szükségeiről való gondoskodás, nem teljes megoldás. Nem a jólét ad boldogságot, reményt, békét, hanem Krisztus megismerése. A testi szükségleteken túl Krisztus megismerésére is szükség van. Jézus nélkül marad az életünk továbbra is koldus élet. Az Ékes kapu koldusa, ha aranyat és ezüstöt kap Péteréktől, egy ideig jobb szinten élhetett volna, de marad sánta, és marad koldus. Isten nem alamizsnát, nem ideiglenes segítséget, hanem valódi megoldást kínál.

Istvánon meglátszott, hogy kihez tartozik. Meglátszott, hogy ő a mennyei világgal van kapcsolatban. Meglátszik a hittel való betöltöttség. Angyal arcot láttak az ellenségei, amikor rátekintettek. Mindez arról vall, nem harag, gyűlölet vagy bosszú, hanem mentő szeretet töltötte be őt. Mi tölt be minket? Mit látnak az arcunkon?

 

Itt van Isten köztünk

 

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

 

Isten áldásával.

Istennek kell inkább engedni

 

M

indazt, amit olvasunk az áldozatokról, Isten mondta el Mózesnek (4Móz 29,12-40). Ezek nem Mózes agyából pattantak ki, hanem az élő Isten akarata volta. Mózes tovább adta, amit az Úrtól vett. Így tett Pál apostol is, amikor az úrvacsora igéit elmondta. Az Úrtól kapta, és tovább adta. Az Úr ma is ad annak, aki kér, aki üres kézzel áll elé. Adni annak lehet, akinek nincs, akinek üres a keze és átveszi, amit kap. Isten országa jellemzője, azért kapunk, hogy azt adjuk másoknak. Mondjuk el más keresőknek milyen az Isten, mutassunk rá Jézusra és mondjuk: az Isten olyan, mint Ő. Miért adta tovább Mózes az Úrtól kapott üzenetet? Azért, hogy megtartsák, aszerint éljenek. Isten szava örök. Minden elmúlik, de az ige megmarad örökké. Isten nem azért szól, hogy legyen egy más hang is körülöttünk, nem azért, hogy szórakoztasson, hanem azért, mert az Ő szava élet. Azért szól, hogy azt komolyan vegyük.

Megrendítő olvasni a hétnapos ünnepről. Hét napig együtt az Úrral. Olyan ez, mint egy Istentől elkészített hitmélyítő alkalom. De ezt az Úr szervezi meg. Ő a középpont. Azért vannak együtt, hogy Istennel legyenek. Egy héten keresztül átéljék jelenlétét és figyeljenek rá. Csodálatos. Mindez arra is rámutat, volt a szívekben vágy az Úrral lenni. Egy hétre minden mást félretettek, csak Isten volt velük. Se munka, se egyéb szórakoztató lehetőség nincs. Csak Isten, és az Ő szava.

Arra gondoltam, tudunk-e mi, így együtt lenni az Úrral? Csak Ő. Csak az ige. Mégpedig azért, hogy minél jobban megismerjem Őt. Mert hogyan akarom Őt szolgálni, ha nem ismerem, nem tudom mit is akar? Ha nem tudom, mit mond az Úr, akkor bajosan tudok az akarata szerint élni. A tanítvány pedig mindenben a Mester útmutatása szerint jár el. Meg kell tudakolnunk Isten akaratát. Az Úr Jézus többször egész éjjelt imádságban töltött, tudakozta az Atya akaratát. Akkor cselekedett, amikor az Atyától jelzést kapott. Mindig azt tette, amit Isten kijelentett Neki.

A hetet a nyolcadik napzáró ünnepe zárta le. Mivel ünnep, ez azt jelzi nem kényszerből voltak jelen. Ünnepeltek. Örültek Istennek. Az istentisztelet ünnep. Örülök, hogy az Úrral lehetek. Azért is jövök, mert a Vele való találkozás motivál. Aki azért vesz részt egy alkalmon, mert az Úr vonzza, az nem unatkozik, az nem alszik. Azt viszi az a vágy, hogy az Úrral legyen. Az még jobban meg akarja Őt ismerni.

Az apostolok tovább hirdetik Jézust, és az Ő neve által sok ember élete rendbe jön (ApCsel 5,17-32). Meggyógyulnak, és Krisztusban új életet nyernek. Szentlélek működik az apostolok által. A vezetők azonban nem örülnek ennek, irigyek az apostolokra. Azt látják, nem őket hallgatják, hanem ezeket az egyszerű embereket. Ráadásul olyan dolgok történnek, amik az ő működésük által nem történnek.  Nem örülnek, hogy emberek meggyógyulnak, és betagolódnak a társadalomba. Az ő gondjuk lekerül a vállukról, hiszen ezek az emberek már nem jelentenek terhet. Nem, ők már átveszik a terheket. Szolgálnak, és az életadó Krisztusra mutatnak. Csodálatos

Jó időszak érkezett a világba, Isten országa működik. Ennek örülni kellene, de mivel mindez nem általuk megy végbe, irigykednek. Bebörtönözik az apostolokat. Ez is a gonosz munkája, hisz pont segíteni kellene őket. Ahol az életek rendbe jönnek, ahol Isten lesz az Úr, ott támogatni kell a munkát. Ezek az emberek nem kértek pénzt, és semmi segítséget. Ezt a munkát Isten költségvetése alapján végezték. Mivel pénz nem kellett az emberek Megváltóhoz való vezetéséhez, csak engedni kellett volna őket szolgálni. Nem nagyszerű, amikor az Úr munkálkodik? Jó, amikor elér minket az evangélium. Ne akadályozzuk, hanem engedjük Isten munkáját. Arra van szükség, hogy az Úr cselekedjen, mert olyan területeket elér, amikhez nekünk nincs hozzáférésünk.

A vezetők nem élnek a lehetőséggel. Nem nyitnak a Szent Lélek előtt, hanem börtönbe vetik a tanítványokat. Meg akarják akadályozni Isten munkáját. Azt hiszik, tőlük függ ez. De, nem! Mulatságos, amikor az ember azt gondolja, megtilthatja Istennek, hogy cselekedjen. Istent nem állíthatjuk le, mert szeret, és azt akarja, hogy rendbe jöjjön Vele a kapcsolatunk. Gyógyuljon az életünk. Isten országa ma is erőben nyilvánul meg. Engedjük, ezt a megnyilvánulást!

Istent azonban nem lehet megállítani. Mert azt akarja, hogy Izráel fiai halljanak a Krisztusról. Még mindig lehetőséget kapnak. Így azután azt olvassuk, de Isten. A vezetők, vagy bármilyen emberek dönthetnek úgy, hogy nem kell nekik a Jézusról szóló jó hír, de Ő másképp cselekszik. Az ember bezár, megakadályoz, Isten pedig megszabadít, kinyitja a börtönök zárát. Mindez nagy örömhír. Isten a zárak kinyitója. Azt akarja, hogy börtöneinkből kijöjjünk. Ő nem akar senkit rabságban tartani. Kiáltsunk Hozzá, és mi is megtapasztaljuk, amikor reménytelennek látszanak a dolgok, Isten kinyitja a börtön ajtaját. Ez személyes életünkre is érvényes, amennyiben segítségül hívjuk, de érvényes az evangéliumra nézve is. Megnyitja az evangélium előtt az ajtókat. Ember nem zárhatja be azokat, mert az evangéliumnak ma is szólni kel. Ember, ne félj! Jézus a megoldás! Nézz rá, ha szabad akarsz lenni!

A főpap kérdő szavára a válasz: Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek. Mindezt úgy mondja Péter, hogy tudja, ennek a válasznak szenvedés lelhet a következménye. Azonban ő már nem önmagára néz, már nem fél a szenvedéstől, egyedül Istenre tekint. Tudja, hogy ebben a helyzetben egyedül Őreá kell hallgatni. Merjük vállalni Isten akaratát az emberek, vezetők véleményével szemben is.

Miért? Mert Jézus által van megtérés és bűnbocsánat. Erről mindenkinek hallani kell. Nincs más lehetőség, csak a Jézusba vetett hit. Isten Általa könyörül rajtunk. Vele indulhatunk új irányba.

 

 

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

 

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

 

 

Isten áldásával.

Másképp

 

F

olytatódnak az áldozatokról szóló rendelkezések (4Móz 29,1-11). Ezek már az új letelepedett életre fognak vonatkozni. Mert a honfoglalás után más lesz az életük, mint eddig. Egy új fog kezdődni, és ezt az újat is az Úr előtt való ünnepléssel kezdik. A hetedik hónap első napja a kürtzengés napja. Ezen a napon kezdődik az új zsinagógai év, és ilyenkor hálás szívvel és ünnepléssel járulnak Isten elé. A hetedik hónapban többször is ünnepet szentelnek és áldozatokat mutatnak be.

Szent összegyülekezés legyen, írja az ige. Szent összegyülekezés, vagyis az Úr legyen a középpont. Őérte menjek az istentiszteletre. Az az összejövetelek célja, hogy Őt állítsuk a középpontba, Róla szóljon az alkalom. Ezek az ünnepek azért adattak, hogy az emberek Isten köré gyűljenek egybe. Amikor a nép összejön, a szent sátor körül foglal helyet, és ez a kép arról beszél, hogy Isten van középen, a nép Érte van jelen, és Őreá figyel.

Ehhez járul az is, hogy a mindennapok berögzült munkáját sem végzik el. Minden alól felszabadulva, Istenre figyelnek, Vele töltik el ezt az időt. Semmi nem vonhatja el figyelmüket az Úrról. A kürtzengés is az Úrra mutat, jelzi, az élet rendezését Istennel és a másik emberrel. A kürt szava figyelmeztet, bűnbánattal jöjjenek, és engedjék el a másik ember adósságát. Tehát az istentisztelet, az Úrral való kapcsolat nem elméleti, hanem gyakorlati. Azért jövök, mert az Úrral és a másik emberrel is helyes kapcsolatba akarok kerülni. A helyes kapcsolat alapja a bűnbánati áldozatok is arra mutatnak, eleget kell tenni elrontott életemért, rendezni kell az Úrral az életemet. Hálát adhatunk, hogy nekünk már nem ilyen formában kell rendezni, mert az áldozatot bemutatta az Úr Jézus a kereszten. Az Ő áldozata teljes, azonban akkor lép érvénybe, ha meglátom a bűneim, és megvallom őket előtte.

A másik oldala ennek, hogy meglátom mit vétettem a másik ember ellen és igyekszem azt rendezni. Amikor Zákeust megszólította az Úr Jézus, olyan változás ment benne végbe, hogy azonnal rádöbbent, vagyona nem tiszta eredetű. Másokat megkárosított. Nemcsak ezt látta meg, hanem azt is, hogy a bűnbocsánattal rendezés is jár. Ha Ő Krisztust követi, rendeznie kell a megkárosítottak felé a dolgait. Zákeus ezt megtette, rendezte a múltját Jézussal és az emberekkel.

Egészen elégő áldozatot is bemutattak, mindez arról beszél, hogy amit az Úrnak szánok, Neki viszek az teljesen az Övé. Nem csak bemutatom, hanem elég az oltáron. Mivel elég, azt nem lehet visszavenni. Amit az oltárra teszünk az elég, az ottmarad, az már nem az enyém. Az Úr tőlünk is elégő, teljesen odaszánt életet kíván. Vannak, akik egy darabig odaszánják az Úr szolgálatára magukat, de egy idő után visszaveszik az életüket. Amit Istennek szántál, azt hagyd ott, ne vedd vissza!

Anániás és Szafira esete nem vetette vissza az evangélium ügyét, inkább még nagyobb lendületet adott neki (ApCsel 5,12-16). Miért? Mert az emberek felismerték, Istennel van dolguk. Itt nem emberi tevékenységnek lesznek a részesei, hanem az élő Isten munkájának. Ez az Isten ismeri a szív rejtett gondolatait is. Így azután jöhetünk Hozzá őszintén. És aki így jön, az Úr élethelyreállító, és formáló hatalmával fog találkozni. Isten kihoz a bűn által elromlott életformából, orvosolja annak problémáit. Sátán azon fáradozik ebben a világban, hogy tönkretegye az embert, és mindazt a sok nyomorúságot, amivel találkozik, Istenre hárítsa. Sátán mindig Istent teszi felelőssé, Őt okolja.

Azonban, aki keresi az Urat, az meglátja, hogy ez nem így van. Isten az Úr Jézusban áll elénk, és így szól: Ilyen vagyok Én. Jézus Istent mutatja meg, aki figyel Rá, és őszinte szívvel keresi, az meglátja milyen az Isten. Nem pusztít rombol s nem megbetegíteni akar, hanem ebből az elromlott életből akar kiemelni, helyreállítani. A bűn által okozott problémákon keresztül Isten a maga hatalmát mutatja meg. Itt is azt látjuk. Az emberek a tanítványokat keresték. Eléjük hozták betegeiket, és megtapasztalták, hogy Jézusnak van hatalma a legreménytelenebb betegség felett is.

A sok csoda és jel mind az Úr Jézusra mutatott. Elmondta, hogy feltámadott és ezért ma is tud cselekedni. És aki az Ő nevét segítségül hívja, megtapasztalja az élete megváltozását. Jézus által győzhet a bűnei, és elrontott élete felett. Jézussal olyan új élet kezdődhet el, amihez foghatót eddig még nem láttak. Mert Jézust követni egy egészen új és minőségileg más életet jelent. Sokkal többről van szó, mint egy vallás gyakorlásáról. Itt az igazi, megelevenítő élet árad.

Az emberek felkeresik a tanítványokat, mert látják, hogy itt történés megy végbe. A Krisztusba vetett hit, történés, mint ahogy az élet is. Jönnek, mert eddig hiába jöttek, felkeresték ugyan a zsinagógát, és a templomot, de nem történt semmi. Életük ugyanúgy ment tovább, mint előtte. Most azonban minden megváltozik. Aki a tanítványokhoz fordul, aki hozza beteg, nyomorult életét, másképp megy haza. Az életet megnyomorító bajok ott maradnak, ők pedig gyógyultan, szabadultan mennek tovább. Csodálatos, az Úr munkálkodik, megváltoznak, mássá lesznek az életek, és ezek másokat is vonzanak. Keresik az emberek az Urat, így növekszik a gyülekezet. Nem unalmas felolvasásokat hallgatnak, hanem átélik a feltámadott Úr jelenlétét, megtapasztalják hatalmát. Itt forr a levegő. A Lélek tüze kiégeti a régi életet, ott marad minden bűn és nyomorúság, és az Urat dicsőítve mehetnek haza ezek az emberek. Ugyanoda mennek vissza, ahonnan az apostolokhoz jöttek, de másképp. Ez a lényeg, másképp mennek haza, mint ahogy jöttek. Azért szól az ige, hogy másképp, belső változást átélve menjünk haza. Másképp megyek-e haza az istentiszteletről? Más szívvel jelenek-e a meg a munkahelyemen, mint azok, akik reggel nem vettek igét a kezükbe? Ezeken meglátszott, hogy istentiszteleten voltak. Látszik rajtunk is?

 

 

 

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

 

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

 

 

Isten áldásával.

Megrázó figyelmeztetés

 

A

z ünnepekről beszél az ige (4Móz 28,16-31). A páskáról és a hetek ünnepéről szól, annak áldozati rendjéről. Mindkettő hálaadó ünnep. Hála a szabadításért, Isten áldásáért, a gondoskodásért. Fontos, hogy ne feledjük el Isten munkáját az életünkben. Az új élet szabadítással kezdődik. A bűn rabszolgaságának a bilincseit oldja le az Úr. Szabaddá válhatunk, vagyis már nem kötelező azt tenni, amit a gonosz mond. Akit az Úr megszabadít, az valósággal szabad, képes nemet mondani az ellenség minden sziszegésére, nagyszerűnek tűnő ajánlatára. De, valóban így van? Már más úton járunk, mint korábban? Isten gyermekeként már világosság vagyunk? Az életformánk világít? Különbözünk mi a nem hívőktől? Mert a szabadítás nem azt jelenti, megbocsáttattak a bűneim, ezért nyugodtan vétkezhetek, élhetek a világ útmutatása szerint. A szabadítás azt jelenti, egy új életre jöttem ki, elhagytam Egyiptomot, így annak minden törvénye alól mentesültem, szabad vagyok, szabad. Most már Isten országához tartozom, és annak a törvényei szerint élek. A király, Krisztus. Rá figyelek, Vele élek, Neki engedelmeskedek.

Az ünnepnap teljesen az Úré, ne végezzenek azon semmilyen hétköznapi munkát. Azt üzeni, az Úr ünnepnapján állj meg, állj le, és töltsd Vele a teljes napot. Fontos a megállás, és ezt meg kell tanulni, mert a biblikus megállás nem csak annyit tesz, nem megyünk munkába, hanem azt is, hogy teljes szívünkkel az Úr felé fordulunk. A biblikus ünnep nem pusztán egy szabad nap. Nem azért adatik, hogy egy szűk órára elmegyünk az istentiszteletre. Nem! Azért kapjuk, hogy az egész napot Urunkkal töltsük, és Vele foglalkozzunk. Ezen a napon elmerülhetünk Isten igéjének olvasásában. Mert Isten szava mindazt megadja, amire szükségünk van. Gyógyulást, egészségmegőrzést, erőt, és útmutatást kínál. Azt akarja, hogy evezzünk a mélyre. Ne az igetenger szélén pancsikoljunk, mert az nem megmerülés. Menjünk a mélyebb területekre!

Az Úr ép áldozatokat kér. Önkéntes, szívből jövő áldozatot. A legszebbet, a legjobbat adom az Úrnak. Miért? Mert Ő is így tett. Már a teremtett világ jelzi ezt. Isten nem egy leselejtezett bolygót adott az embernek, nem egy máshol már lefutott életprogramot adott. A teremtés teljesen új, és maga az élet is, Isten ajándéka. Mindezek tele vannak frissességgel, kreativitással. Az amortizálódás az ember munkájának a következménye. Minden romlás a mi engedetlenségünk nyomán jelenik meg. Így azután a hálaadás alap, aki hálát ad Istennek mindenért, az védi is a világot. A hála állagmegőrzés. Megőrzi személyes életünket is. Mert aki hálás érte Istennek, az amennyire tőle telik oltalmazza is az életet. Az nem akarja szándékosan pusztítani. Isten az élet ajándékozója és oltalmazója. Az igazi és teljes oltalom az Úr kezei alatt található.

Egy nagyon megrázó, de figyelmeztető történetet olvashatunk ma az újszövetségben (ApCsel 5,1-11). Isten nem fogadja el a hazugságot, Őt nem lehet becsapni, félrevezetni. Nem a pénzre tekint, hanem a szívre. Fontos üzenet ez. Isten a szívünket, annak tartalmát, és indulatát figyeli. Nem elég formailag a gyülekezethez tartozni, adakozni, arra hivatkozni, hogy reformátusok vagyunk. Isten nem hatódik meg. Őt a bűnbánó és alázatos szív hatja meg. Azt akarja, hogy aki Őhozzá jön, az önként, őszintén, és az Őutána való vágyból jöjjön. Azért jöjjek, mert Atyára van szükségem, Hozzá akarok tartozni, és az Úr akarata szerint kívánok élni. Azért jövök, mert a legfőbb jó, maga az élő Isten. Nem valamit akarok Tőle, hanem Őt magát akarom. Ha így jövünk, Isten drága kegyelmét tapasztalhatjuk meg.

A Lélek fúj, növekszik a gyülekezet, bár ezt élnénk át ma is. A Lélek munkája nyomán krisztusi életvezetés kezd kialakulni. Ennek a lényege, minden önként és szívből megy végbe. Senkit semmire nem beszélnek rá, ez látszódik Anániás és Szafira esetében is. Maguktól döntenek úgy, hogy eladják a földjüket. Ezt nem várta el tőlük senki. Mert Isten országában minden a Lélek indítására történik. Ez az egészséges vonal. Ők azonban nem a Lélek indítására, hanem a másokhoz való igazodás végett tettek így. Nem szívből, hálából adtak, hanem azért, hogy mások lássák. Lássák, hogy ők sem maradnak el a többitől, de igazán inkább a pénzhez ragaszkodtak, mint Krisztushoz. Olyan ez, mint amikor ma azért lájkolnak igei tartalmakat, mert így mások látják, hogy ők ilyet is követnek. Pedig nem is biztos, hogy olvassák és hallgatják is.  A gyülekezet nem az önmegvalósítás színtere. A gyülekezetben az Úr a nagy, minden Róla szól. A gyülekezet tagjai pedig Őreá mutatnak. Valóban az Úrra mutat az életünk? Ő a nagy közösségeinkben, vagy még mindig mi emelkedünk ki? Ez a házaspár saját magát akarta kiemelni. Azt szerették volna, ha róluk beszélnek.

Megtudjuk, mindez azért alakult így, mert a sátán elfoglalta a szívüket. Anániás a sátán előtt nyitotta meg a szívét. Sátán fő eszköze az anyagiasság, a pénz szeretete. Ezt ülteti el a szívekben. Meggyőzte Anániást, nyugodtan becsaphatja az apostolokat, vagyis úgy tehet, mintha az lenne az egész összeg, amit a birtokért kaptak. Úgy akartak feltűnni, mint akik mindent odaadnak az Úrnak. Sátán azt erősítette, ezek csak halászok, nem értenek a pénzhez, át lehet őket verni. Abban tévedett a gonosz, és Anániás is, hogy Isten van jelen az átadott életű gyülekezetben. Istent nem lehet megtéveszteni. Aki Isten népét akarja becsapni, Istennel kerül szembe. Isten megítéli szívünket, az életünket. Azt akarja, hogy Őelőtte nyissuk meg a szívünket, és ha így teszünk, nem kerülünk bajba. Isten népe között nem működik az, ami a világban. Isten leleplezi, ha az egyház ugyanazokkal a módszerekkel foglalkozik, mint a világ. Isten nem egy újabb vallásos közösséget akart, hanem olyan népet, amely világít, mint a lámpás. Olyan nép a gyülekezet, aminek az életvitele eltér a világétól. Vizsgáljuk meg az ige fényében az életünket, másabb-e, mint a világé? Másképp vezetem a vállalkozást, mint a nem hívők? Másképp alakítom a párkapcsolatot? Ha igen, az Úr neve dicsőíttetik, és olyanok leszünk, mint a hegyen épült város.

 

 

Isten élő Lelke jöjj

 

1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem és a szám! Oldj fel,

küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj le rám!

2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el bűnök útjait! Oldj fel,

küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt!

3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy már e földön

lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent!

4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át mennybe fölragadj!

Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj!

 

 

Isten áldásával.