|
E |
zeket a verseket olvasva hála jelent meg a szívemben, az Úr türelméért, és a kegyelmi időszakért (4Móz 14,26-45). Leborulva imádjuk Őt, amiért ennyit tűr nekünk. Mi sem vagyunk jobbak, és különbek, mint Izráel fiai. Mennyi gonoszságot elkövetett az ember Isten ellen, és gyakran mindezt az Ő nevében tette. Mennyi vér folyt a világban, Krisztus nevében. Mennyi áldást mondtak fegyverekre, mennyi hazugság hangzott el Istenre hivatkozva. Hány embernek kellett szenvednie, idő előtt meghalnia, mert más néphez tartozott, más volt a bőre színe, vagy másképp gondolkodott, mint a magukat keresztyéneknek gondolók. Nagyhétben vagyunk, ezért csak bűnbánattal állhatunk Urunk elé. Ha igazán szeretnénk újat kezdeni, akkor a bűnbánat az első lépés ezen az úton. A bűnbánat azt is jelenti, hogy többé nem akarok a bűn útján járni. Megláttam mennyi bajt okoz, és tudom, hogy az Úr előtt gyűlöletes. De az igéből az is világos, Isten a Fiú áldozatáért kész megbocsátani. A megbocsátás után új irányt vehet az életünk. Isten csodája az, hogy a bűnbocsánat nem csupán egy jogi aktus, hanem életváltozás is. Képessé tesz az Úr, arra, hogy ezután csak Őneki éljek.
Isten kijelenti, hogy a nép felnőtt tagjai, azok, akik kivonultak Egyiptomból el fognak veszni a pusztában. Negyven évig fognak vándorolni, és csak a gyermekeik mennek be az ígéret földjére. Ők veszik birtokba a tejjel és mézzel folyó földet. Megdöbbentő, ez volt a cél, vándoroltak sokat, és még fognak is, de meghalnak, úgy hogy nem érnek célba. Odatartoznak Isten népéhez, mégsem mehetnek be az ígéret földjére. Ez figyelmeztetés, a gyülekezethez tartozás önmagában nem jelenti azt, hogy be is megy valaki az életre. Nem elég elnyerni a kegyelmet, hanem a kegyelemből kell élni, meg kell maradnunk benne.
Ezek lázadtak Isten ellen, nem hallgattak a szavára, és nem bíztak Benne. Ez a legfontosabb, nem bíztak Szabadítójukban. Miben nyilvánult ez meg? Amikor a kémek megérkeztek, és jelentést tettek, megrémültek, úgy gondolták nem bírják birtokba venni a földet. Nem hitték, hogy Isten állja a szavát, és beviszi őket, és győzelmet ad nekik, sőt ott meg is őrzi őket. Inkább vissza akartak menni Egyiptomba. A gonosz célt ért, se vissza nem mentek se be nem mentek az életre, hanem elpusztultak a pusztában. A gonosz így működik, meg akarja akadályozni, hogy életre jussunk. Elégedetlenné, és bizalmatlanná tesz Istennel szemben.
Miért lettek ilyenek, mert féltették gyermekeiket. Nem bízták őket arra az Istenre, Aki kihozta őket a rabszolgaságból. Meg akarták menteni őket. Úgy gondolkodtak, nekik jobb legyen, mint amilyen szüleiknek volt. Nem értették meg, akkor lesz jó a gyermekeik élete, ha Isten kezébe teszik őket. Jézus megismerése, a Benne való hit, a Neki való engedelmesség a garancia a jobb életre. Jézus nélkül anyagilag gyarapodhatunk, de lélekben és emberségben kevesebbek leszünk. Jézus nélkül nincs igazi és örök élet. Bízzuk magunkat és gyermekeinket az Úrra. Ismertessük meg Jézust velük. Ma sincs más út az örök életre, mint Jézus. Általa érhet célba az életünk.
Isten elmondja, akikért aggódtak megmaradnak és bemennek a földre, de az aggódók elvesznek. Az aggódás nem élet. Az Úr Jézus is azt kérte, ne aggódjunk, hanem bízzunk Istenben, az Atyában. Nagy figyelmeztetés ez a történet, mert rámutat, az üdvösség, Isten országa a legnagyobb érték. Ha Isten országát elvesztem, minden elveszik. Isten nélkül pusztulás és örök halál vár. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet.
Az is olyan megdöbbentő, mennyire nem tanulnak semmiből. Még most is makacsak, amikor Isten elmondja, mi fog történni, ők ismét nem fogadják el, és saját fejük szerint mennek tovább. Amikor az Úr szólt, akkor nem akartak bemenni a földre, most már mennének, holott Isten megmondta, most ne menjenek. Kemény veszteségek árán engednek az Úrnak. És sajnos ez nem változott. Bár komolyan vennénk Isten szavát, és időben hallgatnánk rá, és bíznánk Benne.
Íme, az ember!-mondta Pilátus, és ebben minden benne van (Jn 19,1-16). Jézus Ember, és mi nem vagyunk azok. Jézus az Istentől küldött igazi Ember, ilyen mélyre jött. A teremtményéért jött, a teremtménytől elviseli a magaláztatást a szenvedést. Az ember, aki büszke magára, megkötözött kiszolgáltatott személyt ver. Ilyenkor hős az ember. Jézus pedig akkor hős, amikor mindezt eltűri, úgy hogy hatalma volna elmenekülni, megvédeni magát, vagy bosszút állni. De Ő ezt nem teszi, nem magát menti, hanem minket.
Pilátus a hatalmát menti, Jézus a másik embert. Pilátusnak is felkínálta az életet. Az ember a maga pozícióit védi, megittasul, födi hatalmától, kérkedik vele. Elfelejti, hogy kapta. Pilátust Jézus figyelmezteti, hatalmadat kaptad, de el is fog vétetni. Nem a hatalom, hanem a Krisztus által való élet az igazi érték. Pilátus Jézussal szemben áll, de nem látja, hogy kicsoda Ő. Nem érti, amit Jézus mondott, hogy országa nem e világból való. Isten országa királya Ő. Tovább faggatózik, de már Jézus nem felel. Ha nem értjük, nem akarjuk érteni és vállalni, amit mond, és amivel az jár, akkor nem felel tovább. Minek mondja, ha úgy sem vesszük komolyan, ha a magunk hatalmához jobban ragaszkodunk, mint Őhozzá.
A döntő kérdés kinek vagyok a barátja? A világnak, vagy Jézusnak? És ezt a döntésem mutatja meg. Nagyon fontos, két király nem lehet az életünkben. Vagy a császár vagy a királyok Királya! Kit választunk? Pilátus a császárt választotta. Aki a császárt, a világot, a mai hatalmat támogatja, automatikusan nemet mond Jézusra. Két úrnak szolgálni nem lehet. Bár felismernénk ezt, és döntenénk Jézus mellett. Nem élhetünk a világból és Isten országából egyszerre.
Ó, mely boldog az oly ember éltébe'
1. Ó, mely boldog az oly ember éltébe', Akit az Isten bevett kegyelmébe, És megbocsá-
tá az ő vétkeit, És befedezte minden bűneit. Boldog, akinek ő nagy hamissága Istentől
néki nincs tulajdonítva, És csalárdság nincsen ő szivében, Tettetés nélkül jár életében.
2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni, És neked meg nem akarám vallani, Csontjaim ot-
tan elszáradának Soksága miatt én siralmimnak, Mert éjjel-nappal kezed nehéz volta
Nagy bűneimért rajtam fekszik vala, Elfogya bennem minden erősség, Mint nyári hév-
ségben a nedvesség.
3. De hogy bűnömet előtted megvallám, Nagy vétkeimet el nem hallgathatám, De híven
előbeszélém neked: Ott bocsánatot nyerék tetőled. Azért az Úr Istennek minden hívek
Könyörögjenek, míg vagyon idejek, Mert ha nagy árvizek jönnének is, De nem árthatna
ezeknek mégis!
4. Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet, Minden gonosz ellen tartsd meg lelkemet, Vi-
gasztalj meg, hogy örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek! Tanítlak téged, úgy
mond az Úr Isten, És vezérellek az igaz ösvényen, Szememmel mindig reád vigyázok,
És igazgatlak, rád gondot tartok.
5. - - -
6. Örvendezzetek a nagy Úr Istenben, És igaz hívek, legyetek örömben, Vígadjatok és
énekeljetek, Akiknek vagyon tiszta szívetek!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése