Jézus nyomában

 

A

 Cin pusztában Mirjám is meghalt, letelt az idő és befejte földi életét (4Móz 20,1-13). Azonban nem is ez a hangsúlyos, hogy meghalt, hanem az, hogy ő is a pusztában halt meg., Prófétanő volt, de mégsem mehet be az ígéret földjére, mert lázadt az Úr akarata ellen. Mindenki meghal, aki a földre született, aki nem az elragadtatás részese lesz. Azonban nem mindegy hogyan hal meg. Isten terve az volt, hogy mindenki, akit Egyiptomból kihozott bemenjen az ígéret földjére. Isten ezzel a földdel akarta őket megajándékozni. Az volt a szándéka, hogy mindenki, aki rabszolgasorban élt, majd szabad legyen Kánaán földjén, és dicsérje Istent. A bevonulás célja Isten hatalmának a megismerése, és az hogy dicsőítsék az Urat. Azonban mégsem így történik. Azok, akik átélték a nagy szabadítást, mind elvesztek a pusztában, mert nem hittek az Úrnak, és nem bíztak Benne. Ezek az emberek nem merték Istenre bízni magukat, saját felkészültségük, erejük, képességük adta nekik a biztonságot. Mivel úgy látták el vannak maradva katonailag a Kánaán földjén lakóktól, Isten ellen lázadtak. Milyen irányba haladok? Az ígéret földje felé, vagy vissza Egyiptomba? Isten azt akarja, hogy a Jézus Krisztusban megjelent kegyelem által mennyei polgárok legyünk, országába tartozzunk. Bizony ma is a zúgolódás, a magunkban való bizakodás nagy veszély.

Mirjamot eltemették, de nem volt víz. Az a „de” mindig megjelenik. Valami probléma mindig akad, ami miatt Isten ellen fordulnak. Nem indult a felhő és elfogyott közben a víz, és nem arra gondolnak, mit akarhat Isten, mi is az akarata, hanem mindjárt Mózes ellen fordulnak. Rossz ez a hely, itt nincs semmi, mondják. Mi is a probléma? Az, hogy nem Istenre figyelnek, senki nincs, aki csillapítaná őket, mondva, ne zúgolódjatok, ahogyan Isten eddig gondoskodott rólunk, ezután is megteszi. Mi is gyakran elfelejtjük mindazt, amit az Úr tett értünk. Hálátlanak vagyunk. Pedig a korábbi megtapasztalások, a jelen erőforrásai lehetnének. Nincs senki, aki rámutatna, nem ez az ígéret földje. Ez átmeneti hely. És a bűneink, engedetlenségünk, hitetlenségünk miatt vándorlunk ilyen hosszú ideig. Bűnbánat helyett azonban ismét lázongás támad a szívekben.

Azonban Isten irgalmas és kegyelmes. Nem pusztítja el őket, hanem kész vizet adni nekik. Ehhez azonban Mózes közbenjárására is szükség van. Mózes és Áron nem reagálnak a nép zúgolódására, hanem az Úr elé járulnak. Ez lényeges és útmutató mozzanat. Ami bánt, amivel nem értünk egyet vigyük azonnal az Úr elé. Mózes nem sértődik meg, és nem akkor bosszút állni, hanem az Úr elé viszi ezt a dolgot is. Arcra borultak az Úr előtt, Mózes is leborult, hajlik a térde, de csak az Úr előtt. Hajlik az derekam az Úr előtt? Le tudok borulni Elé, így is kifejezve, hogy Ő az én Uram?

Isten vizet ad a népnek, ilyen könyörületes Ő. Újra és újra megmutatja nekik hatalmát. Foglalkozik és törődik velük, mégsem elég. A legkisebb hiány, zúgolódást hoz létre. Ma sincs ez másként. Isten munkája a gyülekezet színe előtt megy végbe. Oda kell állniuk a kőszikla elé, hogy nyilvánvaló legyen., Isten adja a vizet. Nincs semmi trükk, Isten cselekszik. Az Ő tulajdona az ivóvíz, és ezért Ő a pusztában is tud vizet adni. Isten mindig úgy cselekszik, hogy mindenki előtt világos legyen, azt a tettet Ő vitte végbe. Persze ezek nem mutatványok, hanem az érdekünkben megtett dolgok. Jézusban Isten lehajolt a földre és olyan dolgokat tett, amik által a Hozzáfordulók életek rendbe jött. Meggyógyultak betegségeikből, megszabadultak bűneikből, és megtapasztalták Isten gondoskodó szeretetét.

Mózes azonban kibillent békességéből, és a maga nevében cselekedett. Úgy állt oda a sziklához, és ütött rá kétszer is, hogy úgy látszódjon, Mózes adja a vizet. Azonban Isten ezt nem fogadja el. Dicsőségét nem adja másnak. A kétszer való rácsapás hitetlenség. A hit mindent Isten szava szerint tesz. Tudja nem kell azon semmit kiigazítani. Mert az igével nem mi rendelkezünk, az Úr szent tulajdona az, hiszen az Ő szava. Így azután az ige mindig elvégzi azt, amiért Isten küldte. Ez akkor is igaz, amikor emberi csatornán keresztül érkezik. Az igének a mi hitünk a csatornája. Ezen keresztül érkezik meg. Hidd, hogy amit az Úr mond, azt képes megtenni is.

Péter még mindig az érzelem hullámvasútján ül (Jn 21,20-25). Nemrég mártír akart lenni, aztán elbukott, most amikor megtudja, hogy eljön majd az idő, amikor életét adja az Úrért, arra kíváncsi a másik tanítvány is mártír lesz? Péter mindig mással foglalkozik. Olyan, mint mi. Mindig a másik élete érdekel. Mi lesz vele, hogyan él, milyen feladatot bíz rá az Úr. Jó tudnunk, hogy az Úr mindenkivel személyesen foglalkozik, és csak a ránk tartozó dolgokat ossza meg velünk. Isten, amikor megszólít nem a másik emberről, hanem rólam akar beszélgetni. Péternek is meg kell tanulni, János apostol története nem rá tartozik. Jó, ha időnként mi is meghalljuk, amikor mások életébe nagyon bele akarunk merülni, mit tartozik rád. Az én dolgom, hogy komolyan vegyem az Úr szavát, figyeljek Rá, értsem meg, amit nekem mond, és kövessem engem. Ne mással foglalkozz, hanem kövess engem. Te kövess engem, nyomatékosítja az Úr. Ne törődj mással, mit csinál, merre megy, mi a véleménye, te csak kövess engem. Te figyelj arra, amit mondok, és maradj mindig a nyomomban!

 

 

Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem

 

1. Csak vezess, Uram, végig, és fogd kezem, :/: Míg boldogan a célhoz elérkezem, Mert

nélküled az én erőm oly kevés, De hol te jársz előttem, nincs rettegés.

2. Szent irgalmaddal szívemet födjed bé, :/: Tedd örömben és bánatban csöndessé,

Hogy hadd pihenjen lábadnál gyermeked, Ki szemlehunyva téged híven követ.

3. Ha gyarlóságom meg nem is érzené: :/: A vak homályból te mutatsz ég felé; Csak ve -

zess, Uram, végig, és fogd kezem, Míg boldogan a célhoz elérkezem.

 

 

Isten áldásával.