Jézus a Krisztus!

 

A

 mai szakaszt megelőző történet világosan megmutatja, az Úr elleni lázadás következményét (4Móz 17,16-28). Pusztulás, és halál. Ameddig az ember lázad a Teremtő, Mindenható Isten ellen, és maga akarja irányítani az életét, saját erőből kíván segíteni magán, pusztulás következik. Ezt látjuk is történelmünk eddigi időszakában, hiába a tudás, a technikai fejlődés, a bűn és általa a pusztulás, a halál erőteljesen ránk tartja kezét. Nem tudtuk megszüntetni a háborúskodást, a másiknak való rossz akarását, az önzést, irigységet. Mindezek a mai napig pusztítanak. Miért? Mert Isten nélkül az ember tehetetlen. A megtévesztés abban megy végbe, hogy a környezetet, a körülményeket nagyban alakítjuk, de magát az embert nem tudjuk mássá tenni. Izráel népe is úgy gondolta, hogy ha nem Mózes és Áron vezeti őket mássá lesz az életük. Azonban nem vezetőt kellett cserélniük, hanem szívüket Istenre hangolni. Amíg nem ismerjük el Isten uralmát az életünk felett, és nem rendeljük valóságosan alá magunkat az akaratának, nem történik lényegi változás. A romlott természet romlott gyümölcsöt terem. Nagyon meg kell látnunk, hogy ami felé arccal fordulunk, amire figyelünk, az előtt hódolunk. Ha a rossz felé fordulunk, akkor a rossz ural le és befolyásolja gondolkodásunkat. Mária Magdaléna is akkor kezdett hitében növekedni, amikor elfordult a sírtól. Amíg a sír felé volt fordulva, addig a halál befolyásolta. Legyőzhetetlennek látta. Amikor hátrafordult Jézust látta, és hamarosan felismerte, hogy feltámadt és él. Forduljunk el a gonosz minden formájától, és forduljunk az Úr felé! Tartsuk Őt valóban hatalmasnak, és ne a pusztulás, a megbetegedés, a megkötözöttségek felé tekintsünk. Jézus az Úr, boruljunk le Előtte, dicsérjük Őt!

Mindezek ellenére Mózes nem mondott le népéről. Odaborult értük Isten elé. Tulajdonképpen most már Mózes közbenjárásának köszönhetik, hogy még élnek. Istent haragra gerjesztették, de Mózes úgy látja érdemes értük könyörögni. Másrészt a hívő ember magatartását ismerjük itt meg.  Odaborul a lázadókért, a más utat választókért Isten elé. Azt szeretné, ha rádöbbennének, csak Istennel van jövőjük, Azért könyörög, Isten irgalmazzon nekik, és legyen elég a népnek Isten megismerése. Mi is hordozzuk környezetünket. Kérjük Istentől, hogy az emberek előtt végre ragyogjon már fel az Ő dicsősége, és Őt hívják segítségül. Maga Isten is mindent megtesz értük. Igyekszik megerősíteni hitüket és bizalmukat. Azért küldte el a Fiút, hogy jobban megismerhessük Őt. Jézust látva feltárul előttünk Isten Lénye és így bizalommal fordulunk Hozzá. Azonban mégsem egészen így történt. Csak néhányan vannak, akik valóban segítségül hívták a saját életükre nézve a Megváltót. De akik megtették, azok hatalmas változáson mentek keresztül és beléptek Isten országába. Kitárul előttük a horizont, és megkapják az örök élet bizonyosságát. Isten gyermekének lenni a legjobb dolog a világon. Hozzá tartozni azt jelenti, a legnagyobb viharok idején sem vagyok magam. Ő velem van, megerősít és segít, hogy eljussak a célig. Nem mindig a bajt győzi le körülöttem, hanem könyörül, hogy a bajok ne sodorjanak el.

Isten bizonyságot tesz Áron mellett. Mindenkinek látnia kell, hogy őt választotta a főpapi tisztre. A kivirágzott vessző a szövetség ládában kap helyet, így mindig emlékezteti a generációkat Isten döntésére. Az ige az, ami minket emlékeztet Isten akaratára. A Szentírás által láthatjuk meg, mit is akar az Úr? Hiszen az emberek véleménye időről időre változik. Sok minden átalakul körülöttünk, és kell egy biztos pont, amihez fordulhatunk, ami egyértelművé teszi, Isten nem változik. Isten ma is azt akarja, mint korábban. Mit? Hogy Jézusban meglássuk Megváltónkat, és Őt kövessük a keskeny úton az életre. Ennek az útnak megvannak az Istentől elkészített jelzőtáblái, és Ő ezeket nem cserélte le. Ragaszkodjunk hozzájuk, mert így lehet az életünk másoknak is bizonyságtétel.

Az Úr feltámadt, és megbizonyította tanítványai előtt mindezt (Jn 20,30-31). János megvallotta, hogyan élték meg ezt. Saját tapasztalatait veti papírra, és tulajdonképpen a 20 és 21. fejezet önmagában is bizonyságtétel. Hiszen egy emberi élettörténet a halállal, és a temetéssel befejeződik, nincs tovább róla mit írni, legfeljebb az emlékeket lehet összegyűjteni. Amikor János folytatja az evangéliumot, valódi örömhírt mond el, Jézus feltámadt és él. Saját életében bizonyosodott meg erről. És mivel Jézus él, van mit írni Róla. Az élő személynek vannak tettei és vannak üzenetei. Így van ez Jézussal, Ő tovább cselekszik. Mindenki megtapasztalhatja ezt, aki hittel, alázattal, segítségre szorultan kiált Hozzá Sokan átélték, hogy Jézus tudott rajtuk segíteni kétezer évvel a halála után is. Mindez azért lehetséges, mert Ő él!

Jézus nemcsak cselekszik, hanem van szava is hozzánk. Majd a Jelenések könyvében mondja el az apostol mindazt, amit feltámadása után üzent övéinek az Úr. És üzen az egész Szentírás által. Azért vettette papírra, amiket mondott és tett, hogy általuk higgyük, hogy Ő Isten Fia. Ő a Krisztus, Isten felkentje, Aki azért jött, hogy megmentsen. És ez az akció az életébe került. És Ő kész volt vére által megvásárolni. A kereszten mutatta be értünk az áldozatot. Kiengesztelte az Atyát, és aki hittel és bűnbánattal jön, az Jézus nevéért életet kap. Jézus neve a megoldás ma is. Aki segítségül hívja az Ő nevét az megszabadul a bűn hatalmától, az Jézus vezetése alatt félelem nélkül élhet. Aki Jézushoz fordul, az ellent tud mondani az ördögnek, és az elfut tőle. Közeledjünk Istenhez, kiáltsunk Hozzá a magunk körülményei között. Lássuk Őt nagynak, és megbátorodik a szívünk.

 

 

Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

 

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden

jókkal:

2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékes-

ségünk.

3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.

4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Őrizz hamis tudománytól.

5. Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.

 

 

Isten áldásával.