Krisztus feltámadott!

 

M

ivel az ünnepek alatt elmaradt a blog írás, és így felszaporodtak a szakaszok, most egyben és nagyobb léptékkel vesszük át őket (4Móz 15,22-17,15). Az ige rámutat az Úr törvényének, akaratának a komolyan vételére. A hívő ember, aki megismerte Isten akaratát felelős annak megéléséért. Aki ismeri az igét, nem tehet úgy, mintha nem ismerné. Isten nem fogja lenézni, ha szándékosan élünk a bűnben. Nem lehet a szándékos bűnt leimádkozni. Az igazi bűnbánat azt jelenti, többé nem teszek szándékosan Isten akaratával ellenkező dolgot. Az Úr Jézus is hangsúlyozta az igét ismerők felelősségét. Azért kapjuk az igét, mert általa az Úr vezetni, irányítani kívánja lépteinket. Az ige lámpás, ami megvilágítja lábunk előtt az utat! Ha a lámpát nem kapcsoljuk fel és gödörbe esünk az a mi felelősségünk. A zsidókat a ruhára vart bojt emlékeztette Isten parancsolataira, minket pedig a Bibliánk, a különféle vezérfonalak, és az istentiszteletek rendje. Tudjuk, mikor vannak alkalmak, vagy ha elmegyünk egy templom előtt, az épület Istenre utal, Őt hozza eszünkbe. Így azután ezek a dolgok is az Úr felé terelnek bennünket. Természetesen ezeket a jelzéseket figyelembe kell vennünk. Mert lehet figyelmen kívül is hagyni őket, de nem érdemes.

Izráelt Isten hozta ki Egyiptom földjéről, ezt nem szabad elfelejteniük, sőt gyakran fel kell idézniük. De ezzel nem ér véget a kapcsolatuk. Isten nem szabadságharc hős, aki felszabadítja az országot az elnyomás alól majd magukra hagyja őket. Istenük akar lenni. Vagyis Ő akarja vezetni őket, Ő szabja meg életük folyását és annak törvényeit. Nekünk sem szabad elfelejteni, hogy az Úr Jézus Krisztus nem a szolgálónk, hanem Urunk akar lenni. Ő akarja vezetni, és irányítani az életünket. Nekünk is az a jó, ha Ő a vezetőnk.

Ennek ellenére mennyi lázongás történik Isten ellen már a pusztában is. Kórah és csoportja összefogtak Mózes és Áron ellen, mert nem hála volt a szívükben, hogy szolgálhatják az Urat. Nem elégedtek meg szolgálatukkal, papi és politikai hatalmat akartak.  Meg akarták szerezni a hatalmat, és nem látták meg, hogy Isten országában, nem mi szerezzük meg a helyet, hanem Isten hív el a szolgálatra. Isten az, aki kiválasztotta magának Mózest és Áront. Ma is az Úr hív el, az az igazi szolga, aki átéli az Úr elhívását.  Ma is meg lehet ragadni a pozíciót elhívás nélkül, de annak mindig megvan a rossz következménye. 

Isten megharagudott erre a csoportra, de Mózes közbenjárt az emberekért. Nem a bosszú vezérelte, hanem a mentő szeretet. Még az ellenfelei előtt is leborult, megalázta magát. Mindent megtett, hogy elfordítsa Isten haragját. Isten ítélete után pedig a lázadó népért járt közbe. Olyan megdöbbentő, hogy nem tanulnak semmiből. Nem volt elég Kórah csoportjának a pusztulása, az egész gyülekezet felzúdult Mózes és Áron ellen. Valahogy nem akarják látni Istent, és különösen nem akarják, hogy Ő legyen Úr életük felett. Mózes nem arra gondol, hogy végre megszabadul a kellemetlen emberektől, hanem igyekszik elhárítani a csapást. Isten megítéli hálátlan, és lázadó népét.  Isten megítéli népét, amikor az elfordul Tőle, és világi hangadókra hallgat. Az egyháznak is az Úr az Istene, féltőn szeret, minden embert féltőn szeret, és még a csapást is felhasználja, hogy magához fordítsa szívünket. Az már a mi tragédiánk, hogy csapásra van szükség ahhoz, hogy felébredjünk és meghódoljunk az Úr előtt. És van, amikor a csapás, a nehéz és ítéletes helyzet sem Őfelé terel minket. Inkább magunktól keressük a megoldást, mi dolgozunk ki programokat, ahelyett hogy Őt hívnánk segítségül.

Az Úr Jézus elvégezte megmentésünket, teljesítette az Atya akaratát, és odaadta az életét értünk a kereszten (Jn 19,31-20,29). Szinte mindenki magára hagyta, temetési előkészülethez jön elő két ember, két tanítvány. Most előjönnek a rejtettségből és vállalják Jézust. Vállalják a halott Jézust, akit most sem veszélytelen vállalni. Mi vállaljuk-e a feltámadott, élő Urat? A szombat egyben Istentől kapott lehetőség, hogy végre szembenézzen az ember önmagával. Meglássa bűneit, és Jézushoz kiáltson.

Szombat után jön a hét első napja, és megtörténik, amit Jézus mondott, feltámad és él, örökkön örökké. Azonban a tanítványok nem várják Őt. Mi várjuk? Mi komolyan vesszük, amit kijelentett az Úr? Sötét van, kint is meg bent is a szívekben. Mert amikor az ige nem világít, sötét lesz a szívekben. Akkor félünk és bezárkózunk. Félünk magunktól, egymástól és a világtól. És ebből az állapotból nehéz kilépni.  Csak az mozdul más irányba, aki szereti Jézust. Aki szereti Őt és hiányzik neki, az nem az észérvekre hallgat, hanem Jézus vonzásához igazodik. Az ilyen ember keresi Őt, mert szeretne Vele találkozni. Így volt a magdalai Mária. Vonz-e Jézus? Mindent hátrahagyva elindulok-e Felé?

Mária elindult, de a nyitott sír csak jelzés volt, nem értette, segítséget kért, de nem kapott a tanítványoktól. Tudok-e a keresőknek segítséget adni? El tudom-e igazítani azokat, akik rossz helyen keresik az Urat? Mária rossz helyen kereste, ott ahol nincs Jézus, de Péter és János sem tudta útba igazítani, ők is odamentek. Rossz helyre mentek, Jézus máshol várta őket. Isten kegyelme, hogy ennek ellenére az Úr utánuk megy. Máriát is a Vele való találkozás győzi meg. Ma is az élő bizonyságtétel, ami Jézusra mutat, és az így megtapasztalt jelenléte győzhet meg. Aki átéli az életében Jézus munkáját, az meglátja, hogy Ő valóban él. Csakis egy élő Úr tud rajtunk segíteni. Ha Jézus nem támadt fel, úgy járunk, mint a Baal papok, akik kiáltoztak, szólítgatták istenüket, de az nem felelt. Mert válaszolni és cselekedni csakis az élő Isten képes.

Ügyeljünk arra, hogy jelen legyünk, amikor az keres. Ne úgy, mint Tamás, aki máshol járt, ezért megrekedt a hite. Nem figyelt a bizonyságtételre. Azonban Jézus utána megy és foglalkozik Vele, és ez csodálatos. Utánunk jön, és megszólít. Azt mondja, ne legyünk hitetlenek, hanem hívők. Ami által a szívünkre helyezi, fogadjuk el mások bizonyságtételét, az igehirdetést. Mert Ő ezeken keresztül szólít meg. Az ige által jelenti ki magát ma is. Aki hittel fogadja a szavát, az életre jut.

Isten azért adja az igét, hogy általa mi is megvalljuk Neki: Én Uram, és én Istenem.  Legyen Ő életünk Ura, engedjük, hogy rendelkezzen velünk. Mert nem mindegy ki az életünk gazdája. Aki Jézusra bízza magát, életet nyer, örök életet. Mindezt kegyelemből, hit által.

 

 

 

Krisztus feltámadott

 

Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; Örvendezzünk, vígadjunk, Krisztus lett a víga-

szunk, Alleluja! :/: Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent ne -

vét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Alleluja! Alleluja! Alleluja! Örvendezzünk, vígadjunk,

Krisztus lett a vígaszunk. Alleluja!

 

 

Isten áldásával.