A minta

 

É

rdekes hogy az Úr megparancsolja a különféle dolgokat a népnek (4Móz 35,1-8). Nem elég nekik elmondani, hanem parancsba kell adni. Ez azt jelenti, ez elvárás, ezt meg kell majd csinálni. Azért fontos ez, mert hajlamosak vagyunk mindazt, amit az Úr mond lazán venni. Úgy gondoljuk nincs semmi elvárás, azt tesszük, ami nekünk tetszik. Ha aztán valamire jut időnk, akkor Isten meg lesz elégedve velünk. Azonban Izráelnek és nekünk is komolyan kell venni, szövetségben vagyunk az Úrral, és ennek vannak feltételei.

A parancs arról szól, hogy majd a törzsek a saját területükből adjanak a lévitáknak városokat, hozzátartozó mezőkkel együtt. Az ilyet hajlamosak vagyunk elfelejteni. Vagy azt mondjuk, ezt nem kell úgy venni, ahogyan le van írva. Miért? Mert adni, különösen a magunkéból nem szeretünk. Amit már megkaptunk, és ami a tulajdonunkká vált, azt teljesen magunkénak tekintjük. Ebből adni, másnak, azt nem. Mindent magunknak akarunk, amit megszereztünk, mindenképpen szeretnénk megtartani. Azonban Isten országa nem a szerzésről, a javak halmozásáról szól. Ez a világ a földi javakkal igyekszik megfogni az embert. A test kívánsága ezekre irányul, és a testet nehéz megelégíteni.

Isten elrendeli, akinek több jutott, az adjon több várost. Nem kér többet, mint ami telik egy egy törzstől. Isten odafigyel ránk. Azt sem akarja, hogy egy valaki beleroppanjon. Mindenkinek van lehetősége adni, mert a léviták Isten szolgái. És ezáltal, aki neki ad, az Úr munkájára ad. Ezzel támogatják Isten ügyét. Nem mindenki szolgál teljes életével az Úrnak, de mindenki szolgálhatja Isten országát. Az evangélium terjedéséért mindnyájan fáradozhatunk, és belefektethetünk anyagiakat is. Fordítottunk-e már pénzt arra, hogy Bibliához juttassunk olyanokat, akik még azt nem ismerik. Az egyik legnagyobb misszió a Biblia megismertetése. Hiszen az ige, az Úr szava. Által Urunkat ismerhetjük meg. Isten a Bibliában jelenti ki magát. Megtudhatjuk kicsoda Ő, és mi a terve velünk. De az emberiség megjelenésére is választ kaphatunk. Isten teremtette az embert, azt akarja, hogy Őt megismerje, Vele éljen, és akaratához igazodjon. Gyakran elhangzik ma, az ember törékeny, sérülékeny, ezért van szükségünk mennyei Atyánk megismerésére. A törékeny edény ott talál oltalmat. És életünk igazi rendeltetése is az ige által tárul fel előttünk.

Izráel története Isten története (Apcsel 7,44-53). Minden, ami hatalmas és csodálatos az Úr munkája. Mindent Neki köszönhetnek. Ő hívta életre a népet, és Ő tartotta is meg. Élő kapcsolatban volt Isten Izráel népével. Más népek ilyet nem tudtak elmondani, mert bálványokkal, emberi kéz csinálmányaival nem lehet élő kapcsolatban lenni. Tehát Isten és Izrráel kapcsolata az egész történet, az egész ószövetség. De az újszövetség is erről szól. Még teljesebben, hiszen Isten emberré lett Krisztusban, így jobban megismerhetjük és valóban személyes kapcsolatba kerülhetünk Vele. Az élő, biblikus hit, személyes kapcsolat a feltámadott Jézus Krisztussal.

István jól látja a múltat, tisztában van, népe hűtlenségével. Nem az élő Istent akarták, hanem az idegen népek bálványait. Miért? Mert a bálványnak nincs akarata, az nem vár el semmit. Az élő Istennek van elvárása. Mi? Kövessük Jézust! Forduljunk el teljesen a bűntől, és forduljunk Őhozzá, és járjuk Vele a keskeny utat. Ez az út azért keskeny, mert nem fér bele minden. Másrészt jelzi, nem is kell minden, amit a világ kínál. Miért? Mert ezen az úton a Gazda gondoskodik. Ő megadja, amire szükségünk van.

Isten ott volt népével. A bizonyság sátra Őt szimbolizálta. A tábor közepén állt a sátor. A nép pedig körülötte telepedett le. Ezzel Isten jelezte, Ő a középpont. Ez nagyszerű volt, hisz mindig a sátort láthatták. Amikor elcsüggedt valaki ránézett a sátorra és bizonyosság támadt a szívében: Itt van Isten. Nem kell elcsüggedni, van, Aki megsegít. Nincs elveszve az ügyünk, nem vagyunk vereségre állítva, mert Isten az oldalunkon áll. Semmi nem rajta múlik, mert itt van. Rajtam múlik, megmaradok-e hűségben. És rátekintek-e?

Mi már a keresztet kaptuk, amire tekinthetünk. A kereszt a szabadulás és a feltöltődés helye. Amikor ráemeljük tekintetünket, az értünk életét odaadó Urat látjuk. Így szeret Isten, és ez békességet és reménységet ad. Ránézek mindenkor az Úrra? Mindenben Tőle várom a segítséget?

Isten Dávidnak kijelentette, Ő nem lakik emberkéz alkotásaiban. Ő teremtett mindent, az Övé minden. Istent nem szoríthatjuk be egy épületbe, Ő felette áll mindennek. Nem lehet Őt bezárni a templomokba, Ő a szívünkben akar élni. Az életünk Gazdája kíván lenni. Pál apostol azt írja: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik” (1Kor 3,16)? Isten templomává válhat hit által a testünk. Nem épületekben, hanem bennünk akar lakni.

István elmondja, Isten másképp, felülről lát minket. Így azután mást lát, mint mi. Mi legtöbbször rendben valónak találjuk a dolgokat, Isten azonban keménynyakúnak és körülmetéletlen szívűnek lát minket. Hányszor büszkék vagyunk a keménynyakúságra, a változatlanságra, azonban ez nem büszkeség. Isten állandóan formál, és ezáltal azt akarja, hogy változzunk, alakuljunk, mégpedig Krisztus formájára. Az életünk mintája Krisztus. A sátor építéséhez is volt minta. Mózes nem maga találta ki milyen is legyen a hajlék. Isten megmutatta az eredetit, és annak a mintájára kellett megépíteni a földi sátrat.

Isten Jézus Krisztusban mutatja meg az élet eredeti mintáját. Azért tette, hogy Ő szolgáljon mintául. A minta mindig azért adatik, mert egyébként nem tudjuk milyennek is kell lenni az elkészült alkotásnak. Nem tudjuk minta nélkül milyen az igazi, az Istennek tetsző élet. Senki nem tudja magától, azonban Isten ideadta a Fiút, rámutatott és azt mondta: Íme, az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm. Pilátus így tett bizonyságot Jézus elítélésekor: Íme, az ember! Íme, a minta! Ha nem tudod, hogyan élj, milyen legyél, íme, Jézus! Nézz rá, és engedd, hogy Ő a saját képére formáljon.

 

 

Az Isten Bárányára

 

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

Rebeg.

 

 

Isten áldásával.