Az Úr van ott!

 

I

sten bizonyságot tett Áron mellett, az ő vesszeje virágzott ki, és így mindenki előtt világossá vált elhívása (4Móz 18,1-32). Isten őt választotta ki a főpapi szolgálatra. Isten szabadon dönt arról kit választ! Ő döntött a tizenkét tanítványról is, és az Úr Jézus alázattal mondta, igen atyám, mert így kedves Előtted. Elfogadta az Atya választását, azokat, akiket Neki adott. Elfogadta, hogy nem az akkori kor előkelőit, tudósait választotta, hanem egyszerű, engedelmességre, szolgálatra kész embereket. Az Úr tudta, hogy ezek az emberek úgy fognak figyelni Rá, mint a kisgyermekek a szülőkre. Ezek az emberek még nincsenek feltöltve a világ dolgaival, nem határozza meg őket a kor szellemisége, tudománya.  Ők nyitottak és szomjasak voltak Isten szavára. Mondhatnánk úgy is, ők még formálhatóak. És az Úr formálja is őket. Áron is formálható, nyitott az Úr szavára, és kész engedelmeskedni. Sok mindent átélt már ezen az úton, ismeri az Urat, és kész Őt dicsérni.

Isten most beszél Áronnal, olyan jó, hogy beszélő Urunk van. Nem hagy minket bizonytalanságban. Erősíti és eligazítja Áront Isten. Amikor Isten szól, megerősít, bizonyos, hogy az övé vagyok. Azokkal beszélget, akiken megkönyörült, elhívott, akik az Övéi, akikre feladatot bíz. Isten Jézus Krisztusban az igén keresztül kommunikál mai tanítványaival. Amikor az igét kézbe vesszük, Ő szól. Fontos, hogy mindent megtegyek, hogy halljam és értsem az Urat. Mindent tegyek félre ennek érdekében.

Áron, a fiai és egész családja fog az Úr háza körül szolgálatot teljesíteni. A lévitákat választotta ki Isten a gyülekezet sátrának a szolgálatára, maga Isten választotta ki őket, és az Ő tulajdonai. Csodálatos, a léviták az Úréi. Övé az életük. Egész életükkel Neki szolgálhatnak. Csak az Úr dolgaival kell törődniük. Igaz ez azzal jár, hogy nem kaptak örökséget a földből. De nincs nagyobb megtiszteltetés, minthogy az Úr az Ő osztályrészük. Élő kapcsolatban lehetnek az Úrral. Elég-e nekem az Úr?

A léviták nem érzik hiányát annak, hogy nincs földterületük, nincs saját birtokuk és tulajdonok. Isten az Ő osztályrészük, így minden az övék. Akié Isten, azé minden. Milyen könnyű ezt kimondani, de valóban így is gondolom? Teljes mértékben az Úrra tudom magam bízni? Békességem van és bizonyosságom, amikor nem tudom mi lesz holnap, amikor nincs annyi pénzem, amennyire szükség lenne? Ilyenkor is hiszem, hogy elég az Úr? Elég, ha Hozzá tartozom, mert Ő gondoskodik rólam. Isten örökkévaló sószövetséget köt a lévitákkal, vagyis magára vállalja a róluk való gondoskodást. Isten törődik az övéivel. Ma is így tehetjük kezébe magunkat, Ő gondoskodik. Nem feledkezik meg rólunk. A só fontos élelmiszer volt, nélküle elromlottak a dolgok, és ízetlenek, fogyaszthatatlanok voltak. Jelzi ez azt is, hogy a só nélkülözhetetlen, és nélkülözhetetlen a léviták szolgálata is. Nélkülözhetetlen a világból Isten népe, mert egyébként elromlik a világ. Amilyen mértékben kiszorul a világból, az emberek közül az evangélium, olyan mértékben romlik el az élet. Ezért fontos, hogy kapcsolatban legyünk Urunkkal, mert az ízt és a tartósságot Ő adja.

A tanítványokat Galileában a Tibériás – tengernél látjuk. Ott vannak és várnak az Úrra (Jn 21,1-14). Mivel azonban nem lehet Neki időpontot szabni, hanem nekünk kell Hozzá igazodni. Belefáradnak. Péter ismét formában, ő az ötletgazda. Elmegyek halászni. Nem fogok itt tétlenül várni, inkább dolgozok. Mert tenni, venni, dolgozni mindig könnyebb, mint várni. Várni, Rá, várni akaratára nem könnyű. Ráadásul Pétert terheli tagadása. Még nincs igazán rendezve a dolog. Tulajdonképpen menekül. Hová? A munkába, a régi életébe. Úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, mintha nem hívta volna el az Úr tanítványnak. A tanítvány nem haladhat visszafelé, csak előre. Ha nem látja az utat, akkor vár.

A többiek is azonnal felajánlják, hogy elmennek Péterrel együtt halászni. Senki nincs, aki azt mondaná, ne menjünk. Nem mernek ellent mondani Péternek. Vagy ők sem tudnak várni. Úgy gondolják fájdalmukat, mindazt, amin keresztülmentek, munkába fojtják. Majd így könnyebb lesz felejteni. Péter tulajdonképpen modern, és munkaterápiát ajánl. Kiderül, rossz ötlet. Nem jön be. Kétezer évvel ezelőtt már rájönnek, hogy ha a szívünk a belső világunk nincs rendbe, azon semmilyen terápia nem segít, még az ital sem.

Azon az éjszakán nem fogtak semmit. Jézus nélkül nincs eredmény. Nem megoldás a várakozás helyett az elfoglaltság. Ha Jézus nélkül fogunk dolgoknak nem nyerünk időt, hanem inkább veszítünk, és még rosszabb állapotba kerülünk. Mert a kudarc nem felemel, hanem lehúz.

Szomorú valóság, és ezt ki kell mondaniuk: Nincs. Nincs ennivaló. Nincs, mert Jézus nélkül nem megy. És amikor Ő mással bíz meg, akkor a régi már nem fog menni. Hiába voltak halászok, de onnan elhívta őket az Úr, így oda már nincs visszatérés. Meg kell tanulniuk, hogy a régi életük megszűnt a számukra. Ők már nem halászok, hanem emberhalászok. Ha visszatérnek, a régibe eredménytelenek lesznek.

Valószínűleg alkalmatlanság terhe motiválta őket. Úgy gondolták magukban nem tudnak megfelelni küldetésüknek. Nekik ez nem megy. Ők halászok, és inkább visszatérnek oda, az még megy nekik. Az Úr megtanítja nekik, hogy az sem megy. Viszont, az evangélium hirdetésében nem vallanak kudarcot, mert az eredményt az Úr adja. A halak sokaságát, a megtért új életeket az Úr fogja adni. Bízzanak Benne. Ez a lényeg, ne magunkban, hanem mindig Urunkban bízzunk.

Mire a tanítványok a partra vetődnek Jézus ennivalóval várja őket. Ebből bizonyosságra jutnak. Valóban az Úr Ő. Valóban Úr Ő. Nem Ő szorul ránk, hanem mi Őreá. A feltámadott Úr gondoskodik tanítványairól. 

 

 

Felvirradt áldott szép napunk

 

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha

int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -

tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki

sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

 

 

Isten áldásával.