Jézus Krisztus nevében!

 

I

sten átok helyett, áldást mondatott Bálámmal (4Móz 25,1-16). Moáb királyának nem jött össze az elképzelése. Azonban a gonosz megtalálja a pusztítás módját. Az átok elhárult, de Izráel magától belesétált a csapdába. Ha nem megy a rontás átokkal, ha nem lehet fegyverrel útját állni az igének, akkor majd a testen, a csábításon keresztül sikerülni fog. A gonosz mindig hűtlenségre csábítja Isten gyermekét. Ha nem jött össze a korábbi terv, akkor barátkozzunk. És ez olyan szépnek tűnik. Ne háborúzzunk, keressük a békességet. Meghívják Isten népének tagjait saját, pogány isteneik ünnepségére. Mi van ebben rossz, gondolnánk.  Ha el is tér a vallásuk, eltérnek szokásaik, szeretetben kell élni egymással. Nem utasíthatjuk el őket. Kedvesnek kell lenni velük. Meghívtak az ünnepségre, illik elmenni. így gondolkodunk. Azonban az ige rávilágít, gondoljuk át hová hívnak, és nem kell mindenhol részt venni. Ha a meghívás helyén pogányság van, ha nem Istenről szól az az  alkalom, vissza lehet utasítani. Ők nem utasították vissza a meghívást, úgy gondolták nem lehetnek barátságtalanok, elutasítók. Azonban amikor Isten hív, gyakran gondolkodás nélkül elutasítjuk Őt. Most nincs idő, más tervem van. Pontosan úgy, ahogyan a király fiának menyegzőjére szóló meghívást is elutasították. Isten, amikor hív, szent életre hívogat. Egy új és más életre. Olyan életre, ami minta lehet másoknak is. A világ azért csábít, hogy ő hasson ránk, és mi vegyük át az ő szokásait. A világ mindig szórakoztatni akar, mert ezáltal tud hűtlenségre csábítani.

Szomorú, hogy se nem tudták, hogy ez nem kedves Isten előtt, se meg nem kérdezték, menjenek-e? De vajon mi megkérdezzük-e, miben kell részt vennünk és miben nem? A gonosz megtalálja azt a módot, amin keresztül eltávolíthat az Úrtól. Talán mi, szóra sem érdemes esetnek gondolnánk azt, ami történt, mégis súlyos következményei lettek. Miért? Mert ez hűtlenség, az Istennel való kapcsolat megtörése. Megcsalták Isten a bálványokkal. Isten féltőn szerető Úr, és nem engedi, hogy bálványokhoz pártoljunk. A világgal való összefogás, a nem hívőkkel való együtt ünneplés elfordítja szívünket az Úrtól. A bűn útjára lépés hűtlenség. A hűtlenségért ítélet jár. És itt ezt látjuk. Isten megítéli a hűtleneket. Fineás az, aki elfordítja Isten haragját. Később ott a Golgotán az Úr Jézus a saját életének az odaáldozásával fordította el Isten haragját. Ő tett eleget a bűneinkért, meghalt hűtlenségünkért. Mégpedig azért, hogy újat kezdhessünk Vele. Azért könyörül, hogy többé ne hűtlenkedjünk. A megbocsátás nem felmentés, nem azt jelenti, most elmaradt az ítélet, és tovább élhetek úgy, mint eddig. A kegyelem egy új megváltozott életre szól. Azért bocsát meg az Úr, hogy többé ne éljek bűnben.

Árad tovább a Szentlélek, hömpölyög az evangélium, eléri az embereket (ApCsel 3,1-10). Oda is eljut, ahová nem is gondolnánk. Olyan embereket állít talpra, akik feladtak már minden reménnyel. Azonban Isten országának ereje jelen van, és erről Péter és János tesz bizonyságot. Rámutatnak, olyan lehetőség érkezett a világba, ami korábban nem volt. És ez megkeres bennünket. A két apostol a templomba igyekszik. Oda viszi a jó hírt, ahol a Mester is tanított.

Sokan járnak arra, van, aki csak a templom ajtóig jut. Ott van a közelben, de soha nem lép be. Nem járul Isten színe elé. Nem tud járni, így ott van, ahová teszik. De kérhetné, hogy vigyék be. De vágyhatna Isten után ezek ellenére is. De neki elég ennyi. Azonban nem elég a kapuig eljutni, be is kell rajta lépni. És a történet végén ezt látjuk. A gyógyulás után első útja a templomba vezet. Az Atya házába megy, az imádság helyére, mert átéli, hogy a templom valóban Isten rendelőjévé lett. Mire gyógyul meg az élete? A templomba, az Úr közelébe való lépésre. Ez az ember, amikor meggyógyul Istent dicséri. Tulajdonképpen el is felejtette az apostolokat, tudta, hogy az Úr Jézus gyógyította meg. Ne ragadjunk le emberi eszközöknél, hanem dicsérjük az Urat.

Ez az ember csak alamizsnát vár, de Péter és János többet ad ennél. Jézus nevének erejével ismerteti meg őt. Mi mit adunk? MI már tudunk pénzt adni, ügyeket intézni, de Jézus nevét továbbítjuk-e? Történik-e Jézus nevében valami? Mondhatjuk-e azt, amit ők: Aranyam és ezüstöm nincsen? Bár tudnánk mondani, és akkor azt is mondhatnánk, kelj fel és járj. Jézus nem segélyt kínál, hanem egy teljesen új életet, ami már Róla szól és az Atyát dicséri.

El kell azon is gondolkodni, a problémákkal küzdő emberek, a tehetetlen emberek Jézus tanítványaira néznek-e ma? Tőlünk kérnek-e segítséget? Amikor ma egy hívőt meglát egy bajba jutott ember eszébe jut-e, hogy kaphat tőlünk valamit? Sőt arra gondol–e, hogy amit ez a világ nem tudott megadni, azt Jézus tanítványai között megkapja? Azért fontos, hogy Péterék nem alamizsnát adtak, mert azt bárki megtehette. Néhány fillért, egy szelet kenyeret, egy jobb és használhatóbb sarut sok arra járó adhatott, és valószínűleg adott is. De talpra állítani, munkaképessé tenni, csakis Jézus neve volt képes. Csak a tanítványok tudtak mást adni, mint a világ. De vajon ma mást kínálunk-e az embereknek, mint a társadalom más tagjai? Bizony gyakran mi is csak azt adjuk, mi is csak arról beszélünk, mint a világ. Kérjük, Urunkat Szentlelke által adja meg, hogy mi azt adhassuk, amit Péter és János, Isten országának erejét. Az alamizsnaadáshoz nem kell hívőnek lenni. Ha ugyanazt mondjuk, mint az orvos, a politikus, ahhoz nincs szükség hitre, sem egyházra. Jézus arra hív el, hogy mást, többet kínáljunk, mint a világ!

 

 

Jézus Krisztus, szép fényes hajnal

 

1. Jézus Krisztus, szép fényes hajnal, Ki feltámadsz új világgal, És megáldasz minden

jókkal:

2. Te vagy nékünk egy reménységünk, Isten előtt közbenjárónk, Szép koronánk, ékes-

ségünk.

3. Világosítsd a mi szívünket: Ismerhessünk meg tégedet; Tanulhassuk szent Igédet.

4. Az ördögnek csalárdságától, Lelki-testi nyavalyától, Őrizz hamis tudománytól.

5. Az Atyával és Szentlélekkel, Hogy tégedet tiszta szívvel Mindörökké áldjunk! Ámen.

 

Isten áldásával.