Vigyázzunk az ízünkre

D

ávid halála közeledik, és ő szembenéz vele (1Kir 2,1-25). Tudja, őt sem kerüli el a földi életből való távozás, nem csapja be magát, hanem inkább felkészül rá. Az elragadtatás napjáig mindenki a halál felé halad és ki fog menni ebből a világból. Lássuk meg, mi sem vagyunk kivételek, és nem maradunk itt. A halált nem iktathatjuk ki, ezért jó rá időben készülni. Úgy is, hogy elrendezzük, amit kell, és úgy is, hogy rendezem Istennel az életem. Mert a halál nem megsemmisülés, hanem átmenet a látható világból a láthatatlanba. A földi élet során dől el, hová jutok, Isten világába, az üdvösségre, vagy Tőle távol, a kárhozatra. Amíg itt vagyunk, választhatjuk Krisztust, az Életet.

Dávid az utódját látja el fontos tanácsokkal halála előtt. Salamonnak helyezi a szívére mindazt, amit ő is megtapasztalt, és amit kapott az Úrtól. Légy erős, légy férfi, ez ma is fontos felszólítás. Az Úr útján járva ne az érzelmeink vezessenek, hanem mindig az Úr akarata. Bizony, erőre van szükségünk Isten akaratának a vállalásához, mert annyi minden vissza akar tartani. A gonosz gyakran az érzelmi húrokra hat, azokon keresztül akar elbizonytalanítani. Légy férfi, arra utal, merjen bátran dönteni és élni. Ne legyen lekvár, ne engedje magát elnyomni, mert hívőnek lenni nem azt jelenti, hogy megalszik a tej a szánkban, hanem azt, hogy tudom, mit akarok.

Isten ígéretei akkor válnak valósággá, akkor tapasztalja meg az áldást, ha az Ő útján jár. Ez is fontos tanács, hiszen lesznek majd tanácsadók, akik mást javasolnak, mert a környezetünk számára nem mindig érthető, vállalható és ésszerű Isten útja. Hányszor mondják, nem éri meg Istenre hallgatni, veszteséggel jár, ha komolyan vesszük az igét, és bátornak, határozottnak kell lenni ahhoz, hogy elutasítsuk ezeket a véleményeket és merjük vállalni az ige vezetését. Legyen minden nap és mindenben mécses lábaink előtt az Úr igéje. Ha így történik, nem tévedünk el. Mert az életben könnyű eltévedni, annyiszor nehéz meglátni, mi is a helyes, de az ige eligazít. Ha használjuk a lámpást, ha fényéhez menekülünk, nem tévedünk el.

Miközben a fejezet további verseit olvassuk, ne feledjük el, hogy még Krisztus előtt vagyunk, az Ószövetségben járunk. Azért fontos ezt magunk elé idézni, hogy ne kérjünk számon Krisztus előtti emberektől krisztusi magatartást, másrészt ne tekintsük ezeket a megoldásokat mintának. Számunkra a vitás kérdésekben, az ellenségeinkhez való viszonyulásban is az Úr Jézus magatartása és tanítása a mérvadó. Mi már nem a bosszú, hanem a megbocsátás emberei vagyunk. Bár jó megállni egy pillanatra és elgondolkodni, valóban így van-e? Mert talán nyíltan nem állunk bosszút, különösen, ha nincs is rá lehetőségünk, de nem raktározzuk-e el a sérelmeket Dávidhoz hasonlóan, és nem várjuk a megfelelő alkalmat a törlesztésre?

Mi van a szívemben? Nem hordozom én is magamban a régi sérelmeket? Ha így van, akkor vigyem azt most az Úr elé. Akkor is vigyem oda, ha a másik fél nem állt elém bűnbánattal és bocsánatkéréssel.  Mert a le nem tett sérelem nekem árt, engem pusztít, és kapcsolataimat.

Azt látjuk még, hogy Adónijjá nem engedte el teljesen a hatalmat, és nem fogadta el, hogy az Úr Salamont választotta. A szívében sérelmet hordoz. Ne hordozzuk a sérelmeket, tanuljuk meg az Úr kezéből fogadni a történéseket. Lássuk meg, nem véletlenül történtek az események. Fontos az is, hogy saját vágyainkat, jogosnak vélt dolgainkat is engedjük el. Az a boldog, aki mindent elengedve egyedül az Úrtól függ, aki tudja, hogy Krisztusban mindennél nagyobb értéket kap.

Jézus rámutat a bűn komolyságára (Mk 9,42-50). Nem lehet félvállról venni, küzdeni kell ellene, bár ez a küzdelem nem könnyű. Olyan keményen kell ellenállni és fellépni vele szemben, mintha levágnánk valamelyik végtagunkat, amely bűnbe vitt. Jézus nem azt kéri, hogy csonkítsuk meg magunkat, hanem azt, hogy vegyük komolyan a bűnt, ne játsszunk vele, hanem kérjük az Ő segítségét.  Kezünk, lábunk és szemünk, különösen ma, könnyen bűnre csábít, de ne adjuk fel a harcot, ne törődjünk bele, ha elestünk, hanem bűnbánatot tartva vigyük Urunk elé. Az Ő vére megtisztít a bűntől, és szabaddá tesz. A magunk erejéből nem tudunk ellenállni, megállni, csakis Jézusban maradva.

Fontos meglátni, van Isten országa, de oda bűn nem mehet be. Ezért kell rendezni, ezért szükséges az Úrban maradni, mert az üdvösségre csakis megtisztult életek juthatnak be. A bűn rontotta meg ezt a világot, és ezért az új világba semmi sem kerülhet belőle. Isten Krisztust adta szűrőnek, és csak az jut be az életre, ami átmegy rajta. Rajta pedig csak a bűneiket megbánó, Tőle bocsánatot kérők jutnak át. Az új életnek csak bűn nélkül van értelme. Ha az új földre is bekerülne a bűn, minden maradna a régiben. Ha ott is jelen van, ami itt gyötör és pusztít, amitől szenvedünk, nem volna új élet. De ott már nem lesz bűn, sem betegség, sem halál, csak Krisztus, csak Élet mindenekben.

A tanítványok képviselik a sót ebben a világban, azért vannak itt, hogy ízt adjanak az életnek és tartósítsák azt. Vigyázzunk az ízünkre, mert ha elveszítjük, nincs ránk szükség. Csak azért vagyunk itt, hogy ízesítsük ezt az ízetlen világot és tartósítsuk, mert az evangélium nélkül megromlik. Ezt tapasztaljuk is, ahol kimarad az evangéliumi élet, ott romlásnak indul minden. Vigyázzunk az ízünkre, és maradjunk meg sónak.

 Kegyes Jézus, itt vagyunk

1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.

2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, :/: De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.

3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! :/: Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!

Isten áldásával.

Tanulás Jézus iskolájában

H

osszas halogatás után Dávid király meghozta a döntést, és kimondta: Salamon legyen a király (1Kir 1,38-53). Nehezen született meg ez a döntés, gyakran nehezen hozzuk meg döntéseinket, mert félünk a következményektől. Minden döntésnek van következménye, de ez még mindig jobb, mint amikor nem döntünk, mert a döntések nyomán megoldások születnek, előbbre jut az élet. Ha nem döntünk, káosz és pusztulás következik. Amennyiben rosszul döntünk, általában van javítási lehetőség.

A döntés mögött Isten akarata húzódik meg, Ő választotta ki Salamont, és az Ő áldása teszi majd nagy királlyá. Cádók pap fölkente az ifjú királyt, és így legális az uralkodása. Mindenki előtt világos, Isten választottja ő. A nép is felismeri és kinyilvánítja egyetértését. Salamont a nép is támogatja, bár vannak, akik szemben állnak vele. Ez is fontos, még az elhívottakat sem fogadja el mindenki, sőt, van, amikor az Úr elhívása ellenségeket támaszt. Salamon is szembekerül ellenségekkel, de ezt is meg kell harcolnia. 

Adónijjá értesül Salamon királlyá választásáról és egyben szembesül a körülötte levők hűtlenségével. Most döbben rá, hogy nem szívből, csak érdekből támogatták. Jó az Úr előtt átgondolni kapcsolatainkat, a barátságunkat, mert ma is megtörténik, hogy nem szívből, csak érdekből állnak mellettünk. Ha ez a támogatás veszéllyel jár, elpártolnak, magunkra hagynak. Mindig a bajban derül ki, ki is az igazi barát. A tékozló fiú is akkor döbbent rá, hogy akik körülvették, nem barátai, amikor elfogyott a pénze és segítségre lett volna szüksége. Olyan jó, hogy Jézus Krisztusban igaz barátra lelünk. Ő nem érdekből támogat, hiszen semmi érdeke nem származik a velünk való kapcsolatból. Neki került sokba, az életébe, ez a barátság, mert Ő életét adta barátaiért, értünk.

Adónijjá megrémült, és nem mert Salamon elé állni. Valószínűleg magából indult ki, és úgy gondolta, Salamon bosszút fog állni rajta. Miért gondolta így? Mert ő így cselekedett volna. A legjobb mindig, ha vállaljuk magunkat, a rossz döntésünket is, és így indulunk rendezni kapcsolatainkat. Krisztusban van megbékélés, újrakezdés. Végül az oltárhoz menekül, és ez jó, mert ott kegyelmet talál. A legjobb menekülés a kereszt, amikor bátran és őszintén megyünk oda, vállaljuk, akik vagyunk, de készek vagyunk az Úr kegyelme által új emberré lenni. Salamon megbocsát, és lehetőséget ad arra, hogy derék ember legyen. Engedi, hogy újat kezdjen. Ez úgy megy, ha elfogadja, nem ő, hanem Salamon a király. Adónijjának le kell mondania a trónról. Így megy ez a mi életünkben is, Jézus kéri a trónt, és ha átengedjük Neki, oltalma alatt kiteljesedhetünk.

Az imádságnak, a hitnek nagy ereje van, megtapasztalták ezt a tanítványok az előző helyszínen. (Mk 9,30-41) Átélték, hogy Jézus megszabadította a néma és süket lélek által megszállt fiút. Megtudták azt is, hogy ők azért voltak képtelenek megtenni ezt, mert nem működött a hitük. Mert a hitet az imádság hozza működésbe. Működik-e a hitem? Tapasztalom-e az Úr erejét? Ha nem, talán azért van, mert meglanyhult az imaéletem. Imádság által csatlakozhatok az Úr erőforrásaira, és ezek az erők a hit vezetékén keresztül áradnak tovább az életembe.

További leckéket vesz a tizenkettő, Jézus folyamatosan formálja őket. Nekünk is rendszeres tanulásra van szükségünk. A tanítványság azt jelenti, beiratkoztam Jézus iskolájába. Ő a tanár, és nem csak elméletet, hanem gyakorlatot is oktat. Mindent, amit elmond, átülteti a gyakorlatba, sőt, bemutatja.

A tanítás az Ő haláláról szólt, ám ezt nehezen akarták megérteni. Nehezen fér az elképzelésünkbe a szenvedés és a halál. Úgy gondoljuk Istennel való kapcsolatunkat, hogy az szebbé, jobbá teszi életünket. Pont azért tartanak az emberek igényt Istenre, hogy szolgálja ki őket, és hárítsa el a bajt a fejük felől.

Miért nem értik Jézust? Mert ők már az uralkodáson, a szétosztandó pozíciókon, a vaskos borítékon, a menő életen ábrándoznak. Nem akarják meglátni, hogy Jézus nem ezért, hanem szolgálni jött. Isten országában más a rend, itt a szolgáló, a lehajló, a másokon segítő az első. És Jézus így élt.

Az Úr bemutatja, hogy el lehet fogadni azt, aki másképp éli meg a hitét. Azt kéri, ne akadályozzák azért, mert nem tart velük. Inkább örüljenek annak, hogy mások is gyöngítik a gonosz uralmát.

Jánosék igyekeztek megakadályozni a másik személyt. A mi hitünk is gyakran mások akadályoztatásában merül ki. De vajon miért akadályozták vagy tiltották őt? Talán eszükbe jutott a korábbi kudarcuk, és úgy voltak vele, ha nekünk nem megy, ő se csinálja. Féltek, hogy hozzá pártolnak az emberek. Hányszor az irigység és a féltékenység munkál bennünk az öröm helyett. Azért, mert nekünk nem sikerül úgy szolgálni, ahogy szeretnénk, vagy nem működik valamelyik kegyelmi ajándék az életünkben, ne akadályozzuk azt, akinek működik ez a gyakorlatban. Tanuljunk meg örülni mások sikerének, eredményének, mert ezzel is a gonosz ereje gyöngül, az Úr neve pedig dicsőíttetik. Kérjük az Urat, szabadítson meg az irigységtől.

Taníts, Uram, meghajlani

1.

Taníts, Uram, meghajlani,

Mint szélben az arany kalász!

Hajoljak meg, ha Szentlelked

Reám fuvall s porig aláz!

2.

S dacos szívem ha ellenáll,

Midőn a Lélek rálehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

3.

Mint bősz hullám, mely megtörik,

Ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

Amint Tebenned partot ér!

Isten áldásával.

Csak imádsággal

Ú

j könyvet kezdünk el olvasni az Ószövetségből (1Kir 1,1-37). Izráel népe mögött van már a honfoglalás, az államalapítás. Elmúlt az első király, Saul ideje is, és Dávid is megöregedett. Szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy ő is meg fog halni, és a trónt át kell adni annak, akit Isten kiválasztott. Mindenki ideje letelik, az öregedéssel és a halállal szemben tehetetlenek vagyunk. Nem fordítja semmi vissza a folyamatot. Az idős korban való új házasság sem más, mint kétségbeesett igyekezet az idő visszafordítására. Azonban ez sem hoz eredményt. Jobb őszintén szembenézni életkorunkkal, a betegség és a meghalás lehetőségével. Ne csapjuk be magunkat, hanem inkább álljunk az Úr elé. Rendezzük életünket, rejtőzzünk el a kegyelemben és készüljünk az örök életre. Hiszen a halál nem elmúlás, Isten többről gondoskodott és Jézusért örök életet kínál.

Mivel Dávid menekül a meghalás elől, csak magával van elfoglalva, és nem vállalja Isten akaratát. Nem rendelkezik arról, hogy ki követi őt a trónon. Amikor csak magunkra koncentrálunk, megfeledkezünk dolgainkról, és minden összezavarodik körülöttünk.

Adónijjá úgy gondolja, őt illeti a trón, azt láthatjuk, hogy a gonosz igyekszik zűrzavart támasztani, és ehhez kapóra jön számára a testvérek közötti feszültség. A több feleségtől való gyermekek problémája kiütközik, és Dávid ezt képtelen kezelni. De megmutatkozik a Betsabéval elkövetett paráznaság következménye is. A bűnnek mindig van következménye. Isten megbocsát, amikor megbánjuk bűneinket és megtérünk bűnös útjainkról, de a következmények gyakran éreztetik hatásukat.

Nátán próféta akcióba lép, felismeri, cselekednie kell. Ismeri Isten terveit, és meri azokat képviselni. Most is bátran lép föl, és oda mer állni a király elé is. Amikor Dávid elakad, a próféta segíti őt tovább. Milyen jó, hogy van ilyen eszköze az Úrnak, hogy van valaki, aki kilendíti Dávidot a magába süppedésből, az önsajnálatból, a menekülésből. Isten nem hagyja magára övéit, és nem engedi, hogy terve megsemmisüljön. Az ellenségeskedés közepette, a zűrzavarban is véghezviszi mindazt, ami jó, ami előre segíti népét, amiben megvalósul az Ő szent és számunkra jó akarata. Bízzunk ma is Urunkban, ne a zűrzavarra nézzünk, hanem mindig Őreá. Ha emberileg lehetetlennek tűnik is Isten kijelentett akaratának a megvalósulása, higgyük, hogy semmi meg nem akadályozhatja.
Adónijját a hozzá közel álló körök már királynak kiáltották ki, emberileg nagyon nehéz a helyzet, Salamonnak egyre kevesebb az esélye. Ám még ebben a helyzetben sincs lefutva ez a mérkőzés. Az Úr véghezviszi tervét, és Dávid is ráébred, nem halogathat tovább. Szembe kell néznie a tényekkel és vállalnia kell Isten akaratát, akkor is, ha ez konfliktusokhoz vezet. Dávid nem akar a fiával konfrontálódni, pedig ez elkerülhetetlen. Mert az Úr Jézus vállalása is mindig ütközést, másokkal való szembekerülést jelent.

A próféta közbenjárása nyomán Dávid király kézbe veszi az ügyet. Vállalja Isten akaratát, és kimondja, Salamon lesz a király. Egy gyönyörű vallást mond a király az Úr előtt. Megvallja, hogy az élő Úr váltotta, mentette meg minden nyomorúságából. Vagyis, számára Isten élő valóság. Ez fontos. Valóság-e nekem Isten? Élő Úr-e Ő, akinek engedelmességgel tartozom, aki elé majd oda fogok állni, akinek elszámolással tartozom?

Eszébe jut a királynak egész élete, szinte minden lepereg előtte, és ezért hálás szívvel mondja, mindent Istennek köszönhet. Ő mentette meg sok veszélyből, és Ő váltotta meg a kárhozatból is. Legyünk csendben az Úr előtt, és lássuk meg, mindent Neki köszönhetünk. Adjunk hálát mindazért, amit tett értünk. Köszönjük meg a jókat, a szabadítást, az új életet, azt, hogy minden nap többet ismerhetünk meg Belőle. Köszönjük meg az átélt próbákat is, mert általuk is formált és előrébb vitt minket az Úr.

Benájá áldása kifejezi, az eredményes, a boldog élet alapja Isten jelenléte. Ez mindennél fontosabb. Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk, fogalmazza meg jóval később Pál apostol. Nagyon igaz ez, hiszen megtapasztaláson alapszik. De hiszem-e ezt a nyomorúságok között is?

Vissza kell jönni a völgybe, az emberi problémák közé (Mk 9,14-29). A hegyről mindig a problémák közé visz az út. Miért? Mert a tanítványoknak többletük van, ismerik a megoldást. Ők tudják, hogy Isten országában hit által működnek a dolgok. Hit által nagy dolgok mehetnek végbe. Hit nélkül azonban a tanítványok is kudarcra vannak ítélve. Mert a tanítványok nem a képzettségüknek, ügyességüknek, rátermettségüknek köszönhetik a győzelmet, hanem a Krisztusba vetet hitüknek.

A lent maradt tanítványok kudarcot vallottak, szembesültek azzal a ténnyel, hogy nem tudják az apa fiát meggyógyítani. Miért? Mert nem maradtak meg Jézusban. Hiszen Ő maga mondja: Nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Igen, ha Nélküle, ha hit nélkül közeledünk a problémákhoz, nem tudjuk megoldani azokat.

Az apát nem tántorítja el a tanítványok kudarca, hanem Jézushoz fordul, és segítséget kér Tőle. Kövessük ennek az embernek a példáját, és kérjük, legyen segítségünkre. Nagy dolog amikor látjuk és vállaljuk, hogy segítségre van szükségünk. Azonban ma kevesen fordulnak Jézushoz. Te kitől kérsz segítséget? Kihez fordulsz, amikor baj van, amikor tehetetlen vagy? 

Jézus azonban nem tesz semmit, csak annyit mond: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Tehát hit által működnek az Úr energiái. A hit az a csatorna, amin keresztül szabadítása és gyógyítása megérkezik életünkbe. Nincs más eszköz, csak a hit. Használjuk ma is hitünket. Az apa megvallja: „Hiszek!” Ki tudom-e mondani őszintén: Hiszek? Hiszek benned, Uram! Az apa hiszi, hogy tud segíteni, hogy hatalmasabb Jézus a néma léleknél is. De azzal is tisztában van, hogy hitének segítségre van szüksége. A mi hitünk is segítségre szorul, és ezt is Ő tudja megadni. Ő vezet tovább a holtponton, hiszen a tanítványok kudarca gyengítette a hitét.

A gonosz nehezen engedi el áldozatát, még most is gyötör, de Jézus szavának nem állhat ellen. Távoznia kell. Jézus a gonosz fölött, és minden bűn és betegség fölött Úr. Ő a parancsnok, és ha szól, a gyötrő, az ártalmas erőknek menniük kell.

A tanítványok megkérdezik Jézust, mi az oka a kudarcuknak. Menjünk mi is Hozzá, és kérdezzük meg mindig Őt. Ne módszereket váltsunk, ne a világban tájékozódjunk, ne a nem hívők módszereit vegyük át, hanem kérdezzük Urunkat. Nagyon egyszerű dolgot mond, csak imádsággal lehet győzedelmeskedni a gonosz felett, minden gyötrő, ártó erő fölött. Az imádság annyira egyszerű és kézenfekvő megoldás és eszköz, hogy nem is számolunk vele. Nekünk mindig valamilyen terápia vagy orvosság kell, pedig nincs másra szükség, mint a hitből fakadó imádságra. Legyen a szemünk előtt állandóan: csak imádsággal. Ha felteszed a kérdést, Uram, hogyan menthetem meg a másikat vagy a kapcsolatunkat, miképp intézhetem el a problémámat, hogyan juttathatom el szabadulásra a szenvedélybeteget, akkor jusson eszedbe: „Csak imádsággal.”  Tehát ma ismét az imádságot adja kezünkbe az Úr.

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.

A kereszt útján

M

ivel az elmúlt napokban kimaradt a blogírás, néhány fontosabb gondolatot szeretnék visszamenőleg kiemelni a mögöttünk lévő szakaszokból (2Móz 37,1-40,38). Ami megszólított, és amit fontosnak láttam az elmúlt napok során, azt szeretném most megosztani, a terjedelmet is figyelembe véve.

Elkészült a szövetségláda, aminek a tetején kérúbok találhatók, köztük jelenti ki magát az Úr. A szövetségládában találhatók a szövetség és a vándorlás fontos emlékei, köztük a két kőtábla. Ezek mindig az Úr szabadítására és jelenlététre mutatnak rá. Fontos látnunk, hogy az Úr jelen van életünkben, jó visszaemlékezni Isten korábbi hatalmas tetteire, mert ezek a mában adnak erőt a számunkra.

A hétágú lámpatartó pedig azt mondja el, Jézus Krisztus a világ Világossága. Fény nélkül nincs élet, Krisztus nélküli nincs igazi élet. Jézus fénye nélkül céltalanul bolyongunk a világ pusztaságában.

Elkészültek az áldozat bemutatásához szükséges eszközök is. Minden precíz munkával készült. Hozzáértésre, türelemre és időre volt szükség a kivitelezéséhez. Az Úr munkáját nem lehet összecsapni, Őt nem lehet fércmunkával elintézni, Ő mindig a legjobbat várja tőlünk. Mi sem elégszünk meg selejt munkával, ha nem jól végzik el a megbízást, nem vesszük át a munkát. Közben pedig Istent gyakran gyenge minőséggel akarjuk elintézni. Bűnbánatot tartva gondoljuk végig, nem kísért-e meg minket is az a gondolat, hogy az Úrnak a hitvány munka, a selejtes termék, a félgőz is megfelel? Most még van időnk korrigálni. De a belső motivációt is meg kell vizsgálni, mert akit szeretünk, annak mindig igyekszünk a legjobbat nyújtani. Ha szeretem az Urat, a legjobbat akarom nyújtani a Számára. De valóban mindig a legjobbat nyújtom az Úr és a családom, a környezetem számára?

A papi szolgálat ruházatai is elkészültek, minden úgy, ahogyan az Úr parancsolta. Micsoda alázatot követelt ez a készítőktől, nem engedhették szabadon fantáziájukat, nem a művészi véna megélése volt a fontos, hanem az engedelmesség. A hósen felkerül az efódra, és így a tizenkét törzs neve mindig a főpap szíve felett lesz. Mindig hordozza népét az Úr előtt. Így hordozhatjuk mi is családunkat és gyülekezetünket az Úr előtt.

Amikor minden elkészült, Mózes felállította a hajlékot, végre átélhetik a csodát, Isten valóságosan velük van. A berendezési tárgyak is a helyükre kerülnek. Isten megáldotta a kitartó, hűséges munkát, és a végén minden a helyére kerül. Minden a maga helyén nyeri el értelmét és tölti be rendeltetését. Csak a helyén! Az életünk is csak az Úrtól kijelölt helyén válik értelmes életté.

Amikor minden a helyére került, az Úr dicsősége betöltötte a kijelentés sátrát. Kérjük Urunkat, lényünket is töltse be az Ő dicsősége, adja meg, hogy látható legyen rajtunk és általunk Isten jelenléte. Nemcsak jelen volt a Dicsőség, hanem vezette is őket. Az  Úr felhő által vezette őket, erre kellett figyelni, és ehhez kellett igazodni. Egy ritmusban mozogtak az Úrral, nem az volt a lényeg, ők mit akarnak, hanem mindig az, áll vagy elindul a felhő. Ha ők pihenni akartak, de a felhő elindult, menni kellett, ha pedig még mentek volna, de a felhő megállt, nekik is meg kellett állniuk. Így teljesen Istenre hangolódtak, Rábízták magukat. Számunkra is ez az egyetlen járható út. Isten mozgásához igazodni.

Az Úr Jézus tovább vándorol tanítványaival együtt (Mk 8,11-9,13). Látunk körülötte vitatkozókat, akik igazából nem akarnak változni, csak Jézust magukhoz igazítani. Nagy kísértés, amikor az Urat akarjuk magunkhoz igazítani. Azt is látjuk, a tanítványok sem mindig pozitívak. Valahogy lemaradnak Jézus mellől, nem értik Őt, és amikor az Úr a tanításról, a farizeusok képmutatásáról beszél, nem értik. Nem értik, mert még mindig a megélhetésük a központi téma. Jézus mellett is féltik életüket, maguk akarnak magukról gondoskodni, és nem tanulnak meg bízni, az átélt csodák által sem.

Vannak, akik mást visznek Jézushoz, mert azt akarják, hogy meggyógyítsa őt.  Ezeknek fontos a másik ember, és szeretnék, ha rendbe jönne a látása és általa az élete. Igaz, meg akarják mondani, mit egyen az Úr, ám Jézus nem sablonok szerint munkálkodik. Számára minden ember egyedi eset, és megtalálja mindenki számára az egyéni terápiát, a neki szükséges gyógymódot. Itt két fázisban gyógyít, mert erre van szüksége. Talán nem jól látta az embereket és önmagát. De nem válik türelmetlenné, amikor nem gyógyul meg azonnal. A két fázis között van lehetőség jobban megismerni Jézust.

Péter mély látást kap Istentől, felismeri, hogy Jézus a Krisztus, a várva várt Megváltó. Igaz, a felismeréshez még torzkép tartozik, de az Úr helyreigazítja ezt. Péter szerint a Megváltó nem szenvedhet, ám az Úr rámutat, Péter nem Isten szerint, hanem az emberek szerint gondolkodik. Ami emberi mércével jó, az Isten szerint a gonosztól származik. Ezért mindig vigyük elképzeléseinket az Úr elé, ne beszéljünk átgondolás nélkül.

Nemcsak Jézus, hanem a tanítványok útja is a kereszt, a szenvedés. Gyakran elfeledkezünk erről. Jó, és még jobb életről ábrándozunk, és ebbe nem fér bele a szenvedés. Ha igen, akkor szenvedjen más, míg mi egyre feljebb emelkedünk a siker szárnyain. Azonban az Úr alapvetően nem sikeres életútról, hanem önmegtagadásról, keresztről és követésről beszél. Az Ő követése nem könnyed kirándulás, hanem keresztcipelő, szenvedésekkel járó életforma. A kereszt nem könnyű, össze lehet csuklani alatta, amint az Úr is elesett. 

A követés lényege a teljes Jézusra való hagyatkozás, nem mi mentjük meg magunkat, hanem Ő. Aki elveszti Érte az életét, vagyis teljesen alárendeli magát Neki és lemond a saját akaratáról, vágyairól, az életet nyer. Hányszor látjuk, amikor mi akarjuk megnyerni az életet, talán a látszatot sikerül elérni, valójában azonban elveszítjük az életünket, a lelkünket. A világ megnyerése sokba kerül.

Az igazi kincs Isten országa, ami Jézusban megérkezett. Boldog, aki ezt meglátja és elfogadja. Ez az ország nem erőszakon, pusztításon, önkényen, hanem Isten szeretetén és kegyelmén alapszik. Aki ide belép, az újrakezdheti az életét, az előtt egy új, boldog világ tárul ki.

Ebből a világból kap ízelítőt a három oszlopapostol. Meglátják, kicsoda Jézus. Az Atya hangja megerősíti, hogy Jézus valóban az Ő fia. Ezért Rá kell figyelniük. A törvény és a próféták korszaka lejárt, és eljött a Fiú, a kegyelem időszaka. Végül csak ők és Jézus maradnak egyedül, mert egyedül Őreá van szükségük. Másrészt Jézus elég, nincs többre, másra szükségünk, csak egyedül Őreá.

A tanítványok szeretnék kimerevíteni ezt a dicsőséges pillanatot, de nem lehet. Vissza kell menni a többiek közé. Megkísért minket is, jó ellenni a saját hegyünkön, félrevonulva Jézussal, és munkát, gondot és mindent pedig másra hagynánk. Azonban ezt nem lehet, feladatainkat nekünk kell elvégezni, az Úrral és Tőle kapott erővel.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld színén!

Benned van irgalom,

Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom,

Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!

Míg Ő tart karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek,

Mit árt, ha Ő veled?

Töröld le könnyedet,

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Alázattal tele,

Hadd merüljek bele,

Hisz idegenben jár

Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át,

A lelkem otthonát,

Világosságodat

Elérhetem!

Isten áldásával.