Tanulás Jézus iskolájában

H

osszas halogatás után Dávid király meghozta a döntést, és kimondta: Salamon legyen a király (1Kir 1,38-53). Nehezen született meg ez a döntés, gyakran nehezen hozzuk meg döntéseinket, mert félünk a következményektől. Minden döntésnek van következménye, de ez még mindig jobb, mint amikor nem döntünk, mert a döntések nyomán megoldások születnek, előbbre jut az élet. Ha nem döntünk, káosz és pusztulás következik. Amennyiben rosszul döntünk, általában van javítási lehetőség.

A döntés mögött Isten akarata húzódik meg, Ő választotta ki Salamont, és az Ő áldása teszi majd nagy királlyá. Cádók pap fölkente az ifjú királyt, és így legális az uralkodása. Mindenki előtt világos, Isten választottja ő. A nép is felismeri és kinyilvánítja egyetértését. Salamont a nép is támogatja, bár vannak, akik szemben állnak vele. Ez is fontos, még az elhívottakat sem fogadja el mindenki, sőt, van, amikor az Úr elhívása ellenségeket támaszt. Salamon is szembekerül ellenségekkel, de ezt is meg kell harcolnia. 

Adónijjá értesül Salamon királlyá választásáról és egyben szembesül a körülötte levők hűtlenségével. Most döbben rá, hogy nem szívből, csak érdekből támogatták. Jó az Úr előtt átgondolni kapcsolatainkat, a barátságunkat, mert ma is megtörténik, hogy nem szívből, csak érdekből állnak mellettünk. Ha ez a támogatás veszéllyel jár, elpártolnak, magunkra hagynak. Mindig a bajban derül ki, ki is az igazi barát. A tékozló fiú is akkor döbbent rá, hogy akik körülvették, nem barátai, amikor elfogyott a pénze és segítségre lett volna szüksége. Olyan jó, hogy Jézus Krisztusban igaz barátra lelünk. Ő nem érdekből támogat, hiszen semmi érdeke nem származik a velünk való kapcsolatból. Neki került sokba, az életébe, ez a barátság, mert Ő életét adta barátaiért, értünk.

Adónijjá megrémült, és nem mert Salamon elé állni. Valószínűleg magából indult ki, és úgy gondolta, Salamon bosszút fog állni rajta. Miért gondolta így? Mert ő így cselekedett volna. A legjobb mindig, ha vállaljuk magunkat, a rossz döntésünket is, és így indulunk rendezni kapcsolatainkat. Krisztusban van megbékélés, újrakezdés. Végül az oltárhoz menekül, és ez jó, mert ott kegyelmet talál. A legjobb menekülés a kereszt, amikor bátran és őszintén megyünk oda, vállaljuk, akik vagyunk, de készek vagyunk az Úr kegyelme által új emberré lenni. Salamon megbocsát, és lehetőséget ad arra, hogy derék ember legyen. Engedi, hogy újat kezdjen. Ez úgy megy, ha elfogadja, nem ő, hanem Salamon a király. Adónijjának le kell mondania a trónról. Így megy ez a mi életünkben is, Jézus kéri a trónt, és ha átengedjük Neki, oltalma alatt kiteljesedhetünk.

Az imádságnak, a hitnek nagy ereje van, megtapasztalták ezt a tanítványok az előző helyszínen. (Mk 9,30-41) Átélték, hogy Jézus megszabadította a néma és süket lélek által megszállt fiút. Megtudták azt is, hogy ők azért voltak képtelenek megtenni ezt, mert nem működött a hitük. Mert a hitet az imádság hozza működésbe. Működik-e a hitem? Tapasztalom-e az Úr erejét? Ha nem, talán azért van, mert meglanyhult az imaéletem. Imádság által csatlakozhatok az Úr erőforrásaira, és ezek az erők a hit vezetékén keresztül áradnak tovább az életembe.

További leckéket vesz a tizenkettő, Jézus folyamatosan formálja őket. Nekünk is rendszeres tanulásra van szükségünk. A tanítványság azt jelenti, beiratkoztam Jézus iskolájába. Ő a tanár, és nem csak elméletet, hanem gyakorlatot is oktat. Mindent, amit elmond, átülteti a gyakorlatba, sőt, bemutatja.

A tanítás az Ő haláláról szólt, ám ezt nehezen akarták megérteni. Nehezen fér az elképzelésünkbe a szenvedés és a halál. Úgy gondoljuk Istennel való kapcsolatunkat, hogy az szebbé, jobbá teszi életünket. Pont azért tartanak az emberek igényt Istenre, hogy szolgálja ki őket, és hárítsa el a bajt a fejük felől.

Miért nem értik Jézust? Mert ők már az uralkodáson, a szétosztandó pozíciókon, a vaskos borítékon, a menő életen ábrándoznak. Nem akarják meglátni, hogy Jézus nem ezért, hanem szolgálni jött. Isten országában más a rend, itt a szolgáló, a lehajló, a másokon segítő az első. És Jézus így élt.

Az Úr bemutatja, hogy el lehet fogadni azt, aki másképp éli meg a hitét. Azt kéri, ne akadályozzák azért, mert nem tart velük. Inkább örüljenek annak, hogy mások is gyöngítik a gonosz uralmát.

Jánosék igyekeztek megakadályozni a másik személyt. A mi hitünk is gyakran mások akadályoztatásában merül ki. De vajon miért akadályozták vagy tiltották őt? Talán eszükbe jutott a korábbi kudarcuk, és úgy voltak vele, ha nekünk nem megy, ő se csinálja. Féltek, hogy hozzá pártolnak az emberek. Hányszor az irigység és a féltékenység munkál bennünk az öröm helyett. Azért, mert nekünk nem sikerül úgy szolgálni, ahogy szeretnénk, vagy nem működik valamelyik kegyelmi ajándék az életünkben, ne akadályozzuk azt, akinek működik ez a gyakorlatban. Tanuljunk meg örülni mások sikerének, eredményének, mert ezzel is a gonosz ereje gyöngül, az Úr neve pedig dicsőíttetik. Kérjük az Urat, szabadítson meg az irigységtől.

Taníts, Uram, meghajlani

1.

Taníts, Uram, meghajlani,

Mint szélben az arany kalász!

Hajoljak meg, ha Szentlelked

Reám fuvall s porig aláz!

2.

S dacos szívem ha ellenáll,

Midőn a Lélek rálehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

3.

Mint bősz hullám, mely megtörik,

Ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

Amint Tebenned partot ér!

Isten áldásával.