Az erős fegyveres

F

olytatódnak a törvények, amelyekkel az Úr formálja és védi népe egymáshoz való kapcsolatát (2Móz 23,1-33). Fontos dolgokra hívja fel a figyelmünket Urunk, olyanokra, amik minden időben fontosak. Egyben kísértést is jelentenek a hívők számra is. A többséghez való igazodás, a véleményük követése.  Nagyon lényeges, hogy mindig az igei meggyőződés vezessen, és ne a többség véleménye. Mert a többség nem mindig a jót követi. Nagyon gyakran előfordul, hogy a többség Isten igéjével szembehelyezkedik, sőt, gyakran a rosszat jónak állítja be.

Ennek elkerülése érdekében kell jól ismernünk Isten igéjét, és minden nap élni vele. Ha így teszünk, meg fogjuk látni, hogy nem kötelező a többséggel sodródni, és a sokaság véleménye nagyon gyorsan változik. Figyeljünk az Úrra, merjük felvállalni a várakozást, amíg világos nem lesz számunkra, mit akar az Úr. Amikor látjuk, más Isten akarata, mint a többségé, kérjünk bátorságot, hogy merjük azt vállalni.

Az Úr arra tanít, hogy az ellenségünk elveszett tulajdonát is adjuk vissza. Isten országa a megbocsátásra és a jótettekre épül. Ne a bosszú vezéreljen, hanem a gonosszal szembeni jó cselekedet, mert ha így teszünk, annak bizonyságtevő hatása lesz. Isten országában az Úrtól kapott földre is oda kell figyelni. Nem azért kaptuk, hogy kizsákmányoljuk, ne a profit, a még több bevétel legyen szemünk előtt. Lássuk meg, hogy a hosszan tartó termőképesség érdekében, a jövő generációja érdekében pihenésre is szüksége van a földnek. Hat évig legyen bevetve, de a hetedik évben maradjon szántatlanul, hogy pihenjen. Ami pedig marad rajta, az legyen a nép szegényeié, és a mezei vadaké. Az Úrnak mindenkire gondja van. A hetedik nap és év törvénye rejti magában az áldást. Sok áldást megtapasztalhatunk mi is, ha komolyan vesszük ezt. Szüksége van a pihenésre, az erőgyűjtésre az embernek és környezetének egyaránt.

Ígéretet is kapnak, az Úr angyalt küld előttük, aki megőrzi őket az úton, és beviszi az Úrtól elkészített földre. Az Úr nemcsak akkor, hanem ma is övéi előtt jár. Az Úr Jézus úgy híja el tanítványait: Kövess engem. Ez pont azt jelenti, hogy az Úr mint pásztor megy előttünk, nekünk pedig csak menni kell utána. Tulajdonképpen ez a hívő élet lényege, az Úr megy előttem, én pedig követem. De vajon valóban erről szól az életünk? Lehet látni, hogy mindenben az Urat követjük, mindig Rá figyelünk?

Fontos figyelmeztetés: Isten népe ne kössön szövetséget a nem hívőkkel, mert vesztükre lesznek. Az esetek többségében nem a hívők lesznek hatással a nem hívőkre, hanem fordítva. Urunk pedig azt akarja, hogy mi legyünk hatással, mi legyünk só és világosság ebben a világban.

Az írástudóknak megvan a véleménye Jézusról, azt mondják, ördög van Benne (Mk 3,22-35). Nekik megvan a véleményük, és ahhoz ragaszkodnak, pedig ott vannak Jézus körül, és mégis képtelenek, hogy felülbírálják és megváltoztassák korábbi véleményüket. Van-e bátorságunk megváltoztatni Jézusról vallott régi véleményünket, miután találkoztunk Vele? Ki merjük-e mondani, tévedtünk, rosszul ismertük Őt? Most már azonban látom és vállalom, hogy Isten Fia Ő.

Jézus bizonyságot tesz arról, hogy Ő az az erős fegyveres, aki  a gonoszt megkötözi. Ne féljünk a gonosztól, mert Jézus már megkötözte. Így azután szabadon bocsáthatjuk az általa fogva tartottakat. Nem mi győzzük le a sátánt, Jézus győzött fölötte a kereszten. Olyan jó újra és újra látni, győztes Urunk van. Győzelméből élhetünk mi is győzedelmes életet. Igen, Általa győzhetünk még önmagunk fölött is. Félelmeink, csüggedésünk és minden nyomorúságunk fölött lehet győzni. Soha ne adjuk fel, mert van győzelem a bűn felett.

Minden bűn megbocsáttatik, mondja az Úr, és ezért legyünk hálásak. Azonban arra is figyelmeztet, a Szentlélek elleni bűn nem bocsáttatik meg. Mikor vétkezünk a Szentlélek ellen? Amikor tagadjuk munkáját, amikor nem ismerjük el tetteit, és a gonosznak tulajdonítjuk mindazt, amit Ő a szívekben elvégez. A Szentlélek Isten ma is munkálkodik, ma is leoldja a gonosz által ránk rakott kötelékeket. Boldog, aki ezt felismeri és hálát ad érte.

Jézus családtagjai sem látnak túl a külsőn. Úgy vélik, nem helyes, amit tesz. Meg akarják akadályozni a további munkában. Azonban Jézus vállalja küldetését, vállalja a másik embert. Rámutat arra, hogy aki cselekszi Isten akaratát, az az Ő testvére, apja és anyja. Az Úr megláttatja velünk a hitből fakadó új kapcsolatot, a testvérek közösségét.

Dávid egykor

Dávid egykor, mint pásztorfiú

Indult a harcba,

Fegyverzete nem volt egyéb,

Mint bot, és parittya

Tarisznyájában öt sima kő,

Mégsem félt szíve,

Páncélruhás Góliátot

Nyomban legyőzte

Jó barátom, van-e hited

Győzni minden bűn felett?

Ellenállni, ha a világ

Csalogatja szívedet

Van erő, van, tudod-e hol?

Csakis Jézus Krisztusban,

Aki rá néz, sose veszít,

Mindig győztes a harcban.

Kis dolgok néha nagyra nőnek

Mint az óriás

Jónak látszó tett is

lehet bálványimádás

Minden nap újabb ellenség jön

Készülj a harcra

Isten minden

fegyverzetét

Öltsd fel magadra!

Isten áldásával.