Szent az Úrnak!

E

zek után elmondja az Úr, milyen öltözetet készítsenek Áron és fiai számára (2Móz 28,1-43). Áront főpapnak választotta az Úr, a fiai pedig papokként szolgálnak Neki. Csodálatos öröm, amikor átéli valaki, hogy az Úr szolgálatra hívja el. Ma már nem hív főpapnak, de minden tanítvány kap feladatot, hiszen arra hívattunk el, hogy Urunkat képviseljük, az örömhírt hirdessük. Ha ezen belül valamilyen meghatározó feladatra választ ki az Úr, legyünk hálásak, és végezzük örömmel szolgálatunkat. A Királyt szolgálni öröm, és nem szenvedés. Nem kényszerből, hanem szeretetből tesszük. Aki Átéli az Úr kegyelmét és szeretetét, az maga is szeretetből szolgál az Úrnak.

A főpap ruházata is kifejezi, Kinek is szolgál, Kit képvisel. A szent Isten szolgája ő, Aki őket megszabadította a szolgaság házából. Az efódon felfüggesztve kap helyet a hósen és a két emlékeztető kő. Az emlékeztető kő a vállalapokra kerül, Izráel fiainak a nevei vannak rávésve. Ez a két kő az Úr előtt emlékezteti Áront, hogy nem önmagáért, hanem a népéért van a szentélyben. Áron mindig a népet hordozza. Fontos szolgálat ez ma is, hordozni a másikat, a bűnben, nyomorúságban élő embert. Ebben benne van, hogy kérjük az Úr segítségét a számára. Felismertük, hogy egyedül az Úr segíthet.

A főpap a vállain hordozza Isten népét. A mi főpapunk, az Úr Jézus is a vállaira veszi a megtalált bárányt. Csodálatos, hogy Ő utánunk jön, megkeres, aztán hazavisz az atyai házba, mert ott van a helyünk.

A hósent a szíve fölött hordozza a főpap, tizenkét kő van ráerősítve, ezek Izráel törzseit jelképezik. Amikor Áron bemegy az Úr elé, a hósen által ott lesz a tizenkét törzs is. A hósenbe kell elhelyezni az urímot és tummímot, ezek szolgálnak az Úr megkérdezésére. Amikor nehéz helyzetbe kerül a nép, nehéz eldönteni, mi a helyes, akkor ezek által kérdezik meg az Urat. Nagyon fontos ez, mert általuk rámutat az Úr, hogy mindig kérdeznünk kell Őt. Másrészt, szabad Őt kérdezni. Azért kapták az úrímot és a tummímot, hogy használják. Mindent azért adott az Úr, hogy használjuk is. Tehát ezek nem dísznek kerültek a főpap ruházatára, hanem azért, hogy mindig kéznél legyenek és használják őket. Ugyanígy a Szentírás sem a könyvespolc dísze gyanánt adatott, hanem azért, hogy használjuk, minden nap olvassuk. Mi már az igét használhatjuk az Úrral való kommunikációra.

Áron süvegére egy kis aranylapocska is kerül, ezzel a felirattal: Szent az Úrnak! Kifejezi, hogy Áron az Úrnak van szentelve, az Ő számára van elkülönítve. Mi is tekintsünk így magunkra, nem vagyunk akárkik, hanem az Úrnak szenteltek, az Úr szent tulajdona vagyok. Akit Jézus Krisztus megváltott, az már nem a magáé, hanem Jézus Krisztusé. Ezért nem mindegy, hogyan élünk.

De ez a felirat azt is üzeni, hogy a főpap az Úr előtt jár közben a szent adományok odaszentelésekor elkövetett bűnök miatt. Szent az Úrnak, vagyis Isten bocsássa meg a bűnöket, mert Neki szentelik az adományokat, ne a vétekre nézzen, hanem a kegyelmére. Így áll az Atya elé Jézus, és azt kéri, ne a bűneikre tekints, hanem a keresztre, mert ott kifizettem, elrendeztem. Köszönjük meg Urunknak, hogy így hordoz minket, hogy így magára vette bűneinket, szennyes ruhánkat.

Ezek a ruhák mind mestermunkával készülnek, tehát a szakmájukban kiváló mesterek készítik, akik ügyelnek arra, hogy mesterművet adjanak ki a kezükből. Legyen ott mi előttünk is, hogy az Úr szolgálatában csak mesterművet készíthetünk. Ne adjunk ki semmi félmunkát vagy hitvány, selejtes készítményt. Mindig, mindenből a javát adjuk az Úrnak.

Valóban pörög az evangélium, Jézus állandó mozgásban van (Mk 5,21-34). Hol az egyik, hol a másik parton találjuk, bárhol van is azonban, mindenütt sokan vannak körülötte, mert árad Belőle az élet. Ő egészen mást képvisel, mint amit eddig megszoktak. Jézus számára az ember mindennél fontosabb, mert érték. Sajnos, az emberek, a társadalmak számára nem mindig az ember az érték. Ma a pénz, az anyagiak fölébe kerültek mindennek. A pénz megelőzi az embert is, nem számít ma az ember, csak az, hogy minél több legyen, hogy mindenből minél nagyobb hasznot lehessen húzni. Ezt látjuk ma is, nem számít, ha emberek meghalnak vagy egy átgondolatlan döntés miatt veszélybe kerülnek, csak jó üzlet legyen belőle. Jézust nem az üzleti kilátások viszik előre, hanem az ember megmentésének a vágya. Bár ez a mentő vágy lenne a mi szívünkben is!

Egy zsinagógai elöljáró, Jairus keresi meg Jézust, mert a lánya halálos beteg. Mindent megpróbált az érdekében, de utolsó reménye Jézus maradt. Nem érdekli, mit mondanak mások, mit szólnak a kollégák, megy Jézushoz, mert hiszi, hogy ha Jézus ráteszi a kezét, élni fog a lánya.

Ott van-e ez a hit a szívemben? Így megyek-e az Úrhoz, hogy meggyógyul, akit viszek, élni fog, aki most halálán van? Mert nemcsak testileg lehet valaki halott, hanem lelkileg is, de Jézusnak van hatalma az ilyenek fölött is. Szavára élet költözik a halál helyére.

Jézus el is indul, mert ahol hittel hívják, ott mindig indul, ott soha nem utasít vissza. Hívjuk Őt hittel, őszinte hittel, felismerve, hogy egyedül csak Ő képes segíteni rajtunk. Szükségünk van segítségére, érintésére, jelenlétére. Nélküle ne indulj, hanem várj Rá. Ez az apa is Jézussal indul haza. Milyen jó, amikor a szülők Jézussal mennek haza, nemcsak drága ajándékokat visznek, hanem viszik Krisztust is szívükben családjuk számára. A legjobb ajándék a Jézusról való bizonyságtétel, a hiteles élet.

Azonban nem megy mindig simán, amit eltervezünk, mert ugyan Jézus elindul, de közbejön a vérfolyásos asszony. Egy tizenkét év óta gyógyulást kereső és ebbe belerokkanó ember. De hiába költötte a vagyonát az egészségére, nem gyógyult meg. Továbbra is beteg maradt.

Az életét a Jézusról hallott bizonyságtétel fordította meg. Reménytelenül élt már, és amikor teljes kudarcot vall, hall Jézusról. Amit hallott, hitet hozott benne létre, mert mindjárt másként kezdett gondolkodni. Most már nem az volt a szívében, nincs értelme, úgy sem segít rajtam már senki, de azért megpróbálom, hanem hittel indul. Azt gondolja, elég csak a ruhája szegélyét megérinteni, és akkor is meggyógyul. A bizonyságtételek azért vannak, hogy átalakítsák gondolkodásunkat, és rámutassanak Jézusra. A bizonyságtételek nyomán kell eljutni arra a felismerésre, hogy Jézus engem is meg tud szabadítani. Jézus az én életem is meg tudja gyógyítani. Jó, amikor így lendít előre a Jézusról hallott vallomás. Mondjuk el mi is mindig, amit elvégzett bennünk az Úr.

Valóban úgy lett, megérintette a ruháját, és meggyógyult. Jézusból gyógyító erő árad. Nem számít a betegség súlyossága, az sem, milyen hosszú ideje szenved tőle valaki, Ő hatalmasabb a betegség erőinél is. Nincs reménytelen helyzet, ezért soha ne adjuk fel, hanem keressük Őt. A gyógyulás után "életvallás" következik, mert a teljes gyógyuláshoz ez is hozzátartozik. Nem elég testben meggyógyulni, lélekben is gyógyulni kell. Ehhez pedig a bűnbánat és a bűnvallás segít hozzá.

Lelki próbáimban, Jézus, légy velem

1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Fé-lelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj sem-miért.

2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.

3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.

4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!

Isten áldásával.