2017. augusztus 31., csütörtök

Úr a hullámok felett



A
 bölcsesség továbbra is megszemélyesítve szólal meg, és mi már tudjuk, hogy az Úr Jézus Krisztusban öltött testet, lett emberré (Péld 8,12-21). Jézusban már közvetlenül szólít meg, és tanít az élet útjára. Jézus életét szemlélve magával a bölcsességgel találkozunk. Minden tettében és tanításában, egész életformájában elénk ragyog. Jézus bölcsessége abban nyilvánul meg a legszembetűnőbben, hogy kezdettől végig Istenre figyel, akaratára összpontosít. Nem szabja magát emberi hagyományokhoz, sőt, mer velük szakítani. De szakít az ember által eltorzult értékrenddel is. Jézus értékrendjében első az Atya, Őt pedig az ember követi. Igen, az ember gyógyulása, helyreállítása, bűnből való megszabadítása még a törvénynél is fontosabb. Így meglátja: a szombat lett az emberért, és nem fordítva. Amit mi eltorzítottunk, azt Ő megtisztogatva helyreállítja, ezt látjuk a Hegyi Beszédben is.
Azt is megtudjuk, hogy az okosság nem azonos a bölcsességgel. A bölcsesség Isten ajándéka, és mivel így van, tiszteli Istent, hallgat rá. Az okosság, a tudás Isten nélkül félelmetessé, pusztítóvá válik. Nálam van a megfontolt tudás. Erre van nagy szükségünk, a megfontolt tudásra. Erre az Úrral való élő kapcsolat által teszünk szert. Minél inkább megismerjük az Urat, annál megfontoltabb, hasznosabb lesz a tudásunk is. Isten a tudást az élet segítésére, jobbá tételére adja. Azonban a tudás Isten igéjének fegyelme és a Neki való engedelmesség nélkül sok bajt szerez.
Isten így szól: Ne ölj! És az ember tudásának nagy része ennek ellenére a hadiiparban köt ki. Az Úrtól elfordult ember pénzkeresetté tette a fegyvergyártást, és kész be is vetni azokat, csak szaporodjon a nyereség. Ne ölj! - mondja az Úr, de mi nem hallgatunk Rá. Megdöbbentő, hogy az ember a tudását a másik ember elpusztítására, fájdalom és szenvedés okozására használja fel. Jézus eltetette a tanítványaival a kardot, rámutatva arra, hogy aki kardot fog, az kard által veszik el. Így azután egyértelműsítette, hogy semmilyen problémát nem lehet fegyverrel megoldani.
Csodálatos ígéret hangzik el: megtalálnak engem, akik keresnek. Isten nem rejtőzik el az ember elől, nem rejti el ajándékait sem. Aki őszinte szívvel keresi Őt, az Rátalál, sőt, Isten az, Aki Jézusban keresi az embert. A bölcsességet nem lehet megszerezni, csak kérni. Aki Istent szeretné általa dicsőíteni, és azért keresi a bölcsességet, az meg is kapja. Mert az Atya ad jó ajándékokat, azoknak, akik kérik Tőle.
Jézus a hegyen van egymagában (Jn 6,16-21). Nem akarta, hogy királlyá tegyék, mert Őt nem az emberek választják meg királynak, hanem Ő már király. Ő az életünk, a mindenség Ura, királyok Királya. Mivel Isten, azért király.  Azonban istenségét, királyi voltát elrejtette. Nem akar földi értelemben, emberi vezetők módján uralkodni. Ő nem a földi mintát követi, ahol a vezetőnek kiemelt pozíció, elismerés, több fizetés, védelem, megbecsülés jár. Ő azért jött, hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Tanuljunk mi is Tőle. Jézus visszavonul, amikor ki akarják tüntetni azért, amit tett. Nem vágyakozik pozícióra, hatalomra, emberi elismerésre. Jó lenne most az Úr Lényébe tekintve elcsendesedni, és megvizsgálni saját életünket. Jó lenne megvizsgálni az egyházat is. Ma is, mi is elutasítjuk a világ kitüntetését? Vissza tudunk vonulni, amikor ki akarnak emelni, amikor valamilyen rangban kívánnak részesíteni? Az egyházban élők nagyon is szeretnek reflektorfénybe kerülni, elismeréseket zsebre tenni, szerepelni. Azonban az Úr azt szeretné, ha só és világosság lennénk. Vagyis Ő lenne látható és tapasztalható a társadalomban való jelenlétünk idején. Az egyház azért van jelen, hogy rámutasson: Jézus a Krisztus, és elmondja, hogy ma is Őreá van szükségünk. Nem kollektív, hanem személyes bűnvallás által fejezhetjük ezt ki.
Az Úr Jézus azért képes visszavonulni, mert az Atya színe elől indult az emberek közé. A kenyér megszaporítását is Isten színe előtt vitte végbe, végig kapcsolatban volt Vele. És most Isten elé vonul vissza. Mindig az imádkozás foglalja keretbe Jézus napját és életét. Az Úr Jézus a hegyen Isten közelében van. Ebben a tanítványok sem akadályozzák meg. Szabaddá tudja tenni magát tőlük az imádkozás idejére. Nem azért vonul félre, hogy kipihenje magát, vagy végre már maga legyen, hanem azért, hogy a felszabadult időt Istennel töltse, Vele beszélje meg a további dolgokat. Jézus valóban harmóniában van az Atyával.
A tanítványok hajóra szálltak, és elindultak a túlsó part felé. Az Úr teszteli őket, kíváncsi, hogyan élik meg ezt a helyzetet. Urai maradnak-e hitben a dolgoknak, vagy elveszítik fejüket, mivel nem látják maguk mellett Jézust? A lecke: Jézus akkor is velünk van, ha nem látjuk, azonban ez csak hit által válik valósággá. Úgy tűnik, a tanítványok még nem jutottak el ide, még nem hitték, hogy szükségtelen félni, mert az Úr most is tud rólunk, a tenyerében vagyunk. Mindig azzal a hittel indulhatunk tovább, hogy az Úr jelen van, ha nem látom is. Nem kell félnem, akkor sem, ha lesznek hullámok, mert azok lesznek. Erőt adhat az is, ha eszembe jut, hogy az Úr elhívott, ezért a vihar, a hullámok nem arathatnak győzelmet. A tanítványok ezt elfelejtették. Nem volt a szívükben a bizonyosság: mivel Jézus követésére lettünk elhíva, még nem veszhetünk el. Még célja van velünk, van feladatunk. Mennyi erőt is ad ez a felismerés, nélküle elcsüggedünk.
Ha később jön hozzánk Jézus, akkor se veszítsük el bizalmunkat. Ne essünk kétségbe, mert Ő nem feledkezik meg Övéiről. Ígéretei állnak. Igen, Ő tartja a szavát, akkor is, ha a világ gúnyolódik, és azt mondja: annyi idő eltelt már, mégsem érkezett meg, tehát nem is fog soha eljönni. Ilyenkor ne ezekre a hangokra figyeljünk, hanem az Igére, az egyetlen megbízható iratra. „Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen” (2Pét 3,9).
Az út legnehezebb szakaszán a tanítványok meglátják Jézust. A tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Micsoda üzenet, Jézus Úr a hullámok felett. Nem kell félni, még a vihar sem tarthatja Őt távol. Jézus Úr a természet erői felett, és Úr lelkünk erői felett is. Ne a hullámokra tekintsünk, és ne is rémüljünk meg, amikor nem úgy érkezik, ahogy megszoktuk, ahogy vártuk. A tanítványok nem gondolták, hogy a vízen járva érkezik hozzájuk. Kicsit emberien gondolkodtak, magukból indultak ki. Ők a tengeren a viharban, Jézus a túlsó parton a hegyen, semmiképp nem tud hozzájuk jönni. Talán mérgelődtek is, miért nem jött velünk, elég lesz kivergődnünk élve a partra, aztán mehetünk vissza érte. De nem kell visszamenni, mert Ő jön hozzájuk. Így jön hozzánk is a problémánk tengerén járva. Boldog lehet a szívünk, mert Ő nem süllyed el ott, ahol mi igen. Őt semmilyen hullám nem takarja be, nem győzi le. Ezért mindig bízzunk Benne, és járjunk szorosan a nyomában.
A rémült tanítványokhoz így szól Jézus: Én vagyok, ne féljetek! Szava, jelenléte legyőzi a félelmet. Az Úr jelenléte felőli meggyőződés oldja félelmünket. Nem hagyja az Úr a félelmet diadalmaskodni fölöttünk. Amikor Jézus megérkezik, ők is megérkeznek, oda, ahová indultak. Jézussal érkezünk meg célunkhoz. Amíg nem figyelünk Rá, magunkban bízunk, hányódunk, amikor Jézus megérkezik, és engedjük cselekedni, célba érkezünk. Jézusnak nincs szüksége a mi segítségünkre, nekünk azonban igen, az Övére.



Jézus hív, bár zúg, morajlik


1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'
2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.
3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'
4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.
5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!


Isten áldásával.

2017. augusztus 30., szerda

Ami van



A
 bölcsesség nem marad csendben, kiált, és bátran elmondja, ha rossz irányba mennek az emberek, ha eltértek az Úr akaratától (Péld 8,1-11). A bölcsesség mer szólni. Ez a bölcsesség nyilvánult meg a prófétákban is. Bátran megmondták Isten üzenetét, és akkor is rámutattak a hibákra, a bálványozásra, a bűnre, amikor a nép úgy gondolta, hogy a lehető legnagyobb rendben van minden. Isten azért ruház fel bölcsességgel, hogy általa tisztán lássunk, és amit ezen látás által ad az Úr, azt adjuk tovább. Isten azért szól, hogy általunk is mentse az embert. Noé is azért kapott kijelentést a közelgő özönvízről, hogy ezt elmondja, és közben készítse a bárkát. Isten nem fenyeget, hanem felkészít a valóságra, és megadja a lehetőséget a menekülésre. Akiben Isten bölcsessége van, aki megtapasztalta az Úr kegyelmét, az nem fél elmondani, amit rábízott az Úr. Nem félti magát, hanem mindent megtesz, hogy minél többekhez eljusson az üzenet.
A bölcsességet megszemélyesíti az író, és így már ő szólít fel a figyelésre. A bölcsesség Istent képviseli, Ő szól rajta keresztül, ezért figyeljünk Rá. Azt kéri, hogy hallgassunk Rá. Annyi mindenkire hallgatunk, minden hírt komolyan veszünk, de amit Isten mond, azt mérlegeljük, félvállról vesszük. Pedig Isten mindig jót akar nekünk, nem törekszik a megtévesztésünkre. Azonban a világ, akire figyelünk, gyakran rossz irányba kalauzol. A világ célja, hogy éljen belőlünk, kézben tartson. Azt akarja elérni, hogy arra menjünk, amerre ő irányít. De ez az irány rossz, pusztulásba visz. Hallgassunk az Úrra, mert az Ő szava életet ad. Szava által teremtette meg a világot. Ő ajándékozott meg minket élettel. Egy jól működő földet adott lakóhelyül. Ezen belül megkaptuk a Paradicsomot, ahol teljes védettséget élveztünk. Isten a javunkra munkálkodik, ezért  érdemes hallgatni Rá.
Fontos dolgokat mond, az igazságot szólja. Olyan dolgokat hallunk az igéből, ami örök életünkre hat ki. Megmutatja az életre vezető utat! Ez nagyon lényeges, mert magunktól nem találnánk meg. A Bölcsesség igazságot szól. Azonban az ember ma már nem szeret igazságról hallani. Pedig van igazság, ha akarjuk hallani, ha nem. Az igazság Jézus! Amit Jézus mond, ahogyan él, az az igazság. Az ige beszél arról, hogy amit vet az ember, azt aratja. És ez olyan igazság, amit napról napra tapasztalunk. Ahogyan élünk, annak következménye van. Igazság az is, hogy ahogyan Jézushoz viszonyul az ember, annak is megvan a következménye. Izráel is megtapasztalta mindezt. Elutasították a Megváltót, és ezt követően elpusztult a templom és az ország is. Azonban, akik komolyan veszik az Úr hívó szavát, megtérnek Hozzá, azok életet nyernek. Isten kegyelmi ideje még tart, hívogat minket. Ma még elfordulhatunk a világtól, van esélyünk újrakezdeni Vele. Mert Ő azt akarja, hogy minden ember megtérjen és éljen. A félelmetes dolgok is azért történnek, mert általuk is keres az Úr. Ne mondjuk semmire, hogy messze van, mert a hírközlő eszközök révén mindenről azonnal értesülünk. Ami máshol történik, az nekünk is jelzés. Állj meg, csendesedj el, kérj segítséget tőlem, és ne magadban bízz. Azonban azt látjuk, hogy a katasztrófák során nem Istent hívja az ember segítségül, és nincs bűnbánat sem. Magunkra nézünk, bízunk saját erőnkben, és úgy nyilatkozunk, pompásabbat építünk, mint amilyen volt. Urunk könyörüljön, és adjon bűnbánatot a szívünkbe. Kérjük, végezze el, hogy minél többen Őhozzá forduljanak. Az Úr így szól: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj” (Péld 3,5).
Jézus felment a hegyre tanítványaival együtt (Jn 6,1-15). Isten közelébe vonult, egyre közelebb az Úrhoz. Minél többen keresik, minél több a feladat, annál közelebb Istenhez. Ezt mutatja számunkra is, ez a járható út. Mi fordítva szoktuk. Minél elfoglaltabbak vagyunk, minél több a tennivaló, annál kevesebb időt fordítunk Istenre. És végül már nem vesszük kézbe az igét, nem megyünk gyülekezetbe, mert nincs rá időnk. Azonban kedvenc dolgainkra akkor is jut idő. Jézus, amikor sok emberrel kell foglalkoznia, sok beteg vár gyógyulást, előbb Istent keresi. Akaratára figyel, és Belőle merít erőt. Minél több a munka, annál több időt tölt a hegyen, Isten közelében. Ez Jézusra a jellemző, ez az Ő útja. Ha mi is rálépünk, békességet és nyugalmat fogunk találni. Elmarad az aggódás, a kapkodás, mert Isten Lelkének vezetésére hagyatkozunk. Isten nem ideges, nem kapkod.
Jézus a hegyen van, ezért nem éri meglepetés. A tanítványok zavarba jönnek, mert váratlanul érte őket az Úr terve. De Jézus nem pánikol, tudja, mit fog tenni. Aki az Úr előtt borul le, és minden tervét megbeszéli Vele, az nem fog kiborulni, az tudni fogja, mit kell tenni. Másrészt, ezért jó Jézushoz tartozni, Ő mindig tudja, hogy mit fog tenni. Nincs az a váratlan helyzet, az a katasztrófa, amelyben ne lenne megoldása, ahol ne látná a kivezető utat. Ezért tegyük minddel dolgunkat az Ő kezébe, csendes szívvel figyeljünk Rá, és legyen az imádságunk: Legyen meg a Te akaratod!
Az Úr azért kérdez, hogy megtudja, a tanítványok milyen megoldásban gondolkodnak. Ennyi idő után gondolnak-e Jézusra? Eszükbe jut-e, hogy másképp is megoldható ez a probléma, mint ahogy eddig megszokták? Nemcsak a pénz és a vásárlás az egyetlen lehetőség. Sőt, Jézusnál ez nem opció. Jézus nem a pénzben látja a megoldást. Meg kell vallanunk, mi legtöbbször igen. Ha van pénzünk, megoldható, ha nincs, akkor nem tudunk mit kezdeni. Ez azonban nagyon szomorú.
András döbben rá: használjuk azt, ami van. Induljunk ki a meglevőből, és ekkor talál egy gyermeket, akinél van öt kenyér és két hal. A tanítványok mindig a meglévőből indulnak ki. Nem álmodoznak, majd ha nagy bevételre teszünk szert, ha nagyvállalkozó fog támogatni, ad valamelyik kormány, megoldjuk. Isten gyermeke mindig a meglevőből indul ki. Mindig a maga kevesét adja oda az Úrnak. Mindenkinek van valamije, amit odavihet az Úr elé. Mert elég a kezébe tenni. Jézus halát ad. Így kezdi, kézbe veszi a keveset, és hálát ad érte. A hálaadás nyomán megszaporodik, és elég lesz az élelem mindenkinek. Jézus nem morog, csak ennyi, mire megyünk ezzel, hanem kézbe veszi azt, ami van, megköszöni, hogy ennyi is van, majd rábízza az Atyára. Isten pedig cselekszik. Így működik ez ma is. Ehhez hitre, bizalomra van szükségünk.
A maradékot összeszedeti. Jézus nem pazarol, ami ma fölösleg, az holnap jó lesz. A maradékból jut azoknak, akik most nem voltak jelen. Az emberek nem értik meg Jézust. Csak a kenyérre, az ingyenes, könnyen hozzáférhető ellátásra gondolnak. Azonban Jézust nem lehet megtéveszteni, az elismerés nem befolyásolja, visszavonul a hegyre. A sikert is az Atya közelében éli meg. Sikeres időszakban is keressük az Úr közelségét, legyünk Vele magunkban. Ő őriz meg attól, hogy a siker, a pénz, a hatalom eltérítsen Isten akaratától. Mert az ördög egyik eszköze pont ez. Kevesen utasítanák el, ha királlyá akarnák tenni. Ezt tudja az ördög, és kínálja is a hívők számára is a pozíciót, a hatalmat, sikert és pénzt, mert ha ezt elfogadjuk, már nem az Úrra fogunk figyelni.


Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát,
Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át!
Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei,
Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai,
Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani.
Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk;
Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy,
Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt;
Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,
S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.


Isten áldásával.

2017. augusztus 29., kedd

Az Írások Jézushoz vezetnek



A
z Úr azt kéri, őrizzük meg szavait, és zárjuk magunkba parancsait (Péld 7,1-27). Kezünkbe kaptuk az igét, mindennap élhetünk vele, azonban nem elég csak olvasni, hanem úgy kell magunkba fogadni, mint a szivacs a vizet. Akkor válik életté, ha átjár minket. Ne elégedjünk meg néhány perces olvasással, hanem merüljünk el benne. Bukjunk le az ige Óceánjába, úgy, ahogy a kagylóhalászok is teszik. Mélyre merülve ismerjük meg egyre jobban az Urat, és minél többet foglalkozunk az Úr szavával, annál jobban válik életünk részévé. Ami bennünk van, azt tudjuk használni. Az Úr is azt az igét juttatja eszünkbe, amit tudunk. Ha nem ismerjük a Szentírást, alkalmazni sem tudjuk.
Az Úr parancsolatai életet jelentenek. Nem akadályként adta népe számára, hanem segítségként. Sokan úgy tekintenek a Bibliára, mint elavult írásra, azonban ez nem így van, ez Isten élő szava ma is. Ugyanaz az erő van benne, mint amikor leírták. Ma is hat, átformálja gondolkodásunkat, és új emberré tesz. Életet jelent az ige, mert általa szül újjá az Úr. Igéje láttatja meg velünk elveszett állapotunkat, és általa ismerhetem fel Isten kegyelmét is. Azonban az ige vezet az élet útján is. Belőle tudom meg, mi az, ami életre visz, ami kedves és jó Istennek, és mi az, amire azt mondja, bűn. Ezzel nem eltiltani akar valamitől, hanem óvja általa az életünket. Pál is írja: minden szabad nekem, de nem minden használ. A törvény pont azoktól óv, amik nem használnak, sem nekem, sem a másik embernek. Az ige védi az életet. Ha komolyan veszem, megóv a rossz lépésektől. Az ige megláttatja, hogy nem csak a korszellem létezik, és segít mérlegre tenni mindazt, ami ma elfogadott. Ha beletekintünk Isten igéjébe, meglátjuk, hogy nem minden jó, amit a többség elfogad és gyakorol.
Aki nem figyel az Úr tanítására, az megtapasztalja ennek következményeit. A bűn csábít, a másik nemet használja fel eszközként. Úgy látszik, ez már Salamon korában is probléma volt, ezért helyezi a fiatalok szívére Isten a vigyázást. Ő ad társat, arra várjunk, azt keressük, maradjunk hűek hozzá. Ezzel védi a házasságot. Tehát nem a házasságot, a házastársi kapcsolatot tiltja, hanem inkább helyes mederbe tereli és védelmezi.
Jézus számára fontos, hogy az emberek üdvözüljenek (Jn 5,31-47). Ezért jött, ezért halt meg a kereszten, ez a cél. Mi sok esetben életminőség-javítónak tartjuk Jézust. A földi életünk jobbá tételéhez vesszük igénybe segítségét. Ha betegek vagyunk, gyógyítson meg, javítson anyagi helyzetünkön, adjon munkát. Az egyház is ma sok esetben ezeket a kívánalmakat igyekszik kielégíteni. Az lett a cél, hogy jól érezzék magukat az emberek az egyházban, itt is megkapják, amit a mindennapokban megszoktak. Szolgáltatásokat akarunk nyújtani. Jézus azonban nem ezt tette. Azt akarta, hogy az emberek üdvözüljenek.
Az életkörülményeken lehet javítani, és fontos, hogy ebben segítsünk, amennyiben rajtunk áll, de mégis az a lényeg, hogy van-e üdvösségem. A legjobb életmódot, a ragyogó lehetőségeket is itt fogjuk hagyni, de mi lesz azután? Hová fogok jutni a halál után? Ráadásul nem tudjuk halálunk idejét sem. Nem elég annyi, hogy templomba jár valaki, gyermekkorában konfirmált, hanem kérdés: ismerem-e személyesen a Megváltót? Tudom-e, hogy az Úr Jézus az én Megmentőm? Megálltam-e már személyesen Előtte bűnbánattal a szívemben? Aki megvallotta bűneit, annak az Úr megbocsát, eltörli bűneit. Fontos-e számunkra az üdvösség? Fontos-e a másik emberre nézve is? Mondjuk el másoknak is az örömhírt. Beszéljünk Isten szeretetéről, az Úr Jézus értünk bemutatott áldozatáról.
Keresztelő János élete és szolgálata világító fáklya volt. Azért küldte Isten, hogy Jézusra mutasson, és az emberek számára világossá tegye, hogy Jézus által üdvözülhetnek. Meg kell látni Jézusban a Megmentőt, a Szabadítót. János világosan elmondta, nem ő, hanem az Úr Jézus a Krisztus. Aki élni akar, Őhozzá kell mennie. János és András vette komolyan ezt a bizonyságtételt, ők Jézushoz mentek. Nem vártak senkire, vonzotta őket az Úr, és meg akarták ismerni. Amikor Vele töltöttek néhány órát, örömmel ismerték fel, hogy Ő a megígért Krisztus. Olyan határozott döntésre jutottak, hogy életük végéig sem bánták ezt meg.
Jézus bizonyságtétele azonban nem János szavain nyugszik, hanem az élete, a tettei tesznek vallást arról, hogy kicsoda Ő. Aki figyeli Jézus életét, az meglátja, hogy Benne Isten jött el ebbe a világba. Ilyen életet ember nem tud élni, mert a szívében jelen van a bűn. Mi önzők vagyunk, mindig magunkra gondolunk, saját érdekeinket tartjuk szem előtt, míg Jézus mindig az ember megmentését tartotta szemei előtt. 
Nem az előkelő társaságokban mozgott, nem a politikába beépülve igyekezett javítani a társadalmon, hanem lement a legmélyebb rétegekbe, és a bűn munkáját igyekezett lerontani. Ő az egész embert változtatta meg, tette újjá, jobbá. Lássuk meg, mit tett a bűn a samáriai asszonnyal, a leprással, a bénával, a gadaraival. Majd figyeljük meg, mit tett velük Jézus. Helyreállította az életüket, ismét emberré formálta. A bűn elvesz, tönkretesz. Jézus ad, új életet, minőségi életformát, és örök élettel ajándékoz meg. Ez fontos, az Úr ajándékoz, tehát nem pénzért gyógyít, szabadít, tesz újjá. Amikor Zákeus megismerte a Megváltót, és új emberré lett, rendezte múltját, négyszeresét adta azoknak, akiket korábban megkárosított, vagyona felét pedig a szegényeknek ajándékozta. Micsoda átalakulás, milyen szabadság, amit Zákeus átélt. Azonban meglepő, hogy Jézus nem szólította fel, támogassa az Ő szolgálatát, adjon Júdásnak is, akinél a közös kassza volt. Nem tudom, mi mit mondanánk Zákeusnak, elküldenénk-e úgy, hogy nem javasoljuk neki az egyház támogatását?
Az Írások Jézusról tesznek bizonyságot, az a céljuk, hogy az Úrhoz vezessenek. Nem a Bibliaismeret, hanem Jézus ad életet. Nem elég a Bibliát ismerni, a vallásunkkal tisztában lenni, Jézushoz kell eljutnunk, mert Ő maga az Élet.
A zsidókat az emberektől való tisztelet, dicsőség elfogadása akadályozta. Szerették, különösen a farizeusok, ha kiemelték, megdicsérték őket, jutalmazták munkájukat. Nem akarták Jézust első helyre tenni, mert ha átengedik a trónt Neki, kiesnek a reflektorfényből, de ők ezt nem akarták. A hiúság, a dicsőségvágy ma is akadály. Ne engedjünk nekik, hanem nyissuk ki az ajtót Jézus előtt, mert az emberek véleménye nem segít rajtunk, Jézus áldozata szabadít meg a bűn hatalmából. Dicsérjük és szolgáljuk Őt.


Velem vándorol utamon Jézus


1. Velem vándorol utamon Jézus,
Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,
Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus,
Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik,
Ő az éltető, tiszta fény.
Ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus,
Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek,
Segít hordani, ott van Ő,
Segít hordani, ott van Ő.

4. Velem vándorol utamon Jézus,
Bár az út néha oly sötét.
Soha nincs okom félni a bajtól,
Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.


5. Velem vándorol utamon Jézus,
Túl a sír sötét éjjelén.
Fenn a mennyei, angyali karban
Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.

2017. augusztus 28., hétfő

Aki hisz Jézusban, örök élete van



A
z életre való felkészítés áldásáról beszél a szentíró (Péld 6,20-35). A gyermek és a tanítvány szívére helyezi az otthonról kapott tanácsok megtartását, mert átsegítenek a nehéz időszakokon. A prédikátor idejében a szülő tanította a gyermeket, otthonról vette a mintát, a szülők életére odafigyeltek. Ma is fontos az igei útmutatás, fontos, hogy amit továbbadunk, azt mi magunk is éljük. Hiteles legyen az életünk. Azonban ma azt is látnunk kell, hogy nem csak a szülő van hatással a gyermekre, hanem az a közeg, amiben napról napra megfordul. A szentíró a gyermeket, a tanítványt szólítja meg, azért, mert nem mindegy, kire hallgatunk. Jó, ha szem előtt tartjuk az előttünk járó generáció tapasztalatait, bölcs tanácsait. 
Mert lámpás a parancs, világosság a tanítás. Itt elsősorban Isten parancsára, az ige szavára kell gondolnunk. Van lámpásunk, mert Isten kezünkbe adta az igét. Így nem bolyongunk sötétségben. De használni is kell. Nem elég, hogy itt van, hanem világítani is kell vele. Vagyis olvasni, és követni, amit tanácsol. Az ige megőriz a rossz döntésektől és a bűntől. Mert az ige olyan segítség, ami kijelöli az utat, és a korlátok által biztonságossá is teszi az úton való haladást. 
A gonosznak nagy vonzereje van, felhasználja a test kívánságait, az ige azonban erőt ad arra, hogy nemet mondjunk. Isten szava védi a házasságot, a gonosz pedig támadja. Az ige szerint a férfi és a nő kapcsolata a házassági szövetségben teljesedik ki, és ezt védi, ehhez ad segítséget. Óv a házasságba való betöréstől, vagy az abból való kitöréstől. Minden a maga medrében van jó helyen és válik áldássá. Amikor kikerül a mederből, romboló erővé válik. Az Isten országában az ige fegyelme alatt áldás a házasság.
Annyira nem a harmincnyolc éve beteg meggyógyulása a lényeg a zsidóknak (Jn 5,16-30). Nem örülnek, hogy végre egészséges, és nem hálásak Istennek, hogy végre eljött Valaki, aki ilyen dolgokra képes. Mert a zsidó vezetők támadják ugyan Jézust, de majd négy évtizeden keresztül tehetetlennek bizonyultak. Képtelenek voltak ezen az emberen segíteni. Eljött Jézus, és megtette azt, amire más képtelen, mégsem borulnak le Előtte. Nem akarják dicsérni, nem akarják Őt követni. Inkább belekötnek, támadják, mert szombaton gyógyított. Tudok-e örülni az Úr hatalmának és munkájának? Hálás vagyok-e azért, hogy eljött a világba, és olyan dolgokat tesz, amikre mi képtelenek vagyunk?
Jézus szóba áll ellenfeleivel, és válaszol nekik. Igyekszik megmagyarázni Isten országának logikáját, ott nem a törvény betűje a lényeg, hanem az élet a fontos. Amikor valaki meggyógyul, nem megtöri, hanem betölti a törvényt, mert aki Isten munkáját megtapasztalja, dicsérni fogja az Urat. Jézus nagyon jól tudja, mennyire képmutatók ezek az emberek, és sajnos mi is. Ami haszonnal jár, vagy ha anyagi kár származik belőle, azt szombaton is megcselekszik. Ha az értékes állat kútba esik, kimentik szombaton is, de mennyivel értékesebb az ember. Itt a probléma: minden értékesebbé vált az ember életénél. Istennek olyan értékesek vagyunk, hogy a Fiút adta oda értünk.
Jézus válaszában Istent Atyjának nevezi, és ezt már nem tudják elviselni. Mi a megoldás? Meg kell ölni. Ez borzasztó, nem azt figyelik, az élete bizonyság arról, hogy Ő Isten Fia, hanem valami nem tetszik, távolítsuk el. Pedig Ő nem bántott senkit. A szelíd Jézus nem kell, a gyilkos indulatúak igen. Mennyire nem tud az ember igazi megoldást az életre. Jézus a megoldás. Aztán pedig megmutatja, hogy az Atyára való figyelés helyes irányba tereli az életünket. Ő is felfelé figyel, Istentől veszi a mintát. Az Atya munkálkodik, és ezt teszi Jézus is. Ma még munkálkodásra van szükség, mert nagy a sötét, a gonosz erőteljesen munkálkodik, de Isten ki tud menteni a karmaiból.
Jézus nem magától cselekszik, hanem figyel az Atyára. Isten munkássága a minta számára. Azért választja mindig a jó megoldást, mert nem a környezetére figyel, hanem Istenre. Hiába támadják, ő nem az emberi hangoknak enged, hanem Isten szavának.
Jó látni az összhangot az Atya és a Fiú között. A Fiú figyel az Atyára, Ő pedig mindent megmutat neki. Csodálatos, nincs irigység, féltékenység, minden tudnivalót átad az Atya, Jézus pedig elfogadja, bízik az Atyában. Ilyen bizalommal figyeljünk az Úrra, engedjük, hogy tanítson, hogy megmutasson mindent, ami Isten országának működéséből, rendjéből megismerhető. Jézus Isten országának erejét éli meg a világunkban. Isten országában az Élet ereje működik, a halálból is kihoz, és Jézus is ezt képviseli. Életre kelti a lelki halottakat is, Ő az egyedüli, aki ki tud hozni a halálból. Ő az egyedüli remény a halott gyülekezetek számára is. De mindez azt jelenti, van remény, Jézus nagyobb a lelki és a fizikai halálnál is. Szavában életerő van. Ha szól, senki nem állhat ellen, a halottnak is mozdulnia kell. Ezt majd később látni fogjuk. Beszól Lázár sírjába: jöjj ki; és Lázár kijön, mert nem tehet mást. Ha Jézus szól, mozdulni kell, nincs az az erő, ami fogva tarthat. Harmincnyolc éve béklyóban tartó bilincs is lehullik, és az eddig mozdulatlan ember talpra áll és jár. Hisszük-e, hogy az Úr szava ma is ilyen hatalmas?
Istent Jézus által tisztelhetjük igazán. Őbenne ismerjük meg. Nincs más út Hozzá, csak Jézus. Csodálatos ige, aki Jézus szavait hallva hiszi, hogy Őt Isten küldte, annak örök élete van. Aki hiszi, hogy Jézus Isten Fia, Megváltó, és elfogadja kegyelmét, az átmegy a halálból az életre. A Jézusban való élő hit a jegy a halálból az életre. Aki hisz Jézusban, nem megy ítéletre. Miért? Mert ha látom, kicsoda Jézus, tudom, hogy Ő vállalata az én ítéletemet. Ha bűnbánattal feltártam a szívem, letettem bűneim, és elfogadom az új életet, követem Őt, Isten megbocsát. Jézus kereszthaláláért van a kegyelem. Nem az én érdemem, hanem egyedül Isten kegyelme által van üdvösség.
Jézus nem a maga akaratát keresi, hanem az Atyáét. Az a fontos számára, mit akar Isten. Fontos számomra is? Felteszem a kérdést minden dologban, mit akar az Atya? Bizony, nem mindig kérdezünk, nagyon is számít a magunk akarata, pedig nem akar mindig jót a saját akaratunk. A bethesdai béna akarata sem akarta már a gyógyulást. Maradt volna abban a nyomorult helyzetben, de Isten gyógyulást akart, és Jézus az Atya akaratát vette figyelembe. Isten akarata mindenben a legjobb számunkra.


Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni,
Felségednek, én Uram, énekelni,
Szent nevedet dicsérvén magasztalni
És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni,
Igazságodról éjjel gondolkodni,
Hegedűvel, orgonával zengetni,
Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek,
Cselekedetidre hogyha tekintek,
Kezeidnek munkájában örvendek,
Teremtőmnek, Megváltómnak éneklek.

4. Az eszetlen ember ezt nem esméri,
A hitetlen bolond ember nem érti;
Kinek rólad nincs igaz esméreti:
Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek,
Kik mindenkor hamisan cselekesznek;
Mint a füvek, virágoznak, terjednek,
Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám ezeket, Uram, felséges Isten,
Kik támadnak a te szent igéd ellen,
Viaskodnak a te híveid ellen:
Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek,
Mint a pálmafa, szintén úgy zöldellnek;
Mint cédrusfák ugyan meggyökereznek
Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek minden emberek előtt,
Hogy az Isten igaz mindenek fölött;
Hamisságot soha nem cselekedett,
Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.


Isten áldásával.