A
|
bölcs oktatja tanítványait, az első, amire
felhívja a figyelmüket: előttük is éltek emberek a földön (Péld 1,1-15). Nem ők, a tanítványok, az elsők. Salamon is úgy áll előttük, mint aki előrébb tart az
élet útján, és tapasztalatokkal rendelkezik. Ezeket az élettapasztalatokat nem
tartja meg magának, hanem továbbadja őket. Az előttünk járók nem csupán
idősebb emberek, hanem tapasztalattal, sok tapasztalattal rendelkező személyek.
Az élet fontos dolgait már megharcolták, megszerzett ismereteik sok mindenben
segíthetnek. Ők már ismerik a buktatókat, és ha alázattal figyelünk rájuk,
akkor sok mindenre fel lehet készülni.
A fiatalok gyakran gondolják, ők mindenhez értenek, nincs szükségük
tanácsadókra. Pedig olyan sok
széthullott, kudarcba fulladt élet vesz körül bennünket. A fiatalok azonban úgy gondolják, velük nem
történnek meg azok a bajok, elkerülik a zsákutcákat, lesz majd erejük győzni a
vágyak, a kívánságok felett.
Salamon az életbölcsesség keresésére ösztönzi a fiatalokat. Ne tegyenek
úgy, mint akik mindenhez értenek, mindenre jól fel vannak készülve, hanem
vallják meg alkalmatlanságukat, és forduljanak Istenhez. Ezt tette ő is. Kereste Istent, bölcsességet kért Tőle. Azt ajánlja a fiataloknak, hogy mindenekelőtt,
Istent keressék. A Tőle való bölcsesség után vágyakozzanak, úgy, mint a sikerre,
az ezüstre, aranyra. Sőt, azt ajánlja,
úgy keressék a bölcsességet, mint ahogy az ezüstöt és az aranyat keresik, a kincseket
keresik. Mi mit ajánlunk, mire buzdítjuk gyermekeinket? Ott van a tanácsaink
közt az első helyen: úgy keresd Jézust, mint a pénzt, a hatalmat, a
sikert? Vedd kezedbe a Szentírást, és
keresd, figyeld az Urat. És amíg Őt meg nem ismered, amíg nincs Tőle válaszod,
addig ne hozz nagy döntéseket. Az
életbölcsesség azt jelenti, hogy minden kérdéssel az Úr elé megyek, igéjében keresem
a választ. Valóban odafordulok az
Úrhoz, és addig forgatom az igét, imádkozom, amíg az Úr Jézus válaszát meg nem
találom? Jakab apostol is erre bátorít:
„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és
szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja” (Jak 1,5).
Az Úrhoz lehet fordulni bölcsességért, és aki őszintén és hittel kéri, az
meg is kapja, mert Isten így akar felkészíteni az életre. Ha az ige átjárja
lényemet, a helyes, a keskeny úton kalauzol. Így megóv a rossz utaktól. Az
igére figyelve tudunk jó döntéseket hozni. A Szentlélek világossága nélkül
könnyen eltévedünk, azonban Jézussal járva utunkat elkerülhetjük a csapdákat.
A jánosi bizonyságtétel és az első követők után Jézust Kánában látjuk
egy esküvőn (Jn 2,1-12). Úgy gondolták, Őt is meghívják, és Jézus el is megy.
Elmegy, viszi Önmagát, eredeti Lényét. Mintegy jelzi, a nagy öröm ellenére is,
Őreá is szükségük van. Mert nem csodát
tenni ment, hanem Önmagát adta ehhez az eseményhez. Mert az igazi csoda Isten
életünkben való jelenléte, hogy kapcsolatba kerülhetünk Vele. És ez a kapcsolat
úgy alakul ki, hogy eljön hozzánk.
Fontos üzenet: Jézus jelenlétében éljük meg életünk minden
eseményét. Oda menjünk, ahová Ő megy, és
maradjunk távol onnan, ahová Ő sem menne el. Jézus Kánában való megjelenése
üzeni, a házasságunkba is engedjük be. Adjunk Neki ott is helyet. Jelen van-e
az Úr a családi életünkben? Tőle
kérjük-e a társunkat, majd Vele éljük-e meg a házasságunkat? Vonjuk bele az
Urat a gyermeknevelésbe. Legyen cél az Ő nevének, hatalmának és kegyelmének a
megismertetése.
Az egy hétig tartó menyegző alatt elfogy a bor. Mária, Jézus anyja úgy
érzi, fel kell hívnia rá Jézus figyelmét. Talán úgy gondolta, Jézus tanítványai plusz terhet jelentettek, ezért
tegyen valamit a probléma megoldására.
Ezt is jó látni, a kialakult problémával Mária Jézust keresi. Természetes
neki, hogy Hozzá fordul. Ilyen természetes-e nekünk is, hogy Hozzá fordulunk?
Hová megyek a hiányaimmal? Kit keresek, amikor elfogy a békességem, a türelmem, a kitartásom? Kihez fordulok anyagi nehézségeim között? Ilyen természetes, hogy az Úr Jézusnak mondom
el, és Tőle kérek segítséget?
Mária csak elmondja a tényeket. Nem erőszakoskodik, nem parancsol.
Tájékoztatja Jézust, ez van, és a többit Rábízza. Jézus nem cselekszik
azonnal, sőt, nem is fog semmi látványosat tenni. Elutasításnak tűnik, amit mond.
Rámutat, még nem jött el az Ő órája, még nem akar tettekkel, messiási jelekkel
is elő állni. Megvárja, amíg Jánost börtönbe vetik. Nem kapkod, kivárja a maga
idejét, mert az Neki elég.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy Mária nem sértődik meg. Nem mondja
felháborodva, ez meg milyen válasz, hanem inkább a szolgák felé fordul, és arra
kéri őket, ha Jézus bármit mond nekik, azt tegyék meg. Akkor is, ha nem Ő a
gazda, vagy ha olyat kér, ami már nem az ő feladatuk. Nekünk is ezt kellene
komolyan venni, szívünkbe írni: bármit mond, megteszem. Talán rá is vágjuk,
mindig megteszem, amit Jézus kér. De valóban így van? Mindent cselekszek, amit
megmondott a tanítványainak? Komolyan veszem, hogy Ő Úr, az én Gazdám, én pedig
szolga vagyok?
Ezek a szolgák valóban megtették engedelmesen, amit Jézus mondott. Pedig
hatalmas munka volt, de nem lázadoztak, ráadásul azt sem tudták, miért kell ezt
tenni. Olyan érthetetlennek tűnhetett ez előttük, mégis teszik. Uram, hadd lehessek ilyen engedelmes gyermeked!
Amikor megvan, nem ér véget a feladatuk. Most vinni kell egy pohár vizet
a násznagynak, és amikor ő megkóstolja, kiderül, bor lett a vízből. Jézus Lénye
a vizet borrá változtatja. Más minőséggé teszi a meglévő folyadékot. Ezért jó
Őt segítségül hívni, mert a gyenge, silány életünket minőségivé teszi. Ahogy a
történetben látjuk, a Jézus nélküli, az előbbi életünk mindig a silányabbik,
amikor kézbe vesz az Úr, minőségivé válunk.
Az Úr Jézus jobbat ad annál, mint amit mi tudunk produkálni, amit mi vagyunk
képesek elérni. Miért? Mert igazából Ő a
csoda, az Ő élete és Lénye. Őreá van szükségünk ahhoz, hogy jobbá legyen az életünk.
Mindez azért is történt, hogy ez jelezze a tanítványoknak is, ki van itt, kit
követnek. A jel Jézusra mutat, és nem önmagáért van. Azért történik a csoda, hogy Jézushoz irányítson,
és általa hit ébredjen a szívünkben. Jézusban való élő hit.
Ó, MI HŰ BARÁTUNK JÉZUS
1.
Ó, mi hű barátunk Jézus,
Hordja bűnünk, bánatunk!
Mily dicsőség, hogy nevében
Istenhez fordulhatunk!
Mennyi békét elveszítünk,
Sírva hordjuk bánatunk,
S mind azért, mert hő imában
Őhozzá nem fordulunk!
2.
Ér-e próba vagy kísértés?
Háborúság zaklat-é?
El ne csüggedj ám miatta:
Vidd imádban Őelé!
Volt-e már ily hű barátod,
Gondod így ki fölveszi?
Látja minden gyöngeséged,
Tárd ki bátran Őneki!
3.
Nyomja-é bú gyönge vállad?
Földi bánat terhel-é?
Drága Megváltód az orvos:
Vidd imádban Őelé!
Megvet, elhagy, kit szerettél?
Vidd imádban Őelé!
S Ő két karja közt ölelve
Visz a békesség felé.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése