Öröm az Úr előtt

 

A

 nagy győzelmet követően Isten ládáját szándékozik Jeruzsálembe vinni Dávid (2Sám 5,1-23). A láda Isten jelenlétét fejezte ki. Dávid vágyott Isten jelenlétére. Ez az egész jelenet arról beszél, hogy Dávid a sikerek ellenére sem magát tartotta nagynak. Istené minden dicsőség. Soha ne feledjük, hogy nem mi vagyunk nagyok, nem nekünk jár a dicséret, hanem az Úrnak. És ami még fontos üzenettel bír, bármilyen eredményt érjünk is el, Isten jelenlétére mindig szükségünk van. Isten jelenléte ad békességet, nyújt biztonságérzetet.

A Seregek Urának nevéről nevezték el a ládát, Isten Izráel seregeinek a fővezére.  Csakis Isten irányításával lehet győzelem. Jó ezt látni, melengesse meg a szívünket, van Parancsnokunk! Nem egyedül kell küzdenünk. A hívő ember Jézus Krisztus katonája, és Ő a főparancsnok. Bár ezt gyakran elfeledjük, pedig nem kellene. Saul problémája is abból fakadt, magának tulajdonította a parancsnoki állást. Amikor mi kerülünk oda, csak vereség jöhet. A győzelmet az Úr aratja.

Tragikus jelenet is társul a láda szállításához, Uzzá halála.  Ezt talán nem annyira értjük, de Istennek nincs a mi segítségünkre szüksége.  Soha ne kapkodjunk, mert csak rontunk a helyzeten. Isten dicsőségében olyan erős kisugárzás van, hogy azt bűnös ember nem képes elviselni. Isten megőrzi azt, ami az Övé. Soha ne akarjunk mi odakapni, besegíteni, mert az soha nem sül el jól.  Másrészt meg volt adva, hogy a ládát kik és hogyan hordozhatják, miként kell vele bánni.

Dávid megrettent, de három hónap múltán ismét elindult, hogy a ládát Jeruzsálembe vigye. Most már egész másképp fognak hozzá, örvendezve és áldozatot bemutatva kezdték meg a szállítást. Az áldozat kifejezte, bűnös vagyok, az Úr kegyelme után vágyakozom. Mindig a bűnbánat, majd a hála a  megfelelő közeledés. Isten elé csakis alázatos szívvel mehetek. Dávid látta, hogy kegyelemre szoruló bűnös ember, de ott élt a hála is a szívében Isten tetteiért.

Örömét fejezi ki a király. Nem szégyell a nép szeme láttára örülni és táncolni az Úr előtt. Az Úr előtt táncolt Dávid, és ez bizonyságtétel Isten népe felé. Az Úr előtt való örömünk megélése bizonyságtétel lehet mások felé. Akkor is, ha nem mindenki ért ezzel egyet.

Dávidot a felesége, Míkal megvetette ezért.  De ha italtól tántorgott volna, akkor is megveti? Hányszor akkor mondanak negatívumot egy emberre, amikor elkezdi imádni az Urat. Ha a világi rendezvényeken tapsol táncol, örül valaki ezt elismerik, gyakran el is várják az érzelem nyilvánítást. De ha Isten előtt örül, énekel, tapsol és táncol valaki, azt megvetik. Dávid nem embereknek adja a dicsőséget, hanem az Úrnak, Őt magasztalja, Neki hálás. Pontosan tudja, mindent az Úrtól kapott, és ezért háláját ki is fejezi. Fejezzük ki mi is hálánkat az Úrnak

Dávid megvallja, hogy az Úr előtt örvendezett, egyben meg is alázta magát. Ezzel fejezte ki, hogy ő csak ember. Király ugyan, de neki is van Királya, az élő Isten. Saul erről feledkezett meg. Ő nem örvendezett az Úr előtt. Saul szívében féltékenység volt, mert magának tulajdonította a hatalmat. Dávid szívében pedig felszabadult öröm van, mert mindent az Úrnak tulajdonít.

Pál apostol a helyes irányba állítja a gyülekezet tagjait (1Kor 9,24-27). Minden szolgálatra, fáradozásra, sőt az egész Krisztuskövető életre úgy tekintsenek, mint egy versenyre. A korinthusiak értették miről van szó. Szerették a sportot, és szurkoltak versenyzőiknek. Azt is tudták, mivel jár ha valaki elindul egy olimpiai versenyen.  Arról is volt értesülésük, hogy sokan indulnak, de csak egy személy lesz győztes. És a győztes veheti át a város vezetőjétől a jutalmat. Ezért a jutalomért, a babérkoszorúért fogukat összeszorítva küzdöttek, harcoltak, a versenyzők.

Aki Jézust követi rálép a versenypályára. Nem turisták, hanem sportolók vagyunk Isten országában.  Ne elégedjünk meg részvétellel, hanem akarjunk győzni. Miért? Mert a győztes jutalmat kap. Milyen csodálatos is lesz, amikor a győztes az Úr Jézus kezéből veheti el, a hervadhatatlan koszorút.

Úgy fussatok, hogy elnyerjétek, bátorít az apostol. Ezen a pályán vannak akadályok is, az nyer, aki ezeket leküzdi. Úgy fussatok, hogy elnyerjétek, ne elégedjünk meg, a futottak kategóriával, hanem akarjunk nyerni. Nem elég, hogy kegyelmet kapunk, azért vagyunk, hogy megharcoljuk a hit nemes harcát.  Néha úgy tűnik, Isten népe meg van elégedve a bűnbocsánattal, és nincs küzdelem, harc a bűn ellen. Nem küzdünk a győzelemért.

A sportolók mindent alárendelnek a célnak, vajon mi is? Az a célunk, hogy győzzünk, vagy az, hogy jól éljünk, ne maradjunk ki semmiből?  A győzelemhez megfelelő kondira van szükség. Edzeni, gyakorolni kell.  Sőt nemcsak edzeni, hanem a testet is alá kell rendelni magunknak, mert csak akkor leszünk felkészültek. Pál is nemet mond a test vágyainak, hogy győzhessen. Vajon van-e bennünk annyi odaszánás a hervadhatatlan koszorúért, amennyi a sportolókban az elmúló dicsőségért. Megtörténik, hogy az olimpiai bajnokról is az évek múltával megfeledkeznek, csak tengeti az életét. A nagy siker elmúlt, mégis annyi lemondást vállt érte. Az Úrtól való jutalom örökre megmarad. Az Úr nem feledkezik meg győzteseiről, akik vállalják a lemondást, a szenvedést is a bűn, és a gonosz elleni harcban.

 

 

Örvendj, egész föld, az Istennek

 

1. Örvendj, egész föld, az Istennek, És énekelj szép zengéssel! Nagy dicsőségét szent

nevének Mindenek dicsérjék széjjel. Mondjátok ezt az Úr Istennek: Csudálatosak dolga -

id, Erősséged nagy, hozzád esnek Hízelkedvén ellenségid.

2. A te isteni felségedet E földön mindenek áldják, És dicsőséges szent nevedet Ének-

léssel magasztalják. Jertek, és ezt jól meglássátok, Minden jól ide figyelmezz: Istennek

mily csudálatosak Dolgai az emberekhez.

3. A tengert és a folyóvizet Megszárasztja, hogy a népnek Lábuk szárazon által mehet,

Min szíveink örvendeznek. Országa megmarad örökké, Szeme lát minden népeket, akik

feltámadnak ellene, Előmenetük nem lehet.

4. Áldjátok a mi Istenünket, E földön minden emberek, Dicsérjétek az ő szent nevét

Nagy zengéssel, minden népek. Mert életünket ő megadá Az ő nagy kegyességéből,

Lábainkat meggyámolítá, Oltalmazván eleséstől.

5. De minket igen megpróbálál És megkesergetél, Isten. Megolvasztál és megtisztítál,

Mint ezüstöt, a nagy tűzben. Te minket, szegény szolgáidat Adál ellenség tőriben, Kik

hevederrel tagjainkat Megkötözék nagy erősen.

6. Mi fejünkre népet ültetél, Mint a barmok, terhelteténk; Nagy árvizeket ránk eresztél,

Sebes tűzön általmenénk. De te kihoztál, Uram, minket, Megenyhítél, megnyúgotál,

Templomodban azért tégedet Dicsérlek szép áldozattal.

7. - - -

8. Jertek, halljátok, hadd beszéljem Tinéktek, istenfélőknek, Amiket Isten tett énvélem,

Mily kegyesen tett lelkemnek! Hogy szájammal hozzá kiálték, Ottan meghallgata en-

gem, Azért beszédével nyelvemnek Mindenkor őtet dicsérem.

9. - - -

10. Légyen áldott a nagy Úr Isten Az ő nagy kegyességéért, Ki meghallgatott kérésem-

ben, És kegyelmesen hozzám tért!

 

 

Isten áldásával.

Ahogyan az Úr parancsolta

 

A

 filiszteusok megmutatják sátán szándékait (2Sám 5,17-25). Addig jó nekik, amíg Isten népe között széthúzás és zűrzavar van. Mindent meg is tesz ennek az állapotnak a fenntartásáért. Mihelyst értesülnek, hogy az egész Izráel királlyá kente Dávidot, mozgolódnak. Az egységes Izráel veszélyforrás számukra. Amikor Isten népe Krisztus mögött felsorakozik, és már nem egymással van elfoglalva, hanem építi az országot, és éli a hitét, sátánnak mindig veszélyforrás. Sátán azért ügyködik, hogy ne harcoljunk ellene. Ne éljük a krisztusi életet, és ne tegyünk bizonyságot. Mert az Úr Jézust követő és Neki engedelmeskedő hívők győznek a bűn és a gonosz felett. Ahol Krisztus a Király ott van szabadulás a megkötözöttségekből. Ott élő hitre jutnak emberek és erősödik a gyülekezet.

A filiszteusok azonnal akcióba lendülnek, nem hagynak időt Dávidnak a sorok rendezésére. Sátán azonnal támad, tudja, kevés ideje van, és ezt igyekszik jól felhasználni.  Nem hagy időt az Úr gyermekeinek, hogy kényelembe helyezzék magukat, és jól berendezkedjenek, kialakítsák védelmüket. Azonnal támad. Vajon mi fel vagyunk erre készülve? Úgy gondoljuk megtértünk, Jézust követjük, minden jó. Álmodozunk a nagyszerű életről, csodálatos élményekről, gyülekezeti programokról, a sátán pedig támadásba kezd. Ha nem számítunk rá, bizony bajba kerülünk.  Mint Péter, aki nem gondolta, hogy akkor is tombolni fog a vihar, amikor ő a vízen jár. Sátán nem nyugszik, szertejár, és azt keresi, kit nyeljen el.

Dávid azonban nem esik kétségbe. Tudja, mit kell tennie. Mit tesz? Megkérdezte az Urat. Eszünkbe jut nekünk, amikor presszió alatt vagyunk, hogy megkérdezzük az Urat? Pörögnek a gondolataink, kutatunk telefonunk névjegyzékében, kit is hívjunk fel.  Dávid elmondja, hívd az Urat. A számát is tudod, annyiszor beszéltük, leírtuk, de tényleg tudjuk? Ismerjük Isten hívószámát? És amikor bajban vagyunk, használjuk is? Vagy a sok emberi cím és szám között elsikkad az Úr hívószáma?  Nem tudjuk, a sok név közül melyiket válasszuk, pedig csak egyetlen név van a jegyékben, amit ha kiejtünk, reménységet nyerünk. Ez a név, Jézus! Miért reménység? Mert még mindig azt jelenti: Szabadító! De hol van a hívó szám: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején: én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem” (Zsolt 50,15).

Az Úr tanácsot ad Dávidnak, vagyis válaszol a kérdésére.  Isten válaszol, de nekem kell ahhoz igazodnom. A győzelem akkor érkezik, ha Isten szava szerint harcolok. Dávid az újabb támadás alkalmával is Istent kérdezi. Nem rutinból indul. Mondhatná, minek kérdezzem, a múltkor megtettem, de most már tudom magam is mit kell tennem. Nem, Dávid soha nem magában bízik, hanem mindig az Úrban. Nem elég egyszer kérdezni, hanem állandóan oda kell az Úrhoz fordulnunk. Mindig az Ú segítségére szorulunk. Soha nem jutunk el arra a szintre, amikor magunk is boldogulunk. Dávid ismét úgy cselekedett, ahogyan Isten mondta. Bár ez lenne ránk is a jellemző, bár ezt írnák le majd rólunk is, azt tette, amit az Úr mondott neki.

Az apostol beszélt arról, hogy kényszer nehezedik rá, az evangélium hirdetésének kényszere (1Kor 9,19-23). Vagyis egy csodálatos terhet, a jó hírt rakta vállaira az Úr. És neki nincs nyugalma, amíg ezt mindenkivel meg nem ismerteti. Nem a mindennapi dolgok töltik be a szívét és a gondolatait, hanem ennek a tehernek a célba juttatása. Pál apostol sátorponyva készítő volt, mégsem olvasunk arról, hogyan szerezte be egy településen az ehhez szükséges anyagokat, eszközöket. Nem látjuk arról beszélni, sikerül-e néhány sátorlapot értékesíteni. És mi lesz, ha nem tudja eladni. Pál szívébe ezek nem férnek be. Az ő szívét az evangélium tölti be.

De nem is arról van szó, hogy a főnök kiadta a parancsot, és ezt kénytelen megtenni. Nem kötelességből hirdeti, nem azért, mert megfizetik. Ő nem olyan, mint a tévében szereplő népszerű emberek. Azt teszik, amiért jól megfizetik őket. Pál nem pénzért végzi szolgálatát, hanem azért, mert tudja, hogy Krisztus a legjobb barát. Maga is megtapasztalta az áldását az evangéliumnak. Saját életéből tudja, hogy van kegyelem. Még egy gyilkos, egy Krisztust üldöző is kaphat kegyelmet, és újrakezdheti az életet, immár az Úr Jézussal. Tehát Pál azt adja tovább, amit megtapasztalt, és nem elméletben, hanem személyesen az életében. Krisztussal járja az utat.

Pál azért viszi az evangéliumot, mert  szeretne Krisztusnak minél többeket megnyerni. Ez az ő célja. Ismerjék meg, és álljanak a seregébe a Megváltónak. Ő már tudja, hogy a mi legjobb helyünk Jézus nyomában van. Te is felismerted már ezt? Ma is mögötte haladsz? Neked is az a fontos, hogy másokat megnyerj az Úrnak? Legalább annyira fontos, hogy az Úrnak megnyerd az embereket, mint egy ügynöknek, hogy rávegyen a legújabb csomag megvételére? Mi úgy győzhetünk meg embereket, hogy a kegyelemért nem kell fizetniük. Isten kegyelme ingyenes. És ez az akció soha nem jár le.

 

 

 TÉGY FOGLYODDÁ, URAM

 

1.  

Tégy foglyoddá, Uram,

Akkor szabad leszek;

Késztess megadni önmagam,

Győzelmet úgy veszek!

Ha küzdve küszködöm,

A földre roskadok,

De ha karod lesz börtönöm,

Akkor erős vagyok.

2.  

Szívem gyáván remeg,

Úgy hajlik, mint a nád,

Amíg Benned nem lelte meg

Parancsoló Urát.

Míg láncra nem vered,

Boldogtalan, sivár;

De hogyha szolgád lesz Neked,

Akkor üdvöt talál.

3.  

Lelkem mindjárt alél,

Nem tölti tűz, se hit,

Míg benne égi tűz nem kél,

S szolgálni nem tanít.

Vezetni úgy tudok,

Ha Szentlelked vezet.

Zászlóm fennen csak úgy lobog,

Ha fúj leheleted.

4.  

Majd úgy uralkodik,

S nyer lelkem égi trónt,

Ha Néked hódol a porig,

Ha mindenről lemond.

Vész és vihar között

Úgy áll végig híven,

Ha Nálad békén kikötött,

S mindvégig ott pihen.

 

Isten áldásával.

Belső kényszer

 

T

öbb, mint hét évig uralkodott Dávid Hebrónban, majd eljött Izráel minden nemzetsége és megvallották, tudják, Isten őt választotta, neki adja a trónt és uralmat (2Sám 5,1-16). Nem maguktól jutnak el ide, hanem hallottak arról, amit Isten mondott Dávidnak, és ezt elfogadják. Izráel vénei hallottak Dávidról, Isten neki adott ígéreteiről, és azt is tudták, hogy már Saul idejében is a hadsereg élén állt, harcolt a népért. Mindezeket átgondolták és meghozták a döntést, Dávid az Istentől való király, őt kell úrrá tenni az ország felett. Így történik ma is, eljut hozzánk az Úr Jézusról szóló ige, hallunk Róla, a tetteiről és ezek alapján döntenünk kell. Azért halljuk az igét, hogy felismerjük Őt adta életünk Urává Isten. Amikor ezt meglátjuk, tegyük Királlyá magunk felett. Adjuk át Neki az Uralmat, és éljünk vezetése alatt.

Mit mondanak Dávidról? Ő legelteti Izráelt. Pásztor lesz, aki terelgeti a népet, gondoskodik róla és törődik vele.  És ez már előremutat az Úr Jézusra.  Őt küldte az Atya jó Pásztorként a világba. Munkáját összegyűjtéssel kezdi. Keresi az elveszetteket, meg akar találni, hogy hazavihessen. Miért kell megkeresni? Mert el vagyunk veszve. A gonosz elcsábított az Úr útjáról, elcsalogatott hamis ígéretekkel az Úr követésétől. Azonban a gonosz útja bármilyen csábító, és  szép legelőt, üdítő vizet kínál, az tartalmában pusztító. A szép kezdet után tragikus vég következik.  Elcsalogat olyan helyre, ahol már nem boldogulunk egyedül, teljesen tönkretesz és hagy elpusztulni. Azonban az Úr Jézus azért jött, hogy megkeressen és megmentsen. Isten nem mond le rólunk, és amíg tart a kegyelmi idő, a Pásztor keres. Engedjük, hogy hazavigyen.  Lássuk meg, Ő kínálja az igazán jó legelőt. Ne tévedjünk meg ennek a világnak csillogó csábításától, vegyük észre, hogy minden szépen be van csomagolva. Az élet több a csomagolásnál, és ezt az Úr Jézus kínálja.

Dávid fejedelem lesz, Isten népének a királya, az ország vezetője. Az Úr Jézus is Fejedelem, Úr és azért jött, hogy miután megkeresett és bevitt az Atya országába uralkodjon.  Tegyük Őt életünk királyává, figyeljünk szavára és engedelmeskedjünk Neki. Jézusban hinni több mint, egy valláshoz tartozni. Azt jelenti, Ő Úr életem felett. Országának polgára vagyok, és mindenben az Ő akaratához, törvényéhez szabom magam. Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk, aki Jézusban hisz, az Ő követője, az Ő országának a polgára is.  Így azután kötnek az ország törvényei.  Nem turisták, hanem állampolgárok vagyunk, akik már Isten törvénye szerint élik az életüket. Azt is jelenti mindez, az Úrnak tartozunk felelősséggel, azért állít az országába, hogy szolgáljuk Őt, és tegyünk bizonyságot Róla. Mondjuk el mindenkinek mit tett a Király értünk. Mennyire szeret, és hogyan gondoskodik Rólunk. MI az Ő követei vagyunk. De képviseljük, beszélünk másoknak Róla? Elmondjuk mit kapunk Tőle, hogyan rendezi dolgainkat, vagy minden mögött csak emberi akaratot, és munkát látunk?

Dávid szövetséget köt Izráel véneivel, ezután elfoglalja Jebúszt, a Sion várát, és fővárossá teszi. A Sion az Úré, az Úr városa. Isten volt Dáviddal, már eddig is láttuk, nem karriervágy hajtotta őt, hanem türelmesen várt az Úrra. Nem megszerezte a trónt és a hatalmat, hanem Istentől kapta.  Nemcsak eddig, hanem ezután is Istenre figyelt.  Meglátszott, hogy vele van az Úr. Figyeljünk mi Urunkra, és kérjük adja meg, hogy látszódjon, hogy velünk van. Látszódjon meg az életünkben, hogy mi Hozzá tartozunk.

Nagyszerű bizonyságtételt ír le az apostol (1Kor 9,1-18).  Tisztában van önmagával, és azzal is kicsoda Jézus. Tulajdonképpen azért látja jól magát, és vállalja is ezt, mert látta Jézus Krisztust. Meggyőződött róla, hogy a názáreti Jézus a Krisztus, Isten Felkenje, a Megváltó. Jó végiggondolni, kicsoda nekem Jézus? Megismertem-e már Őt úgy, mint személyes Megváltómat? Megtapasztaltam már bűneim bocsánatát, és Őt követem, szolgálom? Pál tudja, hogy ő apostol, az Úr küldöttje. Tőle kapott megbízást, az evangélium hirdetésére. És ez az elhívás nem függ emberi véleményektől. Azonban látható az életében, a szolgálatában az Úr jelenléte. Aki figyeli Pált, meglátja munkásságában az Úr jelenlétét.

Fontos üzenet, a reménység. Amikor az Úr munkáját végezzük, legyen bennünk az a reménység, hogy lesz eredmény is. Ahogyan a földműves azzal a reménnyel szánt és vet, hogy lesz majd termés, nekünk is így kell az evangéliumot hirdetni. Ez a legjobb vetőmag! Hányszor elcsüggedünk, és úgy gondoljuk, nincs értelme vetni. Ne adjuk fel a reményt, hanem nézzünk fel az Úrra.  Ha Őt látjuk, ott lesz a szívünkben a bizonyosság, megáldja munkánkat, és gondoskodik az övéiről.  A Szentírás bizonyságot tesz az ige hatalmáról, elvégzi munkáját, akkor is ha mi nem mindig látjuk ezt. Figyeljünk mi is mindig felfelé, higgyük a nehezebb időkben is, hogy gondja van az Úrnak  gyermekeire. Ne csüggedjünk, hanem bízzunk Benne. Ne forduljunk emberi megoldásokhoz, figyeljünk arra, amit az apostol mond, nem akar akadályt gördíteni az evangélium útjába. Éljünk úgy, hogy ne váljunk akadályokká.

Az apostol nem emberi parancsra, hanem belső kényszerből hirdeti az evangéliumot. Átélte, hogy az evangélium jó hír, és ezt el kell mondania másoknak. Ha nem tenné, ez nem hagyná nyugodni. Bennünk van ez a belső kényszer? Hajt az evangélium, az Úr Jézus ismerete, hogy bizonyságot tegyek? Mindennél fontosabb számomra, hogy Őt bemutassam? Ingyenessé teszi az evangéliumot. A jó hír ingyen van. Nem kér érte pénzt, mert ő is ingyen kapta. Jó ha ezt sem feledjük, a kegyelem ma is ingyen van, az árat már kifizette az Úr Jézus a kereszten.

 

 

Mely igen jó az Úr Istent dicsérni

 

1. Mely igen jó az Úr Istent dicsérni, Felségednek, én Uram, énekelni, Szent nevedet di-

csérvén magasztalni És mindenütt e világon hirdetni.

2. Igen reggel irgalmadat hirdetni, Igazságodról éjjel gondolkodni, Hegedűvel, orgonával

zengetni, Minden éneklő szerszámmal tisztelni.

3. Csudaképpen én vigasztalást vészek, Cselekedetidre hogyha tekintek, Kezeidnek

munkájában örvendek, Teremtőmnek, megváltómnak éneklek.

4. Az esztelen ember ezt nem esméri, A hitetlen bolond ember nem érti; Kinek rólad

nincs igaz esméreti: Szent Fiadban mert nincs hite őnéki.

5. E világon gonoszok gyökereznek, Kik mindenkor hamisan cselekesznek; Mint a fü-

vek, virágoznak, terjednek, Hogy örökül-örökké elvesszenek.

6. Lám, ezeket, Uram, felséges Isten, Kik támadnak a te szent igéd ellen, Viaskodnak a

te híveid ellen: Megbünteted, mert vagy örök Úr Isten.

7. Rólad, Uram, akik megemlékeznek, Mint pálmafák úgy szintén ők zöldellnek; Mint

cédrusfák, ugyan meggyökereznek Az igazak, kik igaz hitben élnek.

8. Vallást tesznek Minden emberek előtt, Hogy az Isten igaz mindenek fölött; Hamissá-

got soha nem cselekedett, Mint kőszikla, ő ád nagy erősséget.

 

 

Isten áldásával

Az idő rövidre van szabva

 

A

bnér meglátta az idők jeleit, és Isten munkáját Dávid életében (2Sám 3,22-4,13).  Látja, hogy Isten Őt választotta, így most már azon fáradozik, hogy Dávid egész Izráel felett uralkodjon. Elmegy Hebrónba, és támogatásáról biztosítja.  Hűséget és szövetséget kínál.  És Dávidban nincs gyanakvás, Istenre figyel és ezért bizalommal fogadja Abnért. Jó látni, ahol jelen van Isten ott van bizalom, ott nem a rosszat látják a másikban.  Dávid mindig imádságban dönt és az Úr elé viszi országa ügyeit. Tudja, hogy az egész Izráel Isten népe, és az Úr azt akarja, hogy az ország egy király uralma alatt éljen. Tulajdonképpen Dávid uralkodása alatt átragyog Isten kegyelme. Nem az emberi indulatok, gondolatok a főszereplők, hanem Isten. Dávid élete fölött Isten a király. Ez különbözteti meg Saultól. Dávid nem függetleníti magát Istentől, hanem alárendeli magát Neki. A hívő életének ez a lényege, Isten az én királyom. Nem én rendelkezem magammal, hanem az Úr Jézus Krisztus. És ahol ez megvalósul, az meg is látszik. Ott más döntések születnek.  Miért? Mert az Úr indulata nyilvánul meg.  Nem véletlenül írja Pál apostol: „Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt” (Fil 2,5). Az Úr Jézus indulata pedig nem gyanakvó, nem bosszúálló, hanem megbocsátó és bizalommal teljes. Dávid elfogadja Abnér közeledését, szándékát és Isten kegyelmét kínálja fel neki és Izráel számára is. Abnér élni akar a lehetőséggel és elfogadja Dávidot az ország királyának.  Isten ad lehetőséget, hogy Jézust tegyük életünk urává, és Isten országa polgáraiként éljünk. Ezzel a lehetőséggel élnünk is kell.

Azonban Jóáb másként látta Abnért, ezért megölte őt.  Tehát Jóáb nem az Úrra bízta a dolgot, személyes indulatok vezették. Soha nem jó, amikor a magunk érzelmei, gondolatai után megyünk. Talán féltékennyé vált  Abnérra, úgy gondolta, ő jobb hadvezér lehet, és akkor őt Dávid félreteszi. Joáb nem igazán értette meg Isten országát, nem látta, hogy itt nem pozíciókról van szó, hanem Istennek való szolgálatról. Kiváltság, ha az Ő országában és az Ő népét szolgálhatja valaki. Jóáb úgy vélte neki meg kell védenie eddigi pozícióját, hatalmát. Isten országában azonban nem így megy ez, Isten adja annak, akinek akarja, aki szereti Őt, és engedelmes Neki. Saultól is elvette a királyságot, és Dávidnak adta.

Izráel nagyobb része, a tizenegy törzs nem ismerte fel Isten akaratát. Látható, hogy Saulnak nem a nép hitének az erősítése volt az elsődleges szempont, hanem saját hatalmának a kiépítése, és megerősítése. Isten nélkül mindez hiábavaló igyekezet. Ha nincs jelen Isten, és nem az Ő áldása ragyog rajtunk, minden hasztalan erőlködés. Ezt láthatjuk Abnér halála után, mindenki a maga pecsenyéjét sütögeti, ezért ölik meg Isbósetet. Nem ismerik Dávidot, nem tudják, hogy neki nem öröm Saul és fiai halála. Gyilkossággal nem lehet nála pozíciót fogni.

Az apostol rámutat, az idő rövidre van szabva, senki nem tudja, mikor jár le földi ideje, így mindent rendeljünk alá, Krisztus szolgálatának (1Kor 7,25-8,13). Mindennel úgy éljünk, hogy az ne vonjon el minket az evangélium hirdetéséről.  A férfi és a nő kapcsolata is Krisztus követésében teljesedhet ki. Akkor igazán előrevivő, ha mindketten szeretik és szolgálják az Urat. A házasságnak nem eltávolítani, hanem inkább még közelebb kell vinnie az Úrhoz. Mindkét fél olvassa az igét, és segíti egyik a másikat, hogy állhatatosan és osztatlan szívvel ragaszkodjon az Úrhoz.  Az Úrhoz való hűségben segíthetik egymást a házastársak. 

Pál arra is figyelmeztet, mindennel úgy éljünk, hogy ennek a világnak az ábrázata elmúlik. Semmi sem tartós ezen a földön, ezért ne engedjük, hogy bármi fontosabb legyen Isten országánál. Bármivel rendelkezzünk, Isten ajándékaként tekintsünk rá, de ne kerüljön az ajándékozó elé.  Mert az ajándékozó fontosabb az ajándéknál. Bizony gyakran megtörténik, hogy amit kapunk arra nagyobb figyelmet fordítunk, mint arra, akitől kaptuk.  Így vagyunk Istennel és egymással is. Azonban a földi dolgok elmúlnak, maga a föld is, mert új teremtést hoz létre Isten. Az új földre semmi nem kerül át a régiről, csak azok, akik hittel befogadták Jézust a szívükbe, és Neki engedelmeskednek. Ne rendezkedjünk be tartósan ebbe a világba, mert ez elmúlik, így a mi távlati célunk az örök otthonunk, amit Jézusban ajándékoz övéinek az Atya.

Fontos vezérgondolat, az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Itt az agapéról, tehát az isteni szeretetről van szó. Ennek a szeretetnek az előzménye, Isten megismerése. Aki Krisztusban megismeri Őt, átadja Neki az életét, és bűnbánatban részesül, megtapasztalja a Szentlélek jelenlétét. Miért fontos a Szentlélek általi betöltekezés? Mert a Szentlélek gyümölcsöt terem. A Szentlélek nélkül csak erőlködés az életünk. Azonban a Krisztusba, mint szőlőtőbe oltott életünk, teremni fog. Krisztus nélkül nincs gyümölcs, mert Nélküle semmit sem cselekedhetünk. A Szentlélek gyümölcsének egyik szeme, vagy gerezdje, az agapé szeretet.  Ez a szeretet tesz képessé a másik emberre való odafigyelésre, az érte való lemondásra. Aki agapéban él, az nem magára figyel, nem azt szajkózza, minden szabad nekem, hanem segíti azt, aki még nem tart ott.  Az erősebb segíti a gyöngébbet, vagyis úgy él, hogy ne visszatartson a hittől, vagy eltávolítson, hanem még inkább Krisztushoz vonzzon. Ez akkor lesz lehetséges, ha egy adott élethelyzetben, le tudok mondani arról, amit nyugodtan megtehetnék, de a Krisztusban testvéremnek az kísértést, problémát jelent. Mivel tudom, hogy érte is meghalt az Úr, vagyis az ő élete is sokba került a Megváltónak, vigyázok rá, és segítem, hogy megállhasson a hitben.

 

 

Teremtő Istenünk

 

1. Teremtő Istenünk, :/: Édes Atyánk nékünk! Hatalmas vagy, Irgalmad nagy: Ínségem-

ben, Szükségemben, Kérlek, engem ne hagyj!

2. Szívem benned bízik, :/: Hozzád fohászkodik; Nézz csendesen, Kegyelmesen, Fáj-

dalmimon, Bánatimon Könyörülj kegyesen.

3. Tudom, hogy kegyelmed :/: Enyhít mindeneket, Bús szíveket, Sebeseket, Szegény-

ségben Ellankadt fejeket.

4. Jelen van az idő, :/: Hogy te, jó segítő, Meghallgatod Siralmimat, Nékem adod Taná -

csodat,

Mert tudod sorsomat.

5. Megváltó Istenünk, :/: Szabadító Urunk: Vagy paizsom, Fő orvosom, Reménységem,

Idvességem, És gyönyörűségem.

6. Azért, ó, Jézusom, :/: Legbölcsebb orvosom, Siess, siess, És lelkemnek Segítője

Légy testemnek, Megepedt szívemnek!

7. Nálad lehetetlen, :/: Tudom, semmi sincsen. Nyújtsd kezedet: Bús szívemet, Erősítsd

bágyadt lelkemet, Mert áldlak tégedet.

8. Szent Lélek Istenünk, :/: Vigasztaló Urunk: Bátoríts meg, Oltalmazz meg, Igaz hitben,

Szerelmedben Minden jókkal áldj meg!

9. Keresztemben tűrést, :/: Adj boldog szenvedést, Hogy abban ne Zúgolódjam, És bú-

ban ne Tántorodjam, Hozzád folyamodjam.

10. Légy erős gyámolom, :/: Csak rád támaszkodom. E világi Életemben, Halálom után

mennyégben Véled legyek, Ámen.

 

 

Isten áldásával.

Krisztus szolgái

 

A

z ige elmondja, Abnér ismert Isten kijelentését (2Sám 3,1-21). Tudta, hogy Isten elveszi a királyságot Saul házától, és Dávidnak adja. Ennek ellenére szembement az igével.  És ennek meglettek a következményei. Sokáig tartó háborúskodás vette kezdetét. Sok ember halt meg, rengeteg szenvedés, sok családban gyászoltak. Sokan feltehették a kérdést, miért engedi ezt Isten? Miért nem avatkozik közbe? Miért? Mert ők nem hallgattak az Úr szavára.  Isten nekik is kijelentette akaratát, de ők úgy gondolták megpróbálják másképp. Tulajdonképpen Isten nélkül próbálkoztak.  Gyakran megtörténik ma is, világosan tudjuk mi Isten akarata, mégis szembemegyünk vele.  Miért? Mert azt gondoljuk, majd Isten meggondolja magát, és végül sikerülhet, az, amit mi akarunk. Tulajdonképpen nem akarjuk átadni az uralmat. Továbbra is a magunk urai szeretnénk lenni. Ha így döntünk, magunknak tesszük nehézzé az életet.  Olyan helyzetekbe kerülhetünk, amibe nem is kellene belejutnunk. Nem Isten akarta, hogy a nép két részre váljon és háborúzzon egymással.  Sok múlik azon, mennyire figyelünk Urukra, és engedelmeskedünk-e, annak, amit mond.  Mindig az engedetlenség okoz problémát, amit a hatalomhoz való ragaszkodás erősít.

A két királyság működése azonban megmutatta, mi is Isten akarata. Dávid háza emelkedett és erősödött. Nem azért, mert Dávid volt a különb, hanem megmutatkozott Isten jelenléte és áldása.  Mindig megmutatkozik, ahol az Úr jelen van-. Látható a különbség Isten áldása, és az emberi erőlködés között.

Saul háza lejjebb szállt és gyöngült. Nincs velük Isten jelenléte, így az emberi bűnök, és nyomorúságok kerülnek előtérbe. A szív gonoszsága előbb, utóbb megmutatkozik.  Egy darabig lehet úgy láttatni, mintha minden rendben lenne, de egy idő után kimutatkozik a valóság. Végül Abnér rádöbbent mi Isten akarata, és mindent megtesz az ország egyesítéséért. Jó, hogy nem kezdi el megmagyarázni ennek az útnak a helyességét, hanem inkább Isten igéjéhez igazodik.  Ha késve is, de még időben. Még van lehetőség helyrehozni a hibát. Még megtérhetnek, igen, még a kegyelem korszakában vagyunk, még lehetséges Istennel Jézus által rendezni az életünket. Még vissza lehet térni, ahogyan a tékozló fiú is megtette.  Azonban azt ne feledjük el, minél tovább ellenállunk Isten akaratának annál több veszteség ér. És ezeket már nem lehet helyrehozni. Megtérni lehet, a múlt bűneit Isten megbocsátja Jézus érdeméért, de nem mindent lehet jóvá tenni.

Az apostol világosan elmondja, nem a körülmények változásán van a hangsúly a tanítványok életében (1Kor 7,17-24). Az a lényeg, hogy az Urat szolgáljuk. Amilyen társadalmi körülményben élünk, ott engedelmeskedjünk Urunknak és éljük meg, azt, hogy Hozzá tartozunk.  Egy hívő életében nem az az elsődleges szempont, hogy megtérése után megváltoztassa a helyzetét, hanem, az, hogy ahol van, ott bizonyságot tegyen a Megváltóról. A zsidó maradjon zsidó, és a nem zsidó se metélkedjen körül, hanem a saját környezetében élje meg hitét.

A szolga maradjon szolga. Miért? Mert oda is el kell vinni az evangéliumot.  Ha egy rabszolga beszél a kegyelemről a többi rabszolgának hiteles lesz a bizonyságtétele,. De ha azonnal kikerül a szolgaságból, azt mondják, könnyű neked, te szabad vagy. A hitre jutott ember, nem a társadalmi körülmény azonnali, esetleg erőszakos megváltoztatásán fáradozik, hanem azon, hogy minél több ember szíve és élete változzon meg. Amikor az Úr megkegyelmez egy embernek, annak minőségileg lesz mássá az élete. És ez a más, hatással lehet arra a közegre, amiben él.

Ezzel Pál nem ellenzi, ha valaki szabaddá lehet, és azzal él is. De ez ne erővel végzett felszabadítás legyen. Hanem az új életének a következménye.  Úgy,a mint Onézimosznál is. Lássa meg a gazdája, hogy új életet kezdett Jézussal, és ha ez a gazda szívét is az Úrhoz fordítja, akkor ő majd felszabadítja eddigi szolgáját. Mert a rabszolgatartó is átalakul a Krisztusba vetett hit által.  Tehát az Úr mindig bennünk munkálkodik, bennünk visz végbe változást.

Ismét elmondja, ne feledjük el, áron vétettünk meg. Így már nem embereknek kell megfelelnünk, hanem az Úr Jézus Krisztusnak. Ő a Gazda, így az a feladatom, hogy engedelmeskedjem Neki. Hirdessem ott az evangéliumot, ahol épp vagyok, abban a helyzetben, amiben vagyok. Így lehet egy kórházi ágy, a karanténos időszak is bizonyságtétel.  Ha élem az igét, az másokat elgondolkodtathat. De vajon meglátszik-e ezekben a helyzetekben, hogy mi az Úréi vagyunk, így másként éljük meg? Tudunk-e az Úrról bizonyságot tenni?

 

Krisztus, ki vagy nap és világ

 

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy,

Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned lé-

gyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon

És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen

híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől,

Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk

Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel:

Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben,

Örökkön-örökké! Ámen.

 

 

Isten áldásával.

Istennél van megoldás

 

D

ávid elfoglalta a trónt, de még csak Júdában uralkodik (2Sám 2,12-32).  Az Úr vele van, azonban Saul hatása még mindig érződik Izráelben. A többi törzs nem ismerte fel Isten választását. Nem látják, hogy az Úr Dávidot kente fel. És ez Saulnak köszönhető. Világosan látszik milyen kárt okozott a hatalomhoz való ragaszkodás.  Izráel és Júda csapatai harcolnak egymással, sok ember hal meg idő előtt és feleslegesen. Isten népe egymást pusztítja.  Nagyon szomorú, amikor Isten gyermekei egymást bántják, akadályozzák, ahelyett, hogy erejüket egyesítve a gonosz ellen, a lelkek mentéséért fáradoznának. Az Úr azért bízta ránk az evangéliumot, hogy elérjünk vele másokat.  És így minél több ember felszabaduljon a gonosz, a bűn hatalma alól.  Ahol Isten országa teret kap, ott minőségileg más lesz az élet. Sok ember élete változhat meg, ha nem egymás ellen fordulunk, nem egymást győzködjük dogmáink igazáról, hanem tesszük, amit az Úr Jézus mondott. Így szólt a tanítványaihoz: „Menjetek, és hirdessétek mindenütt: Elközelített a mennyek országa! Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, leprásokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Mt 10,7-8)! Isten országának ereje ér el hatást, és ez az erő az evangélium által munkálkodik.

Még egy problémát látunk Saul híveinél, nem keresték az Urat. Nem kérdezték meg mitévők legyenek, hanem emberi elképzelés alapján döntöttek.  Dávidot Isten hívta el, és Júda népe tette királlyá, míg Isbósetet egyedül Abnér, a hadsereg parancsnok választotta ki.  Dávidot felkenték és ez mutatta, hogy megértették, Isten őt választotta ki. A felkenetés jelzés, Isten cselekszik, Dávidot adta Saul helyére.  Abnér maga dönt, és ennek meg lesznek a következményei. Amikor nem az Úrtól kérünk el dolgokat, személyeket, hanem magunk választunk, egyéni érdekek mentén, mindig következményei vannak. Sok ember hal meg, hosszú évekig háborúskodás támad, mert emberi döntés született.  Legyen mindig az első, hogy Istent keressük. Bármire van szükségünk, Tőle kérjük. Szabad személyeket is elkérni, egy-egy szolgálatra, feladatra.

Az apostol tovább tanít, mégpedig Isten országa házassági rendjéről (1Kor 7,1-16). A férfi, nő kapcsolat fontos Isten előtt, megélése a házasságban történik. A házasság a biblia szerint kapcsolat egymással, és kapcsolat Istennel.  Sátán célja a kapcsolat szétbontása. A kapcsolat megélése azt jelenti, időt fordítunk egymásra. Minél több időt szán egymásra, és tölt el együtt, a házaspár annál erősebb lehet a kapcsolatuk.  Az idő egymásra fordítása törődést a kapcsolat ápolását jelenti. Pál hangsúlyozza a hívő házasságban, és általában is a házasságban fontos, hogy minél több időt tölthessen együtt a férj és a feleség. Sátán ma pont ezt támadja. Mindent elkövet, hogy minél kevesebb időt töltsenek együtt a házastársak. A mai világ egyre távolabb sodorja egymástól az embereket. Sátán elvitte otthonról a férjet és a feleséget is, mindketten máshol, gyakran más időpontban dolgoznak.  Így kevés időt töltenek együtt.  Ha több időt töltenek az emberek idegenekkel, mint a házastársukkal nagyobb a kísértés ehetősége, könnyebben széthull a kapcsolat.

A következő fontos üzenet, ami mindaz egyéni kegyességünkre, mind a házasságra hatással van. Jusson időtök az imádkozásra! Ezt kell megvizsgálni, jut e időnk imádkozásra? Ebben a nagy rohanásban elhatározzuk-e, tartjuk az Úrral a kapcsolatot. Ennek az egyik formája az imádkozás. Természetesen lehet menet közben is imádkozni, odadobni egy segíts Uramot, de az igazi imádság, kapcsolat. A kapcsolathoz pedig idő kell. Annál mélyebb lesz a kapcsolatunk az Úrral, minél több időt fordítunk bibliaolvasásra és imádkozásra.

Jusson időtök, tehát ez a mi döntésünkön múlik. Úgy tervezzük meg a napunkat, hogy mindenképpen beleférjen az imádság.  Sőt legyen egy rögzített időpontja, és ha rendszeresen ahhoz tartjuk magunkat, jobban megismerjük az Urat, egyre erősebbé válik Vele és egymással a kapcsolatunk. Egyéni és közös imádság erősítik a házasságot.  Mert azt jelenti ez, nem magunkban, hanem az Úrral vagyunk. Az imádkozásnak stresszoldó szerepe is van, mert ima közben az Úr kezébe helyezzük minden dolgunkat, és így aggodalom és félelem nélkül állhatunk fel és mehetünk tovább. Aki az Úr kezébe helyezi, minden gondját azért élhet felszabadultan, mert tudja, az Atya kezében minden jó helyen van. Ő a maga idejében cselekedni fog.

Isten országában a házassági kapcsolat bizonyságtétellé válik. A kívül valók meglátják azt a pluszt, amit az Úr jelenléte visz bele két ember közös életébe. Isten gyermekei, már az Úrra figyelve mindent másképp élnek meg, mint a világ fiai.  Nem kötelező a válás, meg lehet oldani a problémát, Krisztusban.  Most már nem vagyunk kényszerpályán, nem  azt tesszük, amit a nem hívők az adott helyzetben, hanem az Úr előtt oldhatjuk azt meg.  Az imádság szerepe nagy, mert ima közben az Úr formál, és megoldást kínál. Így lehet az életünk bizonyságtétel.  Nem az a reakció, mint a világban, akkor menjünk külön utakra, hanem keressük együtt az Urat. Az Úr jelenlétében gyógyulnak a sebek, gyógyul a kapcsolat. Istennél van megoldás mindenre. Vegyük igénybe az Ő megoldását!

 

 

Mily jó, ha bűntől már szabad

 

1. Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A

Krisztusé szabad.

2. A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos

utakon.

3. A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az

Úr szívén belöl.

4. Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert

bűnből kihozál.

5. Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te

vagy, E szív is ott legyen.

 

 

Isten áldásával.

Minden szabad Krisztusban

 

D

ávid élete kezd új irányt venni, megnyílt az út a királyság felé (2Sám 2,1-11). Elsiratta Sault, de nem ragadja azonnal magához a hatalmat. Dávid a pusztában, a bujdosás alatt megtanulta a leckét. Nem cselekszik önfejűen, sem az emberi logika alapján. Mi sem volna természetesebb, minthogy most már lépéseket tegyen az uralkodás felé. Mi úgy gondolnánk, ha már nincs király elő kell lépni és megszerezni a trónt. Dávid az Úr elé járul, és megkérdezi, mitévő legyen. Jól kezdi az új életet. Nem azt teszi, amit emberileg jónak lát, hanem Istenre bízza magát. Megkérdezi, addig nem lép, amíg nem lesz biztos Isten akaratában. Tanuljuk meg Dávidtól, mindig keressük és kérdezzük az Urat. Olyan dolgokban is menjünk Hozzá, ami talán a napnál is világosabb? Miért? Mert a türelmetlenség, nem segít. Az Úr szolgálatában Isten a Parancsnok, az Ő terveihez és időzítéséhez kell igazodni. Isten mindig időben cselekszik, és ha Rábízzuk magunkat, nem maradunk le semmiről sem.

Isten válaszol Dávidnak, pontosan megmutatja hová menjen, tehát az Úr irányítja az első lépéseket.  Így megoltalmazza Dávidot attól a látszattól, hogy mindenáron hatalomra tör. Nem ő szerzi meg a trónt, hanem kivárja, amíg megkeresik és királlyá kenik. Isten gyermeke sohasem megszerez, hanem kivárja, amíg az Úr megajándékozza. Most is láthatjuk mennyire más a rend Isten országában. Elgondolkozhatunk, ez a rend valósul-e meg ma az életünkben, a gyülekezetekben? Isten országában nincs tolongás a pozícióért, nem én akarok egyre följebb kerülni, nem én érek el dolgokat, hanem várok arra, amit az Úr ad.

Dávid odafigyel azokra, akik Sault eltemették. Jelzi feléjük, hogy nem minden áron akar király lenni. Fontosak azok is, akik eddig Sault szolgálták.  Dávid nem fegyverrel, hanem emberséggel, alázattal fordítja  maga felé a Saul pártiak szívét. Még nem egész Izráel tette királyává, csak egy törzs, Júda. Izráel törzsei Saul fiát tették királlyá. Mivel ők nem keresték Istent, a saját elképzelésük, politikájuk szerint cselekedtek.  Nem ismerték fel az Úr akaratát. Tulajdonképpen katonai erővel lesz király Isbóset, és ez annyiszor megnyilvánul a történelem folyamán. Mert ahol nem az élő Isten a Király, Főparancsnok ott az emberi indulatok nyilvánulnak meg. Dávid nem erővel lép fel, hanem az Úr áldását ígéri azoknak, akik hűségesek voltak Saullal.  Nincs leszámolás, hanem új perspektívát nyit meg előttük, a szabad választás lehetőségét. Nem hódoltatja meg az előző király embereit, hanem felszólítja, legyenek erősek. Minden kényszer nélkül döntsenek úgy, ahogyan a hitük, a szívük diktálja. Jó látni ezt. Hányszor gondoltuk már azt, hogy erővel kell másokat Krisztushoz vezetni. De az Úr életében nem látunk erőszakot. Soha nem kényszerített a követésére. Nem kell, hanem szabad követni Őt! Szabad elfogadni a kegyelmet és a belőle fakadó új életet. Isten nem leigáz, hanem azt mondja, légy erős és légy bátor! Légy erős meghozni a döntést az Úr akaratának cselekvésére, Jézus teljes szívből való követésére.  Mert bátornak kell lenni, amikor hív, kihív a régi megszokott langyossá vált életünkből. Bátorság kell ahhoz, hogy akarjunk változtatni, akarjunk nemet mondani mindarra, ami nem krisztusi. Az igazi bátorság az Úr Jézus vállalásához és követéséhez kell.

Az apostol határozottan rámutat, nem mindenki örökli Isten országát (1Kor 6,9-20). Kik nem? Azok, akik megmaradnak a bűnben. Azok, akik továbbra is úgy élnek, mint a nem hívők, a pogányok.  Elmondja azt is az apostol, hogy amíg nem ismerték az Urat, ők is úgy éltek mint a világ. Annak erkölcsi nívója volt számukra is a minta, de megmosattak, tehát az Úr megtisztította őket, és egy új élet kezdődött el.  Ez az élet más, mint a korábbi volt.  Itt már az ige a mérce. Végig kell gondolni, mi hogyan is élünk? Nem vált-e a felsorolt listából mára sok minden természetessé, ha igen, ha jelen van az életünkben bármelyik is, gondoljuk meg, az üdvösségből zárjuk ki magunkat. A test élvezeteiért kimaradunk az igazi és örök életből.  Hát nem vagyunk megváltva? De, igen, azonban a megváltás új életet hoz magával, aki pedig tudatosan bűnben él, elutasítja a krisztusi életet. Isten országába szenny nem mehet be.  Csak azok lépnek be., akik megtisztulnak és meg maradnak ebben, vagyis meg is szentelődnek az Ige és a Szentlélek által.

Aki teljes szívből az Úré lett szabaddá válik.  Nincs már semminek kényszerítő ereje fölötte. A hívő ember nem fogcsikorgatva él, olyan szívesen buliznék, innék, félrelépnék, de nem lehet.  A krisztusi embert már nem a bűn vonzza, hanem az Úr.  Már tud nemet mondani, mert a szabadság az, hogy képes vagyok a bűnre nemet mondani. És ez sem kényszeres, hanem azért utasítom el, mert már nem is vonz, nincs rá szükségem. 

Jézus tanítványa tudja, minden szabad, de azt is látja, van, aminek rabjává válhat, és ezt Krisztus által elutasítja. Rabnak lenni a döntésszabadság elvesztését jelenti. Már képtelen vagyok dönteni, tenni kell, amit a rabtartó, a szenvedélyem mond. Nem tudom nem azt tenni, amit a vágyaim, szenvedélyeim diktálnak.  A krisztusi szabadság azt jelenti, már tudom a jót tenni, képessé válok azt választani, amit az Úr ajánl.

 

 

AZ ÜDV, MIT KRISZTUS JÉZUS AD

 

 

1.  

Az üdv, mit Krisztus Jézus ad, örök, teljes, szabad.

E szent örökséget, szívem, fogadd el teljesen!

2.  

Bízzál az Úr szavába’ hűn, mert kételkedni bűn!

Az Isten többet adni kész, mint hinné emberész.

3.  

Az Ige tisztán hirdeti, s az Úr hű, higgy Neki,

Hogy teljes váltságot hozott Megváltó Krisztusod.

4.  

Váltsághalála, élete, Lelkének szent tüze

Művét mind benned végezi, míg végbe nem viszi.

5.  

Úr Jézus, szívem itt hozom, Tenéked áldozom.

Benned teljes szívből hiszek, rólad vallást teszek!

 

 

Isten áldásával.

Magas léc

 

N

agyon megrendítő Dávid magatartása, gyászénekkel siratja el Sault, azt az embert, aki annyi rosszat tett ellen, aki többször meg akarta ölni (2Sám 1,17-27). Örömdalt várnánk, mert a helyében mi örülnénk, hogy végre megszabadultunk tőle, és szabad az út.  Azonban Dávid szíve az Úré, ő valóban Isten gyermeke. Nem a személyes problémáját látja, hanem Isten népét, és annak királyát. Fáj neki a vereség, és hogy ilyen véget ért az Úr felkentje.  Isten gyermekeinek a veresége kell, hogy fájjon a többi hívőnek. Dávidban nincs káröröm, nem mondja, megérdemelte, miért nem vette komolyan Isten szavát. Őszintén fáj neki  az ő haláluk.

Izráel ékességeinek és hősöknek nevezi mindazokat, akik meghaltak  ebben a csatában.  Fáj a szíve, amiért az Úr harcosai elestek, idő előtt tértek sírba. Dávid ügyel arra, hogy az Úr népének ellenségei ne tudják meg, és ne örvendezzenek. Mert sátánnak öröm, amikor Isten harcos gyermekei elesnek, de erről nem kell az ellenségnek tudni. Ne gúnyolhassák az Úr nevét.

Megemlékezik Dávid Jónátánról is, aki nem magára tekintett, nem tartotta zsákmánynak, amibe beleszületett. Óriási dolog, hogy le tudott mondani arról a trónról, ami eredetileg neki járt volna. Jónátán szíve nem a hatalommal forrt egybe, hanem Dáviddal.  Melyikünk tudja másnak átengedni azokat az előnyöket, amikről úgy gondoljuk, hogy jár nekünk?  Jónátánnak nem a pozíció volt az első, hanem Isten akarata. Kész volt eggyel hátrább lépni, és maga elé engedni azt, akit Isten kiválasztott. Tudunk-e mást elénk engedni?  Hányszor elkezdünk harcolni a magunk helyéért.

Nagyon mély dolgokról beszél az apostol, olyanokról, amiknek a hívők körében természetesnek kellene lenni (1Krón 6,1-8).  Azonban úgy tűnik nem természetes. Miért? Mert még a régi kovász  hat. De Pál nem mondja azt, hogy akkor ez van, ezt kell elfogadni, hanem megmutatja a krisztusi utat. Segít, hogy tovább lépjenek és növekedjenek a hitükben.  Rámutat, hogy a hívők közötti problémát belkörben kell megoldani. Az Úr ad bölcsességet hozzá. Van, ami nem tartozik a kívülállókra. Amennyiben a gyülekezet képes a problémát megoldani, az is bizonyságtétel.  Világi bíróság nélkül el tudnak dolgokat rendezni Jézus tanítványai.

A tanítványok, akik az igét olvassák és figyelnek az Úrra, megtanulnak a mindennapi élet dolgaiban eligazodni. Akit vezet az Úr, az ezekben nem szorul a világ segítségére. Az Úr ad bölcsességet megítélni mi a jó, a helyes. Nem a világ a minta, hanem az Úr Jézus. Az apostol úgy látja, ha elakadunk az élet dolgaiban, akkor keressük meg a testvéreket, azokat, akik hitben előttünk járnak, és velük beszéljük meg, tőlük kérjünk tanácsot, együtt keressük az Úr akaratát.  Nagyon lényeges, hogy Isten gyermekei az élet dolgaiban ne a nem hívők véleményéhez igazodjon, ne azokra figyeljen, akik nem ismerik az Urat, és nekik is problémáik vannak azon a területen. A tanítvány forduljon mindig bátran az igéhez, az Úrhoz. Milyen tanácsot adhat az Úr gyermekének, az aki ámbár világi szakember, de a saját élete is romokban hever. Olyanokhoz forduljunk, akik a maguk életét jól, ige szerint igyekeznek igazgatni.

Az apostol megmutatja, mi legyen a problémák elintézési módja.  Amikor ezt olvassuk, mély bűnbánatot kell tartanunk. Mennyire más az ő beállítottsága, mint a miénk. Miért? Mert neki minden az Úr Jézus Krisztus. Nem az anyagiak felől közelíti meg az életet, hanem Krisztus felől. Tudja, mert sokszor megtapasztalta, hogy mindent az Úrtól kap.  Ha valamiben hiányt szenved, az Úr majd pótolni fogja. Így azután, tud lemondani, tud kárt és sérelmet elviselni. Ha őszinték vagyunk, akkor pont ezen a területen vannak lemaradásaink. Kárt és sérelmet nem szeretünk, de nem is igazán tudunk elviselni.  Ragaszkodunk a magunk igazához. Elengedni, lemondani, kárt, sérelmet elviselni az képes, akinél valóban az Úr Jézus vette át teljes mértékben az uralmat.

Pál apostol felteszi a kérdést: Miért nem viselitek el inkább a kárt?  Azt üzeni ez, hogy az ő látása szerint ez a bizonyságtévő magatartás. Erre odafigyelnek. Mert a világ nagyon anyagias, mindenki harcol az előnyökért, és oly kevesen tudnak lemondani a békességért, vagy a másik javáért.  Minden azon dől el, mi a mi kincsünk, kihez, mihez kötődik a szívünk. Az Úr Jézus azt mondta, tagadja meg magát, aki követni akarja és vegye fel a  keresztjét naponta. Bizony csak akkor tudunk sérelmet elviselni, ha nemet mondunk magunkra, és azt kérjük, úgy legyen, ahogyan az Úr akarja. Amit ma mond az ige, nagyon magas léc, azonban a negyedik fejezetben azt írta az apostol, ahhoz tartsuk magunkat, ami meg van írva. Minden azon fordul meg, hogy mihez tartom magam. Az igéhez, vagy emberi szokásokhoz? Esetleg az az érvünk, én így szoktam? Pál apostol szerint  a  hívő számára mindig az ige az érv, az, ami meg van írva.

 

 

 

Bár bűn és kín gyötör

 

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem

esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed

örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts ba-

jomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy ir-

galmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghall -

gatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret na -

gyon.

 

 

Isten áldá

A régi nélkül

 

S

aul ideje lejárt, és amint megmondta Sámuel próféta elesett az ütközetben (2Sám 1,1-16). Eddig volt idő megtérni, változtatni, de ez letelt. Nem ragadta meg a felkínált lehetőséget és meghalt.  Saul soha nem viszonyult Dávidhoz úgy, mint az Úr felkentjéhez, ezzel szemben Dávid mindig Isten felkentjét látta Saulban és úgy is viszonyult hozzá. Annyira megrendítő, hogy nem örömmel veszi a király halálát, hanem meggyászolja. Fáj neki, hogy az ellenség legyőzhette és megölhette őket.  Pedig a király halála szabaddá tette az utat a trón felé. De őt nem a hatalom vonzotta, hanem Isten szolgálata, és dicsérete. Hányszor ragadhatta volna magához  erőszakkal a hatalmat, de nem tette, kivárta az elkészített időt. Ő mindent az Úr kezéből várt és Tőle fogadott el. Nem megszerezni akarta a trónt, hanem Istentől ajándékba kapni. Ez nekünk is üzenet, ne szerezni akarjunk, hanem kapni az Úrtól.  Az Úr Jézus úgy mutatja be mennyei Atyánkat, mint aki ad jókat, azoknak, akik kérnek tőle.

Az is megragadott, hogy Dávid úgy tekint mindenre, a hatalomra is, mint Isten ajándékára.  Tőle kapja. És Pál apostol is azt hangsúlyozta, mindenre úgy nézzünk, mint amit az Úrtól kaptunk. Mid van, amit nem Tőle kaptál, ha pedig kaptad, mit dicsekszel vele.  Fontos úgy tekinteni életünkre, és minden dolgainkra, hogy azt kaptuk.  Egy ideig a miénk és aztán itt hagyjuk. Ezért ne engedjük, hogy bármihez is hozzánőjön a szívünk. Mindent hálával a szívünkben fogadjunk.

Ebből a részből megemlítem még az amáléki hírvivőt.  Mennyire csak a saját érdekeit tartja szeme előtt. Nem érdekli mások tragédiája sem, csak azt nézi, hogyan húzhat hasznot belőle.  Ez az ember ott lehetett Saul közelében, látta és hallotta, mindazt, ami történt. Úgy gondolkodott, Dávid biztos örülni fog Saul halálának, hiszen a király az ellensége volt. Ő így tudhatta, és arra épített, aki értesíteni fogja őt Saul haláláról, azt meg fogja jutalmazni. Ez az ember tisztában volt azzal, hogy Dávid lesz a király.  A maga népe között megszokta, hogy az egymással szemben álló felek ellenségek, és amikor az egyik győzelmet arat, megjutalmazza azt, aki az ő ellenségét megölte.  Mivel hallotta Saul szavait, úgy gondolta, azt mondja, ő megölte Sault, és ez jó pontot jelent majd neki Dávid szemében.  Milyen is az Istent nem ismerő ember.  Nem tudja ki az Isten, így nem ismeri népe fiait sem. Népe pogány szokásaiból indul ki, és ezt várja Dávidtól is. Azonban Dávid nem megjutalmazza, hanem halálra ítéli. Senki sem emelhet kezet Isten felkentjére.  Senkinek nincs joga, a másik embert megölni.  Nem részesítheti kegyes halálban sem. Isten az élet Ura. Dávid tehát bemutatja az Isten akarata szerinti magatartást. Mit látnak a mi életünkben.  Védjük-e az életet? Hogyan viselkedünk, úgy, mint azok, akik nem ismerik Istent, vagy úgy, hogy láthatóvá válik, Krisztushoz tartozunk?

Pál apostol nem szép igehirdetéseket tart, nem szórakoztat, hanem az igével gyógyít (1Kor 5,1-13). Ehhez rámutat a beteg helyre, és aztán az ige szikéjével eltávolítja azt. Jobban mondva, a gyülekezetnek kell a problémás személyeket eltávolítani. Miért? Mert Bekerült a gyülekezetbe a régi életükből egy bűnös gyakorlat, és ez megrontja az egész gyülekezetet.  Meg kell tanulniuk, hogy a hitvallásnak és életnek egybe kell csengenie.

Nagyon fontos dolgot mond el. Krisztushoz megtérni az élet legkomolyabb dolga.  Azt jelenti teljes életfordulat. Átadom Neki az életem feletti uralmat, nemet mondok arra, ahogyan eddig éltem.  A bűnből, az Isten nélküli életgyakorlatból nem maradhat semmi. Ha nem tisztíttatom meg, ha nem ítélem kárnak és szemétnek, mindazt, ami a régi életemben fontos volt, és szokásaimat nem igazítom Krisztushoz, akkor a régi élet maradványa megfertőzi az újat.  És ez kihat az egész gyülekezetre. A régi kovászt ki kell takarítani, hogy új tésztává legyünk. Ezt ma is meg kell szívlelnünk. Nem lehet a krisztusit a régivel elegyíteni. Hibás felfogás, amikor csak egy nagyon rossz dologtól akarunk szabadulni, de az életünk egésze nem változik. Az Úr Jézus is elmondta az újbort új tömlőbe kell tenni. Ő nem keverte a régit az újjal. Teljesen újat hozott. És ez az igazi megoldás. A régi minden maradványa elrontja az újat. És ez nagy probléma. Ha a régi életünk megoldási, életvezetési szokásait belevisszük az új életünkbe, megjelenik a romlás.  Ha a korábbi gyakorlathoz tartjuk magunkat, és a férfi nő kapcsolatot a nem hívők szokásai szerint alakítjuk, ha minket is ugyanúgy a pénz ösztönöz, vagy a hatalom utáni vágy, megromlik az életünk és a gyülekezet is. Mi a megoldás?  Ki kell takarítani mindazt az életünkből ami nem egyezik, az igével.

Rámutat Pál a szabadulás, gyógyulás módjára is. Nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, Aki, mint húsvéti Bárány áldoztatott meg. Azt jelenti, Őreá vethetjük bűneinket, mert Ő a bűnért való áldozatként halt meg. Magára vette, mint a bárány a bűnt, és meghalt helyettünk. Az Úr a megtisztulási lehetőség.

Lényeges még az is, Pál nem a gyülekezet külső dolgait tartja fontosnak. Nem az a lényeg, sokan legyünk, és ezért megtűrjük a bűnt. Mert ha rámutatunk a bajra, akkor megsértődnek, és kevesebben leszünk. A gyülekezet Isten lámpása, ezért mindig tisztának kell lennie, ha bekoszolódik az üveg, azt meg kell tisztítani.  Az Úr azt akarja, hogy az életünk vonzza az embereket Isten országába. Nem a ragyogó épületek, a népszerű programok, hanem a megszentelt életek hívogatnak az Úrhoz. A megszentelt és hiteles élet reményt ad a világnak. A ragyogó, de üres, vagy bűnnel terhelt épület nem lesz vonzó.

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.

 

Isten országa hat

 

D

ávid mivel maga akarta megmenteni az életét egyik nehéz helyzetből a másikba kerül (1Sám 30,1-31,13). Amíg távol van Ciklágtól, betörnek az amálékiek és földúlják a várost, és mindenkit elhurcoltak. A gonosz felismeri az alkalmas pillanatot, meglátja mikor tud pusztítani.  Ezért mindig résen kell lenni. Ha a helyünkön vagyunk, nem tud nagy rombolást végezni.  Azonban megtanulhatjuk mi is az alkalmas pillanat felismerését.  Pál apostol is írja, áron is megvegyétek az alkalmas időt.  Isten gyermeke nem pusztításra, vagy a saját előnyeinek kihasználására éli meg az alkalmas időt, hanem az emberek Krisztushoz vezetéséhez, a bizonyságtételhez. Megvan azaz elkészített pillanat, amikor az ige bejuthat a szívbe, és ott elvégezheti munkáját.  Ezért figyeljünk, és amikor alkalom adódik a bizonyságtételre, éljünk vele.

Amikor Dávid visszaér Ciklágba, helyére kerül.  Ez a föld már az övé, neki adta a filiszteus király, ide már bevonult az élő Isten, így ő is megtapasztalja az Úr erejét. Csak saját földön élheti meg Isten segítségét. Mert oda szól az elhívása. Erőt kap az Úrtól, de ez nem azt jelenti, hogy azonnal elkezdi üldözni az ellenséget, hanem előbb megkérdezi az Urat. Dávid megkapja a választ és  aszerint cselekszik.  Az Úr segítséget is ad Dávidnak egy egyiptomi személyében. Amikor elkezdünk figyelni Istenre, Ő segít, vezet. Amikor elakadunk támpontot ad, és megmutatja hogyan tovább.

Dávid most már újra a régi, teljesen ráhangolódott az Úrra, mindenki részvételét elismeri, tudja mindenki fontos, mindenki munkájára szükség van. Ezért kapnak a fölszerelésnél maradtak is a zsákmányból. Most már készül az út a trón felé.  Lassan eljön a hatalomváltás időszaka. Saul foggal, körömmel ragaszkodott a hatalomhoz és elvesztette azt. Mert a hatalom mindig mulandó. Nem lehet állandósítani.  Soha nem volt olyan birodalom, és olyan vezető, aki örökre megtartotta hatalmát. Birodalmak jönnek, mennek, egyedül Isten országa marad meg örökre. Válasszuk ezt az országot.

Azt is megmutatja a mostani két fejezet, Istennek nincs szüksége a mi segítségünkre.  Bízzuk Rá dolgainkat és ő majd megnyitja a kaput. Hitre és türelemre van szükségünk az ígéretek beteljesedéséhez. Dávid is megtanulta ezt. Isten eltávolítja Sault, és így megnyílik előtte az út. Nem volt szükség arra, hogy Dávid maga szerezze meg a trónt, sőt azt is látjuk saját életét sem tudta megvédeni, Isten kegyelmére volt szüksége.  Isten az, Aki megment.

Saul lehetősége a trón átadására lejárt.  Nem élt a sok alkalommal, így elesett a csatában. Engedetlenségével, hatalomhoz való ragaszkodásával fiait és Izráel népének sok tagját halálba vitte.  A hatalomhoz való beteges ragaszkodás életeket tesz tönkre, halálba visz. Lett volna alkalom ezt elkerülni, de Saul nem élt ezekkel. Az Úr mutat lehetőséget, sőt segít, hogy a bűnből kikerüljünk, de aki nem fogadja el Isten segítségét, nem lép ki, amikor az Úr szól, kövess engem, az el fog veszni. Olyan szomorú, hogy a fiait is magával vitte.  Különösen Jónátán alakja ismerős nekünk. Ő is megkapta a döntés alkalmát, csak annyit kellet volna tenni, Dávidhoz pártol.  Az apja mellett való hűség, hamis szolidaritás, rossz döntés volt.  Persze aztán mi ezeket megmagyarázzuk. Így kellett lennie, ez az Úr akarata.  Isten felajánlotta Jónátánnak a Dávid mellett való életet, szerette őt, de nem vállalta vele a gyalázatot. Aki nem vállalja Krisztus gyalázatát, az lemarad, és aztán már nem tud változtatni.

Pál apostol úgy mutatja be magát, és munkatársait is, mint az Úr szolgáit (1Kor 4,1-21). Nem többek ők a gyülekezet tagjainál, szolgák. Olyanok, mint azok akik a hajókban húzzák az evezőt. Csak Pál Jézus hajójában ül, irány a menny.  Ennek a hajónak nem Pál a kapitánya, de nem is más emberi személy, hanem egyedül az Úr Jézus Krisztus. Pál munkásságával a hajó haladását segíti elő. Hogyan? A benne utazókat megismerteti Isten titkával, az Úr Jézussal. Segíti őket, hogy jobban növekedjenek.  Minél jobban megismerem az Urat, és Rábízom az életem, annál erőteljesebb lesz a hitem.

Fontos üzenet, ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva.  Ez nagyon lényeges. Annyi mindent hallunk látunk, ami hatással van ránk, és befolyásolni akar.  Pál azt üzeni, hogy előbb mindig forduljunk az igéhez. Nézzük meg, mit mond Isten abban a témában és igazítsuk hozzá életünket. Az ige olyan lámpás, ami segít jól tájékozódni, és ha figyelünk rá, megérkezünk a kikötőbe.

Pál azt kéri, hogy legyenek a követői. Miért? Mert Krisztus benne él, és így Őt követik. Pál élete hiteles. Az életvitele, Krisztusért vállalt szenvedései mutatják, amit mond az valóság.  Timóteus is tudja bizonyítani.  Pál nemcsak beszél, hanem cselekszi, amit az Úr igéjében kijelentett. A mi életünk is hiteles? Látszódik rajtunk, hogy az Urat követjük? A szótól eljutunk-e a tettekig?

Isten országa erőben áll, csodálatos kijelentés ez. Isten országa nem csupán beszéd, nem egy régen lejárt lemez, hanem ma is valóság. Isten országa ma is ugyanúgy hat, mint amikor Pál hirdette. Jézusban jött el a világba, és ez az erő pozitív. Az evangélium által nyilvánul meg, és amit a gonosz tönkretett azt, az Úr helyreállítja. Annyi kell, hogy lássuk meg, segítségre van szükségünk. Kiáltsunk Hozzá, és Ő megszabadít. Átéljük, hogy amikor megvalljuk bűneinket, megtisztít, és új emberré formál.

 

 

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

 

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, :/: Kik bátran szólnak harcra

készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úr-

hoz gyűjtve népek seregét!

 

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga,

sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka

sok, a munkás oly kevés!

 

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt

se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve

szent neved dicséretét!

 

 

Isten áldásával.