Kövess engem!

 

A

 pusztai vándorlás alatt Isten sokszor szólt Mózeshez és Áronhoz (4Móz 19,1-22). Tanította őket törvényeire, arra, mit és hogyan tegyenek. Mert Istent tisztelni az Ő országában élni, meg kell tanulni. Isten és az Ő országának ismerete nem születik velünk. Szívünk távol van Tőle. Ahhoz, hogy megismerjük, az Ő önkijelentésére van szükség. Arra, hogy elmondja kicsoda. És ezt látjuk, Isten beszél magáról, és beszél országáról. Elmondja, azt is népe hogyan éljen, mire figyeljen. És Isten ma is szól, beszél övéihez, ezt köszönjük meg. Isten nem néma. Mégpedig igéjén keresztül szól azokhoz, akik akarják Őt hallani. Elmondja, kicsoda és mit tett értünk. Elénk tárja akaratát is. Mindez elsősorban az Úr Jézus Krisztusban jön közel hozzánk. Istent Őbenne ismerhetjük meg. Ő az, Akinek egész élete Istent mutatja be, és azt hogy mennyire szereti és meg akarja menteni az embert. Isten nem elpusztítani akar, hanem épp a pusztulásból kimenteni. A pusztulás a gonosz akarata és műve. Isten megszólít, lehetőséget ad, hogy Őrá bízzuk magunkat és vezetése alatt éljünk. Ehhez személyes döntésre van szükség. Azonban sokan másképp döntenek. Elhiszik sátán ígéreteit, és azt teszik, amit ő mond. Sátán ma is lázadást szít a szívünkben. Elégedetlenné és bizalmatlanná tesz Istennel szemben, úgy ahogyan Izráellel is tette. Azonban, aki ismeri Őt, látja hatalmas tetteit, felnéz a keresztre, az bízik Benne. Az ilyen ember tudja, Isten nem csap be, és ha azt mondja Ő megvéd, legyőzi ellenségünket, vagy megszabadít, akkor annak megfelelően is fog cselekedni.

A tisztaság fontossága jön elő a mostani szakaszban. Meg kell tisztulnia az embernek minden tisztátalanságtól, mert Isten elé nem járulhatunk lelki szennyesen. Azonban mi már hálát adhatunk, hogy ehhez nem kell tisztító vizet készíteni, mert az Úr Jézus vére az a tisztítószer, ami minden bűntől megtisztít. Az Ő áldozata egyszeri és tökéletes. Nem kell ismételgetni, hanem elég Hozzá menni. Mi az, ami szükséges? Tisztátalanságunk felismerése, az hogy szennyes a szívem és szükségem van megtisztulásra. Aki így jön, azt a vér megtisztítja, annak az Úr megbocsát. Jézus a Szentlélek által újjászüli szívünket, új isteni természettel ajándékoz meg. És ez azt jelenti, képesek leszünk Isten akarata szerint élni. Már nem a bűn uralkodik rajtunk. Már nem szabjuk magunkat emberek véleményéhez és tanácsához.

Aki megtisztult annak az ige általi tisztán tartásra van szüksége. Az Úr igéjével tisztogat. Megmutatja mi az amit még nem az ige járt át. Rámutat a világból ránk csapódó szennyeződésekre. Azonban az ige, mint igazság megtisztít. Hogyan? Megmutatja mi az, ami bűn az életemben és képessé tesz a vele való szakításra. Akkor tisztulok meg, ha elhagyom a bűnt. Ha már Jézushoz igazodom.

Az Úr Jézus a reggeli után, amit Ő biztosított lelkigondozza Pétert (Jn 21,15-19). Megrendítő ez is, a tanítványok maguk akartak reggelit szerezni, nem sikerült, de Jézus ad nekik anélkül, hogy halászott volna. Bár meglátnánk az Ő hatalmát és lehetőségeit. Mert igazából csak arra van szükség, hogy kövessük utasításait, és mindig törekedjünk felé. Mindig abba az irányba menjünk, ahol Ő van. Mindig az Ő oldala felé haladjunk. És ha kell, ne sajnáljuk magunkat, ne féljünk a víztől, hanem ugorjunk bele, és induljunk Felé. Péter így tett. Beugrott a vízbe, vállalta a veszélyt is, vitte előre bűnbánata, szívbéli fájdalma. Ott akart lenni a Mesterrel. Vigyen előre az Úr iránti vágyunk. Ne engedjük, hogy bármi, kényelmünk, vagy bármilyen veszély visszatartson Tőle. Ő ad életet, Ő adja meg, amire szükségünk van. Jézus minden reggel táplálékkal vár. Azt akarja, hogy üljünk mellé, és reggelizzünk Vele. Nem testi táplálékot kínál, mert annak nem vagyunk mi szűkében. Lelki eledelt ad, igéjét nyújtja. Mindennap úgy indulhatunk útra, hogy Tőle kapjuk meg az energiát, és a napiparancsot. Csodálatos kegyelem, Ő vár ránk. Rajtunk múlik, oda telepedünk e Mellé. Mert az igazi eledel az, amit Ő ad. Az igazi igeértelmezés, amikor Ő tárja fel előttünk annak mélységeit, az Atya üzenetét.

Jó látni az Urat, megkeresi elfutó tanítványait és külön foglalkozik a szájhős, fogadkozó, de végül Őt megtagadó Péterrel. Ő nem mond le az övéiről. Mindent megtesz értük. Csodálatos Urunk van. Azt akarja, hogy visszatérjünk az élet útjára. Nem áll bosszút senkin. Nem rekeszt ki a magával való közösségből, de rávezet a kegyelemre, és visszahelyez a tanítványok közé.

Ebben a foglalkozásban megmutatja azt is, mi telik tőlünk, és milyen nagyszerű, nem is vár el többet ennél. Mi akarjuk túllicitálni magunkat, mert különbek szeretnénk lenni másoknál, és ebbe belebukunk. Elég nekünk az Úr kegyelme. Ne akarjunk többnek  látszódni, mint kegyelemből élő bűnös. Ne akarjunk másra támaszkodni, mint Őreá. Maradjunk meg szárnyai árnyékában, és akkor elkerüljük a bukást. A magánexpedíció, amikor én akarom megmutatni, bukással jár.

Az Úr háromszor kérdez, mert Péter háromszor tagadott. Kétszer az életet másokért odaadó szeretetre kérdez rá. Péter úgy szeretsz, hogy életed adod értem? És Péter megvallja, Uram, csak emberi, baráti szeretettel szeretlek. De Te ismersz, és tudod, hogy ez valóban így van. Már nem akarlak jobban szeretni, mint amire képes vagyok. Elmondja ezzel azt is, Uram, még csak itt tartok, de ezt teljes szívvel vállalom. Teljes baráti szeretettel szeretlek.

A harmadik kérdésnél már az Úr Jézus ezt a baráti, emberi szeretet kérdezi, nem vár el többet, mint amire képes az apostol. Nem vár el tőlünk se többet, csak azt, hogy szeressük őt, emberi szeretettel. A továbbiakban elmondja azt is, hogy amire most nem volt képes, arra majd képessé fog válni, a maga idejében. Addig az időig, növekedni és erősödni fog hitében. Mert magunktól nem telik a mártíromság.  Ennek idejét nem ő választja meg, hanem maga az Úr. Addig erősödjön az Úr szeretetében, mert ez az idő akkor jön el, amikor talán már nem is vágyakozik mártírságra. Akkor fogja életét adni az Úrért, amikor megszűnik benne a hősködés, amikor már nyugodt életről ábrándozik. Figyeljünk Urunkra, hogy készen legyünk szenvedésre, meghalásra, amikor ennek az idejét hozza. Ne fiatalságunkhoz, életerőnkhöz szabjuk a szolgálatot. Menjünk az Ő útján, kövessük, ez a feladatunk. És ha Ő a nyugdíjas korban visz a mártírság felé, vagy egy olyan út felé, ami lemondással szenvedéssel jár, ne ijedjünk meg tőle. Ne hátráljunk, hanem menjünk Utána. Mert a hangsúly mindig azon van, hogy Ő menjen előttünk.

 

 

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

 

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne

téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt

a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, bé-

kességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd talá-

lunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

 

 

Isten áldásával.