D
|
ávid serege
győzelmet aratott, az Úr megkönyörült rajta, és megtartotta népe trónján (2Sám
19,1-31). Mert az Úr elhívása visszavonhatatlan. Emberek nem vehetik el attól, akinek az Úr
szánta. Azonban Dávid belesüppedt a gyászba. Csak Absolont látja, képtelen
magát túltenni a halálán. Absolon elhomályosította szemei előtt Isten
népét, azonban semmi sem lehet fontosabb az Úrnál és az Ő országánál. A gyászt
is az Úr közelségében, szeretetében elrejtőzve lehet jól feldolgozni.
Holtponton van most a király, de Jóáb kimozdítja ebből. Dávid apa, de
király is, aki a népéért felelős, és a hozzá hűségeseket, életüket
kockáztatókat nem hagyhatja figyelmen kívül. Életünk nehéz helyzeteiben is
szabad felfelé figyelni. Ha csak magunkra nézünk, ha belesüppedünk a
fájdalomba, rossz döntést hozunk. Jóáb által az Úr kimozdítja Dávidot, ő pedig
fogadja győztes katonáit.
Az Úr megoltalmazta őt, visszaadta
számára a trónt, tovább vezeti az országot a jó úton, azonban Dávid a saját
veszteségére figyel, és a győzelmet vereségként látja. Gyakran mi is személyes veszteségeinkre,
sérelmeinkre figyelünk, és azok miatt nem látjuk az Úr győzelmét. Isten népe
harcban áll, ezt is gyakran elfeledjük, az Úr katonái vagyunk, és így kaphatunk
sebeket. Nemcsak Dávid, hanem Isten mai gyermekei is megtapasztalják az
ellenség támadását. Sátán mindig zűrzavart akar okozni, hatástalanná kívánja
tenni a tanítványokat. Legyenek magukkal
elfoglalva, nyalogassák sebeiket, sirassák magukat, civakodjanak teológiai
kérdéseken, és ne tegyenek bizonyságot Isten kegyelméről. Azonban a zűrzavar
fölött is Úr Jézus, ki lehet belőle törni az Ő segítségével. Mert amennyiben
mindig Rá figyelünk, az igét engedjük a szívünkbe, sátán hatalma megtörik.
Jézus mindig imádkozással és igével fordult szembe a sátánnal, és
győzött. Jézussal ma is lehet győzni,
mert Általa egy új természet részesei lettünk. Aki valóban az Övé, abban már az
új teremtés munkálkodik, minden mássá lett. Ez azt is jelenti, most már másképp
reagáljuk le a dolgokat, másképp cselekszünk támadás, elutasítás esetén, mint
korábban. Tulajdonképpen a reakcióink mutatják meg, hogy valóban új teremtések,
az Úr gyermekei vagyunk.
Ezt látjuk Dávid életében is. Amikor kijön a csüggedésből, és felismeri,
hogy az Úr győzelmet ajándékozott neki, már Isten gyermekeként nyilvánul meg.
Rajta is erőt vett a csüggedés, de abból látszódik meg a hite, hogy nem marad
benne. Isten nem hagy magunkra, és mélységeinkből felemel. Ő hűséges Isten. Abisaj és Dávid többi emberei
úgy gondolták, most jön a leszámolás. Akik nem álltak a király oldalán, vagy
ténylegesen ellene fordultak, vagy szidalmazták, mint Simí, azok most
megtorlásra, bosszúra számíthatnak. Dávid azonban Isten gyermeke, ezért Isten
szerint, és nem emberek szerint gondolkodik. Az emberi gondolat a bosszú,
Isten gondolata a megbocsátás. Ez a
magatartása is jelzi, hogy nem formális hívő. Nem csak az Úr napján Isten gyermeke,
hanem a mindennapokban is. Az életünk
bizonyítja meg, valóban hívők vagyunk-e. Miről tesz vallást az életem? Dávid megbocsátott Simínek, és
visszafogadta Mefibósetet. Dávid
felismeri, hogy az Úr kegyelmezett meg neki, Tőle kapta a győzelmet, és így nem rá
tartozik a bosszúállás sem. Jó lenne ezt
nekünk is meglátnunk.
Az Úr nemcsak növeli, hanem tanítja is a gyülekezetet (ApCsel 11,27-12,5).
Isten országa nem jelent földi jólétet,
bajok, gondok nélküli életet. Sőt, az Úr a nehéz helyzetek által is formálja
övéit. Gyakran egy-egy katasztrófa, váratlan helyzet mozdít meg, viteti velünk
tovább az igét, vagy döbbent rá arra, hogy Krisztusban egyek vagyunk. Mindez
azt jelenti, hogy Jézus tanítványa nem lehet közömbös a másik tanítvánnyal szemben. Mi már nem állhatunk úgy hozzá, hogy engem nem érint az éhínség, az a nyomorúság, nekem van mit ennem, jólétben vagyok, mi közöm ahhoz, ami máshol van. A tanítványok
felismerték, hogy felelősséggel tartoznak a Júdeában lévő testvérek felé. De ezt nem
szavakban élték meg, nem együttérzésükről biztosították őket egy gyros-szal vagy egy pizzával a kezükben, hanem megnyílt a pénztárcájuk. Átélték, hogy a
keresztyénségnek, az Úr követésének áldozattal kell járnia.
Megtapasztalják a gonosz gyűlöletét, Heródes király kivégeztette
Jakabot, és bebörtönözte Pétert. Ez tetszett a zsidóknak, de tetszett-e
Istennek? Milyen sokan aszerint cselekszenek, ami a környezetüknek tetszik. Másoknak
akarnak megfelelni, és nem keresik Isten tetszését. De én azt keresem-e, ami az
Úrnak tetszik? Mindig megkérdezem, hogy amit tenni akarok, az tetszik-e Neki?
A gyülekezet a megfélemlítések idején imádkozik. Mert Heródes tette által
az ördög a fiatal gyülekezetet akarja megfélemlíteni. Isten gyermekeit azonban
nem lehet presszúra alatt tartani. Van Kihez menniük, van megoldás még ebben a
helyzetben is. Nem adják fel hitüket, sem városukat, hanem összejönnek és
imádkoznak. Az imádkozás mindig jó megoldás.
Szabad összejönni és imaközösséget tartani. Az első gyülekezet felismerte a
közös imádkozás jelentőségét. Számunkra is példa az ő magatartásuk. Nehéz
helyzetekben vigyük Isten elé a problémát, boruljunk le az Úr előtt, és kérjük
az Ő segítségét. Imádkozzunk megtérésért, ébredését. Kérjük, az Úr változtassa meg az ellenség
szívét és életét. Buzgón, tehát kitartóan, élő hittel imádkoztak Péterért.
Imádkozzunk kitartóan, élő hittel környezetünkért.
Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy
Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s
ég.
2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr
felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!
3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága;
A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.
4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a
holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.
5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása;
Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.
6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet,
Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.
7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő
szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.
8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor
imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése