Add vissza magad az Úrnak!

M

ennyire megsötétedett ennek a népnek a szíve, Isten üzenete nem bűnbánatot, hanem ellenérzést és makacsságot vált ki bennük (Jer 44,15-30). Határozottan elutasítják azt, amit a próféta mondott nekik. Úgy látják, igazuk van és jó úton járnak, sőt, magát Istent teszik felelőssé minden szenvedésért, amin keresztülmentek. Mennyire mai ez a szemlélet, megyünk a magunk útján, és úgy gondoljuk, ez hoz áldást és életet. Amikor azután akadályokba ütközünk, nem a magunk tetteit vizsgáljuk meg, hanem Istenre hárítunk.

Azt is meg kell látnunk, micsoda erő van a bálványimádás mögött, a gonosz általa teljesen magához láncolja az embert. Még ezek a zsidók is meg vannak győződve arról, hogy ez a helyes, ez a jó. És nem eltávolítják a bálványokat, hanem inkább ezeknek tulajdonítják korábbi jólétüket. A gonosz megsötétíti a szíveket, és nem engedi, hogy rádöbbenjünk, minden rossz azért van, mert elhagytuk Megváltónkat, és a bálványok útjára léptünk. Az ég királynőjének mutatnak be áldozatot, ez vonzza őket, és úgy vélik, ha továbbra is tisztelik, rendbe jönnek dolgaik.

Nem akarják felismerni, hogy a fogság pont ezek miatt érte őket. Isten megbünteti népét a bálványimádásért. Pedig az Úr a hűtlenség miatt küldte utánuk Jeremiást és hirdette számukra akaratát. Nem azért jött a fogság, mert nem áldoztak az ég királynőjének, hanem azért, mert neki áldoztak, és nem az Úrra figyeltek. Isten ezekkel az eseményekkel rámutat arra, hogy Ő élő Isten. Van hatalma országok és népek fölött. Nem Ő a politika eszköze, hanem éppen fordítva. Ő Úr még a világhatalmak fölött is, eszközként használja fel őket üdvterve megvalósításában. Mert Isten soha nem önző módon cselekszik, hanem mindig övéi érdekében lép fel. A fenyítés is javunkat szolgálja, amennyiben meglátjuk és elismerjük ezt.

Jeremiás továbbra is az Úrról tesz bizonyságot. Elmondja, hogy Neki fájt mindaz az utálatosság, amit tettek, és ezzel vétkeztek az Úr ellen. Jó mindenben az Úrra figyelni, soha ne engedjük, hogy környezetünk véleménye befolyásoljon minket. Ne engedjünk a divatoknak, a vallási divatoknak sem. Ezeknek azt hirdették, az ég királynőjét tisztelni kell, hiszen más népek is így tesznek, és lám, milyen jól megy soruk. Azonban, ami a világ szemében helyes és népszerű, az Isten szemében utálatosság. Az ég királynője tiszteletére tartott kultusz vonzó volt a nők számára, ez sokkal lazább volt, mint az Úr tisztelete. A bálványimádás mindig lazább, mindig elfogadóbb, toleránsabb, és sokan erre vágynak.

Mindaz a nyomorúság, amiben most vannak, engedetlenségük következménye. Az a problémáik oka, hogy nem hallgattak az Úr szavára, és nem jártak törvényei szerint.  A bajok az engedetlenségből származnak, abból, hogy nem hallgatunk Urunkra, nem vesszük komolyan igéjét. Gyakran kézbe sem vesszük a Szentírást, amikor problémákkal nézünk szembe. Gondoljuk végig, hogy döntéseink előtt milyen szerepet kap az Úr keresése, az imádság? Keressük-e az Úr közelségét és igyekszünk-e felismerni Isten vezetését, amikor életünk útját igazgatjuk, amikor jövőnket alakítjuk? Nem elég feltenni kérdéseinket, de várni is kell az Úr válaszára. Ő nem ehhez a mai rohanó világhoz igazítja üzenetét, mindig a megfelelő időben tanácsol, de kivárjuk-e a megfelelő időt?

Mennyire mai ez a történet, besúgók veszik körül Jézust, alakoskodók, akik eljátsszák azt, hogy hívők (Lk 20,20-26). Beépülnek a hatalmat kiszolgáló emberek a Jézust körülvevő csoportba. Az a szomorú ebben, hogy kétezer évvel Jézus után sem ismeretlen ez a magatartás. Ennyire nem változtunk semmit, hogy a módszereink ugyanazok. Hányan épülnek be ma is a gyülekezetekbe igaz hit nélkül. Csak eszköz számukra a hit, hogy saját céljaikat megvalósíthassák.  Nem fogni, hanem megfogni akarják az Urat. Kérjük az Úrtól, könyörüljön rajtunk, és végezze el, hogy akik még nem szívből vannak Körülötte, azok a tanítványok hite és élete által hitre jussanak.

Dicsérik Jézust, hízelegnek Neki, ám Őt nem lehet a lábáról levenni, mert Ő a szívek és vesék vizsgálója. Tudja, mi húzódik meg lényünk mélyén, a felszín alatt. Tudja, miért keressük Őt, őszintén vagy megszokásból. Felismeri szívünk tartalmát, látja motivációnkat.

A kérdés: szabad-e adót fizetni a császárnak? Fontos kérdés volt ez, hiszen hithű zsidók nem fizettek adót. Csapda van ebben a kérdésben, mert ha Jézus elutasítja az adó fizetését, Róma elleni izgatás vádjával le lehet tartóztatni. Ha pedig az adófizetésre buzdít, akkor az Őt messiásnak tartó nép fog ellene fordulni. Ezzel a kérdéssel Jézust hatástalanná akarják tenni, meg akarnak Tőle szabadulni. Szomorú ez, megszabadulni akarnak életük Urától, attól, Akinek mindent köszönhetnek, Aki megmenteni jött őket. Hányszor mi is szabadulni akarunk az Úrtól, és nem látjuk meg, hogy Őreá van szükségünk.

Felelet helyett egy pénzt kér, és lépre mennek, azonnal nyújtják a gyűlölt hatalom pénzét. Róma nem kell, de a pénze jó. Bizony, mi is ilyenek vagyunk, a világ javai, szórakozási formái nagyon is kellenek nekünk. Az a pénz, amely a császár képét hordozta, ott lapul a zsebeikben, és semmi problémát nem jelent a számukra. Pedig a felirat a császárt isteníti, pénz formájában, üzlet formájában azonban nem gond.

Az Úr a leglényegesebbre mutat rá. Ne azzal foglalkozzatok, kell-e adót fizetni, hiszen a pénz a császáré, ha kéri, csak visszaadjátok azt, ami az övé. Arra figyeljetek, hogy Istennek adjátok meg, ami az Övé. Mi az Övé? Az életünk. Így hát önmagunkat adjuk vissza az Úrnak. Kivettük életünket hatalma, oltalma és vezetése alól, de most itt a lehetőség, hogy visszaszolgáltassuk magunkat Neki. Azonban mi is inkább a császár pénzéhez ragaszkodunk, mint az Úrhoz. Úgy véljük, a hatalom támogatása nélkül nem boldogulunk. Pedig számunkra elég kell, hogy legyen a kegyelem. Maga az Úr is azt mondta Pálnak: elég neked az én kegyelmem. Valóban elég? Valóban hisszük, hogy az Úr elég mindenre, és Ő megadja nekünk azt, amire szükségünk van?

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.  

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.  

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.  

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.