Többé nem!

 

E

lihú tovább beszél, vallást tesz a teremtésről (Jób 33,1-34,37). A Biblia előtti időben is világosan tudja, hogy Isten teremtette az embert. Lelke alkotta, és lehelete élteti. Az élet Istentől van. Isten adott életet az emberbe miután megformálta őt. Isten Lelke nélkül csak szobrok volnánk. A tudat is Isten munkája. Ő ébreszt tudatra, és ismertet meg magával. Mert még a tudat is kevés, az embert az Istennel való kapcsolat emeli ki a teremtett világból. A teremtésnél többi alkotásánál Isten Lelke tesz többé, általa lehetünk kapcsolatban Teremtőnkkel.

Ez a barát nem akar erőszakkal kényszeríteni, legalábbis ezt mondja. Bár olyan erővel beszél, amiben szintén benne van az erőltetés. Azonban jó, hogy látja, nem erőszakkal mennek Isten országában a dolgok. Bár mindig nekünk is szemünk előtt lenne ez. Ne erőltessünk, és ne kényszerítsünk senkit, mert az Úr vonz. Isten azt akarja, hogy kegyelmét és szeretetét átélve, magunktól induljunk meg Felé. Önként, belső vágyból keressük, azért, mert meg akarjuk Őt ismerni. Ne másoknak való elégtétel legyen, amikor elmegyünk egy istentiszteletre, vagy kézbe vesszük a Bibliát. Ne kényszerből, hanem belső meggyőződésből, és őszinte engedelmességből cselekedjük Isten akaratát.

Nagyszerű bizonyságot hallunk arról, hogy Isten szól az emberhez. Jó végig szem előtt tartani, ezeknek az embereknek még nem volt Bibliájuk, és még az Úr Jézust sem ismerték. Mindezek ellenére van tapasztalatuk arról, hogy Isten szól, és ha az ember kérdezi Őt, válaszol. Milyen tapasztalatunk van nekünk? El tudjuk mi is mondani azt, hogy Isten válaszol? Van tapasztalatom arról, hogy Isten szól hozzám? Amikor olvasom az igét, vagy hallgatom az igehirdetést, átélem, hogy Ő szól? És, amit hallok, azt komolyan veszem?

Ez az ember szinte csodálkozva mondja, hiszen szól az Isten. Ezzel rámutat, rendszeresen hallja Istent. Én is rendszeresen hallom az Urat? Olyan természetes, mint amilyen természetes a nap melege? Az Úr mindennap szól, azonban rajtunk múlik, halljuk-e? Úgy veszem-e, hogy Ő szól. Fontos, akarom-e hallani Isten szavát?

Szól az Isten, így is meg úgy is, ha olvassuk a Szentírást meggyőződhetünk erről. Isten szól, mégpedig sokféle módon. Mindig úgy, hogy az adott élethelyzetben világos legyen az üzenete. Szól Isten a természet által, a próféták által, az írott igén keresztül, és végül a Fiú által szól. Változatosan szól az Úr, de meghalljuk-e? Elihú kimondja mi a probléma, az emberek nem törődnek Istennel. Nem érdekli őket, hogy Isten szól. Te törődsz Isten szavával? Komolyan veszed, amit mond? A nagy vacsora példázatában olvassuk, sorra elutasítják a Gazda hívását. Vacsorára hívja azokat, akiket ott szeretne látni, de azok nem törődnek ezzel. Mindnek van saját programja? A saját programok fontosabbakká váltak Istennél. Pedig Ő úgy szól, hogy egyértelművé válik, ez az Ő üzenete. Isten hív adventben is? Mi a programom? Meghallom Őt, válaszolok Neki? Megyek találkozni Jézussal? Vagy annyi minden más van, hogy el se jut a szívemig, ezeknek a napoknak a középpontja Jézus. Az élet középpontja Ő. Figyeljünk most Rá. Lássuk meg, mindennél többet ér, ha találkozom Vele, ha átélem kegyelmét. Másképp tekintünk az egész életre, a körülöttünk lévő világra, ha meghalljuk az Ő szavát.

Már ez az ember is látja, ha a bűnös bűneit megbánva Istenhez fordul, Ő megbocsát. Mi pedig már azt is tudjuk, hogy Jézusért eltörli bűneinket. Isten az Úr Jézus kereszten való áldozatáért törli el bűneinket, és Ő érte kegyelemből kapunk üdvösséget.

Az Istennel való szövetség fontos eleme a vér, vér kiontása nélkül nincsen bűnbocsánat, mondja a szentíró (Zsid 9,15-10,18). Ezt az áldozatot Krisztus mutatta be, önmagát adta, hogy így eltörölje a bűnt. És ezt az áldozatot, már nem kell ismételni.

Azt is üzeni az ige, elrendeltetett, hogy az emberek meghaljanak. Azonban ezzel nincs befejezve semmi, mert következik majd az ítélet. Az embernek oda kell állnia Isten elé. Krisztus azért jött el és mutatta be az áldozatot, hogy ne magunkban kelljen ítéletre állni. Aki hittel jön az Úr Jézushoz, az megtapasztalja bűnei bocsánatát, és Isten nem őreá, hanem a keresztre tekint. Jézusért van bűnbocsánat és örök élet.

Az Úr áldozatához ígéret fűződik, bűneinkről és gonoszságainkról többé nem emlékezik meg. Nagyszerű üzenet ez, többé nem emlékezik meg. Akiknek eltöröltettek a bűnei, azoknak meg van bocsátva. Isten nem emlékezik meg a múlt tetteiről, Ő Krisztus áldozatára emlékezik. Arra emlékezik, hogy ki van fizetve, el van törölve. Legyen ez erőforrásunk. Krisztusban el vannak a bűneim törölve. Amit letettem, és megbántam, az nincs. Krisztussal újat kezdhetek. Nem kell ismételni az áldozatot, a múlt helyett az új életre figyelhetek.

 

BŰNÖS VAGYOK

 

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

 

Isten áldásával.