|
E |
ljött az idő és megszólalt az Úr (Jób 38,1-39,38). Nem vág közbe, kivárja, amíg befejezik mondandójukat Jób és barátai. Jóbot szólítja meg. A szenvedő, kereső, választ váró emberhez szól az Isten. És ebben mindjárt bátorító üzenetet látunk, nem hagyja válasz nélkül az őszinte keresőt. Nem kerüli ki a nehéz témákat sem. Isten soha nem bújik el, sőt az első karácsony óta egészen elérhető és megközelíthető lett. Az Úr Jézus Krisztusban közénk jött, egészen közel a súlyos betegekhez is. Urunk megérintette például a leprást, akinek bizonyára orrfacsaró szaga volt, és nem tartott távolságot. Nem félt a fertőzésektől sem. Isten nem fordul el, nem némul meg Jób borzalmas állapotát látva sem. Szól, mert szava valóban ír és gyógyító erő.
Mindez mutatja, Isten nincs távol tőlünk. Nemcsak akkor keres, ha minden rendben van, hanem betegségeink, nyomorúságaink közepette is szól hozzánk. Vannak, akiket a betegség távol tart most közösségtől, istentisztelettől, de Istentől nem tud elválasztani semmi sem. Aki igazán keresi Őt, az megtalálhatja. Kézbe vesszük a Szentírást és átéljük, hogy Ő szól. Elmondja, szeret, és rávilágít arra is, amit tett értünk. Meghalt értünk a kereszten, és ha ez így van, márpedig így van, akkor ő nem hagy magunkra. Kizárólag rajtunk áll a Vele való kapcsolat, az Általa kínált új élet.
Isten bemutatja művét, és Jóbnak és a mindenkori embernek el kell ismerni, nincs a teremtéshez fogható. Az ember csak kutatgatni tudja isten munkáját, de hasonlót létrehozni nem képes. Isten úgy alkotta meg a világot, hogy benne minden engedelmeskedik Neki. A teremtett világ erői az Úr kezében vannak. Minden a szavára figyel. Amitől az ember fél, az Isten előtt elnémul. Gyönyörű példa erre, amikor az Úr lecsendesíti azt a vihart, ami a tanítványokat halálfélelembe sodorta. Jézus felállt és teljhatalommal szólt rá az elemekre, és ezek engedtek Neki.
Az állatvilág csodái is az Úr alkotásai. És Ő ezeket nemcsak megteremtette, hanem gondoskodik is róluk. Az élőlények legnagyobbjai, az ember számára megközelíthetetlen félelmetes teremtmények is Istennek engedelmeskednek, és az Ő gondoskodására vannak szorulva. A test csodálatos működése is Isten műve. Minden összhangban van, a legnagyobb, legerőteljesebb, a legapróbb élőlény testében is. Vannak olyan teremtmények, amiket az ember nem tudott Jób korában szolgálatába állítani, de Isten ezeknek is Ura. Csodálatos Urunk van. Őreá bízhatjuk életünket. Nem kell félni, mert megbízható. Az állatvilág sem fél, tudja, Isten gondoskodik róla. A madarakat az Úr Jézus példaként állította elénk. Figyeljünk rájuk, nem aggódnak, mert tudják, hogy Isten eltartja őket. Ezzel arra is rámutatott, az ember értékesebb a madaraknál, ezért még inkább gondoskodik gyermekeiről, az Atya.
A szentíró rámutat, merítsünk erőt a hithősök kitartásából, bizonyságtételükből (Zsid 12,1-17). Ne gondoljuk, hogy a saját helyzetünk a nehéz, nekik sem volt könnyű. Rengeteg akadályt állított eléjük a gonosz, de ők nem hátráltak meg, hanem Istenre figyelve, hit által félretaszították az akadályokat, és tovább mentek. Sátán meg akarja akadályozni Istenhez való közeledésünket. Ha ezt nem sikerül, akkor meghátrálásra igyekszik kényszeríteni. Azonban figyelhetünk Urunkra, és Ő ad erőt, a kitartásra. Sőt az Ige üzeni, nézzünk mindig Jézusra. Lássuk meg, hogy Ő is kitartott, nemcsak egy darabig vállalta a szenvedést, hanem egészen vérig, a meghalásig. Jézus nem végzett félmunkát, befejezte, amit az Atya Rábízott, és végbevitte megváltásunkat. Ha Őreá tekintünk, megerősödünk. Nézzünk Rá, merítsünk erőt Urunk helytállásából, Lényéből, hogy el ne csüggedjünk. A csüggedés azt sugallja, nincs értelme tovább hinni, tovább menni. Amikor elcsüggedünk, feladjuk a változás reményét. Azt gondoljuk nincs tovább út. Ha Jézusra tekintünk, megerősödünk abban, hogy igenis van tovább. Vele győzhetünk a nyomorúságok felett. Megoldás életproblémáinkra.
A bűn ellen vívunk harcot. A tanítványok az Úr Jézus katonái.., Harcukat a bűn és a gonosz ellen vívják. A harcban meg lehet sebesülni, és el lehet esni. Azonban, aki Jézus csapatában harcol, ha elesik is, csak a teste hal meg, lénye Krisztussal él az Atyánál. Aki ebben a földi életben elfogadta a kegyelmet és Isten Lelke által új teremtéssé lett, az emberek tekintetében vereséget szenvedhet. Legyőzhetnek minket, elvehetik az életünket, de Jézus által örök életünk van. Ezért fontos, hogy kitartsunk, ne forduljunk el Urunktól, hanem menjünk Vele halálon át is az életre.
Isten alkalmazza a fenyítést, de ettől nem kell megijednünk, mert javunkra teszi. Szeretetét mutatja, hogy megfenyít, mert ez azt jelenti, foglalkozik velünk. Azt akarja, hogy megértsük akaratát. A fenyítés döbbenthet rá, hogy rossz úton vagyunk, és vissza kell fordulnunk. A tékozló fiút az élet nyomorúságai döbbentették rá, hogy az Élet, otthon az atyai házban található. Idegenben pusztulás, otthon élet van.
Az Úrra figyelve, törekedjünk a megszentelődésre. A megszentelődés azt jelenti, haladok az úton. Egyre előrébb jutok, és növekszem a hitben. A megszentelődés eszköze Isten igéje. Olvasom és megcselekszem.
Eldőlt a szívemben
1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,
Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Mögöttem a világ, előttem Jézus,
Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése