Mélyebbre

N

agy mélységről, romlott állapotról olvastunk az utóbbi versekben (Ézs 57,1-21). Olyan mélyre csúszott Isten népe, hogy már észre sem veszik, hogy az igazak, a kegyesek nincsenek jelen. Isten kiveszi őket a gonosz világból, és nem hiányoznak. Ennél már nehezen van lejjebb, tulajdonképpen beborít mindent a sötétség. Isten népe a világ világossága, és ha Isten kiragadja a világból, akkor sötétségbe borul a föld. Isten gyermekei adnak igazi fényt, de már mintha éppen csak pislákolna ez a lámpás. Milyen a lámpásunk? Világít még? Világítunk még a magunk helyén? Eljön az idő, amikor az Úr övéit kiragadja a világból, és már csak a sötétség marad. Azonban ez megtévesztő, mert az emberiség világosságnak fogja látni. Úgy gondolja, most már akadály nélkül halad előre. Isten szava helyett világít az ész, a tudás. Azonban az Úr kezéből kivett és önállósult tudás sok nyomort hoz az emberiségre. Az igazi tudás Isten ismerete, ebből fakad az élet.

A próféta a kegyesek kiemelését a gonoszság, a veszedelem elől való elragadásnak látja. Ez történhet halál által, de eljön majd az a nap is, amikor a menyasszony elragadtatik. Az Úrnak a legnehezebb időkben is van gondja övéire, megőriz a tomboló gonosztól. Aki az Úrra figyel, és az Ő egyenes útján jár, az békességben fog élni. Minden helyzetben lehet az Úr Lelke által egyenes úton járni. A bálványimádók tömegében is meg tud tartani az Úr. Sőt, a mi életünk fény, bizonyságtétel.

Jó szembenézni önmagunkkal az ige által. Nem kísértettek-e meg minket is a bálványok? Nem hozzájuk fordultunk-e? Olyan jó látni, hogy akik elbuktak, azoknak is ad esélyt az Úr. Még Hozzá menekülhetünk. A bálványok imádása, az útjukon való járás kimeríti az embert, de az Úrhoz menekülhetünk. Ő megbocsát és új erőt ad. 

Aki az Urat keresi, Hozzá fordul, annak ígéretet ad: meggyógyítom őt. Ezzel jelzi: jöjj hozzám, és próbáld meg mindazt, amit a bálványoknál próbáltál, de csalódtál. A bálvány tehetetlen, mert emberi gyártmány. Isten azonban mindenekfelett való Úr, valóságos hatalommal. Ő ma is ugyanaz, mint korábban. Ma is a természet és az egész világ Ura. Amit mond, az megtörténik. Aki komolyan veszi a szavát, és hisz Benne, és így Tőle kér segítséget, az átéli a szabadítást, az Úr kegyelmét. Aki az Urat keresi, megtapasztalja az igazi békességet. Azt, ami az Úr Jézusból fakad. Ez nem hasonlítható ahhoz, amit a világ ad. A világ harsogja a békességet, a boldogságot, de ez csak egy ideig tart nála, mindig elmúlik, és máshol kezdik keresni. Amit az Úr Jézus ad, az más, mint amit a világ kínál. Jézus békessége megmarad, akkor is, ha kívülről vihar dúl. Az igazi békesség az Úrral való élő kapcsolat gyümölcse.

Az Úr Jézus egyre mélyebbre vezet Isten országa dolgaiban (Lk 6,37-49). Nem lazítja, hanem inkább szorosabbra vonja a kötelet. Azt akarja, hogy ezen tanításai megrostálják az embereket. Csak az jöjjön továbbra is, aki komolyan gondolja, aki valóban Őt akarja. Ezeknek a tanításoknak az is a célja, hogy meglássuk, ezeket én képtelen vagyok megtenni. Ez a magas szint az Úrhoz késztet. Elvégzi, hogy odamenjek Hozzá, és kimondjam: menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok. Én nem tudok ilyen szempontok szerint élni. Uram, én romlott fa és csipkeborkor vagyok, ezért ne várj tőlem jó gyümölcsöt. Ilyen természetet hoztam, és ezen képtelen vagyok változtatni. De kimondhatom: Uram, Te tudsz új szívet és új természetet adni. Ő ezt kínálja is. Azért tanít, hogy ezt felismerjük, és kérjük az új szívet. Azt akarja, hogy ne a régi szívünkre és életünkre támaszkodjunk. Ne mi akarjunk megjavulni. Ő nem erőlködést kér, hanem újjá akar tenni. Az új embert már az Ő Lénye, Lelkének ereje táplálja. Mert ami nekem nem sikerül, azt az Úr meg tudja tenni.

Az Úr nagyszerű változást ad elénk. Aki hittel követi Őt, az átformálódik. Először is megváltozik a gondolkodása, és mindig magával kezdi a kritikát. Először a maga szeméből igyekszik eltávolítani a gerendát. Csakis a Vele való kapcsolatban, az új szív új látásával vesszük észre a gerendát a saját szemünkben. A régi természet annyira torzít, hogy mások szálkáját nagyítja fel. Igazán jól csak az ige által és az Úr Jézuson keresztül látunk. A régi természet formálta szív megtéveszt, az új szív a valóságot mutatja. Urunk pedig képessé tesz ennek a valóságnak az elfogadására. És Ő ad változást, Ő távolítja el a gerendát.

Csak az segít rajtunk, ha elfogadjuk, amit Urunk mond. Ő pedig arról beszél, hogy természet szerint gonosz a szívünk. És amíg e szív meg nem változik, addig gonosz jön elő belőle. Egy pohárból csak azt lehet kitölteni, ami benne van. Így van ez a szívvel. Csak az a tartalom jöhet elő belőle, ami benne van. És erről a tartalomról a beszédünk ad jelentést.

Jó szembenézni az Úr Jézus kérdésével is: Miért mondjátok nekem, hogy Uram, Uram, ha nem teszitek meg azt, amit mondok? Tényleg, miért is hívjuk Urunknak, ha egyáltalán nem engedelmeskedünk Neki? Ez nem több, mint szájkeresztyénség. Szánkkal vagyunk tanítványok, de az életünk a világot követi. Azonban, amíg szól az ige, elkezdhetünk rá építeni. Új alapot vethetünk, ami Jézus szava, és ha ezt cselekedjük, stabillá, megbízhatóvá válunk. Nem mindegy, mire építünk. Építsünk Jézusra, és nem sodor el az ár. Mert ár mindig volt, és lesz is mindig. A hívőt sem kerülik el a viharok, de ha Krisztusra építünk, Ő megtart. Akkor lesz látásunk, és az ige jó irányt mutat. Ha komolyan vesszük Jézus szavát, nem sodródunk, hanem vándorlunk a keskeny úton. Legyünk hát a keskeny út vándorai hit által, Isten igéjére építve.

MÉLYEN MEGHAJLOK ÍM SZÍNED ELŐTT

1.  

Mélyen meghajlok ím színed előtt.

Töltsd ki kegyelmedet, öntsd ki erőd!

Mester, előtted a porba esem,

Mindenbe’ mindenem légy Te nekem!

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

2.  

Mélyebben, mélyebben, kérlek azért,

Öld meg, ó, Jézusom, bennem az ént!

Nem vagyok méltó, hogy gondolj reám,

Ámde tudom, hogy meghallod imám.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

3.  

Mélyebbre szállva, följebb visz utam,

Míg csak Elédbe nem érek, Uram;

Hordva keresztem a lábad nyomán,

Mennyei dics jön a szégyen után.

Mélyebbre Benned, mélyebbre még,

Nem kell a földön semmi egyéb.

Krisztus, a szívemet tárom Eléd,

Élet vagy nékem és nyereség!

Isten áldásával.