|
A |
zt látjuk, Salamon figyelemmel kísérte a körülötte lévő emberek életét (Préd 2,1-11). Látta és megvizsgálta, ahogyan élnek, majd arra jutott ő is kipróbálja mindazt, amit az emberek fontosnak tartanak. Tehát maga is megvizsgált mindent, személyesen akart meggyőződni arról, hogy úgy helyes-e. Rádöbbent arra, hogy mindezek a dolgok azoknál kerülnek az élet középpontjába, akiknek nincs kapcsolatuk az Úrral, akik nem ismerik Őt. Aki még nem ismerte meg Istent azt gondolja, hogy az élet lényege a földi kincsek és élvezetek halmozása. Az ilyen emberek még régi természetük irányítása alatt vannak. Ez a természet nem képes megelégedni, azt súgja állandóan szerezni kell. Rigmusa: Még, még, még, ennyi nem elég. Azonban így teljesen eltávolít Istentől, hamis értékrend alakul ki bennünk, és üres marad a szívünk. Mert Isten a magával való élő kapcsolatra teremtette az embert. A teremtett világ gazdagsága képtelen megelégíteni lelkünket. Egyedül Ő, és a Neki engedelmes élet adja meg, amire szükségünk van.
Megpróbálta azokat a dolgokat is, amikkel az emberek vidámítják magukat, és amiben erőforrást látnak. Hányan gondolják, hogy az ital, a szórakozás erőt ad. Akinek nincs, isteni erőforrása annak maradnak az emberi pótszerek. A szerzésből fakadó nagy hajtás, és kimerültség plusz energiát igényel. Ahhoz, hogy a tempót tartani bírjuk, szükség van valamilyen erőforrásra. A világ a maga szereit ajánlja. A gonosz tudja jól, hogy aki kezébe veszi a poharat és segítséget, megoldást keres benne, többé már nehezen tudja majd letenni. Az ember rabbá válhat, és amikor ez megtörténik nehéz eljutni a valóság beismerésére. Aki függővé vált nehezen találja meg a szabadulás útját. Sok mindennel lehet próbálkozni, azonban igazi szabadulást, és egy egészen új életet csakis az Úr Jézustól kaphatunk. Ő képes arra, hogy rabláncainkat eloldja. Egyedül az Ő nyomdokaiban látjuk meg, hogy a pótszerek nem segítenek, az élet Krisztusban teljesedik ki. Olyan jó, hogy még kereshetjük Őt. Még ma is Hozzá fordulhatunk segítségért. Sőt ha időben keressük elkerülhetjük a tévutakat.
A teremtett világ sok jó dolgot kínál az ember számára. Azonban minden akkor válik igazi értékké és kerül a helyére, ha nem tesszük Isten helyére. Az életünk az Úr megismerése által tölti be igazi célját. Isten nélkül a megromlott világ fölénk kerül, betölti az életünket, különösen az anyagi dolgok, és irányítani fog. Ha nem az Úr életünk középpontja és vezetője eltévedünk, kiszolgáltatottakká válunk. Ennek következtében eltévedünk, mert a gonosz azt akarja elérni, hogy Isten nélkül éljünk. Azt suttogja, megoldod az életedet magad is. Nincs szükséged Istenre. Azt is felismerte a prédikátor, hogy még a jó és pozitív dolgok is Isten nélkül kárunkra lehetnek. A munka, a művészet is rabbá tehet. Azonban az Úrral minden új és igazi értékkel töltődhet fel. Miért? Mert nem magamért dolgozom, hanem az Úr dicsőségéért. Mindent amit teszek Neki engedelmeskedve, nevének megismeréséért teszem. Most már nem magam akarom felépíteni, hanem az Ő országát építem. Ha így végzem a rám bízottakat, már semmi nem lesz hiábavaló.
Nagyon megrendítő bizonyságtételt hallunk Pál apostoltól (ApCsel 22,1-21). Miért is megrendítő? Már maga az élethelyzet, amiben elhangzik. Hiszen nem egy gyülekezeti alkalmon vagyunk jelen. Nem istentiszteleti időben járunk. Egy római katona letartóztatta, és mint egy veszélyes bűnözőt két bilincsbe verette. Ott áll a Krisztus apostola, kezén, lábán bilinccsel, és ennek ellenére szól. És mit mond? Hatalmasan Istenre, az Ő munkájára mutat rá. Elmondja, hogyan fordította meg Isten az életét, mit végzett el benne. Az Úr Jézus Krisztusról tesz bizonyságot. Nem sértődik meg, azután amennyi utat megjárt, amilyen hatalmas dolgokat tett, mégis szenvedés vár rá. Pál minden helyzetben arra figyelt, hogy az evangélium hirdettessék. Emberek halljanak Isten értük elvégzett munkájáról, és megismerjék Isten Fiát, Aki mindennél fontosabbnak tartotta az ember megmentését. Eljött az Úr a menny dicsőségéből saját világába, és nem kiélvezni akarta az életet, hanem szolgált a bűnös, elveszett ember felé. Megláthatjuk Istennek fontosak vagyunk, nem akarja, hogy a kárhozatba sodródjunk. Ezért küldte el Jézust, egyedül nem megy, de a Benne való hit által megmenekülhetünk. Az életre vezető út Jézus Krisztus. Őáltala juthatunk örök életre.
Micsoda gyülekezet előtt beszél az apostol! Vérszomjas emberek, akik még az ezredesnek is megmondják: Végeztesd ki. Ők maguk pedig meg akarták lincselni az Úr követét. Azonban az Úr Jézus kimentette karmaikból, és most hallaniuk kell az evangéliumot. Hallani kell mivé válhat az ember Krisztus kezeiben. Micsoda minőségi változáson mehetünk keresztül, ha átadjuk magunkat Neki. Mert Pál belülről lett más emberré. Nem tudom, mi a lincselőinknek beszélnénk-e? Akarnánk-e előttük bizonyságot tenni?
Pál a zsidók előtt állva szembesül korábbi önmagával. Nem véletlen ez a helyzet, most látja meg igazán milyen is volt ő korábban. Most lesz tele a szíve hálával, rádöbben honnan emelte ki a kegyelem. Mindez azt mutatja, hogy a legvadabb állapotból is ki tud emelni az Úr kegyelme. Mi sem vagyunk esélytelenek. De az esély Krisztusban ragadható meg.
Az apostol bizonysága azt is elmondja, élt az eséllyel. Megragadta az Úr kinyújtott kezét. Az Úr Jézus nevének segítségül hívásával megtisztult bűneiből. Rádöbbent, hogy a bűntől kell megszabadulni. Azonban ez nem megy másképp, csak Jézus nevének segítségül hívása által. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől. És amikor megtisztulunk, már új életben járunk. És ez az élet Róla kell, hogy szóljon.
Isten szívén megpihenve
1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, :/: Hitünk karja úgy ölelje Édes
Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő
miénk, övéi mi.
2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha
kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, lát-
va minket, Hogy szeretni nem tudunk.
3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned vég-
re Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,
S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése