Más úton

 

M

ózes Izráel egész népe előtt beszél, szívükre helyezi Isten törvényét (5Móz 5,1-33). Ismét elmondja azokat az igéket, amelyeket a hegyen kapott. Nagyon fontos, hogy Isten szava bevésődjön a szívekbe. Nem elég egyszer hallani, ismételni kell. Ezt szolgálja a rendszeres bibliaolvasás, az igehirdetés hallgatása. Oly könnyen elfeledjük, amit az Úr mondott nekünk. Mindenre emlékezünk, az örökölt szokásokra, mondásokra, de Isten szava nagyon nehezen jut eszünkbe. Meg lehet figyelni, egy sláger gyorsan és könnyen megragad bennünk, és évtizedek múlva is fel tudjuk idézni. Próbáljuk meg feleleveníteni az egy évvel ezelőtt elhangzott igehirdetést. Adjuk vissza azokat az igéket, amiket tavaly ilyenkor olvastunk.

Hallgasd meg,- szólít fel Mózes, az Úrtól kapott rendelkezéseket. Igen, hallgasd meg! Ne legyen most semmi fontosabb, tégy félre mindent. Mintha most azt mondaná az Úr, hallgasd meg karácsony üzenetét! Hallgasd meg mi történt, mit jelent a számodra, és mit üzen általa Isten. Tégy most félre mindent, és menj hallgasd az Igét! Hallgasd, tehát nemcsak olvasásról van szó, hanem az Ige hallgatásáról. Menj a gyülekezetbe és hallgasd az igét, Isten személyesen neked küldött üzenetét. Hallgasd Istent! Mert mi lehet fontosabb, amikor Isten szól? Bár így állnánk hozzá, ha Ő szól semmi sem fontosabb. Félretettél mindent az Úr szaváért? Elengedted saját dolgaid, programjaid, csakhogy halld, amit Isten mond? Itt nemcsak azt jelenti, hogy hallgatják Isten szavát, hanem teljes szívvel rákoncentrálnak. Nincs melléktevékenység. Senki nem végez közben más munkát! Hallgasd meg, azt jelenti, csak az igére figyelj! Ne végezz közben más tevékenységet. Mert ha igehallgatás közben más dolgot is végzek, az felületes hallgatás. Isten pedig azt akarja, hogy egész lényünkkel hallgassuk Őt, és engedjük, hogy szava megragadjon minket.

A Hóreben kötött szövetség igéit mondja el Mózes. Azokat az igéket, amiket a kőtáblán Istentől kapott. Olyan jó tudnunk, hogy van már a Golgotán kötött szövetség. Isten az Úr Jézus Krisztusban ott kötött velünk új szövetséget. Ez a szövetség Jézus halálán és feltámadásán alapszik. Ezen a hegyen nem törvényt kaptunk, hanem kegyelmet. Ott lehullhat bűneink lánca és felszabadulhatunk egy új életre. Ezen a hegyen már nem félelemmel hallgatjuk Istent, hanem hálával és szeretettel. Átélem, hogy mit tett értem. Halált érdemelnék, de Ő ezt magára vállalta. És ezért kegyelemből élhetek. Így azután a tíz ige is más fénybe kerül. Már nem szenvedünk tőle, hanem hálából tesszük, amit Isten mond. Most már belülről válunk alkalmassá a megtartására. A szívemben ott van, hogy az Ő akarata, igéje szerint akarok élni, mert az a jó.

Fontos azt is tudnunk, hogy Isten törvénye az Ő népének szól. A tíz Ige Isten országának alkotmánya. Ez az alap, ehhez igazodik Isten gyermeke. Tehát igazából az fog ezek szerint élni, aki Isten országa polgára. Ki lesz Isten országának polgára? Aki beleszületik. De ez hogyan megy végbe? Azonos egy nemzetbe, vagy egy felekezetbe való születéssel? Nem! Legalábbis ezt mondja a mi Urunk Nikodémusnak. Víztől és Lélektől, vagyis felülről kell születnünk. Ezt Isten Lelke az Ige által végzi el. Romolhatatlan magból, az Isten igéje által születhetünk újjá. És ha ez megtörténik, már nem kényszer az Ige, hanem szívből engedek neki.

Isten a tíz igével segítséget ad. Azt kívánja elérni, hogy gyermekeinek az élete eltérjen a világ fiainak az életétől. A tíz Ige segít, hogy jó irányba haladjunk. Általa bizonyságtétellé válhatunk. A környezet is meglátja, lehet másként élni.

A törvényt a megszabadított nép kapta, aki átélte, hogy semmi és senki nem segített rajta, csak egyedül az élő Isten. Aki megtapasztalja a szabadítást, aki végre kiléphet a szabadba a börtönből, annak a szíve hálás. Az ilyen személy Szabadítóját magasztalja, és Neki engedelmeskedik. Sokan azért nem tudják komolyan venni a törvényt, mert még nem élték át a szabadítást. A szabadítás azt jelenti a régi életem, a bűneim már nem jelentenek élvezetet. Már fáj a régi, és újat kezdek Istennel, és hálás vagyok, amiért megmentett. És kire figyelnék, kinek a szavára adnék, ha nem az Övére.

Mivel a tíz Ige végigvétele nem fér bele a blog kereteibe, ezért csak a nyugalom napját emelem ki. Isten azért adta, mert azt a napot nekünk szánja, csak nekünk, velünk akar lenni. Isten, Krisztusban Atyánk a nyugalomnapját velem kívánja eltölteni. Csak velem akar együtt lenni azon a napon. Én is erre vágyok? Csak Neki szentelem, és csak Rá figyelek? Iszom szavait, mint szivacs a vizet?

Máté elmondja a csodálatos hírt, Isten belépett világunkba (Mt 1,18-2,12). Személyesen eljött, rálépett erre a bolygóra. Úgy is mondhatjuk, eljött a Pásztor és személyesen keresi meg elveszett juhait. Keresi a beteget, a bűnben élőt, és ki akarja onnan menteni. Vissza akar vinni az Önmagával való új és élő kapcsolatba. Mert Vele élhetünk új, szabad és tiszta életet. Nélküle elveszünk.

Karácsony üzenete, Krisztus meg akar születni benned. Megszületett már? Elmondhatod, hogy már nem te élsz, hanem Ő él benned. És mostantól úgy élsz, mint Ő?

Jézus és Immánuel, üzenik a nevek, hogy Jézusban Isten az emberrel van. Nem ellene tevékenykedik, hanem érte. Meg akarja menteni, új irányba kívánja segíteni. Isten velünk van Krisztusban, ami azt jelenti megközelíthető, megszólítható, segítségül hívható. Nem azt jelenti ez, járom a magam útját, bűnben élek, de velem van az Isten. Ha így gondoljuk, nem ismertük meg az Urat. Ő az új életben, az Isten országában van velünk. Az Istennek tetsző életben visz előre.

Fontos még látnunk Józsefet, nem beszél, csak cselekszik. Nem bélyegez, mert Isten gyermeke nem bélyegez meg senkit. Ez nem azt jelenti, hogy a bűnt támogatja, nem, hanem hirdeti a bűnből való szabadulás lehetőségét. Isten nem a bűnben erősít meg, nem azt mondja élj így tovább, hanem lehetőséget kínál a szabadulásra, a megtisztulásra, az újrakezdésre. Mi is tegyük úgy Isten akaratát, amint József is tette.

A bölcsek történetéből fontos üzenet, a Királyt keresik. Az egész eseménysort így érthetjük meg, a Királyról van szó. Nem egy gyermek, vagy jézuska, nem, hanem az életünk Királya érkezett meg. A Király trónt akar, de nem palotákban felállított trónra vágyakozik az Úr. Ő a szívünk, az életünk trónját akarja.

A bölcsek azért érkeznek, hogy Királyuk előtt meghódoljanak, és amikor eljutnak a gyermekhez, ezt meg is teszik. Miért? Mert meglátják a kisgyermekben Istent. Erre a látásra van szükségünk, ezt kérjük el alázattal, hogy az ember Jézusban megláthassuk az Istent. Aki alázattal figyeli Őt, és úgy közeledik, mint akinek segítségre van szüksége, az meg fogja tapasztalni Jézusban az élő, szent Istent.

Fontos még, hogy a bölcsek más úton mentek vissza a hazájukba. Aki Jézussal találkozik, nem mehet ugyanazon az úton vissza. Nem élhet ugyanúgy. Nem igazodhat a világ szavához, mert a régi út, a világ veszélyes terep már a számára.  Más úton jársz már? A Krisztus útján a keskenyen, ami életre visz?

 

 

Jöjj, királyom, Jézusom!

 

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

 

Isten áldásával.