Ő visszajön

 

M

ózes megtapasztalta Isten ígéreteinek a megvalósulását (5Móz 3,23-29). Valóban nekik adta az Úr Básán országát. Mert Isten nemcsak ígér, hanem amit mond azt meg is valósítja. Isten ígérete szikla, amire ha ráállunk, stabillá válik az életünk. Mózes ráállt erre a sziklára. Te is ráálltál? Bízol Isten ígéreteiben? Azzal a bizonyossággal mész előre, hogy Isten kezedbe adta az ellenséget, mert Krisztusban diadalmat vett rajta? Igen, a gonosz le van győzve. Nézz állandóan a Golgotára és ott meglátod a keresztet, rajta a Megváltót, a názáreti Jézust. Ő a Győztes!

Mózes állandó kapcsolatban van Istennel, tapasztalja az Ő jelenlétét. Mózesnek Isten élő valóság, állandó kapcsolatban Vele. Most is könyörög az Úrhoz, vagyis imádkozik. Mondhatnánk, Istennel való csendességben, imádkozás közben lepjük meg Isten emberét. Mert Őt nem is találhatjuk soha magában, mindig Istennel van. Isten az Ő oltalma és segítsége. Mindig az Úrral van, Ő nem tud Isten nélkül meglenni. És Te? Te meg tudsz lenni az Úr nélkül? Vagy éppen akkor érzed jól magad, ha minél távolabb tudod az életedtől Istent? Úgy véled kell egy kis szabadság? Azonban a szabadság Isten jelenlétében élhető meg. Amikor eltávolodunk Tőle, az nem szabadság, még ha a gonosz úgy állítja is be, hanem rabság. Az ember nem független, akkor sem, ha ezt így állítja be. Aki nem az Urat követi, az sátán irányítása alatt áll. A gonosz ezt úgy viszi végbe, hogy lehetőleg észre se vegyük. Gondoljunk magunkat szabadnak. Emlékezzünk vissza gyermekkorunkra, akkor gondoltuk magunkat szabadnak, amikor nem fogadtunk szót. Az engedelmességet korlátozásként éltük meg. Hány fiatal gondolja, akkor szabad, amikor olyan dolgokat tesz meg, ami a társadalmat bomlasztja, vagy kárt okoz neki. Az igazán szabad, akit a Fiú megszabadít. Nincs más szabadság, csak a Krisztusban való. Ő ad igazi szabadságot, olyat, amiben nemet is tudunk mondani.

Mózes megvallja, Isten bemutatkozott neki. Feltárta előtte nagyságát, és hatalmát. Mindez azt jelenti, Mózes nem mások elbeszéléséből ismerte Istent, hanem személyes tapasztalatból. Isten Mózesnek kijelentette magát, megmutatta, hogy kicsoda. MI még többet ismerhetünk meg Belőle, az Úr Jézusban emberré lett, emberi nyelven kommunikál, és Benne csodálhatjuk Lényét, hatalmát. Megláthatjuk, hogy lehajol a nyomorult bűnös emberhez, mert meg akarja menteni. Ha tovább így figyeljük, elénk tárul a kereszt, ahol a saját életét mutatta be áldozatul. Nincs Őhozzá hasonló. Senki nincs, aki azt megtenné a bűnös emberért, amit az Úr Jézus megtett. Ne engedjük magunkat sátántól megtéveszteni, ő azt sziszegi, mindent megadok neked, olyan leszel, mint Isten. Ez hazugság, az ember soha nem lehet Isten, és ha istenkedni akar, sátánivá válik, egyre gonoszabb lesz. Így is azt olvassuk, hogy gonosz ember szíve ifjúságától fogva. Ezen nem segít semmi, csak az újjászületés, amit az Úr visz végbe az Ige által.

Visszagondol arra az időre, amikor Isten elé vitte, hogy be szeretne menni az ígéret földjére. Szeretné maga is látni az a földet, amit Isten nekik ad, és amiért küzdött. Engedetlensége miatt azonban ő sem mehet be, de most még az Úr elé viszi. Még megpróbálja elkérni ezt a lehetőséget Istentől. Az a jó, hogy Isten elé viszi. Vigyünk mi is mindent az Úr elé! A válasz meglepő, vagy mégsem? Isten nem azt mondta, rendben, megadom, amit kérsz, és bemehetsz az ígéret földjére, hanem azt mondja. Elég ez neked! Elég, ha csak megnézed. Van, amikor az Úr azt mondja elég ez neked, mert ez kegyelem. És elég a kegyelem. Nem kapsz többet, nem mehetsz tovább, ennyi elég. Ezt kapta Pál, nem veszem el a tövist, elég neked az én kegyelmem? Elég nekem a kegyelem, maga az Úr, a Vele való élő kapcsolat? Mindennél értékesebb az Úr Jézus a számomra? Ha Ő velem, meg vagyok elégedve? El lehet gondolkodni, ha engedetlenség miatt nem mehet be az ígéret földjére Mózes, miért gondoljuk, hogy aki bűnben él, az biztos bemehet az örök életbe? Az Úr nem tisztátalanságra, hanem szent életre hívott el minket.

Az apostol tudta, vannak, akik csalódtak, mert úgy gondolták az Úr Jézus azonnal visszajön (2Pét 3,8-13). Azonban Péter rámutat, Istennél más az időszámítás. Egy nap ezer esztendő, és ezer esztendő egy nap. Mindez azt jelenti, akkor még nem telt egy nap sem, ma már a harmadik napnál tartunk. Ne feledjük, az Úr a harmadik napon támadt fel a halálból. Tehát a harmadik napnak jelentősége van. Az Úr nem késik, ezért figyeljünk, és legyünk készen. Várjuk Őt, de a készenlét nemcsak azt jelenti, hogy várom, hanem azt, hogy szent élettel várom. Úgy élek, aszerint cselekszem, mint az a szolga, aki tudja, hogy bármelyik pillanatban megjöhet az ura. Így élek? Vagy esetleg lazítok? Eltelt már több mint kétezer év, miért pont most jönne? És mivel még van idő, hát én sem akarok kimaradni mindabból, amit a világ kínál. Én is élhetek úgy, mint a többi ember. Van idő, majd megbánom? Valóban van idő. A tíz szűz közül öt úgy gondolkodott, minek tartalék olaj, van idő, majd beszerezzük, ha esetleg szükség lesz rá. Mi lett a vége? Bezárták az ajtó és kívül maradtak.

Megtudjuk azt is, Isten hosszútűrő, nem lesöpörni akarja az embert, hanem ad lehetőséget a megtérésre, a Vele való újrakezdésre. Bárcsak minél többen élnének ezzel a lehetőséggel. Ő azt akarja, hogy megtérjünk. De mit jelent ez? Belecsatlakozunk egy felekezetbe? Elmondunk egy imát, vagy megtanulunk néhány teológiai kérdést és feleletet? A megtérés azt jelenti, elfordulok a régi életemtől, Krisztus által megszabadulok az atyáimtól örökölt hiábavaló életmódomtól. Így azután Vele el kezdek egy életet. Istennél mindig az új a lényeg. Nem a régit foltozza, javítgatja, hanem egy egészen újat ad. Így lesz majd a földdel is. Ez elmúlik, mert ez megromlott, de Isten új eget és földet teremt, ott már nem lesz bűn, nem lesz romlás. Azonban amíg ez be nem következik, az emberi életeket akarja Krisztus által újjá tenni. Tehát nem felekezeti tagságról, hanem új teremtésről van szó. Az vagyok már? Újjá lettem a lényemben? Isten Lelke az Ige által újjá szült már?

Péter rámutat, minden el fog múlni. Isten megítéli a bűnös világot, minden meg fog égni. A régi nem mehet át az újba. Azonban aki várja az Urat, sőt sietteti az eljövetelét, az a szent életre koncentráljon. Szent élet nélkül nem láthatjuk meg az Urat. Mert ahogyan a földről nem kerülhet át semmi az új földre, mert bűnnel szennyezett, ugyanúgy az ember régi, bűnös élete sem juthat Isten országába. Isten Krisztusban szent életre hív. Ami azt jelenti, úgy élek, mint Krisztus. Arra törekszem, hogy Őreá hasonlítsak. Mindez magamtól nem telik, de a Lélek alkalmassá tesz rá.

Adventben vagyunk, mit várunk? Péter arról ír, hogy a hívők, új eget és új földet várnak, amelyben Isten igazsága lakik. Ott igazság lesz, mert maga az Úr Jézus az igazság. Ott a gonoszság már nem lesz jelen. Azon a földön megtisztított, a Jézus vérével megmosott személyek lesznek jelen. Ott mindig Vele lehetek? Várom ezt az a földet? Ezt várom? Szeretnék ott lenni, oda igyekezem?

 

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

 

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem

hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó

békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől

hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekö-

vet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig

hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó bé-

kekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük

győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet,

Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se

érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hir-

desd: a Szabadító elközelgetett!

 

Isten áldásával.