Magas lóról a földre

 

A

 letelepedés után sem hagyja magára Izráelt az Úr (Bír 2,1-10). Tanácsolja őket, rámutat a hibákra, és megmutatja a kiutat is. Mert problémák is felmerültek, és ezeknek az okait is feltárja előttük. Sok gondot okoztak nekik az ott maradt kánaáni népek. Nem tudták Isten miért nem szabadítja meg őket tőlük. Ha behozta népét ide, miért vannak problémák? Isten egy angyalt küld. Az angyal elmondja Isten üzenetét. Ebből megtudják, hogy az Úr az atyáiknak adott ígéretet beteljesítette. Megígérte, hogy behozza őket erre a földre, és ez meg is történt. Mindez elmondja, létüket, néppé válásukat Istennek köszönhetik. Képtelenek lettek volna maguktól bemenni az ígéret földjére. Ez az első: szembesülni kell tehetetlenségemmel. Meg kell látnom, képtelen vagyok más ember lenni, változtatni a dolgokon. Saját erőmből Isten országát el nem érhetem. Istenre mindig lehet számítani, szavát állja, amit ígért azt teljesíti. Ezt élte át Izráel is.

Persze azóta már eltelt az idő. Meghaltak, akik még részesei voltak ennek a hatalmas eseménynek, ezért az Úr emlékezteti őket rá. Mindkét mozzanat az Úr munkája, Ő vezette ki őket Egyiptomból, és ebben benne van, olyan tehetetlenek és gyámoltalanok voltak, mint egy kicsi gyermek, kézen fogva kellett vezetni őket. Maguktól el sem indultak volna. Istennek gyakran úgy kell kiráncigálnia régi életünkből, úgy beleszokunk, hogy képtelenek vagyunk kimozdulni. És ez akkor is így van, amikor már nagyon rossz ott, ahol vagyunk. Hála az Úrnak, hogy Ő eljött, és kiragad a rabszolgaságból.

A következő mozzanat a bevezetés az ígéret földjére. Maguktól ez sem ment. Vissza akartak fordulni Egyiptomba a tíz kém beszámolója nyomán. Ennek a hitetlenségnek köszönhették, a negyven éves vándorlást. A hitetlenség sok bajt okoz az életünkben.

Az Úr csodálatos ígéretet adott népének, szövetségre lépett velük és ezt soha nem bontja fel. Ezt az ígéretet Izráel kapta, azonban Krisztusban velünk is szövetséget kötött, és így érvényes az ige. Ő nem bontja fel szövetségét soha. Isten nem hagy el, mindig azt várja, hogy visszatérjünk Hozzá. Ha ez végbemegy, azt kéri, mi se kössünk idegen istenekkel szövetséget. Maradjunk hűségesek Hozzá. Izráel feladata az volt, hogy kiűzze a helyi lakosokat, ők azonban ennek nem tettek eleget. Ott maradtak köztük a bálványimádó népek, az isteneik, és tövissé váltak. Isten bevezette őket az ígéret földjére, de az ott élő népeket nekik kellett volna kiűzni. Ez az ő feladatuk volt. Isten új  életet ad Krisztusban, de a régi élet maradványait nekem kell felszámolni. Nekem kell letenni mindazt, ami kísértésként megjelenik. Nekem kell megragadni az Úr kezét.

Azonban amit nem űzünk ki, amit meghagyunk az mindig probléma lesz. Izráel is ezt tapasztalta, nem ők vonzották Istenhez ezeket az embereket, hanem fordítva történt. A bűn, a régi szokások nagy erővel bírnak. Ha nem adjuk őket halálra a kereszten, mindig sebet okoznak, el akarnak az Úrtól fordítani. Jó látni, hogy az Úr utánunk jön, segít, mindent megtesz, hogy ne a régi élet diadalmaskodjon. Az angyal üzenete azt jelenti, még lehet változtatni. Ha meglátják a hibát, Isten kegyelméből, ki lehet javítani. Azt látjuk, a problémák Józsué halála után jelentkeznek. Az új generációk nem ismerik Istent. De miért nem? Mondhatnánk, nem éltek a nagy történelmi események idején. Ettől azonban ismerhették. Nem mondták el nekik az őseik. Nem mutatták be Istent a gyermekeiknek a szülők. Mi bemutatjuk Istent? Elmondjuk kicsoda Ő, és mit tett értünk? A szülők legfontosabb feladata ez. Gyermekeink ismerjék meg azt, Akitől az életet kapták, a legfőbb Szabadítójukat, és Krisztus által, Atyjukat.

A nagy üldözés beindult, most már nem csupán Jeruzsálemből kell menekülniük (ApCsel 9,1-9). A gyűlölet utána megy az Úr tanítványainak. Az ifjú Saul Damaszkuszba tart, tehát Izráel területein is túl., hogy elfogja az Úr útjának követőit. Mennyire vak fanatikus ez a Saul, és mennyi gyűlölet van benne. Hisz Istenben, az Ő szolgájának vallja magát, mégis gyűlöl, és pusztít. Mert a gyűlölet pusztít. A Megváltó nélküli hit vakká, és pusztítóvá tesz. A vallás Jézusban való személyes hit, a Vele való élő kapcsolat nélkül, mások eltávolításában látja a megoldást. Azonban Jézus nem eltávolít.

A hívők veszedelemben vannak, az Úr azonban megoltalmazza őket. De nem úgy, ahogyan az emberek szokták. Sault nem öli meg, mert Isten nem így ad változást. Sault tanítvánnyá teszi. Isten az ellenséget a maga oldalára állítja. Az ellenségből barátot formál. Ez az Ő munkája. Mi is ellenségek voltunk egykor, de Krisztusban barátai, gyermekei lehettünk.

Sault viszi előre a gyilkos indulat, de Isten megállítja, és megszólítja. Miért üldözöl engem? Jézus ismeri Sault, ő azonban nem ismeri Jézust, mégis üldözi. Sokan így vannak, nem ismerik az Urat, mégis üldözik, vagy elutasítják. Jézus azonban ismer és ellenséges indulatunk ellenére sem utasít el. Sőt, Ő keres. Azt akarja, hogy megismerjük, és tanítványai legyünk. Saul nem menekülhet el Isten elől, szinte a karjaiba fut. És ez a jó, belefuthatunk az Úr karjaiba. Az Úr Jézus akadályozza meg, hogy még több életet tönkretegyen, még mélyebbre süllyedjen. Saul Jézus nélküli hite ámokfutóvá tette. Azonban az Úrnak van hatalma megállítani őt is, meg minket is. Ebben a találkozásban Saul a földre hull, és Pállá lesz. Új ember válik belőle. Most már ez a leborulás lesz rá jellemző. Már nem lovon ül, hanem a földön van. Saul megtudja, hogy Jézusnak terve van vele. Nem elpusztítja őt az Úr, hanem megkönyörül rajta, új emberré teszi, és szolgálatba állítja. Az Úrnak, érték még az ellensége is. Saul eddig ellenség volt, de az Úr látja benne a leendő áldott eszközt, az apostolt, és ezt ki is hozza belőle. Kitudja hozni belőlünk azt, amit mi nem is gondolnák. Saul beiratkozott az Úr Jézus iskolájába. Leszállíttatott a magas lóról. Alázatot tanul, hiszen most ő szorul mások segítségére. El kell fogadnia, hogy kézen fogva vezessék be Damaszkuszba. Megtanulja, hogy Jézus valóban él, és Ő az élő Isten Fia.

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

 

Isten áldásával.