Felkészítés

 

M

egtörtént az Úrhoz való kiáltás (Bír 11,1-11). Tizennyolc év után döbbentek rá, van Istenük, Akihez oda lehet fordulni. Hány év nyomorúság, önfejűség után ébredsz rá, van Istened, van egy élő Isten, Aki annyiféle módon kijelentette már magát, Akit eddig nem vettél figyelembe. Eltávolították az idegen isteneket Isten pedig jelzett, eljött a szabadulás ideje. De ki legyen a vezér? Ki az, akinek van tapasztalata a harcban?

Most derül ki, hogy a hosszú elnyomás alatt nem tanult senki hadászatot. Nincs senki, aki képes lenne megszervezni és csatába vinni Izráel népét. Azonban a legnagyobb baj, nincs senki, aki úgy ismerné Istent, mint a seregek Urát. Nincs, aki odaállna, és azt mondaná, majd én harcba megyek az Úr nevében. A baj idején mutatkozik meg igazán a hitünk. Ilyenkor derül ki, mennyire ismerjük az Urat. Meglátszik, hogy van-e Vele kapcsolatunk és van-e tapasztalatunk hatalmáról. Izráel lelkileg is mélyponton van. Elfordultak az Úrtól, maguk oldottak meg minden problémát, és már nem tudják, Isten tud szabadítani. Nincs már személyes tapasztalat. Talán eljártak még istentiszteletre, de a személyes megtapasztalás hiányzik. Van-e megtapasztalásunk? Ismerjük-e az Urat úgy, mint szabadítót? Vagy csak ismereteink vannak róla, de már nem él a kapcsolat? Az Úr most személyes kapcsolatfelvételre hív. Azt akarja, közeledjünk Hozzá, figyeljük az Úr Jézus Krisztust, mert Őbenne mutatkozik be. Lássuk meg életét, csodáit, mert ezek hozzák létre a hitet, és erősítik azt! Az Úr, életünkben korábban elvégzett munkái erőt jelentenek a jelenlegi gondok közepette.

Amikor nincs senki, eszükbe jut a kitaszított Jefte, aki szabadcsapata révén katonai tapasztalatra tett szert. Ismerőssé vált a neve harcai során, rádöbbennek, ő megfelelő lehet. Persze az is benne van, csak menjen ő harcolni, mert ha elesik könnyebb dolgunk lesz az örökség elosztásánál. Saját életüket féltik, senki nem áll elő, hogy majd ő megmenti Izráelt. Most Jefte is jó. Korábban nem volt jó, hátrányos helyzetbe hozták. Pedig ő nem tehetett szülei kapcsolatáról. Jó látnunk, ő sem véletlenül született. Istennek terve van vele. Egy élet mögött nemcsak a szülők akarata, hanem Isten akarata is meghúzódik. Ha a család feleslegesnek tartotta is, Istennek megvolt vele a terve. Általa készít szabadítást, és erre Jeftét fel is készíti. Talán bosszankodott miért kell neki kitaszítottként élni, miért nem törődik vele Isten? Miért engedi, hogy bántsák? És ezek a nehéz pillanatok mind beleillettek a felkészítésbe. Isten felkészít a maga harcaira, engedjük, hogy formáljon.

Jó látni, Jeftének van kapcsolata Istennel. Amikor vezérré választották kereste az Urat és megbeszélte mindezt Vele. Mert nem elég az emberi felhatalmazás, Istentől való elhívás és küldés is szükséges. Jefte elmondta mindazt, ami történt az Úrnak, megbeszélte Vele a helyzetet. Így vigyük mi is életünk eseményeit az Úr elé!

Isten Lelke nem engedi szabadságolni Pált. Visszakívánkozik a misszióba. Tudja, hogy a hit útján nemrég elindultaknak segítségre van szüksége. Átadták ugyan az életüket a Megváltónak, de még újszülött állapotban vannak. Meg kell ismerniük az Úr Jézus életét és tanítását. Újszövetségi iratok nem voltak még ekkor. Nem tudták kézbe adni az evangéliumokat, így arra volt szükség, hogy valaki beszéljen Jézusról, munkásságáról, egész életéről. Pál elindul, mert a szívét az Úr tölti be. Mindig Róla akar beszélni, és mindent megtesz, hogy a hitre jutottak növekedjenek hitükben, és az életük bizonyságtétel legyen.

Arra is kíváncsi Pál, hogy távollétük alatt milyen munkát végzett a hirdetett ige (ApCsel 15,36-41). Mert Isten szava nincs Pálhoz kötve. Ők eljöttek azokról a helyekről, ahol jártak, de az ige ottmaradt. A Szentlélek tovább munkálkodott. Isten Lelke ma is munkálkodik, eszköze Isten szava. Ahol belehull, a szívekbe, ott elvégzi a munkát. Sőt tovább munkálkodik, a már hitre jutottakon keresztül.

Sátán azonban igyekszik megbontani az eddigi csapategységet. Barnabás ismét vinni akarja Márkot, Pál nem, és így külön válnak.  Ez csak első olvasatra tűnik problémának, mert Isten ügye nem szenved kárt. Barnabás helyett elindul Szilász. Az Úr mindig tud előhozni odaszánt életű tanítványokat.

Pál szerint Márk még nincs felkészülve erre a nehéz útra, szolgálatra. Semmivel nem tart előrébb, mint az első út idején. Pál azt akarja, hogy még szerezzen tapasztalatokat.  Valószínűleg az a probléma ami visszatérésre késztette Márkot még nem oldódott meg. Így azután benne van, hogy újra magukra hagyja őket. Ezért nem viszi magával őt az apostol. A szolgálatban nem elég az érzelmi töltés, tanulásra, tapasztalatszerzésre, a Lélek általi érésre van szükség. A mostani döntés nem jelenti azt, hogy Márkkal nincs terve az Úrnak, vagy, hogy félre lenne téve. Eljön az idő, amikor meglátja saját feladatát és papírra veti evangéliumát. Talán most érlelődik Benne, vagy még most fog bizonyságtételeket beszerezni. Még élnek szemtanúk, és olyan emberek, akik az elbeszélt csodákat átélték. Most még más feladatai vannak.

Másrészt azt is látni kell, így két irányba mennek. Leválnak Barnabással Pálról és ők is viszik az evangéliumot. Az Úr hozott elő új embereket, így már nem szükség együtt menni. Mehetnek ketten, és bizonyságot tehetnek más helyeken. Eljön az önállóság ideje. Eljön az idő, el kell jönnie, amikor leválunk a lelkigondozónkról és megtaláljuk saját utunkat. A Lélek nemcsak Pált vezeti, hanem Barnabást és Márkot is. Tudunk-e már önállóan szolgálni, bizonyságot tenni? Van-e az igéből saját látásunk, vagy csak azt tudjuk, amit mástól hallunk?

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.