|
J |
ózsefet Isten előre vitte Egyiptomba, hogy majd általa kimentse Izráelt az éhínség nyomorúságából (1Móz 41,1-57). Isten kimenti az övéit a bűn nyomorúságából. Azért küldte előre Jézust, a Fiút, hogy kimentsen az ítéletből. Azt is üzeni mindez, hogy eljön az Úr, hogy kimentse népét a nyomorúságból. Várjunk Rá, mert Ő soha nem hagy cserben. József számára az Egyiptomba vezető út és az ott tartózkodás hosszú éveken keresztül próba. Azonban megtapasztalja, hogy vele van az Úr. Ma is a tanítványokat kiképzi az Úr. A cél, hogy az Úr harcmodorát sajátítsuk el, és így készen legyünk a nemes harc megvívására.
Miután megjárja a börtön és az elfelejtés mélységeit, megfejti a fáraó álmait. Tulajdonképpen nem is ő fejti meg, hanem elfogadja Istentől a jelentést, átveszi az üzenetet. Mert a tizenhárom év alatt egyre mélyebb kapcsolatban volt az Úrral, egyre jobban megismerte Őt. Ezt a nehéz időszakot a hitben való elmélyülésre használta fel.
Az álmokat Isten adta a fáraónak, általuk ébresztgeti őt. Rá akarja döbbenteni, hogy ő nem Isten. A népet is önmaga felé kívánja fordítani az Úr. Előbb jön a jólét, Isten nem azonnal fenyít. Mint ahogy mi is a jólétet, a bőséget éltük át eddig. Azonban a bőség, a nagyon jó élet ritkán és csak keveseket visz az Úrhoz. Nincs hála a szívünkben, és nem Hozzá megyünk, hanem még többet akarunk. A jólét sem változtatja meg az embert. A szívünket mássá csak az Úr teheti. Mivel a jólét nem végzi el, amit Isten szeretne, azért jönnek a szűk esztendők. Ne gondoljuk, hogy ez régi történet. Nem. A jólét azt vitte végbe, hogy az emberek a bálványaikat imádják. Mindenre van idő és erő, csak Istenre nincs. Megdöbbentő látni a rengeteg embert a vásárban, ugyanaz van, mint Mózes idejében, a pusztában, eszünk, iszunk, szórakozunk. Az Úr napján pedig alig van néhány ember, aki Isten előtt meghódol. A szórakozásért mindent elviselünk, az igéért már kevésbé. Amikor az ige szól, jönnek problémák csőstül. Túl meleg van, kibírhatatlan. Fázunk, mert nem süt a nap. Isten, mivel szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk, mindent megtesz, hogy meghalljuk, amit mond. Azt akarja, hogy felfigyeljünk Rá, és végre odaforduljunk Hozzá. Isten felhasználja, a szűkebb időszakot szívünk Önmaga felé fordításához. Ha a bőségben nem halljuk meg Őt, hátha a szűk esztendők nyitottá tesznek szava meghallására.
A szűk esztendők, az élet nehezebbé válása a hívők számára próba. Isten megvizsgálja, mit teszünk, amikor nehezebbé válik az élet? Hogyan reagálunk? Valóban bízunk Benne?
József bizonyságot tesz Istenről a fáraó előtt. Bátran vállalja, hogy neki az élő Isten az Isten, és nem a fáraó. A fáraó is meglátja, hogy József Istentől kapta meg a megfejtést. Mert Isten a Hozzáfordulónak ad választ. Vigyük elé kérdéseinket és várjuk meg a választ.
Amikor a fáraó meghallja, miről van szó, Józsefre bízza a felkészülést. Mert a szűk esztendőre fel kell készülni. Azért szól Isten előre, hogy felkészülhessenek. Milyen csodálatos az Úr, az egyszerű zsidó ifjút a világbirodalom leghatalmasabb emberévé teszi. Nem József tornázta fel ide magát, hanem Isten emelte fel őt. A pecsétgyűrű jelzi, a fáraóhoz tartozik, szava parancs. Isten nekünk adja a fiúság pecsétjét, és ez nem más, mint a Szentlélek. Ő a pecsét, Általa szavunk Isten üzenetévé válik.
Jeruzsálemben éhínség van, amikor Pál e levelet írja a korinthusi gyülekezetnek (2Kor 9,1-15). A jeruzsálemi tanítványok, akiket Jézusért üldöznek, nehéz helyzetbe kerültek. Ez a hír eljutott Akhájába és Macedóniába is és gyűjtést szerveztek. Pál az Úr Jézusra mutat, minden adakozás indítója és mércéje az Ő élete legyen. Gazdag létére, szegénnyé lett értünk. Otthagyta a menny csodálatos világát, gazdagságát, és szegénnyé lett értünk itt a földön. Mindezt azért tette, hogy meggazdagodjunk, vagyis Isten gyermekeivé váljunk. Mert az igazi gazdagság az Őhozzá tartozásban, Isten országában található.
Pál rámutat arra is, mindenki csak akkor adjon, ha ezt tiszta szívből és önként teszi. A tanítvány nem sodródik, nem arra figyel mit tesznek mások, hanem mit tett értünk az Úr. Azért adok, mert az Úr is ad nekem.
Isten országának van egy alaptörvénye, ez pedig így szól. Az aratáshoz vetni kell. Ha aratni akarunk, vetni kell, és a vetés mennyiségétől függ az aratás minősége is. Minél többet vetünk, annál nagyobb az esély a bőségesebb aratásra. Vizsgáljuk meg a szívünket és életgyakorlatunkat, vetünk-e? Mit vessünk? Igét, időt, és anyagiakat is. Vetünk-e Isten országába, a gyülekezetbe? Hintjük-e az igét, mert Isten vetőmagja az ige, minél többet foglalkozunk vele, és beszélünk róla másoknak, annál több esély van az aratásra. Vállaljuk, a vetőmagot, merjük elmondani, hogy Isten szava az igazi érték, olyan, mint a kenyér. Lelkünk tápláléka Isten szava. A gyülekezet olyan mértékben fejlődik, amilyen mértékben vetünk. Ha nem vetünk, nem is fogunk aratni. Ha nincs időnk, erőnk, anyagi javunk az Úr munkájára, Isten országára, ne panaszkodjunk, hogy nem aratunk.
Pál rámutat, ne arra gondoljunk, ha adunk mások megsegítésére mi marad nekünk, mi lesz velünk. Lássuk meg, „Istennek van hatalma arra, hogy bőségesen rátok árassza minden kegyelmét.” Az övéi, mindenkor minden szükségessel rendelkezni fognak. Aki ad, az kap is, mégpedig az Úrtól, mert Ő gondoskodik vetőmagról, és kenyérről. Ő gondoskodó Isten. Ezt láthatjuk a József történetekben is. Egész Egyiptomot mozgósítja az Úr, Jákób családjáért. Mert Isten számára minden lehetséges.
Isten kimondhatatlan ajándéka, az Úr Jézus Krisztus. Adjunk Érte hálát Atyánknak, mert a legdrágábbat, egyszülött Fiát adta nekünk, hogy Általa életünk legyen.
Nagy hálát adjunk az Atya Istennek
1. Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, Mennynek és földnek szent teremtőjének, Oltal-
mazónknak, kegyes éltetőnknek, Gondviselőnknek.
2. Hála tenéked, mennybéli nagy Isten, Hogy szent igédet adtad mi elménkben, És
hogy ez által véssz ismeretedben, Te kegyelmedben.
3. A romlás után nem hagyál bűnünkben, Sőt te Fiadat ígéréd igédben, Hogy elbocsá-
tod őtet mi közénkben, emberi testben.
4. Felséges Isten, tenéked könyörgünk, Hogy mutassad meg szent Fiadat nékünk,
Hogy őtet látván, benne remélhessünk, Idvezülhessünk.
5. Adjad, hogy lássuk a világosságot, Te szent igédet, az egy igazságot, A Krisztus Jé-
zust: örök vigasságot, És boldogságot.
6. És ne ismerjünk többet a Krisztusnál, Ne szerethessünk egyebet Jézusnál; Marad-
hassunk meg a te szent Fiaddal, Krisztus Urunkkal.
7. Adj igaz hitet a te szent Fiadban, És jó életet minden útainkban; És Szentlelkeddel
vigy be hajlékodba, A boldogságba.
8. Dicsőség néked mennyben, Örök Isten, Ki dicsértetel a te szent igédben, Krisztus Jé-
zusban, mi Idvezítőnkben, És Szentlélekben.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése